Református Tanitóképző Intézet, Kecskemét, 1918

I. Az intézet története: 1. 1918/19. iskolai év. Az a gondolat, hogy Kecskeméten református tanítón­ő­­képző-intézet állíttassák föl, már régebben fölmerült, legfőkép­pen azért, mivel az egész dunamelléki reform, egyházkerületben sem volt ilyen intézet. Az eszme megvalósítását, bár ez elé a világháború óriási nehézségeket gördített, két körülmény kü­lönösen előmozdította és siettette. Az egyik volt a reformáció négyszázados évfordulója, melyet úgy az egyetemes református egyház, mint a kecskeméti reform, egyházközség is leginkább kultúrintézmények létesítésével akart méltóan megünnepelni. A másik pedig az, hogy az 1917/18. tanév elején megnyílt vá­rosunkban apácák vezetése alatt egy felső leányiskola, illetőleg leánygimnázium s vele kapcsolatban a tanítónőképző-intézet első osztályára előkészítő magántanfolyam. Az utóbbira 20 leány jelentkezett, közöttük 12 református. Ez a tény a reform, intelligencia körében nagy feltűnést keltett. Élénk eszmecserék folytak a tárgyról, kivált a művelt protestáns asszonyok között, akik végül is előterjesztéssel for­dultak az egyháztanácshoz és kérték, hogy a reform, tanítónő­képző-intézet I. osztálya 1918. szept. havában okvetlenül meg­­nyittassék. A jubileumi bizottság pedig, mely természetesen szintén foglalkozott ez üggyel, Farkas Kálmán főgimn.­tanárt és egyháztanácsost megbízta az intézet felállításának előmun­kálataihoz szükséges adatgyűjtéssel, ki is a rábízottakat sok utánjárással é­s nagy körültekintéssel végezte. E közben meggyőződött a jubileumi bizottság, hogy nem­csak az egyházkerületnél, hanem a vallás- és közoktatásügyi minisztérium illetékes ügyosztályánál is megvan a jóakarat és hajlandóság a felállítandó intézet támogatására és segélyezésére, így azután az egyháztanács 1918. április 9-iki ülésében a silif*"

Next