Kecskemét és Vidéke, 1943. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1943-07-05 / 27. szám

2 oldal KECSKEMÉT ÉS M A­I DÉKL . : J­ MŐ, július S. 666 a Héjjas-harisnyaház telefonszáma ! OTT HOH7 IttOJLt Hétfőtől—szerdáig 5 és V4 8 órakor. Páger Antal ragyogó alakítása. Móricz Zsigmond ragyogó alakítása. Szép csillag. Többi főszerepben : Fényes Alice, Mály Gerő. Péntektől—vasárnapig: Páger Antal, Pelsőczy Irén, Bihari József, Árpád M., Somlay A., Makláry Z. főszereplésével: A HARMINCADIK. ÁRPÁD MOZI Kedden—szerdáin. Előadások: fél 4. fél 6. fél 8-kor. Nagy magyar­­bűnügyi vígjáték. Csak 5 napig! Az izgalom és humor vidám játéka Bán Frigyes rendezésében. ZAVAROS ÉJSZAKA Főszerepben: Tol­­ay Klári, Rajnay Gábor, Bil­icsi Tivadar, Gázon Gyula, Hidvéghy Valéria, Pataky Jenő. Hétfőtől­ vasárnapig Hétfőn istentiszteletek és ünnepségek keretében ülte meg Kecskemét helyőrsége a h­onvédnapot. — Kútba dobta I1 éves fiát Héjjas László máriaváro­si napszámos. ' ' Kedden a MÁV l és a KGV 25 százalékkal emelte a teherdíjszabását. — Dr. Szász Lajos közel­látásügyi miniszter rádióbeszédet mon­dott Péter-Pál napján. Szerdán felemelték a hús, a bor, sör és a szesz fogyasztási adóját. Csütörtökön meleg szeretettel köszön­tötte és ünnepelte a közgyűlés Liszka Béla polgármestert előléptetése alkalmából.­­ Megkezdődött a Gaidenecker-ügy törvény­széki főtárgyalása. Pénteken két öngyilkosság történt a vá­rosban- mindkét öngyilkos meghalt. — Meg­kezdődött a Gazdasági Vasút szabadkai sza­kaszának közigazgatási bejárása. Szombaton már a határ legtöbb részén megkezdődött a rozs aratása. _ ______ _________ Néhány szót a gyümölcspiacról A barackévad egy-két nap múlva be­áll. A hajnali gyümölcspiacunkat ezer és ezer termelő, sokszáz kereskedő keresi fel. Még mindig sok kifogást, panaszt hallunk a kofák ellen, szinte egyedülálló bravúrral irányítják a szűk piacot átölelő kocsiutak forgalmát. A termelők sérelmezik, hogy még ebben az­ évben se lépett életbe az új piaci helypénz­­r­ende­let, de sérelmezik azt is, hogy a kofák túlkapásai ellen radikális intézkedés nincsen. Most külön felhívjuk a figyelmet, hogy a város középpontján néhány kofatársaság nemcsak a piac tartama alatt, hanem egész napon és éjen át kint tartja a kosár és láda­­készletét, sőt van olyan is, aki családostól ki­költözik a gyümölcspiac évadára és ott éli az életét a nagyi nyilvánosság előtt, cigány­­ módra. Ezeket feltétlen­ül kell telepíteni a pia c r ú 1. _______________ Mikor kotorják ki a Csongrádi-út eleji árkot A meleg idő beköszöntésével irtózatos bűzfelhőt áraszt ki magából a Csongrádi-út elején keresztülhúzódó és a fertőtlenítő ál­lomás felé kanyarodó nyitott árok. Körül­belül egy méter vastag iszapréteg gyülem­­lett fel az árokban és ez terjeszti a bűzt. Minden évben megtörténik a kikotrás, az idén azonban késik. Körülbelül 500 méter szakaszt kellene befedni, hogy­­a bűztől meg­szabadítsák a környéket. Megjegyzés a polgármester elélép­teté­s­éhez Volt idő, amikor Kecskemét polgársága önérzetesen követelte, hogy dr. Liszka Béla polgármester mél­tóságos­ címet és rangot kap­jon. Amikor végignéztünk a kecskeméti mél­­tóságosok rangsorán, megcsóváltuk a fejün­ket, hogy a polgármesterünk nagyságos cí­met visel. Amikor a város közönségének egy jelentős csoportja mozgalmat akart kezde­ményezni, hogy dr. Liszka Béla polgármester méltóságos címet és rangot kapjon, az akciót éppen a kitüntetésre jelölt akadályozta meg. Egyéniségére ez is jellemző, hogy már 1941 augusztus 1-étől viselhette v­olna a mél­tóságos címet és rangot, igényelhette volna az V. fizetési osztály 2. csoportjában lévőket megillető fizetést, de tudta, hogy a közigaz­gatás szervei, a pénzügyi bizottság, a kis­­gyűlés szülővárosát mentő közérdekű mun­kát végeznek,­­nagy elgondolásokat valósí­tanak meg kezdeményezésére és inkább a nagy mű megalkotását szorgalmazta, mint egyéni érdekeinek kijáró döntést. Nagy emberi és polgármesteri értékei­nek méltó elismerése volt­ a t­. közgyűlés ünneplése, melynek két szónoka nemcsak a városatyák, hanem Kecskemét egész lakos­ságának érzelmét, tiszteletét és elismerését tolmácsolta. Dr. Liszka Béla polgármester méltósá­gos címe és rangja az egész városra kisu­gározza értékét és jelentőségét. Benne egy színtiszta magyar város szorgalmát, komoly, csendes, reklám nélkül elvégzett százszáza­lékos munka jutalmát kell tekintenünk. Áll­hatatosságot és szívósságot, ami annyira jel­lemezte Kecskemét népét, vezetőségét. Világháborús fergetegben állta öt évein át a vártát és irányította a város hajóját. Csendben dolgozott, csak most, az öt év után vesszük észre, hogy városunk kőrengetegé­ben milyen értékes építő munkát végzett el. Amikor elfoglalta polgármesteri székét, bizalmas beszélgetésünk során, az iktatás utá­ni napon délután a szőke Tisza álmos partján, mondotta nekünk: — Az ősök nyomdokán akarok dolgozni. Elődeim mutatták meg nekem az utat. Esz­­me képem Lestár Péter, Kecskemét építő polgármestere. Szeretném, ha álmai közül a még meg nem valósultalal megvalósítta­l­­nám!... Míg nem csillapodik el a vihar, addig azonban egyetlen kötelességem van: megtartani, megőrizni a meglévő értékeket! Mi is telítve vagyunk az LTI Kecskemét gondolatával. Mi is vágyjuk, hogy Kecske­mét városiasság szempontjából felfejlődjék a többi vidéki magyar városok mellé és ezt a v­ágy­unkat sokszor cikkekben adtuk kife­jezésre, de a cikk végén odaírtuk, hisszük, hogy polgármesterünk, városunk bölcs veze­tősége erre a hibára, erre fa polgári igényre felfigyel és kellő időben ha megfelelő tőke áll rendelkezésre, akkor ezt a kívánságot megvalósítja, ezt a hibát­­kijavítja! öt év óta­­nem volt egyetlen nap sem amikor kételkedtünk volna polgármesterünk városa iránti szeretetében és a kecskeméti kívánságok kielégítési törekvésében. Töret­len hittel álltunk mellette és vele együtt sóvárogtuk a béke óráját, amikor a polgári alkotó munka elkezdődhet, amikor az in­ka lilátt lelkek az egyéni önzéstől, fukarság­tól, rövidlátástól megszabadulva tudnak majd a tervezők segítségére sietni és anyagi áldozatok árán is a köz érdekében polgár­­mesteri munkát segíteni. * Bízunk a nemzeti ügyünk diadalában és hisszük, hogy amint a XX. század Kecske­métének kiépítője Lestár Péter volt, úgy az Új Kecskemét egyik vezéralkotója — Kiss Endre főispánnal együtt — dr. Liszka Béla polgármester lesz. A lélek él! — álltunk a múlt ősszel L­estár Péter­ gyomtól megrepedezett kőlapé sírja előtt. Lestár Péter lelke, az ősi kecske­méti lélek buzdítja, hevíti dr. Liszka Béla polgármestert. A vezetők a polgárság lelkébe égetik nevüket és emléküket. Dr. Liszka Béla polgármestert már Kecskemét polgársága szí­vébe zárta, ha tovább folytatja munkáját és a békeidők elköv­etkezésekor kiválasztott, megkezdett útján megmarad, amit eddigi magatartása, munkája biztosít, akkor nem­csak a most élő, hanem az Új Kecskemét nemzedéke emlékében is élni fog! 1.5 JBF­UTÁJV Az ember saját magám­ nem akarja észre­venni- hogy öregedik. Hogy az első riportot 15 év­vel ezelőtt írta meg, örökké emléke­zetes lesz, mert 15 év óta gyötrő kérdést zártam magamba akkor. Alig ültem le a szerkesztőség íróasztala mellé, csengett a telefon és a kórház jelen­tette, hogy a Műkert- mellűl egy összeszur­kált férfit szállítottak be. Az utolsó per­ceit éli. " A kórházi 2-es kórteremben éter és jód szaga csapott rám. Az ágyon fekvő betegek megilletődöttek voltak. Az ágysorban az egyiket spanyolfallal különítették fel. Az ágyon viaszsárga arccal feküdt a sérült. 24 éves volt, fél évvel azelőtt nősült. Békésen ment hazafelé, amikor egy ismeretlen férfi rátámadt és mellbeszúrta. A kés beleszaladt a tüdőbe. Gondos orvosi kezek vattával, gézzel kötötték be a mellét. Már hörgött. Minden­egyes lélegzetvételre a szúrás helyén átszi­várgó vérből apró léghólyagok emelkedtek ki és pukkantak szét. — Doktor úr!.... vizet!... —­ nyöször­­gött lázas állapotban a sérült. Minden áron meg akartam tudni az »esetet«. Az orvos szerint már csak percei voltak a sérültnek. Odaültem az ágyához és füléhez hajoltam. — Ki volt!... — X. Y. régi haragosom. A feleségem miatt haragudott rám ... Már megbocsátot­tam neki, de szeretnék élni... élni... Görcsösen fogta a kezemet, még moz­gott az ajka, de szeme már üvegesedett. A kezeim között halt meg. De­­nem tudtam. Nem hittem el, hogy — csak ennyi az élet. S közte és a halál között észrevétlen az át­menet.* Most 15 év múltán ez a drámai élmé­nyem megismétlődött. A Damnkó­ utcai félté­­kenységi dráma egyik szereplője halála előtt mondta el az esetet. Úgy tudom, sem előtte, sem utána nem volt kihallgatható állapot­ban. Én láttam egyedül a szemében a ha­lált, állapíthattam meg, hogy érzi a véget és ennek a drámai pillanatnak hatása alatt m­o­ndta el az »esetet«. Izmos, szilaj, sűrű­vérű fér­fi volt és mégis oly szánalmas: — Érzem... meghalok. Pedig már egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy vigyázok magamra! Nem akartam... — volt az utolsó szava. Ki tudja, hány ilyen utolsó vallomást fog még papírra vetni ceruzám ? Ki tudja, tiikor és milyen körülmények között te­szem meg én is azt, de már tudom, hogy ezt a titkot, az élet és a halál közötti átmenetet soha, soha senki se tudja megfejteni és soha senki se veszi észre a­­­agy riport pillanatát, — a halál beálltát. —vk—

Next