Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1927
Húsvéti nagy kirándulásunk a Bükkhegységbe. Az ifjúság lelki és testi kiképzésének egyik legfontosabb tényezője a célszerűen rendezett tanulmányi kirándulás. Az iskola falain belül folyó elméleti oktatás csak akkor lehet eredményes, ha kiegészítését a lüktető élet reális valóságából meríti. Ilyenkor közvetlen közelből tanulmányozhatja a beutazott vidékek nevezetességeit, a technika bámulatos vívmányait, amelyekről a tanítás alatt sokszor hallott. De különösen hatással van az ifjúságra a nagy történeti események színterének fölkeresése, mert e helyeken az ifjúi fogékony lélek mintegy maga előtt látja a nagy korok néma tanúit s megtanulja szeretni ezt a földet s tisztelni azokat, akik vérükkel és könnyeikkel áztatták, hogy számára megtarthassák. S amíg egyegy hosszabb kirándulás alatt a fentemlitett szempontok érvényesülnek, erősödnek az izmok és tágul a tüdő, tanár és tanítvány gondolat- és érzésvilágban még közelebb jutnak egymáshoz s még gyömülcsözőbbé lesz a minden idők legnagyobb pedagógiai eszköze: a szeretet. Ez a tudat vezetett minket akkor is, midőn fáradságot nem ismerve a kirándulás sikere érdekében az előkészületeket a legnagyobb gondossággal megtettük. A részletes útitervet és programmot idejében kifüggesztettük, a kirándulásra vonatkozó tudnivalókat több összejövetelen közöltük a résztvevőkkel, így közeledett indulásunk napja , április 1-je. Még előtte való napon is attól féltünk, hogy az idő áprilist járat velünk, de a sok ifjú vágya beteljesedett és gyönyörű időnk volt az egész kirándulás alatt. Az indulás előtti napon ifj. Gáspárics Lajos igazgató meleg, lelkesítő szavakkal búcsúzott el a kis csapattól, hasznos utasításokkal látta el a kirándulókat, szeretettel bízván őket a két vezető tanárra , Elekes Pál és Koppányi Béla gondjaira. Április 1-én kora hajnalban volt útnak indulásunk. Virágos jó kedvben indult világnak a látni vágyó vidám társaság. Első állomásunk Budapest volt, hol a három órai várakozási időt is felhasználtuk. Felkerestük a Batthyányi örök mécsest, mely azon a helyen áll, hol a nagy magyar miniszterelnök vértanú halált halt. Pár lépés és magunk előtt látjuk legnagyobb műremekünket, az országházunkat, melynek déli részén az új Kossuth szobor messziről föltűnik. Szerettünk volna felülemelkedni az elítélő kritikáknak és megérteni, mit akart Horvay a parlament előtti hófehér márvány tragédiában kifejezni, szerettük volna bedugni füleinket, hogy ne halljuk a szentori hangon kiáltozókat: „Rossz a szobor!“ De mindhiába, képzeletünkben nem ilyen Kossuth apánk. Meg is jegyezték néhányan: „meg kellene fordítani a szobrot, hátulról szebb!" A parlamenttel szemben láttuk az igazságszolgáltatás renaissance stílű palotáját.