Református tanitóképző intezet, Kecskemét, 1938
I. A nőnevelő-intézet története A kecskeméti református nőnevelő-intézet két, addig külön működő intézmény egyesítéséből keletkezett: A Horthy Miklós református tanítónőképző-intézetből és a kecskeméti református leánygimnáziumból. A kecskeméti református egyház korszerű nevelési törekvéseiben benne rejlett a nőnevelés gondolata. Az idők figyelmeztető szavára hallgatva, a reformáció négyszázados évfordulójának emlékezetét azzal kívánta legméltóbban megülni, hogy fiúnevelő intézetei (gimnázium és jogakadémia) mellé leánynevelő intézetet állított fel. A presbiteri gyűlés 1918. április 18 án elhatározta, hogy tanítónőképző-intézetet létesít. Az elgondolás testet öltött. 1918 szeptember elején megnyílt a kecskeméti református tanítónőképző-intézet. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium a fizetéskiegészítő államsegélyt már az első évben két tanszékhez, azután fokozatosan valamennyihez megadta, később pedig az intézet építési költségeihez is jelentékeny összeggel járult hozzá. A tanítónőképző szervezését, fenntartását és benépesítését megkönnyítette az a körülmény, hogy a Madas-alapból létesített árvaház székhelyéül Kecskemétet jelölte ki az egyházkerületi bizottság. Későbben pedig, amikor a tanítónőképző-intézet alapítása bizonyossá lett, hozzájárult ahhoz, hogy az árvaház a tanítónőképző-intézet internátusával közösen működjék. E közös működés úgy alakult ki, hogy az alapítvány kamataiból a jövedelemnek megfelelő mértékben és számban a tanítónőképző-intézetben minden esztendőben Madas-árvák neveléséről is kellett az egyháznak gondoskodnia. A tanítónőképző-intézet a törvény adta keretek között a fenntartó egyház áldozatos gondoskodásából nőtt és megerősödött. 1980- ban, amikor részére az egyház új iskolai és internátusi épületet emelt, már 201 növendékkel működött. Időközben a magyar köznevelésben mindjobban jelentkezett a nőnevelés többirányú kialakításának szükségessége. A tanítónőképzőintézet mellett leányközépiskola hiányát vette észre a református egyház itt, Kecskeméten is. Annál inkább érezhető volt ez, mert városunkban az állam középfokú leánynevelő intézetet nem állított — az egyetlen áll. polgári leányiskolán kívül, amely a jelentkezők számának emelkedésével egyre zsúfoltabbá vált, sajátosságaiból következőleg pedig nem is tudta kielégíteni a fokozott nőneve-