Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1891
Régi magyar időjárási följegyzések. Adjuk e nemzeti nyelvünkön eredetileg leírt megfigyeléseket lehetőleg azzal a nyelvkezeléssel, mint maguk a följegyző krónikások papírra vetették; a helyesírási különbözés elhagyásával kitetszik belőlük lépten-nyomon a kifejezésbeli tőről metszett eredetiség; a szöveg mai öltözetében erősebben kidomborodva lép az szemünk elé. Nem hiányzik ez adatok sokjában túlzás, sőt elvétve évszámbeli tévedés sem, de mindamellett megérdemlik az utókor részéről a tiszteletet, mert örökség maradt bennök ránk. Számtalan időjárási följegyzés van szerte szórtan a hazában, mind azt igazolok, hogy az időjárási legerősebb meglepetéseknek is megvolt a múltban párjuk. Semmi sem új a nap alatt. Régi magyar megfigyelések közlésére állandó rovatot nyitott a K. m. Természettudományi Társulat 1887. szeptember óta, az összes természetismereti szakágakra kiterjeszkedőt. Az itt fölsorolt időjárás jelző adatok egy részét mi is onnan állítjuk össze, de már időrendi sorban: VII. ÉVSZÁZAD. 687. esztendőben oly forró, száraz nyár lett, melyben erdők, szénaboglyák, háztetejei is felgyuladtak; tavak, folyóvizek, kutak kiszáradtak. (Pap István históriai jegyzetei. Hasznos Mulatságok 1822. I. 165.) VIII. ÉVSZÁZAD. 746. A kánikula igen heves lett, augusztus 4-ikétől október 15-ig még az éjtszakák is oly hevesek voltak , mint a nappalok. (U. o. 165.) X. ÉVSZÁZAD. 995-re forduló iszonyú havas, hideg tél novembertől fogva májusig tartott, július ismét oly hideg lett, hogy tavak, sőt folyóvizek által fagytak ; az élő fákat és gabonákat úgy leforrázta a hideg, mintha tűz pergelte volna le. Ezen esztendőbeli hideggel a históriai jegyzések szerint csak a 763.