Református leánygimnázium, Kecskemét, 1935
I. Iskolánk múltja. A kecskeméti református közvéleményben 1840-ben merült fel először a magasabb, céltudatos nőnevelés gondolata. Tömöri Szabó Sándor, a régi főiskolának nagyműveltségű filozófia-professzora 1840 aug. 1-től a helybeli egyházi consistorium megbízásából készített véleményes tervében pendíti meg egy középponti felsőbb leányiskola tervét. Kezdetleges formát öltött ez a terv az 50-es évek közepén Dömötör Teréz k. a. magán-nőnevelő intézetében, melyet a református egyház 1858-ban pártfogásába vett s számára a kántori lakon helyiséget rendelt. Nyilvánossá lett ez az intézet 1861-ben, amidőn Kecskemét város községhatósági közgyűlése a protestánsoknak is megadja a nőnevelő-intézet bérleti és tanítói illetményeire a városi segélyt. Ekkor Dömötör Teréz k. a. megválasztatott a „növelde“ rendes vezetőjévé és egyházi bizottság küldetett ki a tanterv kidolgozására. 1862- ben aztán az egyház költségén megépült a nőnevelő-intézet új otthona is a Koháry-utcában (ma leány- és asszonykor) két tanteremmel és nevelőnői lakással. 1863-ban azonban Dömötör Teréz a kolozsvári nevelő-intézethez hívatván el, helyébe jön Bulcsú Borbála k. a., melléje rendeltetvén Érmei János tanító az elméleti tárgyak tanítására, amelyeket eddig éveken át buzgóságból ingyen a gimnázium tanárai tanítottak. Új fejezete kezdődik a kecskeméti magasabb nőnevelésnek 1875-ben a polgári leányiskola létesítésével. Ekkor a város megvonván úgy a katholikusoktól, mint a protestánsoktól az eddig adott nőnevelési segélyeket, a szűkebb keretekben működő felekezeti nőneveldéket egyesítette a községi polgári leányiskolában. Ez a polgári iskola azután kiváló vezetőjével (Pásthy Károly), jól megszervezett tanári karával és e tényezőkből fakadt nagy népszerűségével nyugvóponton tartotta a kecskeméti magasabb nőnevelést három évtizeden át. Az új század azonban megnyitván a nők számára is az egyetem némely fakultásainak kapuit és a magyar nő által.