Iparostanonc iskola, Kecskemét, 1928

GYÖRFFY BALÁZS (1846—1928.) Emlékbeszéd arcképének leleplezése alkalmából. Egy gyászbaborult testület, egy árván maradt ifjúság mély­séges bánatával szivünkben összegyűltünk, a legfájdalmasabb kötelességünk teljesítésére. Kegyeletünk adóját kell lerónunk, annak emléke iránt, akit mióta ismertünk, tiszteletünk és sze­retetünk teljességével környeztünk, akinek életéért kétszeres bensőséggel szállt imánk az egek Urához, amikor végbúcsút készült venni áldásos életének utolsó óráiban. Ki szentelhetne méltó szavakat, annak az emberi megpró­báltatásokon felül emelkedő lelki erőnek és önmegtagadásnak, annak az élet utolsó leheletéig pihenést nem ismerő kötelesség­tudásának méltatására, amely Kecskemét iparoktatása terén felállította azt a határkövet, amelyre 40 esztendei lankadatlan munkásság ragyogó betűkkel van bevésve. Intézetünkre borult mélységes gyász nemcsak az ipariskola felügyelő bizottságának — amelynek négy évtizeden át elnöke volt Györffy Balázs, — őszinte, igaz gyásza, de a tanítótestület lelkét is mélységes fájdalom tölti be, amikor egykori tanítókar­társát, igaz, melegszívű pártfogóját, intézetünk tanuló ifjúsága pedig valóságos atyját veszítette el. A Gondviselő hosszú élettel áldotta meg, amely azonban fáradságot, pihenést önkíméletet nem ismerő munkásság szaka­datlan láncolata volt, s még alig tette le bírói, ügyvédi, majd tiszti vizsgáit 1883-ban már az Iparegyesület ügyészévé, majd elnökévé választotta, amely tisztséget húsz éven át a legnagyobb odaadással viselte. Ebbéli érdemeinek méltánylásául az Egye­sület nagy ünnepség keretében örökös tiszteletbeli elnökévé vá­lasztotta. A kecskeméti iparosság díszes palotájának az Iparos Otthonnak felépítésében a legnagyobb része van. De alig volt oly ipari mozgalom, kiállítások, tanfolyamok rendezése, amely­ben Györffy Balázs egyéb társadalmi munkássága mellett részt ne vett volna. Puritán jellemével, mély vallásosságával, ideális

Next