Katolikus leánygimnázium, Kecskemét, 1942
vitéz nagybányai HORTHY ISTVÁN kormányzóhelyettes 1942. aug. 20. Versenyre kelve az ősi turullal, a Kárpátok bérckoszorúja körül ívelt az ifjú hős. Védő szárnyát bontogatta, a megpróbáltatással küszködő haza felé. Magasságokban járt a lelke is. Ott, ahonnan ezer eszmét és tervet merített, hogy testvéreit is felemelje, fel, a lelki-testi nélkülözésből, fel, az emberhez méltó magyar élet magaslatára. Fent élt a lelke, arany volt a szíve, aki belenézett, kincset talált benne. Most lehulltak szárnyai. Nem a földön keressük már őt. Mégis ott hagyta üzenetét. Hősi vére felénk piroslik a mező virágaiból, bíborrózsáink tekintetéből és int, tanít: Vérrel lett tiétek e föld, véremmel öntöztem magam is.'Adjátok hozzá ti minden verejtéktek, minden szenvedések : könnyeket, jajokat, és új hősöket nevel ez a szent föld nektek ! * * így lesz, mert így kell lennie ! Lehullott szárnyaid százezreket lendítenek az áldozatok magasságába. Semmi fáradság, semmi szenvedés, semmi önzés el nem tántoríthat bennünket a magasságoktól, amelyekbe Te utat mutattál nekünk. Verejtékgyöngyből, könnyáztatta, vérharmatos drága földből sarjadjon az erős Magyarország új nemzedéke !