Kecskemét és Vidéke, 1943. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1943-07-05 / 27. szám
2 oldal KECSKEMÉT ÉS M AI DÉKL . : J MŐ, július S. 666 a Héjjas-harisnyaház telefonszáma ! OTT HOH7 IttOJLt Hétfőtől—szerdáig 5 és V4 8 órakor. Páger Antal ragyogó alakítása. Móricz Zsigmond ragyogó alakítása. Szép csillag. Többi főszerepben : Fényes Alice, Mály Gerő. Péntektől—vasárnapig: Páger Antal, Pelsőczy Irén, Bihari József, Árpád M., Somlay A., Makláry Z. főszereplésével: A HARMINCADIK. ÁRPÁD MOZI Kedden—szerdáin. Előadások: fél 4. fél 6. fél 8-kor. Nagy magyarbűnügyi vígjáték. Csak 5 napig! Az izgalom és humor vidám játéka Bán Frigyes rendezésében. ZAVAROS ÉJSZAKA Főszerepben: Tolay Klári, Rajnay Gábor, Bilicsi Tivadar, Gázon Gyula, Hidvéghy Valéria, Pataky Jenő. Hétfőtől vasárnapig Hétfőn istentiszteletek és ünnepségek keretében ülte meg Kecskemét helyőrsége a honvédnapot. — Kútba dobta I1 éves fiát Héjjas László máriavárosi napszámos. ' ' Kedden a MÁV l és a KGV 25 százalékkal emelte a teherdíjszabását. — Dr. Szász Lajos közellátásügyi miniszter rádióbeszédet mondott Péter-Pál napján. Szerdán felemelték a hús, a bor, sör és a szesz fogyasztási adóját. Csütörtökön meleg szeretettel köszöntötte és ünnepelte a közgyűlés Liszka Béla polgármestert előléptetése alkalmából. Megkezdődött a Gaidenecker-ügy törvényszéki főtárgyalása. Pénteken két öngyilkosság történt a városban- mindkét öngyilkos meghalt. — Megkezdődött a Gazdasági Vasút szabadkai szakaszának közigazgatási bejárása. Szombaton már a határ legtöbb részén megkezdődött a rozs aratása. _ ______ _________ Néhány szót a gyümölcspiacról A barackévad egy-két nap múlva beáll. A hajnali gyümölcspiacunkat ezer és ezer termelő, sokszáz kereskedő keresi fel. Még mindig sok kifogást, panaszt hallunk a kofák ellen, szinte egyedülálló bravúrral irányítják a szűk piacot átölelő kocsiutak forgalmát. A termelők sérelmezik, hogy még ebben az évben se lépett életbe az új piaci helypénzrendelet, de sérelmezik azt is, hogy a kofák túlkapásai ellen radikális intézkedés nincsen. Most külön felhívjuk a figyelmet, hogy a város középpontján néhány kofatársaság nemcsak a piac tartama alatt, hanem egész napon és éjen át kint tartja a kosár és ládakészletét, sőt van olyan is, aki családostól kiköltözik a gyümölcspiac évadára és ott éli az életét a nagyi nyilvánosság előtt, cigány módra. Ezeket feltétlenül kell telepíteni a pia c r ú 1. _______________ Mikor kotorják ki a Csongrádi-út eleji árkot A meleg idő beköszöntésével irtózatos bűzfelhőt áraszt ki magából a Csongrádi-út elején keresztülhúzódó és a fertőtlenítő állomás felé kanyarodó nyitott árok. Körülbelül egy méter vastag iszapréteg gyülemlett fel az árokban és ez terjeszti a bűzt. Minden évben megtörténik a kikotrás, az idén azonban késik. Körülbelül 500 méter szakaszt kellene befedni, hogya bűztől megszabadítsák a környéket. Megjegyzés a polgármester eléléptetéséhez Volt idő, amikor Kecskemét polgársága önérzetesen követelte, hogy dr. Liszka Béla polgármester méltóságos címet és rangot kapjon. Amikor végignéztünk a kecskeméti méltóságosok rangsorán, megcsóváltuk a fejünket, hogy a polgármesterünk nagyságos címet visel. Amikor a város közönségének egy jelentős csoportja mozgalmat akart kezdeményezni, hogy dr. Liszka Béla polgármester méltóságos címet és rangot kapjon, az akciót éppen a kitüntetésre jelölt akadályozta meg. Egyéniségére ez is jellemző, hogy már 1941 augusztus 1-étől viselhette volna a méltóságos címet és rangot, igényelhette volna az V. fizetési osztály 2. csoportjában lévőket megillető fizetést, de tudta, hogy a közigazgatás szervei, a pénzügyi bizottság, a kisgyűlés szülővárosát mentő közérdekű munkát végeznek,nagy elgondolásokat valósítanak meg kezdeményezésére és inkább a nagy mű megalkotását szorgalmazta, mint egyéni érdekeinek kijáró döntést. Nagy emberi és polgármesteri értékeinek méltó elismerése volt a t. közgyűlés ünneplése, melynek két szónoka nemcsak a városatyák, hanem Kecskemét egész lakosságának érzelmét, tiszteletét és elismerését tolmácsolta. Dr. Liszka Béla polgármester méltóságos címe és rangja az egész városra kisugározza értékét és jelentőségét. Benne egy színtiszta magyar város szorgalmát, komoly, csendes, reklám nélkül elvégzett százszázalékos munka jutalmát kell tekintenünk. Állhatatosságot és szívósságot, ami annyira jellemezte Kecskemét népét, vezetőségét. Világháborús fergetegben állta öt évein át a vártát és irányította a város hajóját. Csendben dolgozott, csak most, az öt év után vesszük észre, hogy városunk kőrengetegében milyen értékes építő munkát végzett el. Amikor elfoglalta polgármesteri székét, bizalmas beszélgetésünk során, az iktatás utáni napon délután a szőke Tisza álmos partján, mondotta nekünk: — Az ősök nyomdokán akarok dolgozni. Elődeim mutatták meg nekem az utat. Eszme képem Lestár Péter, Kecskemét építő polgármestere. Szeretném, ha álmai közül a még meg nem valósultalal megvalósíttalnám!... Míg nem csillapodik el a vihar, addig azonban egyetlen kötelességem van: megtartani, megőrizni a meglévő értékeket! Mi is telítve vagyunk az LTI Kecskemét gondolatával. Mi is vágyjuk, hogy Kecskemét városiasság szempontjából felfejlődjék a többi vidéki magyar városok mellé és ezt a vágyunkat sokszor cikkekben adtuk kifejezésre, de a cikk végén odaírtuk, hisszük, hogy polgármesterünk, városunk bölcs vezetősége erre a hibára, erre fa polgári igényre felfigyel és kellő időben ha megfelelő tőke áll rendelkezésre, akkor ezt a kívánságot megvalósítja, ezt a hibátkijavítja! öt év ótanem volt egyetlen nap sem amikor kételkedtünk volna polgármesterünk városa iránti szeretetében és a kecskeméti kívánságok kielégítési törekvésében. Töretlen hittel álltunk mellette és vele együtt sóvárogtuk a béke óráját, amikor a polgári alkotó munka elkezdődhet, amikor az inka lilátt lelkek az egyéni önzéstől, fukarságtól, rövidlátástól megszabadulva tudnak majd a tervezők segítségére sietni és anyagi áldozatok árán is a köz érdekében polgármesteri munkát segíteni. * Bízunk a nemzeti ügyünk diadalában és hisszük, hogy amint a XX. század Kecskemétének kiépítője Lestár Péter volt, úgy az Új Kecskemét egyik vezéralkotója — Kiss Endre főispánnal együtt — dr. Liszka Béla polgármester lesz. A lélek él! — álltunk a múlt ősszel Lestár Péter gyomtól megrepedezett kőlapé sírja előtt. Lestár Péter lelke, az ősi kecskeméti lélek buzdítja, hevíti dr. Liszka Béla polgármestert. A vezetők a polgárság lelkébe égetik nevüket és emléküket. Dr. Liszka Béla polgármestert már Kecskemét polgársága szívébe zárta, ha tovább folytatja munkáját és a békeidők elkövetkezésekor kiválasztott, megkezdett útján megmarad, amit eddigi magatartása, munkája biztosít, akkor nemcsak a most élő, hanem az Új Kecskemét nemzedéke emlékében is élni fog! 1.5 JBFUTÁJV Az ember saját magám nem akarja észrevenni- hogy öregedik. Hogy az első riportot 15 évvel ezelőtt írta meg, örökké emlékezetes lesz, mert 15 év óta gyötrő kérdést zártam magamba akkor. Alig ültem le a szerkesztőség íróasztala mellé, csengett a telefon és a kórház jelentette, hogy a Műkert- mellűl egy összeszurkált férfit szállítottak be. Az utolsó perceit éli. " A kórházi 2-es kórteremben éter és jód szaga csapott rám. Az ágyon fekvő betegek megilletődöttek voltak. Az ágysorban az egyiket spanyolfallal különítették fel. Az ágyon viaszsárga arccal feküdt a sérült. 24 éves volt, fél évvel azelőtt nősült. Békésen ment hazafelé, amikor egy ismeretlen férfi rátámadt és mellbeszúrta. A kés beleszaladt a tüdőbe. Gondos orvosi kezek vattával, gézzel kötötték be a mellét. Már hörgött. Mindenegyes lélegzetvételre a szúrás helyén átszivárgó vérből apró léghólyagok emelkedtek ki és pukkantak szét. — Doktor úr!.... vizet!... — nyöszörgött lázas állapotban a sérült. Minden áron meg akartam tudni az »esetet«. Az orvos szerint már csak percei voltak a sérültnek. Odaültem az ágyához és füléhez hajoltam. — Ki volt!... — X. Y. régi haragosom. A feleségem miatt haragudott rám ... Már megbocsátottam neki, de szeretnék élni... élni... Görcsösen fogta a kezemet, még mozgott az ajka, de szeme már üvegesedett. A kezeim között halt meg. Denem tudtam. Nem hittem el, hogy — csak ennyi az élet. S közte és a halál között észrevétlen az átmenet.* Most 15 év múltán ez a drámai élményem megismétlődött. A Damnkó utcai féltékenységi dráma egyik szereplője halála előtt mondta el az esetet. Úgy tudom, sem előtte, sem utána nem volt kihallgatható állapotban. Én láttam egyedül a szemében a halált, állapíthattam meg, hogy érzi a véget és ennek a drámai pillanatnak hatása alatt mondta el az »esetet«. Izmos, szilaj, sűrűvérű férfi volt és mégis oly szánalmas: — Érzem... meghalok. Pedig már egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy vigyázok magamra! Nem akartam... — volt az utolsó szava. Ki tudja, hány ilyen utolsó vallomást fog még papírra vetni ceruzám ? Ki tudja, tiikor és milyen körülmények között teszem meg én is azt, de már tudom, hogy ezt a titkot, az élet és a halál közötti átmenetet soha, soha senki se tudja megfejteni és soha senki se veszi észre aagy riport pillanatát, — a halál beálltát. —vk—