Kecskemét, 1873. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1873-01-05 / 1. szám

Meg'jelen hetenként egyszer, Vasárnap. Nzerkesztü lakása s Széclienyi-utca 4. sz. a. Kindó-liivatnl i Plebánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ...............................5 frt — kr. Félévre ....................................3 „ — „ Negyedévre ...............................1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők. Hirdelésdijak ■ 1 négyszög-hilvejk tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú betűvel szedve, egyszer 25 kr., kétszer 20 kr., többször 15 kr. Bélyegdt): minden beigtatáskor külön 30 kr. 1 nyílttérijén minden 3 hasábos garmond sorért 15 kr. fizetendő. Miért indul lapunk? E kérdésre talán felelnünk sem kellene, any- nyira érzi pártoló-közönségünk — lapunk megin­dulásának szükségét és időszerűségét. Egy baloldali, szabad elvű, helyi köz­le u y eszméje évek óta foglalkoztató polgártár­saink és elvbarátaink lelkét, azon egyszerű és természetes oknál fogva, hogy e tősgyökeres ma­gyar város, Kecskemét jóravaló lakosságának túl­nyomó része szinte bírjon közlönynyel, a mely­hez bizalommal fordulhat a kecskeméti bal párt, a mely egyszersmind társalmi és közművelődési helyi érdekeinknek egyik igénytelen, de hű kép­viselője legyen. A régóta ápolt eszme, polgártársaink és elv­barátaink buzgó és buzdító áldozatkészsége foly­tán, az idő teljességében ime megvalósult: a gyermek megszületett! Adja a Magyarok Istene, hogy az ügyintézők csüggedetlen, lankadatlan munkássága, az olvasó-közönség elnéző, odaadó szeretete sok évre biztosítsák új lapunk élete fönmaradását! Lapunk bölcsőjénél hadd mondjuk el, hadd jelezzük bővebben a célokat, melyek felé tö­rekszünk, s melyek őszinte megjelölése, kinyil­vánítása létezésünk okait, egyszersmind szerény iralmi tevékenységünk irányát és jogosultságát is magában foglalja. Elsőben is megemlítjük azon elvitathatlan tényt: hogy a helyi közlönyök, vidéki la­pok Magyarországban lett megindulása, terje­dése óta iralmi állapotaink átalában javultak; vidéki, magyarajku városaink társalmi és köz- művelődési életének mozzanatai sok örvendetes, sok vigasztaló jelenséget mutatnak föl. — Hogy többet ne említsünk, a helyes irányban indult, jól kezelt helyi lapok érdekeltebb olvasó-közön­séget és tiszteletre méltó irói-kört teremtettek; a helybeli hatósági s a közrendészeti eljárást éb­resztő ellenőrzésük által élénkebbó tették, a társal­mi és közművelődési tényezőket: minők a közneve­lés , színészet, dalárügy, építkezés , szépítkezés, közvagyon, közerkölcsiség, egyleti élet stb. elő­idéztek vagy gyámolították. Tekintsünk csak Arad, Baja, Győr, Debrecen , Nagyvárad, Szabadka, Szeged, Hód-Mező-Vásárhely, Máramaros-Sziget, Kolozsvár és Maros-Vásárhely stb. felé, holott a helyi lap-iralom dicséretesen megindult és áldva működik: mily örvendetes lendületet vettek e vá­rosokban a társalmi és közművelődési állapotok? Kecskemét népességre nézve 6-dik városa Árpád országának : siessünk, hogy anyagi, erkölcsi és szellemi műveltségre, társalmi és vagyoni élő- haladottságra , művelt magyarságra és fölvilágo- sultságra nézve is elfoglalhassuk a hatodik vá­ros helyét szt.-István koronája alatt. Anyagi és szellemi munkásságunk kifejtése minden irányban biztosíthatja csak óhajtott és áhított jövőnket; anyagi és szellemi munkássá­gunk csekély tényezője, sarkantyúja akar lenni igénytelen heti-lapunk. „Tenni kell, mert a ki tétlen áll: vagy elmarad vagy eltiportatik.“ A magyar királyság népeinek üdve, a leg­szélesebb körű egyéni szabadságot nyújtó alkot­mány alatt is, csak egyetlen föltét alatt biztos : ha a magyar elem a németével verseny­ző műveltség lobogója alatt halad elő­re és mindig előre! Jaj nekünk „szegény nemzetnek“, ha a vezér-lobogó a magyar váro­sok kezéből kiragadtatik! Támogassuk mi tős­gyökeres magyar városok, támogassuk lázas te­vékenységgel a vészes ellenség által kétségbeejtő- leg vívott fővárost, melynek hivatalhelyiségein csak az imént tűzetett ki, az ország riadó örö­mére , a nemzeti lobogó, ;a melyre a szebb jövö ezen igéi vannak följegyezve : „Budapest tanács­kozási és ügykezelési nyelve: a magyar!“ „Neked élni kell, óh hon, Örökre mint tavasz virulni! Áh, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni Hazám! Hazám I1'" Ezen előre bocsátott, lelkűnkből ömlő sorok­ból láthatja lapunk minden rendű olvasója, hogy mi a magyarság életérdekeit akarjuk szolgálni Kecskemét üdvére. Ez a mi egyetemes célunk, ez a mi ve­zércsillagunk; e szent cél felé való törekvésünk , adja létezésünk okát és jogosultságát; ezért j indul meg a mi lapunk! Most érintett főcélunk felé haladva: óhajt­juk Kecskemét városának és esetleg a lelkes szomszéd városoknak jól felfogott érdekeit szol­gálni a szabadelvűség és fölvilágosul t- ság lobogója alatt.. Működésünk módját és mérvét illetőleg: elő­fizetési fölhívásunk részletező pontjaira utaljuk tisztelt olvasóinkat. Lapunk hasábjain megjelenendő cikkek helyi állapotaink, teendőink, érdekeink előtérbe bocsá­tásával, a politika, szépiralom és köz­gazdaság főrovatai alá fognak tartozni. — Rajta leszünk, hogy elvbarátaink legjobbjait buz­dítsuk munkára; mire nézve ezúttal is szívesen kérjük ismerőink, elvbarátaink hatályos közre­működését. 1889-ben Magyarország fennállásának ezer éves ünnepe leend. Minden magyar ember szíve sebesebben ver a gondolatra, hogy 16 év múlva a hon-alapítás ezredik évét ünneplendjük! Miként maradhatnánk hidegen mi kecske­métiek , a kiknek birtokterületéhez tartozik Szer felerészben, a kiknek szomszédságában te­rül Alpár magaslata, melynek fejedelmi urával, Szálán bolgár királylyal, világrendítő csatát és diadalt vívott a honfoglaló párducos Árpád ? Miként ülje meg Kecskemét a honfoglalás ezredéves ünnepét? Elmondjuk ebbeli hű óhaj­tásunkat. Legyen a mi „Kecskemét“ című lapunk az ezredéves nemzeti ünnepély egyik tanúja és di­csőítője! Legyen Kecskemét városa azon időre egyik legműveltebb, legszebb, legdúsabb alföldi város, kövezett vagy „kongó“zott, szabályos, gázvilágos utcákkal, diszes térekkel, városi szín­házzal s egyéb szükséges középületekkel. Őseink dicséretes példája nyomán varázsoljuk át hatá­runk, pusztáink még nem eléggé értékesített homokrónáit árnyékos erdőkké, gyümölcsös , szőlős kertekké; szaporítsuk a városi és pusztai tano­dákat oly mértékben, hogy 1889-ben egyetlen iskolázatlan tanköteles gyermek se találtassák határainkon belül. Száműzzük körünkből mind­örökre a kicsinykédé felekezetieskedés, a szűk­keblű türelmetlenség ördögét: legyen köztünk testvériség és fölvilágosultság! Szó­val : legyen Kecskemét a „szabad és független Magyarország“ egyik büszkesége, méltó dicsek­vése — 1889-ben! „Mennyi ábránd, mennyi jámbor szándék!“ mondja a mosolygó kétkedés. Ne vegyétek el tőlünk ebbeli eleven hitün­ket, mert a mely percben lemondunk magyaro­kul azon éltető reményről, hogy a magyar vá­rosokban tőről sarjazott, magasb nem­zeti műveltséget fejleszthetünk, oly mű­veltséget, mely a németajkú városok előtt sem szégyenli el magát — mondjuk , — a mely percben lemondunk amaz éltető reményről, abban a percben aláírtuk nemzetünk halálitéletót . . . „Ne ily halált, ne ily halált adj nekünk, Istenünk!“ Munkára föl, becsületes munkára föl, min­den körben, minden táborban, Kárpátoktól Ad­riáig — és visszatérem!, újra eljövend Mátyás király dicső kora; és leszen úgy, mint régen volt! Boldog újévet! • L'szerkesztőség. [Mm levé l;' Mi hir a nagyvilágban? Franciaország Az európai szárazföld jö­vőjét tekintve, minden bizonynyal a legnagyobb fontossággal bir Franciaország államformájának kérdése. E kérdésre nézve a válság beállott, s a nemzetgyűlésben erős küzdelem foly az ellenpár­tok között, a monarchia és köztársaság fölött. A diadalmas német tábor foglalásai közben, a párisi kapituláció jóváhagyására rögtönözve választott és Bourdeauxba össze hivott nemzet­gyűlés elfogadta ugyan a tényleg fennálló köz­társaságot, de csak ideiglenesen, — a min­den izében összezúzott ország felüdültéig. Most már az ország csodálatosan üdülni kezd ; maholnap lefizeti az öt milliárdnyi roppant hadi sarcot és megszabadul az ellenséges foglalástól; pénzügy, ipar, kereskedés virágzásnak indult rövid két év alatt. A sokféle trónkövetelők és azok szolgái tehát újra sorompóba szálltak, meg­J / I Kecskeméti! *■- kM.SkEUÉT —■ Első évfolyam. II mLA ® A k* U IW I JWLA ■ 9 1873. Január ő. Politikai, szépiralmi és közgazdasági hetilap.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék