Iparostanonc iskola, Kecskemét, 1928
GYÖRFFY BALÁZS (1846—1928.) Emlékbeszéd arcképének leleplezése alkalmából. Egy gyászbaborult testület, egy árván maradt ifjúság mélységes bánatával szivünkben összegyűltünk, a legfájdalmasabb kötelességünk teljesítésére. Kegyeletünk adóját kell lerónunk, annak emléke iránt, akit mióta ismertünk, tiszteletünk és szeretetünk teljességével környeztünk, akinek életéért kétszeres bensőséggel szállt imánk az egek Urához, amikor végbúcsút készült venni áldásos életének utolsó óráiban. Ki szentelhetne méltó szavakat, annak az emberi megpróbáltatásokon felül emelkedő lelki erőnek és önmegtagadásnak, annak az élet utolsó leheletéig pihenést nem ismerő kötelességtudásának méltatására, amely Kecskemét iparoktatása terén felállította azt a határkövet, amelyre 40 esztendei lankadatlan munkásság ragyogó betűkkel van bevésve. Intézetünkre borult mélységes gyász nemcsak az ipariskola felügyelő bizottságának — amelynek négy évtizeden át elnöke volt Györffy Balázs, — őszinte, igaz gyásza, de a tanítótestület lelkét is mélységes fájdalom tölti be, amikor egykori tanítókartársát, igaz, melegszívű pártfogóját, intézetünk tanuló ifjúsága pedig valóságos atyját veszítette el. A Gondviselő hosszú élettel áldotta meg, amely azonban fáradságot, pihenést önkíméletet nem ismerő munkásság szakadatlan láncolata volt, s még alig tette le bírói, ügyvédi, majd tiszti vizsgáit 1883-ban már az Iparegyesület ügyészévé, majd elnökévé választotta, amely tisztséget húsz éven át a legnagyobb odaadással viselte. Ebbéli érdemeinek méltánylásául az Egyesület nagy ünnepség keretében örökös tiszteletbeli elnökévé választotta. A kecskeméti iparosság díszes palotájának az Iparos Otthonnak felépítésében a legnagyobb része van. De alig volt oly ipari mozgalom, kiállítások, tanfolyamok rendezése, amelyben Györffy Balázs egyéb társadalmi munkássága mellett részt ne vett volna. Puritán jellemével, mély vallásosságával, ideális