Női felsőkereskedelmi iskola, Kecskemét, 1928

I. Leányaink korszerű neveléséről. Elmondta Virányi Elemér dr. tanár az 1929. április havi szülői értekezleten. A közműveltség, közgazdaság, társadalmi rend terén ifjabban beállott változások következményeként napjaink fokozottabb gondja a jövő nemze­dék nevelése. Régi óhajok teljesültek, midőn az elmúlt évek folyamán tör­vényhozási úton megtörtént nép-, közép- és szakirányú iskoláink reformja. A fiúk nevelésében és oktatásában beállott változtatásoknál sokkal fon­tosabbak azok, amelyeket a korszerű nőnevelés és nőoktatás igényel. Az el­múlt évtizedekben a női nem nagymérvű átalakulásokon ment keresztül. A nőnevelés reformálásakor nem szabad ezt szem elől téveszteni. A kulturális és közgazdasági élet sokrétűsége a nőt számtalan módon képes az emberi haladás szolgálatában alkalmazni. Rohamos korszerű haladásával a nők ter­mészetszerűleg fokozottabb mértékben találtak alkalmat arra, hogy a férfiak mellett mint magától adódó, bizonyos szociális funkciókat végző munka­erők leljenek alkalmazást. Jellemző tünet, hogy a gazdaságilag és kulturá­lisan fejlettebb országokban a nőknek a közös nemzeti termelő munkában való részvétele sokkal intenzívebb, mint a gazdaságilag és kulturálisan fej­letlenebb vagy épen elmaradt országokban. Valamennyi nevelésbölcselő megegyezik abban, hogy a nőt is nevelni kell. A görög Platón épúgy elmélkedik erről, mint a középkor egyházatyái vagy korunk pedagógusai. A nőt nevelni kell, hogy jobbá legyen. Találóan írja Vives Lajos, XVI. sz. spanyol nevelő: „A legtöbb nő azért rossz, mert tudat­lan.“ A művelt nők a nemzet kulturális erőállományát gyarapítják. Aristote­les nyomán Pázmány Péter nagyon hibáztatja, hogy a lányok nevelésével nálunk keveset törődnek, noha „a lányok jó neveléséből áll főképen az or­szágok becsü­let­b állapotja, nem csak azért, . .. hogy fele az ország lakosai­nak asszony, hanem azért is, hogy a férfiak jó nevelése nagy részre az asz­­szonyoktól vagyon ..., merem mondani, hogy telljes életünk tökéletes vagy feslett állapottya az asszony-emberek nevelésétől árad.“ Pázmány szavai szerint a nőnevelés az egyetemes nemzeti emelkedés előmozdítója. Nemzeti haladás csak úgy lehetséges, ha erőpontjaink összegét mindenkor tisztán lát­juk, ha tudjuk, elértük-e már a kitűzött célt vagy sem , ha egyáltalán képe­sek vagyunk célkitűzésre. Napjainkban különösen sürgető feladat, hogy gya­korlati jellegű, korszerű építő célkitűzés gyökeresedjék meg nemzeti köz­szellemünkben Azonban ez csak akkor lehetséges, ha számolunk azzal a kényszerítő adottsággal, hogy a szétszórva és szétszakítva élő magyarság zöme a fölmívelés, ipar, kereskedelem és értelmi élet pályáin működő mun­kás. Ennek következményeként szigorúan a közgazdasági élet törvényszerű­

Next