Kecskemét és Vidéke, 1941. január-június (22. évfolyam, 2-27. szám)

1941-01-07 / 2. szám

XXII. évfolyam, 2 szám. Ára 8 fillér Kecskemét, 1941. január 7. Politikai, társadalmi és sport lap. Megjelenik hétfőn reggel. Uj eszten­dő­ Uj világán, Irta: P. Károlyi Bernét ferencrendi házfőnök _­ijf | A szeretet és béke ünnepén tűzvész fes­tette pirosra az eget, az angyalok békét hir­dető énekét túlharsogta a háború pokoli vi­harja, a történelem véres, lángban álló útján fordult az 1941-ik esztendőbe, melyről jog­gal mondja a Szesatatya, hogyha majd egy­szer túl leszünk, az emberiség és világtörté­­nele­minek legfájdalmasabb és legsötétebb­ napjai közt fogjuk emlegetni. Az újév küszöbén mindenki aggodalom­mal kérdi, vájjon mit hoz a jövendő ? Vájjon az a sok vér, verejték és szenvedés, valóban meghozza az emberiségnek azt a várva-várt igazságos és szociális békét, azt az új világot, melyben már nem lesz elnyomott és eltiprott, a megélhetés legelemibb feltételeitől meg­fosztott nép, hanem jog és igazság, szereteti és béke. És azért érthető, hogy szorongó szívvel várta a szenvedő emberiség a világ intézőinek ajkairól az új, a jobb világot hirdető szó­zatait. December 30-án megszólalt Roosevelt, a háborútól távol eső Egyesült Államok el­nöke, aki szintén fél és retteg a jövőtől, ki egyetlen biztató és megnyugtató szóval sem tudta népének aggodalmait eloszlatni, hanem új és nagyobb áldozatot kíván a fegyver­kezéssel és hogy Amerikát megkímélje egy jövendő háborútól, minden anyagi eszközzel siet Anglia segítségére, hogy megvédhesse a demokráciát. Az évfordulón Hitler napiparancsban szólt a katonasághoz és felhívással fordult a nemzeti szocialistákhoz és párttagokhoz, amelyben kijelenti, hogy a harc folyik addig, míg a háborúért felelősek meg nem­ semmi­sülnek, mert az 1941. év meghozza a német történelem legnagyobb győzelmét. A világ nagyjainak eme küzdelméből és szózataiból mit várunk mi, egymás kezét kereső, a szenvedés és vár­ás próbáját álló magyarok, kik várni és tűrni megtanultunk? Ha őszinték akarunk lenni, semmit. A mi tekintetünk a karácsonyi sötét és komor éjszakában kigyúlő fényjel felé for­dul, mellyel a világ Megváltójának Hely­tartója adott irányt és mutatott utírt az új­világ felé. »Mintha egy óriási fehér kéz si­mította volna végig a redős emberi homlokot, szelíd kéz, jóságos, atyai kéz, de határozott és szigorú kéz, hogy magára eszméltesse az embert, rákényszerítse a magábaszállásra s arra az egyetlen és igazi útra vezesse, mely nélkül nincs menekvés és kiemelkedés a mának veres poklából.« XII. Pius pápa december 24-én fogadta a Rómában tartózkodó bíborosok üdvözletét, ezt az alkalmat használta fel, hogy úgy mint tavaly, az idén is szólhasson a földkerekség valamennyi népéhez. A Szentatya beszédének az elején meg­emlékezett arról, hogy a hívőknek Krisztus születése fölötti nagy örömét nem zavarhat­ják meg a külső események. Aki látja azt, hogy mennyi és milyen igazság és szeretet halmozódik fel ebben az eseményben, az el­­felejti a jelenlegi viharos és félelmetes kül­sőségeknek sorozatát. A pápa azután részletesen foglalkozott a jelenlegi háborús eseményekkel és rámuta­tott azoknak erkölcsi és anyagi következmé­ny­eir­e, gazdasági és társadal­mi ki­h­atásai­ra. Kitért az elmúlt esztendőben hirdetett el­veire, mert népek sorsáért felelősöknek a szükséges pillanatban meg kell határozniuk az igazságos és tisztességes béke alapvető pontjait. Megemlékezett ezután arról, hogy a kü­lönböző hadviselő felek vitájában mintegy közvéleményként emelkedik ki az, hogy a háború előtti Európának a berendezkedése és egész alakulása valójában átalakulási folya­­m­aton megy keresztül, úgy­hogy jelenleg ily korszak küszöbén állunk. Azt mondják, hogy az új Európa nem lesz olyan, mint azelőtt volt, hanem jobb, fejlettebb, egész­ségesebb és szabad Európának kell megszü­letnie a régiből. A pápa nemcsak a bajt fedezi fel, mely­től vérzik az emberiség, hanem a gyógyítás módját is megmondja, mikor felsorolja több pontban azokat az előfeltételeket, melyek nélkülözhetetlenek az egy új rendhez:­­ 1. Le kell győzni a gyűlölséget, amely Ima a népeket elválasztja egymástól, tehát le kell mondani olyan szisztémákról és mód­szerekről, melyből a gyűlölködés mindig új és új táplálékot nyer. 2. Le kell győzni a bizalmatlanságot, amely nyomasztólag nehezedik a nemzetközi jogra. 3. Le kell győzni a hasznosságnak séra­lmorú és gyászos elvét, mely azt mondja, hogy a hasznosság alapja a jognak. 4. Le kell győzni a mostani konfliktus eredendő okait is, amelyek abban állanak, hogy kiáltó ellentétek vannak a világgazda­ság terén, hogy elérkezzünk egy olyan hely­zethez, amely minden államnak megadja az eszközöket, hogy biztosítsa a maga állam­polgárai számára a megfelelő életmódot. 5. Le kell győzni az emberi önzésnek a szellemét. Ennek helyére egy olyan őszinte jogi és gazdasági szolidaritásnak, egy olyan testvéri együttműködésnek kell lépnie, me­lyet az isteni törvény szabályoz, és amely a népek számára függetlenséget és autonó­miát ad. V­égül az imádságról beszélt a Szentatya, hangsúlyozva, hogy az imádság segíti a mind­­ezeket elő.­­ íme, a balra és jobbra egyforma éles­séggel megvont világnézetek mellett, az Egy­ház elsőnek jelölte meg a politikai, társa­dalmi és gazdasági kibontakozás pozitív út­ját. Ez az az út, melyen járnunk kell, ha a jövőt keresztény, magyar és szociális elvek alapján akarjuk felépíteni és az egyén, vagy a tömegek felelőtlenségének helyébe nem akarjuk az államkapitalizmus, államszocializ­mus uralmát életre hívni. A háború után mindenképpen megvál­tozó Európában már egy megújhódott, ma­­g­abízó népet és országot fog találni a világ, ha ezeket az elveket lelkileg az Actio catholica, társadalmilag a hivatásszervezet és politikailag a szegedi gondolat speciálisan a­­magyar lelkiség szükségletei szerint valósít­juk meg. Fel tehát az új magyar élet munkájára! Elpusztult a londoni City Vasárnap és hétfőn a német légierő irtózatos erejű támadásokat intézett London, Dél-Walles és igen sok délang­liai város, kikötő ellen. A Reuter Iroda jelentése szerint a London elleni légi­támadás nem lépte túl a megszokott határt, viszont a Dél-Walles és két nyu­gatangliai város elleni irtózatos erejű volt. A németek vasárnap éjszaka és hét­főn két nyugatangliai várost bombáztak minden méretű gyújtó- és robbanó bom­bával. Londonban órákon át tartott a légiriadó. Svéd jelentés szerint a londoni Cityt nem lehet felépíteni, valóságos romhalmaz. Két négyzetkilométernyi te­rületen már nem áll épen egy ház sem, a német bombák a világ legnagyobb üzletvárosát eltörölték a föld színéről. Az angol tengerészeti hivatal beje­lentette, hogy Artix angol naszádot Bar­­dia előtt találat érte. Bardia körül rendkívül heves küz­delem folyik. Az olasz védők kénytelenek voltak a túlerővel szemben néhány ka­tonai pontot átengedni. Ezzel kapcsolat­ban Ansaldo megállapítja, hogy Bardiát a hős olasz védők már 20 nap óta tart­ják, az egész olasz nemzet csodálattal tekint rájuk még akkor is, ha a helyiség, mely tulajdonképpen sárból készült erő­dítmény, el is esik. A Bardiában ellen­álló olasz katonák teljesítették feladatu­kat, megállították az angol előrenyomu­lást és időt biztosítottak a líbiai olasz csapatok gyülekezésére. Az olaszok általános támadásra ké­szülnek az albán fronton. Az olasz re­pülők hevesen bombázták a görög állá­sokat, a déli front mentén számos ellen­­támadást hajtottak végre. A Vreme sze­rint a görögök kénytelenek csapataikat átcsoportosítani, ami a közeljövőre vár­ható döntő hadműveletekkel áll össze­függésben. Bristolra összpontosultak a német légi­támadások. Cardiffot vasárnap újra bom­bázták a német nehézbombázó repülők. A holland partra kisodorta a tenger egy angol repülő holttestét. Gafencut a román kormány vissza­hívta Moszkvából. A berlini román követség szerint nem igaz, hogy a Szovjet­­ultimátumot intézett Romániához. A német Donau rádióállomás szerint „a trianoni Romániának nem volt meg a kellő belső létjogosultsága.“ Az olasz külügyi félhivatalos lap a a román álláspont Magyarországgal szembeni megváltoztatását követeli.

Next