Kecskemét és Vidéke, 1932. január-december (13. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

2. oldal, 1. szám, Kecskemét és Vidéke lépéseket kell tennünk a kérdés meg­oldására. Egyik statisztikusunk kimutatta, hogy a 15 és 60 év közötti lakosság között több mint 1 millió emberrel több áll a kenyérkereső és termelő munkában most, mint állt 20 évvel ezelőtt és a háború elején. Különösen sok leány és asszony vonult be a gyárba, a műhelybe, az irodába. Va­lamikor a kenyérkeresők között csak 12 százalék volt a nő, most azonban már közel 40 százalékhoz jár a nők­­nek az arányszáma a kenyérkereső pályákon. Olcsóbb a munkájuk, egyik­másik szakban alkalmasabbak is mint a férfiak és ennél fogva a nők leg­nagyobb versenytársai a férfiaknak. A háborúba bevonult fiatalság sok mun­kahelyet és sok munkaalkalmat ha­gyott üresen, amit öregek és nők töl­töttek be és mikor a háborúnak vége volt, a sok száz és százezer ember, aki férfikorának teljében volt, elfoglalt munkahelyekre talált. Azóta pedig új és új segéd­csapatok nőttek ki, akik még a munkanélküliek számát még inkább fokozták. Most már ott állunk, hogy sok száz és százezer olyan em­ber van bent a termelőmunkában, aki békében nem is gondolt a kenyérke­resetben való részvételre, így magya­rázható és érthető meg, hogy egy­millióval is több van a termelőműn­­munkában, mint volt azelőtt. Az értel­miségi osztálynak a nagy munkanél­küliségét még az idős és öreg embe­reknek a viselkedésében is kell keres­nünk. Ha a békebeli kenyérkeresők statisztikáját nézzük, akkor az 50 éven felüli kenyérkeresők már csekély számban találhatók fel. Ma pedig a 70 esztendős emberek közül is na­gyon sokan vesznek részt a termelő­­munkában. Békében alig várták az idős emberek, hogy nyugdíjba, vagy nyugalomba kerüljenek, most pedig görcsösen ragaszkodnak hivatalukhoz, ipari és gazdasági vállalkozásokhoz. Természetesen az is nagy ok, hogy a gazdasági helyzet oly nyugta­lan, oly bizonytalan, hogy az idős emberek sem tudják letenni a lantot. A kenyérkeresőknek a nagy felszapo­rodása nemcsak háborús örökség, hanem a kevés jövedelem is. Valami­kor a családfő normális körülmények között annyit keresett, hogy ebből az egész családot el tudta tartani. Most azonban az apa mellett a felnőtt fiú­nak és leánynak, de sokszor az asz­­szonynak is be kell állnia a kenyér­kereső munkába, hogy így közös munkával tarthassák fenn saját magu­kat. A háborús nemzedék tehát igen kézenfekvő okok miatt mozgolódik és a nemzet vezéreinek nagyon erélyes kézzel kell hozzálátniuk, hogy a fel­szabadítható munkaalkalmakat sza­baddá tegyék a háborús nemzedék részére. Erélyes, de igazságos módon kell belenyúlnunk a nagy jövedelmek és jövedelem­halmozások és munka­­nélküli jövedelmek berkeibe. Bele kell nyúlni ebbe a kérdésbe oly képen, hogy méltányosságot és igazságot tegyünk, de legfőképen az vezérelje a nemzetet, hogy az állásnélküliséget minél kisebb fokra csökkentse le. A háborús nemzedéknek tehát csak ak­kor lesz megnyugvása, ha a nemzet meglátja azokat a nagy okokat, ame­lyeknek a megszüntetésére minden becsületes magyar embernek töre­kednie kell. A gazdák új éve. Az uj év küszöbe jelzi, hogy egy gazdasági év körforgása újra vé­get ért. Uj kör, uj esztendő jön. Uj tavasz és uj nyár következik. A­ gazda, a föld nép minden uj esztendőt uj hittel, uj reménységet köszönt, mert évezredek óta a föld ősereje minden uj évben megismétli a maga ter­mését. Uj javak, uj értékek, uj pénzbeli források termelője a mi megszentelt magyar fö­lünk. Két kezünk munká­ján, családunk hűséges kitartásán és a jó Isten áldó karjának támogatásán kívül a földünk el nem múló teremtő­ereje az a fundamentum, amelyre a magyar gazda új évi hitének és remé­nyének soha ki nem apadó ereje fel­épül. SZÍN­ház. Pusztai­nél — vérszegény szín­­művészi betyártörténet — Anna korcs­­márosné kettős szerelme Üszödi betyár és Bors pandúrral. A kettős problémát nem a legsi­kerültebb kézzel oldotta meg Hunyadi, az író — a sikert a szereplők hozták meg, kik szerepeikben igyekeztek el­mélyülni — Sarlay — Bojár, Unger, ki prózában is szépen mozog, Nádasy, Garami, Miklósi Imre és Sándor, De­­réky voltak, a siker létrehozói — Sarlai félelmetes jelenség — Bojár könnyed, csalfa asszony Gonda mu­latságos figura volt. A szilveszteri kabaré — Mátray konferánra derültséget keltett. — Bojár —Ady interpretálása igen szépen si­került — Sarlay—Unger magánszámai szintén jók voltak. — Deréky a sze­repébe belevitte saját egyéniségét és igen meleg sikerben volt része. Hetényi—Somogyi táncduett és a bohózatok töltötték be a szilveszteri estélyt, de üres ház előtt. A közönség a színtársulat buzgó­­ságát honorálhatná azzal, hogy láto­gassa az előadásokat. HETI M050S: Január 3-án vasárnap d. u.: Cs. Sz. K. Operett. — Este: Nincs va­lami elvámolni valója? Bohózat. Január 4. Hétfő. Harapós férj. Operett. A) bérlet. Kedden. Sybil. Operett. Pártos István dr. felléptével. B) bérlet. Szerdán d. u.: Harapós férj. Operett. Este: Sybil. Operett. Pártos István dr. felléptével. Csütörtökön: Torockói menyasz­­szony. Vígjáték. B) bérlet. Pénteken: Torockói menyasszony. Vígjáték. A) bérlet. Szombaton: Goldstein Számi. Énekes bohózat. Faludi Kálmán fel­léptével. Vasárnap d­r. Gyermekelőadás. Este: Goldstein Számi. Énekes bohózat. Grimász. Boldog újévet! Kegyetlenül cseng ez a két szó, az olyan emberek szí­vében, kiknek életük még az év utolsó napján is csak szenvedés. Nem tudja azt senki megérteni, hogy mennyire fáj, egy olyan emberi léleknek, akinek az egész élete cmpa kin,­­ hogy neki most olyanokat kell kimondania, ami neki csak keserű könnyeit fakaszt, másiknak — pedig jól esik. — A sors iróniája az, hogy először mindig övé az első szó, — és neki kell kimondania — a boldogabb­nak — Boldog újesztendőt. Két nadrágtalan lump találkozik szilveszter éjjelén — tök mind akettő. — Hogy vagy — huhh? — Jól — huhh! — Mért ittál ennyit — tulok? — A bánatom temetem! — Mit csinálsz, — hukk — ha józan leszel. — Újra kezdem — hukk! Igaza van — mert nem tud mást csi­nálni, ma csak inni lehet! HIRDESSEN Kecskemét és Vidékében. Olcsó díjtételek! Biztos siker!

Next