Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1885
I. A franczia nyelvi olvasmányok kezeléséről. A nyelvoktatás keretén belül az olvasmányoknak kijelölt fontos, középponti szerep azok módszeres kezelésének megbeszélését, és az e körül kifejtett, bár csekélyebb értékű eszméket is becsesekké teheti. A következőkben a tér kimért terjedelmének megfelelőleg röviden a magam részéről is, midőn az általam elméleti és gyakorlati okulás útján szerzett, az olvasmányok kezelése körül alkalmazott módszeres eljárásomat kifejtem, azt inkább önmagam részéről való számadásul teszem a múltra és programmal a jövőre nézve. A tanterv és az utasítások szabványai általános kötelező természetéből folyik, hogy e helyütt is az olvasmányok kezeléséről ezen alapon óhajtok szólani, megjegyezvén, hogy észrevételeim inkább az alsóbb osztályokra vonatkoznak, mert a felsőbbekben az alsóbbakra vonatkozó és azokban helyeseknek ismert módszer kevés változást szenved. Az újabb neveléstudomány és módszer szempontjából a concentrálás elve a tantárgyak sokféleségét az öntudat egységével összhangzásba hozni törekszik. Nehogy azonban ezen concentrálás elve fonáksággá legyen, igen éles körültekintést igényel az oktatás czéljának megfelelőleg a különböző tantárgyak között, hogy melyik, vagy melyek képezzék azon „magot“, amely körül a többi tárgyak szerves összefüggésben sorakozzanak. A reáliskolai oktatásban, az ezen iskolák czéljának megfelelőleg az anyanyelv és mathesis mutatkozik ilyenül, amennyiben, úgy látszik, nálunk is eltértek már a történelemtől, mint amely még nemrégiben ilyenül volt kijelölve. Az anyanyelvi oktatás magja körül, és azon mintegy ránőve a modern nyelvek közül a német és franczia, ami a képzési erőt és irodalmi hasznot illeti, egyenrangúlag sorakoznak, és csak gyakorlati érvényesülés szempontjából kénytelen nálunk a franczia a németnek elsőbbséget engedni. Ugyancsak a koncentrálás elvéből folyólag a nyelvoktatás alapját és középpontját az olvasmány, és pedig összefüggő olvasmány képezi.