Polgári és elemi leányiskola, Kecskemét, 1877
I. Visszapillantás. Intézetünk múltja az imént befejezett szorgalom idővel teljes három évre szaporodott. Rövid ez a múlt, s arra koránsem elég még, hogy a tett tapasztalatokra hivatkozva, általános érvényű igazságokat állapítsunk meg a jövőre nézve. Mégis úgy tetszik nekem, hogy futó visszapillantást vetni arra nem lesz épen haszon nélkül. Fogjunk hát hozzá haladék nélkül i s. A megélhetés nehezebb módozataival, s a társadalmi élet fokozottabb igényeivel szemben a nőknek sem elegendő ma már az a képzés, melyet az elemi népiskola nyújthat. Belátták ezt jó korán városunk értelmesebbjei s úgy iparkodtak a dolgon segíteni, hogy a nőnevelés alaposabb és terjedtebb eszközölhetése czéljából magánintézetnek — néha egyszerre többnek is — fennállását tették lehetővé. Sokan — ugyancsak a mondott czélból — vidéki nevelő intézetekbe küldték serdülő lánykáikat. Ez intézkedések azonban egyéb hiányok mellett azon nevezetes hátránynyal jártak, hogy tetemes anyagi kiadásokat igényeltek. Ezért az eleminél terjedtebb nőképzés városunkban nem igen lehetett általános. Köztörvényhatóságunk ezért, a mindinkább élénkülő szükségérzetnek hódolva, felállttá a polgári leányiskolát. Méltán megvárhatták, sőt joggal remélhették mind a fentartó testület, mely a nevezett intézetre évenként tekintélyes összeget áldoz, mind a nőképzés barátai, hogy a nagyközönség sietni fog a nyújtott kedvező alkalmat felhasználni, s illő számban fogja gyermekeit az újonnan fölállított iskolába küldeni. S íme, mit látunk, ha iskolánk három éves múltjára visszatekintünk? Azt, hogy míg a honoratior és kereskedő osztály dicséretre !*