Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1925

intézet múltja. I. Mielőtt Kecskemét város jelenleg legnépesebb középiskolájának a m. kir. áll. Katona József reáliskolának történetéhez kezdenénk, hálátlanság volna az in­tézet egyik jótevőjével, Kecskemét th. várossal szemben, ha meg nem emlékez­nénk intézetünk őséről , a rövidéletű „városi alreáliskoláról“. A Bach korszak szomorú évében, 1853-ban az akkori algimnáziumi fokon tanító kegyesrendi gimnázium tanári kara azon eszmét vetette fel: nem lehetne-e intézetüket az országban ez időben elszaporodó reáltanodává átalakítani ? A terv első pillanatában meghalt, mert a fentartó róm. kath Egyházközség végleg elvetette. Az eszme két év múlva mégis testet öltött. Kecskemét város képviselő­testülete 1855­-ben elhatározta, hogy 3 osztályos önálló alreáltanodát állít fel, melynek személyi és dologi kiadásait viseli, tehát igazgatóját és tanszemélyzetét is maga választja. Az akkori legfőbb hatóság a cs. és kir. Helytartóság jóvá­hagyó rendelete már a következő 1856-ban meg is erősíti. Az iskola 1. osztálya 1857. febr. 4-én nyílik meg két tanárral, egy hitok­tatóval és 14­ tanulóval. Igazgatói teendőket Fektor József r. kath. esperes-plébános . A támadások még nagyobb tetterőt kovácsolnak lelkében: 1830-ban meg­alapítja a Duna-Gőzhajózási­ Társaságot s 1831-ben már megindul az első dunai hajó; 1833-ban megkezdi az Al-Duna szabályozását; nagy mozgalmat indít a Tisza szabályozása érdekében. Az ő kezdeményezésére épült fel a Lánchíd. — Neki köszönheti létét a Nemzeti szinház, számos iparvállalat és részvénytár­saság. E csaknem negyedszázadig tartó szakadatlan munka, küzdelem 1848. márc 15-el lezárul. A 48-as eszmék pesti 12 pontja Széchenyi eszméinek rövid helybeöntése. Az általa megindított reformokkal megrakott hajót a part közelében a mindinkább tornyosuló hullámokban Kossuth Lajos vezeti ugyan, s a tempót is ő diktálja már — Széchenyi szerint kifogásolt gyorsasággal, — de szerencsésen partot érve közös, önfeláldozó és megfeszített munkával vesznek részt az első magyar felelős minisztérium verejtékező munkájában: a szabadság, egyenlőség, testvériség megmentésében !! Kedves Fiaim! A történelmi nagy tükör elhomályosul: a magyar könnyező szem a véres jelenetnek csak egyes rikító vonásait látja, bár lelkében minden mozzanata él­­ égő parázsként szúr .... A sok dicső és szomorú napok végén a bitófás Arad mered felénk. — Majd újra tisztul . . . Két emberöltő távolságból lelkünk vissza­száll... A kép nagyon ismerős: mi magunkat látjuk benne leron­gyolva, összetiportan ; látjuk a nemzet „tanuló“ ifjúságát, mely ez­é­rt nagy meste­rének, a histrófának szavait hallgatja: „Történelmi múltban gazdag, testi és lelki erőben fiatal, szellemi kincsekben ékes nemzetet letiporni s harcképtelenné tenni .. . csak ideig-óráig lehet... nemzetek sorából kitörülni azonban soha!" Kedves Fiaim! A nagy világégéskor a páitok, testvéreink küzdöttek a messze harctereken, most mi folytatjuk veletek együtt tovább odaadó erővel, kitartással, a nemzeti életösztön feltartóztathatatlan erejével. Széchenyi elszántságával, hogy felkészülve a „Nagy Jelenetre“, az ő nagy „magyar szeretetében“ összeforrva testet adhassunk ama világba kiáltott mondásának : „Magyarország nem volt, hanem lesz“! Úgy legyen !

Next