Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1927

Húsvéti nagy kirándulásunk a Bükkhegységbe. Az ifjúság lelki és testi kiképzésének egyik legfontosabb tényezője a célszerűen rendezett tanulmányi kirándulás. Az iskola falain belül folyó elméleti oktatás csak akkor lehet eredményes, ha kiegészítését a lüktető élet reális valóságából meríti. Ilyenkor közvetlen közelből tanulmányoz­hatja a beutazott vidékek nevezetességeit, a technika bámulatos vívmányait, amelyekről a tanítás alatt sokszor hallott. De különösen hatással van az ifjúságra a nagy történeti események színterének fölkeresése, mert e helyeken az ifjúi fogékony lélek mintegy maga előtt látja a nagy korok néma tanúit s megtanulja szeretni ezt a földet s tisztelni azokat, akik vé­rükkel és könnyeikkel áztatták, hogy számára megtarthassák. S amíg egy­­egy hosszabb kirándulás alatt a fentemlitett szempontok érvényesülnek, erősödnek az izmok és tágul a tüdő, tanár és tanítvány gondolat- és ér­zésvilágban még közelebb jutnak egymáshoz s még gyömülcsözőbbé lesz a minden idők legnagyobb pedagógiai eszköze: a szeretet. Ez a tudat vezetett minket akkor is, midőn fáradságot nem ismerve a kirándulás si­kere érdekében az előkészületeket a legnagyobb gondossággal megtettük. A részletes útitervet és programmot idejében kifüggesztettük, a kirándu­lásra vonatkozó tudnivalókat több összejövetelen közöltük a résztvevőkkel, így közeledett indulásunk napja , április 1-je. Még előtte való napon is attól féltünk, hogy az idő áprilist járat velünk, de a sok ifjú vágya betel­jesedett és gyönyörű időnk volt az egész kirándulás alatt. Az indulás előtti napon ifj. Gáspárics Lajos igazgató meleg, lelkesítő szavakkal búcsúzott el a kis csapattól, hasznos utasításokkal látta el a kirándulókat, szeretettel bízván őket a két vezető tanárra , Elekes Pál és Koppányi Béla gondjaira. Április 1-én kora hajnalban volt útnak indulásunk. Virágos jó kedv­ben indult világnak a látni vágyó vidám társaság. Első állomásunk Buda­pest volt, hol a három órai várakozási időt is felhasználtuk. Felkerestük a Batthyányi örök mécsest, mely azon a helyen áll, hol a nagy magyar miniszterelnök vértanú halált halt. Pár lépés és magunk előtt látjuk leg­nagyobb műremekünket, az országházunkat, melynek déli részén az új Kossuth szobor messziről föltűnik. Szerettünk volna felülemelkedni az el­ítélő kritikáknak és megérteni, mit akart Horvay a parlament előtti hó­fehér márvány tragédiában kifejezni, szerettük volna bedugni füleinket, hogy ne halljuk a szentori hangon kiáltozókat: „Rossz a szobor!“ De mindhiába, képzeletünkben nem ilyen Kossuth apánk. Meg is jegyezték néhányan: „meg kellene fordítani a szobrot, hátulról szebb!" A parla­menttel szemben láttuk az igazságszolgáltatás renaissance stílű palotáját.

Next