Kecskemét és Vidéke, 1933. január-december (14. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-08 / 1. szám

-K. rf c Tizennegyedik évfolyam 1. szám. Ára 6 fillér. Kecskemét, 1933. január 8. F.így szám ára 0 T. — nc^iucat . Telefonnám: 135. — Telefonszám: 135. POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: KATONA GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám (r. kath. bérház átjáró udvar) Hirdetéseket felvesz a kiadóhivata lWMiMMníTiiffiijnwriffl^^ Bűvészkedés a költségvetés körül. Tyler népszövetségi biztos jelentésében drasztikus intézkedéseket követel a költségvetési kiadások leszállítására. Az ellenzéki kórus viharosan helyesel ehhez és a népszövetségi pénzügyi szakértő nimbusába kapaszkodva, erélyesen követeli a kormánytól, hogy átmenet nélkül, egyszerre 150—200 millió pengővel csökkentse a költségvetés kiadási oldalát. Mintha ez olyan egyszerű, könnyű dolog volna és csakis a kormány akaratán, vagy nem akarásán múlna! Csakhogy az a baj, hogy az ellenzéki vezérek óvatosan eltitkolják, miképpen képzelik is tulajdonképpen ezt a radikális leszállítást. Mit és mennyit akarnak csökkenteni a kiadások közül? A kormány világosan körvonalazta a maga álláspontját ebben a kérdésben. Semmiesetre sem kapható az államháztartás kiadásainak olyan redukciójára, amely a gazdasági élet megcsappant teljesítőképességét, a munkaalkalmakat, a fogyasztást, a forgalmat még az eddiginél is veszedelmesebben megbénítaná, a szociális nyomort növelné, a gazdasági vérkeringést még lomhábbá tenné és végeredményben az állami bevételek alakulására is hátrányosan hatna. Ezzel szemben már most az ellenzék kötelessége, hogy egyenként megjelölje, mely kiadásokat óhajt törölni, vagy lényegesen csökkenteni és ezen az úton 150—200 milliós megtakarítást elérni. Pedig enélkül az ilyen radikális csökkentés hirdetése nem egyéb porhintésnél és szemfényvesztésnél. Tessék nyíltan kiállani a közvélemény elé és egyenként megjelölni azokat a kiadási tételeket, amelyeknek törléséből egy ilyen nagy, a jelenlegi költségvetésnek csaknem negyedrészét kitevő csökkentés elérhető volna. Ugyebár elsősorban a személyzeti kiadások nagyarányú leszállítása kellene ahhoz, hogy ekkora kiadási csökkentés egyáltalán szóba is kerülhessen. Hiszen a személyzeti kiadások a közigazgatási költségvetés 53 százalékára rúgnak. Ilyen irányú személyzeti kiadásbeli megtakarítás csakis az állami alkalmazottak létszámának hirtelen nagymérvű csökkentésével és ezenfelül megmaradt tisztviselők fizetésének újabb súlyos leszállításával volna keresztülvihető. Ezt akarja az ellenzék? Mert ha ezt nem akarja, úgy ki van zárva az általa követelt kiadási redukció. Tessék tehát nyíltan odaállni az ország elé és hirdetni a tisztviselők elbocsátását és újabb fizetés redukcióját, valamint a nyugdíjak további leszállítását. És tessék vállalni az ezzel feltétlenül járó népszerűtlenséget. De bármily mértékben történnének is tisztviselőelbocsátások, végzetes listázások és a tisztviselői járandóságokat bármennyire is leszorítanák a létminimum színvonala alá, ebből még mindig nem állana elő a kiadásoknak ez a követelt 150—200 milliós csökkentése. Ehhez még a dologi kiadásoknak is további lényeges leszállítása volna szükséges. De mit jelentene ez ? Először is igen sok intézménynek a beszüntetését, vagy legalább leépítését és ezzel kapcsolatosan kereseti és munkaalkalmak feladását. Ilyen nagyarányú dologi kiadásbeli csökkentés jelentené az iskolák egy részének bezárását a tanszemélyzet szélnek eresztésével a klinikák és kórházak megszüntetését, vagy az ápoltak számának lényeges leszállítását, a kultúrintézmények leépítését, a vasutak lerongyolódását, nagyszerű állami intézmények lezüllesztését, a beruházási tevékenység abszolút megállítását, az utak leromlását. Egyszóval Magyarországnak kultur- és jogállamból balkáni színvonalra lesülyesztését. Akarja-e ezt a tisztelt ellenzéki vezérkar, igen-e, vagy nem? Itt nyíltan szint kell vallani. Itt nem lehet tovább kertelni. Vagy vállalja az ország elbalkanizálódását, vagy abbahagyja a drasztikus redukció követelését! De odaállni az ország elé és nagy garral hirdetni a költségvetés kiadási oldalán egy ilyen radikális csökkentés lehetőségét, viszont elhallgatni, hogy egy ilyen redukció mit jelentene a gyakorlatban, milyen borzalmas következményekkel járna szociális, gazdasági és kulturális hatásaiban : ezt a kétszínű játékot büntetlenül tovább űzni nem lehet. A költségvetés en block leszállításának hirdetésével népszerűséget hajhászni, de a valóság feltárásával egybekötött népszerűséget nem vállalni, ezt a magyar nép józansága és politikai érzéke nem veszi be. Nyílt kártyákkal becsületes játékot kérünk. Elég volt ebből a széltoló bűvészkedésből, amelynek épeszű ember nem ül fel többé. A az adóvégrehajtások, zálogolások és árverések pergőtüzé ben jobban védje magát az adófizető t Él túlbuzgó adóközegek szabálytalan eljárásai ellen csak úgy lehet védekezni, ha az adóalany tisztában van a törvénnyel és a jogait védő rendeletekkel. Íáik képezhetik a zálogolás tárgyait? Hová kell fordulni a panaszokkal? A mai súlyos"gazdasági viszonyok között, amikor soha senki sem tudhatja, mikor kopogtat ajtaján az adóbehajtó közeg, minden polgárnak érdeke, hogy ismerje az adóbehajtási eljárások valamennyi fázisát. Kötelességnek tekintjük tehát, hogy felvilágosítsuk olvasóinkat a legfontosabb tudnivalókról, amiknek birtokában kiki el tudja bírálni, hol lépte túl az adóközeg azt a határt, ami esetleg anyagi megkárosodására vezethet, ha nem védekezik a számára törvényben biztosított eszközökkel ellene. Itt adjuk a legfontosabb tudnivalókat . A községek és városok által vezetett adóvégrehajtásokat mindenkor intésnek kell megelőzni, tehát zálogolás csak megintés után történhetik. A megintés rendszerint 8 napi fizetésre szólítja fel a hátralékost és a zálogolás csak e határidőnek eredménytelen eltelte után következik be. A végrehajtó közegek törvényellenességei és szabálytalan eljárásai ellen elsőfokon az adóhivatalhoz lehet panaszt benyújtani 15 napos határidőre. Másodikon a vármegyei közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága és harmadfokon a közigazgatási bíróság dönt ily panaszok tárgyában. A zálogolás tárgya az adózónak bárhol található ingósága és vagyona. Ingatlant csak abban az esetben foglalhat a hatóság, ha a hátralékosnak egyéb lefoglalható vagyona fel nem található. Kisiparosoknál sohasem foglalhatók le az iparuk folytatásához szükséges szerszámok és eszközök.