Református tanitóképző intezet, Kecskemét, 1943
Huszonöt esztendő A kecskeméti református tanítónőképző-intézet az 1942—43. isk. évben töltötte be fennállásának huszonötödik esztendejét. Az országos állapotok megakadályozták az iskolát abban, hogy az évfordulót széles körben ünnepelje meg. A fenntartó kecskeméti református egyház presbitériuma 1944. október 10-én díszközgyűlés keretében emlékezett meg az intézet fennállásának huszonötéves évfordulójáról, összekapcsolta ezt az alkalmat dr. Hetessy Kálmán kecskeméti lelkipásztori szolgálatának huszonötéves jubileumával és Kovács Bálint újonnan választott lelkipásztornak a beiktatásával. Az ünnepi alkalommal dr. Joó Gyula főgondnok ismertette a tanítónőképző-intézet keletkezésének történetét, méltatta az intézet első huszonöt évének jelentőségét, köszöntötte a tanári testületet és az intézet növendékeit. Megjelent az ünnepélyen dr. Ravasz László, egyházkerületünk püspöke, aki a közgyűlésen elhangzott beszédében a következőket mondotta: .Ennek az intézetnek van egy különös vonása. Az, amelyikből meg lehet ismerni a növendékeit. Missziós szellem van benne. Miért, miért nem, nem tudom, azt sem tudnám megállapítani, hogy programszerűen mikor és hol jutott kifejezésre ez, de amint figyelem az egész magyar egyházi életet, tisztán látom, hogy a kecskeméti iskolából kikerült tanítónők nemcsak kultúrmunkára képesített hivatalnoknők, hanem egyházunknak öntudatos misszionáriusai, bárhová kerülnek a világon. A fényes gyülekezetben e téren keresik a nekik megfelelő munkahelyet. Az elhagyott kicsiny szórványokban, tanyákon, maguk indítják meg ennek a munkának a kezdetét és ahol ezek a mi leányaink megjelennek, megsimogatják a gyermekeket, meghívják vasárnapi iskolába, ott a fiatal leányok egy barátnőre találnak, aki nekik csodálatos dolgokról beszél. Ott az ifjúság felelősséget kezd érezni egyházáért, ott megpróbálnak az Ige világosságánál telehajtva együtt imádkozni a Krisztus királyságáért. Csak addig lesz a kecskeméti tanítónőképző ezen a színvonalon, addig kíséri az eddig megmutatott hálával és köszönettel vett drága áldás és felülről jövő jóváhagyás, amíg ennek az intézetnek falai között, tanárok, tanítók és gyermekek szívében ez a missziói lélek él, amíg tudják és érzik, hogy egy darab szövetnek van erőtlen kis kezeikbe téve és ezzel az égő szövétnek-darabbal, amelyik sokszor talán