Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1888

5 menyét tekintjük, azt találjuk, hogy Kecskemét ezen időben lépést tartott a legbuzgóbb törekvésű városokkal, mert főiskolát alapított s oly prédi­kátorokat mutatott fel, kik közül többen irodalmi nevet is vivtak ki maguknak. A XVII-ik század műirodalmunk kezdődési korát foglalja magában. Ekkor lépett föl a halhatatlan Pázmány, s mellette Alvinczi, Káldi, Szenczi Molnár és többek kik prózánkat, gróf Zrínyi, Gyöngyösi, gróf Koháry (a helyi kath. főgymnasium nagylelkű alapítója) s többek, kik költészetünket oly irodalmi jelentőségre emelték, hogy valódi műirodalmunk elő­sejlését ezen időszaktól szükséges számítanunk. E nagy horderejű században Kecskeméten is léptek föl többé-kevésbé nevezetes férfiak, kik ha a föntebb említett nagyságokhoz nem hasonlít­hatók is, mégis mint az irodalomnak buzgó napszámosai említést érdemelnek. Ilyen volt mindjárt a század elején (1613.) feltűnt Kecskeméti Elek János, sárospataki tudós lelkész, ki magyarra fordította Donatus Visatius könyvét s kiadta saját prédikáczióit Debreczenben 1615-ben. Eme érdemeit nemsokára egy újjal gazdagította; ugyanis 1621-ben magyarázatot irt Dániel próféta jóslatára, mely szintén Debreczenben jelent meg. Ehez hasonló sikert aratott Házi János, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek fiatója, vagyis török deákja, ki egy nagyhírű mozlim tudósnak az erköl­csökről írott könyvét fordította magyarra s 1610-ben a fejedelemnek ajánlva kiadta Kassán. Elismerés illeti Kecskeméti János és Selymes János papokat is. Az első tudós jezsuita volt, kinek számos egyházi beszéde kéziratban őriztetik. „Nagy tűz kis szikrája“ czimű munkája azonban megjelent Bécsben 1712-ben. A második mint helybeli prédikátor itt működvén, megírta a kecskeméti reform, egyház történetét a maga koráig, vagyis az 1700-ik évig, mely mű kéziratban maradt az egyház egyik jegyzőkönyvében. Ez az első kecskeméti történelmi mű, mely azonban — sajnos — nyomtatásban nem jelent meg. Nem lehet dicsérettel nem emlékeznünk Kádai Gellért, a kecskeméti reform, iskola rektoráról sem, ki két elismerésreméltó művel gazdagította a XVII-ik század irodalmát, u. m. „Lelki flastrom“ és „Az emberi talál­mányoknak korbácsoltatások“ czímű munkájával. Mindkét mű 1677-ben Debreczenben nyomatott ki. Kéziratban is maradt egy munkája, melynek czime: „Lelkes lelkipásztor“. Ezen századból még három jelesebb írónkat kell megemlítenem, t. i. Csúzi Cseh Jakabot, Kalocsa Jánost és Szentpéteri Istvánt. Ezek egyike sem volt kecskeméti születésű , hanem mind a három mint a helybeli reform, főiskola rektora itt tartózkodván, figyelemreméltó műveiket itten készítették.

Next