Polgári és elemi leányiskola, Kecskemét, 1877

I. Visszapillantás. Intézetünk múltja az imént befejezett szorgalom­ idővel teljes három évre szaporodott. Rövid ez a múlt, s arra koránsem elég még, hogy a tett tapasztalatokra hivatkozva, általános érvényű igaz­ságokat állapítsunk meg a jövőre nézve. Mégis úgy tetszik nekem, hogy futó visszapillantást vetni arra nem lesz épen haszon nélkül. Fogjunk hát hozzá haladék nélkül i­ s. A megélhetés nehezebb módozataival, s a társadalmi élet foko­zottabb igényeivel szemben a nőknek sem elegendő ma már az a képzés, melyet az elemi népiskola nyújthat. Belátták ezt jó korán városunk értelmesebbjei s úgy iparkodtak a dolgon segíteni, hogy a nőnevelés alaposabb és terjedtebb eszközölhetése czéljából magán­­intézetnek — néha egyszerre többnek is — fennállását tették lehetővé. Sokan — ugyancsak a mondott czélból — vidéki nevelő intézetekbe küldték serdülő lánykáikat. Ez intézkedések azonban egyéb hiányok mellett azon nevezetes hátrány­nyal jártak, hogy tetemes anyagi kiadásokat igényeltek. Ezért az eleminél terjedtebb nőképzés városunkban nem igen lehetett álta­lános. Köztörvényhatóságunk ezért, a mindinkább élénkülő szükség­érzetnek hódolva, felállttá a polg­ári leányiskolát. Méltán megvárhatták, sőt joggal remélhették mind a fentartó testület, mely a nevezett intézetre évenként tekintélyes összeget áldoz, mind a nőképzés barátai, hogy a nagy­közönség sietni fog a nyújtott kedvező alkalmat felhasználni, s illő számban fogja gyer­mekeit az újonnan fölállított iskolába küldeni. S íme, mit látunk, ha iskolánk három éves múltjára visszatekintünk? Azt, hogy míg a honoratior és kereskedő osztály dicséretre !*

Next