Kecskemét és Vidéke, 1943. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1943-01-04 / 1. szám
•ÍrVa [666] a Héjjas-haziszivaház telefonszáma !| VÁROSÉ 20*1 Hétfőtől—csütörtökig. Hétköznap: 3, 5, negyed 8, szerdán d. e. 11, d. u. fél 2, fél 4, fél 6, fél 8 órakor. Fordulatos bűnügyi vígjáték. Styk kapitány leszámol. Egy vakmerő diplomata és egy táncosnő regénye. Kalandorok és diplomaták harca a nagyvilági élet sima parkettjén, tánccal, zenével, sok humorral és szenzációs bűnügyi bonyodalmakkal. OTTHON1 ftOZi Hétfőn 3, 5, negyed 8-kor. Nagyszabású és lélegzetelállítóan izgalmas film. Vérbosszú. Január 5 — 10-ig hétköznap 3, 5 és negyed 8 órakor, vasárnap d. e. 11, i. u. fél 2, fél 4, fél 6, fél 8 órakor. A legújabb magyar film. Sok kacagás, zene, tánc és vidámság filmje. Szakítani nehéz dolog. Főszerepben : Dayka Margit, Tóth Júlia, Rajnay Gábor, Makláry Z. Magyar és UFA híradók. Árpád mozi Hétfőtől—szerdáig. Fél 4, fél 0, fél 8 órakor. Karády Katalin legújabb igazi nagy filmje. Barabás Pál nagysikerű művének finiváltozata Bán Frigyes rendezésében : Csalódás. A többi főszerepben : Sennyey Vera, Vízváry Mariska, Majmássy Miklós, Kertész Dezső, Mihályi Ernő. Kísérthet-e a múlt? A páratlanul népszerű „Pécsi Öregdiákok“ első filmszereplése. A Fürdökert minden nap este 7-tól fél-ig nyitva! RAGYOGÓ MŰSOR 9 órakor Dzsessz! Cigány’ Laptulajdonos és kiadó: 1 Hungárisa-nyomda Részvénytársaság (f. a. A kiadásért, szerkesztésért felel: VARGA KÁLMÁN Szerkesztőség,—kiadójára tál: Arany J. u. 6. JVÉVEGIYEM, EiElGSZEZMi f*IM/77.l¡L V £ K 1n O Ej i S Ö « « A J\’ Kmt. at fart netrtti- Arany Ju. G. Kecskemét és Vidéke Isség, j&attfu: 4 Malac*visítás a szilveszteri éjszakában Újévi malacok a henteskirakatban • Csak három szórakozóhelyen ..engedtek el“ malacot az újév első percében A néphagyomány étlapja szerint Szilveszter napján délig okvetlen le kell vágni a disznót, ha azt akarjuk, hogy újév első napján délben „lencsét túrja az ór“. Elengedhetetlen kellék ugyanis a ránk köszöntő évben a meggazdagodáshoz, hogy újév napján lencsefőzelék között disznóórja legyen az asztalunkon. A másik népszokás az újévi malacot rakatja az asztalunkra. A szerencsétlen párhetes, hónapos malacok „visítják szét“ szilveszteréjszakáját átvirrasztó emberek között az új év szerencséjét. A „malacfrontról“ mostanában nehéz jelentést adni, mert három helyről kell összeszedni az adatokat. A legnehezebb adatgyűjtés a városháza II. emeletén várja az újságírót. Itt a folyosóra nyíló ablaknál osztogatják a sertésvágási engedélyt. Nagy a forgalom, mindenki Újév napja körül akart vágni. Főként a tanyai emberek, asszonyok szerények : — A malacot akarunk levágni! Nem akar szegény enni, felfázott! sopánkodnak be a tisztviselőhöz az ablakon keresztül A tisztviselő azonban él a gyanúval, elkéri a jószáglevelet, amiből azután kiderül, hogy az újévi csemegének szánt „malac“ egy-másfél éves hízódisznó. Ilyen esetekben azután a sertésvágási engedély kijárása szükséges és nem egy esetben egy-két napig elmarad a „malac“-vágás. Az igazi újévi malacfront két helyen volt: a soványsertés piacon és a baromfipiac elején. Az előbbire a választási malacokat vitték fel, az utóbbira pedig a tejesmalacokat. A soványsertéspiacra 27 malacot hajtottak fel csütörtökön reggel, a baromfipiac előtti téren pedig nyolc ketrecben legalább 40 kismalac röfögött, visitott, borzadt a ráváró sorstól. A választási malacok párját 3500 pengőért vásárolták. A gazdák szerint sok helyre „egyenesen bevitték“ a portékát. A tejesmalacok darabját 15-21 pengőért adták. Nagy volt a vetélkedés, délelőtt 9 órára mind elkelt. A közvágóhídon néhány hentes 410 malacot vágatott, úgyhogy az 1948. év első napján is megjelent az újévi malac a henteskirakatban. Az egyik fogyasztási adóellenőr megfigyelése szerint a csütörtöki malacpiacon három szórakozóhelyiség tulajdonosa vásárolt malacot, ezzel jelentette be az új év beköszöntésének pillanatát vendégeinek. Íme, ez a kis jelentésünk is bizonyítja, hogy nem új év az újév malac nélkül Több padot a nagyállomás várótermeibe A megépítés első évében megállapítottuk, hogy nem sikerült a MÁV nagy állomásának építése. Kicsi. A harmadosztályú váróterem befogadóképessége nem növekedett, a jegycsarnok inkább magas, mint tágas. A II. osztályú váróterem is mindig zsúfolt, az utasok 40 százaléka jut csak ülőhelyhez. A mostani időben, amikor egy-egy csatlakozó vonatra 2-5 órát is kell várni az utazóközönségnek, mindig zsúfolt a nagyállomás épülete. Igen sok utas kiszorul a kis folyosókra és a hegyi váltó csarnokba. Sokszor látható, főként az esti és éjszakai órákban, hogy utasok, főként a munkára utazó kubikosok, napszámosok stb. kint a folyosón, földre terített zsákon vagy pokrócon elnyúlva feküsznek, alszanak, várják meggémberedett tagokkal a vonatjuk érkezését. • Ha az épület befogadóképességét növelni nem tudják, szükséges lenne az utazóközönség érdekében több pihenőpad elhelyezése, így elsősorban a folyosók falai mentén és az előcsarnokba kellene több padot elhelyezni. Nagyon üdvös és szociális intézkedés lenne, ha a MÁV vezetősége külön munkásvárótermet nyittatna valamelyik állomásterület épületben vagy ezen a területen felépíttetni. A MÁV b,7Áinn\;í>n ti 1H mini