Kecskemét, 1873. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1873-01-05 / 1. szám
Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. szerkesztő lakása s Széchenyi-utca 4. sz. a. Kiadó-hivatal Plebánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...............................5 frt — kr. Félévre....................................3 „ — „ Negyedévre...............................1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba küldendők. Hirdetésdijak ■ 1 négyszög-hilvejk tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú betűvel szedve, egyszer 25 kr., kétszer 20 kr., többször 15 kr. Bélyeget), minden beigtatáskor külön 30 kr. 1 nyílttérijén minden 3 hasábos garmond sorért 15 kr. fizetendő. J / I Kecskeméti! *■ - kM.SkEUET —■ Első évfolyam. II mLA ® A k* U IW I JWLA ■ 9 1873. Január 6. Politikai, széphalmi és közgazdasági hetilap. Miért indul lapunk? E kérdésre talán felelnünk sem kellene, anynyira érzi pártoló közönségünk , lapunk megindulásának szükségét és időszerűségét. Egy baloldali, szabadelvű, helyi közlöny eszméje évek óta foglalkoztató polgártársaink és elvbarátaink lelkét, azon egyszerű és természetes oknál fogva, hogy e tősgyökeres magyar város, Kecskemét jóravaló lakosságának túlnyomó része szinte bírjon közlönynyel, amelyhez bizalommal fordulhat a kecskeméti bal párt, amely egyszersmind társalmi és közművelődési helyi érdekeinknek egyik igénytelen, de hű képviselője legyen. A régóta ápolt eszme, polgártársaink és elvbarátaink buzgó és buzdító áldozatkészsége folytán, az idő teljességében ime megvalósult: a gyermek megszületett! Adja a Magyarok Istene, hogy az ügyintézők csüggedetlen, lankadatlan munkássága, az olvasóközönség elnéző, odaadó szeretete sok évre biztosítsák új lapunk élete fönmaradását! Lapunk bölcsőjénél hadd mondjuk el, hadd jelezzük bővebben a célokat, melyek felé törekszünk, s melyek őszinte megjelölése, kinyilvánítása létezésünk okait, egyszersmind szerény iralmi tevékenységünk irányát és jogosultságát is magában foglalja. Elsőben is megemlítjük azon elvitathatlan tényt, hogy a helyi közlönyök, vidéki lapok Magyarországban lett megindulása, terjedése óta iralmi állapotaink átalában javultak; vidéki, magyarajkú városaink társalmi és közművelődési életének mozzanatai sok örvendetes, sok vigasztaló jelenséget mutatnak föl. Hogy többet ne említsünk, a helyes irányban indult, jól kezelt helyi lapok érdekeltebb olvasóközönséget és tiszteletre méltó íróskört teremtettek, a helybeli hatósági s a közrendészeti eljárást ébresztő ellenőrzésük által élénkebbé tették, a társalmi és közművelődési tényezőket, minek a köznevelés , színészet, határügy, építkezés , szépítkezés, közvagyon, közerkölcsiség, egyleti élet stb. előidézték vagy gyámolították. Tekintsünk csak Arad, Baja, Győr, Debrecen , Nagyvárad, Szabadka, Szeged, Hód-Mező-Vásárhely, Máramaros-Sziget, Kolozsvár és Maros-Vásárhely stb. felé, holott a helyi lap uralom dicséretesen megindult és áldva működik, mily örvendetes lendületet vettek e városokban a társalmi és közművelődési állapotok? Kecskemét népességre nézve 6-dik városa Árpád országának : siessünk, hogy anyagi, erkölcsi és szellemi műveltségre, társalmi és vagyoni előhaladottságra , művelt magyarságra és fölvilágosultságra nézve is elfoglalhassuk a hatodik város helyét szt.István koronája alatt. Anyagi és szellemi munkásságunk kifejtése minden irányban biztosíthatja csak óhajtott és áhított jövőnket; anyagi és szellemi munkásságunk csekély tényezője, sarkantyúja akar lenni igénytelen hetilapunk. „Tenni kell, mert aki tétlen áll: vagy elmarad vagy eltiportatik.“ A magyar királyság népeinek üdve, a legszélesebb körű egyéni szabadságot nyújtó alkotmány alatt is, csak egyetlen föltét alatt biztos : ha a magyar elem a németével versenyző műveltség lobogója alatt halad előre és mindig előre! Jaj nekünk „szegény nemzetnek“, ha a vezér-lobogó a magyar városok kezéből kiragadtatik! Támogassuk mi tősgyökeres magyar városok, támogassuk lázas tevékenységgel a vészes ellenség által kétségbeejtőleg vívott fővárost, melynek hivatalhelyiségein csak az imént tűzetett ki, az ország riadó örömére , a nemzeti lobogó,amelyre a szebb jövő ezen igéi vannak följegyezve : „Budapest tanácskozási és ügykezelési nyelve: a magyar!“ „Neked élni kell, óh hon, Örökre mint tavasz virulni! Áh, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni Hazám! Hazám !1'" Ezen előre bocsátott, lelkünkből ömlő sorokból láthatja lapunk minden rendű olvasója, hogy mi a magyarság életérdekeit akarjuk szolgálni Kecskemét üdvére. Ez a mi egyetemes célunk, ez a mi vezércsillagunk, e szent cél felé való törekvésünk , adja létezésünk okát és jogosultságát, ezért indul meg a mi lapunk! Most érintett fő célunk felé haladva: óhajtjuk Kecskemét városának és esetleg a lelkes szomszéd városoknak jól felfogott érdekeit szolgálni a szabadelvűség és fölvilágosultság lobogója alatt.. Működésünk módját és mérvét illetőleg előfizetési fölhívásunk részletező pontjaira utaljuk tisztelt olvasóinkat. Lapunk hasábjain megjelenendő cikkek helyi állapotaink, teendőink, érdekeink előtérbe bocsátásával, a politika, széphalom és közgazdaság főrovatai alá fognak tartozni. — Rajta leszünk, hogy elvbarátaink legjobbjait buzdítsuk munkára, mire nézve ezúttal is szívesen kérjük ismerőink, elvbarátaink hatályos közreműködését. 1889-ben Magyarország fennállásának ezer éves ünnepe leend. Minden magyar ember szíve sebesebben ver a gondolatra, hogy 16 év múlva a honalapítás ezredik évét ünneplendjük! Miként maradhatnánk hidegen mi kecskemétiek , a kiknek birtokterületéhez tartozik Szer felerészben, a kiknek szomszédságában terül Alpár magaslata, melynek fejedelmi urával, Szálán bolgár királylyal, világrendítő csatát és diadalt vívott a honfoglaló párducos Árpád ? Miként ülje meg Kecskemét a honfoglalás ezredéves ünnepét? Elmondjuk ebbeli hű óhajtásunkat. Legyen a mi „Kecskemét“ című lapunk az ezredéves nemzeti ünnepély egyik tanúja és dicsőítője! Legyen Kecskemét városa azon időre egyik legműveltebb, legszebb, legdúsabb alföldi város, kövezett vagy „kongó”zott, szabályos, gázvilágos utcákkal, diszes terekkel, városi színházzal s egyéb szükséges középületekkel. Őseink dicséretes példája nyomán varázsoljuk át határunk, pusztáink még nem eléggé értékesített homokzónáit árnyékos erdőkké, gyümölcsös , szőlős kertekké; szaporítsuk a városi és pusztai tanodákat oly mértékben, hogy 1889-ben egyetlen iskolázatlan tanköteles gyermek se találtassák határainkon belül. Száműzzük körünkből mindörökre a kicsinykedő felekezetieskedés, a szűkkeblű türelmetlenség ördögét: legyen köztünk testvériség és fölvilágosultság! Szóval : legyen Kecskemét a „szabad és független Magyarország“ egyik büszkesége, méltó dicsekvése — 1889-ben! „Mennyi ábránd, mennyi jámbor szándék!“ mondja a mosolygó kétkedés. Ne vegyétek el tőlünk ebbeli eleven hitünket, mert a mely percben lemondunk magyarokut azon éltető reményről, hogy a magyar városokban tőről sarjazott, magasb nemzeti műveltséget fejleszthetünk, oly műveltséget, mely a németajkú városok előtt sem szégyenli el magát — mondjuk , — amely percben lemondunk amaz éltető reményről, abban a percben aláírtuk nemzetünk halálítéletét . . . „Ne ily halált, ne ily halált adj nekünk, Istenünk!“ Munkára föl, becsületes munkára föl, minden körben, minden táborban, Kárpátoktól Adriáig — és visszatérem!, újra eljövend Mátyás király dicső kora, és leszen úgy, mint régen volt! Boldog újévet! • L'szerkesztőség. [Mm levél.' Mi hit a nagyvilágban? Franciaország Az európai szárazföld jövőjét tekintve, minden bizonynyal a legnagyobb fontossággal bír Franciaország államformájának kérdése. E kérdésre nézve a válság beállott, s a nemzetgyűlésben erős küzdelem foly az ellenpártok között, a monarchia és köztársaság fölött. A diadalmas német tábor foglalásai közben, a párisi kapituláció jóváhagyására rögtönözve választott és Bourdeauxba összehívott nemzetgyűlés elfogadta ugyan a tényleg fennálló köztársaságot, de csak ideiglenesen, a minden izében összezúzott ország felüdültéig. Most már az ország csodálatosan üdülni kezd ; maholnap lefizeti az öt milliárdnyi roppant hadi sarcot és megszabadul az ellenséges foglalástól; pénzügy, ipar, kereskedés virágzásnak indult rövid két év alatt. A sokféle trónkövetelők és azok szolgái tehát újra sorompóba szálltak, meg