Kecskemét és Vidéke, 1939. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1939-01-02 / 1. szám

XX. évfolyam szám ÁRA 8 FILLÉR Kecskemét, 1939 január 2. Politikai, társadalmi és sport lap. Megjelenik hétfőn reggel XX. ÉVFOLYAM M. A történelem névtelen hősei az újságírók. Tragikus a sorsuk: amit ma megírtak, holnap talán már másképen írnák meg. A múltat, a történelmet, az újságcikket azonban nem írhatjuk újra. Az újságíró a »ma« történetírója. ( Knickerboker.) A »Kecskemét és Vidéke« XX. évfolyamának első számát adjuk hűséges olvasóink kezébe. Kérjük őket, hogy velünk együtt pár percig emlékezzenek a hátunk mögött felsorakozó évekre. Huszadik évébe lépett a »Kecskemét és Vidéke.« A nemzeti vajúdás szülte meg lapunkat: Kecskemét keresztény társadalma vette örömmel a kezébe. Most, a huszadik év küszöbén nemcsak a nemzetünk, hanem lapunk is keresztülment egy kritikus időn. A m. kir. miniszterelnök 20.658/1938. M. E. III. szám alatt kiállított Engedélyokirata szerint megengedte, hogy a »Kecskemét és Vidéke« időszaki lap továbbra is megjelenjen. Kettős ünnepet ül most a szerkesztőségünk. A XX. évfolyamba lépés azonban alkalmat ad arra, hogy lapunkra visszaemlékezzünk: 1920. május 16-án kora délután rikkancsok csapata kiáltotta a nemzeti vajúdástól már-már elcsüggedő Kecskemét utcáin: »Itt az uj újság, a »Kecskemét és Vidéke.« Az I. évfolyam első számában megjelent »Beköszöntő« vezércikkből idézünk: »Mindnyájan azt reméljük, hogy a keresztény politika uralomra jutásával a politikát, a kereskedelmet, általában a magyar életet minden vonatkozásában azonnal és alaposan megtisztítják a régi bűnöktől és a krisztusi igazságokat léptetik életbe. Megszabadulunk legalább azoktól a rendszerektől, melyeket a saját embereink közül egyesek és csoportok lelkiismeretlensége és gonoszsága okozott nekünk.« »... a lélekmételyezés, a népcsalás üldözése, a tudás, a becsületes munka érvényesülésének, kellő méltánylásának előmozdítása és a közönség helyes felvilágosítása, a közvélemény irányítása céljából indítottuk meg lapunkat, mely általánosan keresztény irányú és a tiszta krisztusi igazságok érvényesüléséért fog küzdeni.« »Lapunk radikális keresztény irányából természetszerűleg folyik az is, hogy a közerkölcsöket minden irányban törekszünk megtisztítani.« »Különösen a tanyai nép szükségleteivel és a munkásság helyzetével, helyes vezetésével foglalkozunk sokat, mert helyesen vezetett, jól nevelt, megelégedettmunkásság nélkül az ország sem fejlődhetik.« A »Kecskemét és Vidéke« az újságírás legnehezebb feladatát vállalta magára, amikor mint hétfő reggeli lap lépett a megújhodás után a közönség elé. Nem akarunk önmagunk részére kedvező véleményt szerezni, de meg kell állapítanunk, hogy mint hétfői lap mindig a közönség érdekét akartuk szolgálni és a húsz évvel ezelőtt kitűzött célt megvalósítani . 1 »Harcolni a nemzet jobb jövőjéért, amey a dolgozó, verejtékező osztály megbecsülésével, felemelésével valósítható meg. A közönségre, hűséges, lelkes olvasónkra bízzuk, mint hétfői lap, mennyiben tétünk eleget vállalt kötelességünknek. Mi, a huszadik év küszöbén lelkiismeretvisgálatot végeztünk, melynek eredménye.még lelkesebben harcolunk azok társaságáért, akik a magyar nemzet boldogulásáént Nagymagyarország feltámadásáért, a jeles magyar revízióért szállnak síkra. olt idő, mikor sokaknak kínos volt a keskeméti földmívesosztályról, munkásosztásról, az utcákra kiszabadult erkölcsről szóló cikksorozataink. Harcoltunk, hévvel, lelkesedéssel, igaz elhivatottsággal. Harcoltuunk, sebeket osztottunk, sebeket kaptunk, de legtöbbször gyógyító folyamatot indítottunk meg, a kapott sebeket vitézül álltuk... vagyis újságírói munkát végeztünk. A huszadik év küszöbén újra csak azt fogadjuk meg: I Tovább harcolunk, tovább dolgozunk Nagymagyarországért! I Magyarországon a krisztusi eszmék diadalra jutásáért! Az Új Kecskemétért! I betonútok kikötővárosának felvirágozásáért, melynek kivívásában a leglelkesebb harcosai akarunk lenni a főispánunknak, a polgármesterünknek, minden igaz kecskeméti polgártársnak! A hétfő reggel munkába induló embereknek szolgálatába akarunk állni, nem a »Blaumentag« szenzációéheseket szolgálni. Meg akarjuk valósítani azt a munkát, amelyet 20 évvel ezelőtt a »Kecskemét és Vidéke« szerkesztőség ébei, az áldott emlékű Révész István tábori püspök, Kecskemét első prelátus-plébánosa lelkes magyar szíve diktált. Magyarországért, Új Kecskemétért, boldog magyar jövőért szőttünk síkra. Jól értékesítsétek az időt Részletek Kovács Sándor prelátus-plébános évzáró szentbeszédéből minden kétséggel, szomorúsággal, elkeseredésel szemben és Szilveszter estének áhítatban Krisztus világosságát akarom vetítei. Ne keserítsen minket az idő könyörtelen ohanása, ne hajtson minket a bűnös mámia felé a vigasztalanságnak kétsége: nem Igrisztus az idők királya is és ha Kriszté bennünk él, akkor az időt mi is meg tdjuk szerezni magunknak és az apostol intime szerint örök értékre tudjuk átváltani Kisztusnak megváltói akarata, hogy állandón a lelkünkben éljen a megszentelő kegyelet által. Az én egész katolikus egyéniségen nem más, mint egy lámpás, amelyben Kisztus, mint világosság él. Nem a lámpási fontosabb, hanem a benne égő és sugárzó világosság. M Krisztus világosságában járunk és kegyelnének hordozói vagyunk. Nem lehetünk olan ostobák, hogy behunyt szemmel a pusztlásnak szaladjunk. Az igazi krisztusi bölcseség azt kívánja tőlünk, hogy ez a világossg állandóan erősödjön a mi életünkben Az időnek értékét maga az ember adja meg. Tse függ, hogy ebből az időből boldogságot vagy boldogtalanságot farag magának. Az idő krisztusi bölcsességű fölhasználásának eszközei a jóakarat, a lelkiismeretesség és a hivatásban való kitartó hűség. Az idő nem önmagában rossz, hanem az emberek gonoszsága hoz rossz időket; az abban az időben élő emberek teszik keserűvé, nehézzé, küzdelmessé és fáradtságossá a Krisztusból élő emberek életét. Sokszor kellett azt tapasztalnom, hogy egy családban olyan szétoszlás van gondolkozásban, érzésvilágban. Mindenhol és mindenütt a komolyan vallásos életet élő katolikusokat le akarják törni, meg akarják fojtani. Ez a legnagyobb szerencsétlensége mai életünknek, hogy elvakultan, Krisztus világosságát nem ismerve, saját magunk tesszük szerencsétlenné, átkossá az életet. Ezekkel szemben kell erőseknek lenni nekünk katolikusoknak, akik Krisztushoz hűek vagyunk, hogy bennünket ne tudjanak letörni, ne tudjanak kísértésbe vinni és ne tudjanak elszakítani Krisztustól. Az égbenyúló hegyek felé haladó turistáknak vigyázni kell a szakadékokra, én is így akarlak benneteket vezetni felfelé, de kötelességem rámutatni azokra a nehézségekre, amelyek a mi katolikus életünket fenyegetik, amelyekkel mi az időt elveszítjük. Ha keztgót vesz, vegye a legjobbat a „HÜMERLÍT“ s éjjas harisnyaházból! ■■ — *■!