Női felsőkereskedelmi iskola, Kecskemét, 1928
I. Leányaink korszerű neveléséről. Elmondta Virányi Elemér dr. tanár az 1929. április havi szülői értekezleten. A közműveltség, közgazdaság, társadalmi rend terén ifjabban beállott változások következményeként napjaink fokozottabb gondja a jövő nemzedék nevelése. Régi óhajok teljesültek, midőn az elmúlt évek folyamán törvényhozási úton megtörtént nép-, közép- és szakirányú iskoláink reformja. A fiúk nevelésében és oktatásában beállott változtatásoknál sokkal fontosabbak azok, amelyeket a korszerű nőnevelés és nőoktatás igényel. Az elmúlt évtizedekben a női nem nagymérvű átalakulásokon ment keresztül. A nőnevelés reformálásakor nem szabad ezt szem elől téveszteni. A kulturális és közgazdasági élet sokrétűsége a nőt számtalan módon képes az emberi haladás szolgálatában alkalmazni. Rohamos korszerű haladásával a nők természetszerűleg fokozottabb mértékben találtak alkalmat arra, hogy a férfiak mellett mint magától adódó, bizonyos szociális funkciókat végző munkaerők leljenek alkalmazást. Jellemző tünet, hogy a gazdaságilag és kulturálisan fejlettebb országokban a nőknek a közös nemzeti termelő munkában való részvétele sokkal intenzívebb, mint a gazdaságilag és kulturálisan fejletlenebb vagy épen elmaradt országokban. Valamennyi nevelésbölcselő megegyezik abban, hogy a nőt is nevelni kell. A görög Platón épúgy elmélkedik erről, mint a középkor egyházatyái vagy korunk pedagógusai. A nőt nevelni kell, hogy jobbá legyen. Találóan írja Vives Lajos, XVI. sz. spanyol nevelő: „A legtöbb nő azért rossz, mert tudatlan.“ A művelt nők a nemzet kulturális erőállományát gyarapítják. Aristoteles nyomán Pázmány Péter nagyon hibáztatja, hogy a lányok nevelésével nálunk keveset törődnek, noha „a lányok jó neveléséből áll főképen az országok becsületb állapotja, nem csak azért, . .. hogy fele az ország lakosainak asszony, hanem azért is, hogy a férfiak jó nevelése nagy részre az aszszonyoktól vagyon ..., merem mondani, hogy telljes életünk tökéletes vagy feslett állapottya az asszony-emberek nevelésétől árad.“ Pázmány szavai szerint a nőnevelés az egyetemes nemzeti emelkedés előmozdítója. Nemzeti haladás csak úgy lehetséges, ha erőpontjaink összegét mindenkor tisztán látjuk, ha tudjuk, elértük-e már a kitűzött célt vagy sem , ha egyáltalán képesek vagyunk célkitűzésre. Napjainkban különösen sürgető feladat, hogy gyakorlati jellegű, korszerű építő célkitűzés gyökeresedjék meg nemzeti közszellemünkben Azonban ez csak akkor lehetséges, ha számolunk azzal a kényszerítő adottsággal, hogy a szétszórva és szétszakítva élő magyarság zöme a fölmívelés, ipar, kereskedelem és értelmi élet pályáin működő munkás. Ennek következményeként szigorúan a közgazdasági élet törvényszerű