Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1925
Széchenyi emlékezete. Megnyitó beszéd. Az intézet Nor.R. nov. 20 i ünnepélyén elmondotta Fördős László. Kedves Tanuló Ifjúsági Földrelsportan, összemarcangolt, megcsonkított testtel a régi dicső, szép Nagy-Magyarország fenséges hymnusának elhaló hangjaival induljunk el mi is affelé a magaslat felé, ahová elzarándokol ez évben egész nemzetünk és ifjú lelkünk lelkesedéstől izzó fáklyájával gyujtsunk mi is oltártüzet a „Legnagyobb Magyar“ emlékének s égre törő lángjaiban keressük meg prófétai lelkét, melyből az erő, a bizalom és a törhetetlen remény, ha feltámadás sugárzik felénk ! Ünnepelni jöttünk össze s úgy érezzük, hogy e kis ünnepség minden pillanata egy nagy forró vágyban forr össze: szomjúhozó lelkünkkel felszívni az ő égő hazaszeretetét, útmutatásait, mert kínos helyzetünkben, tetteinkben csak akkor érzünk erőt s annak kivitelében elszántságot, ha az ő lelkének suhanását halljuk. Mérték, nézzünk bele a nagytükörbe, amelyből a száz év előtti kor, a nemzetek születésének, a Széchenyinek kora tükröződik vissza. Az évezredes nyűg a szennyes hűbéri gúnya már rongyolódik Európa testén. A nemzetek tudják, hogy azok a korlátok, melyek egy évezred óta külön osztályokba sorozzák az egy vérű és fajú országok lakosait, már sok helyen elkorhadtak s egyes országokban véresen összedőltek. 1648-ban az angol, 1789-ben a francia nemzet kiáltja világgá a nemzet fiai közli egyenlőséget, vérrel áztatva e szent pillanatot, midőn vérpadra hurrcolja felkent királyait: egy Stuartot és egy Bourbont, töméntelen ártatlan testvéri vért ontva és mérhetetlen nemzeti vagyont pocsékolva el az ezt követő forradalmi mozgalmakban. A forradalom szele végig suhan egész Európán! A nemzetek évezredes szendergéseikből ébredezni kezdenek. — Nálunk is a költők a dicső szép magyarítottról merítik tárgyaikat, a politikusok kis töredéke a közintézmények reformjának elérkeztét látja. Az ébredés első jelei tehát itt is mutatkoznak, sajnos csak egy-egy kivillanó forró magyar lélekben ! Mert általánosságban a magyar társadalmi élet sivár. Főuraink idegen műveltséggel külföldön költik el szörnyű vagyonuk jövedelmét; a köznemesség Pató Pál módjára birtokán, bárgyú közönyben tengeti életét; a nemzet tömege, a jobbágyság tudatlanságban, földhözragadtságának megmásíthatatlan tudatában éli, morzsolja napról-napra szomorú életét! Pedig az idő vaskeze mind jobban és jobban színezi a nagy kérdőjelet Európa egén ! A nemzetek érzik a leszámolás nagy percének közeledtét! A 20-as, 30-as évek forradalmai is ennek előjelei. — A nagy leszámolásnak, melynél országok kerülnek a mérleg serpenyőjébe s ha elég súlyosaknak nem találtatnak Európa népei közül törültetnek! A külföldet járó Széchenyi tudja, látja ezt legtisztábban.