Kecskemét, 1873. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1873-04-20 / 16. szám

k * L k­\i4Kik­T —• Első évfolyam. MM. Mi \A kj MM Mi llM Mi M • 1873. Április 20. Politikai, széph­almi és közgazdasági hetilap. Megyeien hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkeszt«» lakása : Széchenyi-utca 4. sz. a. Miadó-h­ivatal : Plébánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . .­ . . . 5 írt — ki. Félévre....................................3 „ — „ Negyedévre...............................1 „ 60, „ Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők. Hirdetés­d­­íjak : 1 négyszög-hüvely tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú betűvel szedve, egyszer Sfl kr., kétszer l& kr., többször l0kr.­­ Bélyegdíj : minden beigtatáskor külön 30 kr. J­ nyílttérben minden 3 hasábos garmond sorért 10 kr. fizetendő. Kórház-ügy Kecskeméten. (Folytatás.) Így történt, hogy 1853-ban akkori városi polgármester H. I. úr, egy kényszer-kórház ter­vével lépett fel, melynek helyiségéül az Úgyne­vezett Epreskertijei­ levő, pár évtizeddel azelőtt selyembogártenyésztésre használt s e célnak megfelelőleg épült helyiséget javallotta. Az eszme, mint mely az idő- és körülmé­nyeknél fogva megérlelve volt, tárt karokkal fogadtatott; bár mindenki i­s legjobban a ja­való belátta, miszerint ez intézkedés csupán­csak átmeneti s ideiglenes lehet; részint azért, mivel a kijelölt épület nem lévén specialiter kórháznak építve, e célnak nem is felelhetett meg, — részint — s ez a legfontosabb körül­mény— mivel az intézet kényszer-kórház — igazat szólva — bujakórosok háza elnevezés alatt jött létre, a­hová az inficiált prostitutált , ha mindjárt saját költségükön kivánták s képe­sek lettek volna is magukat gyógyíttatni, ható­ságilag kényszeríttettek bemenni s a városi tisztiorvos hivatalos felelősség mellett tartozott azokat a tökéletes felgyógyulásig kezelni s előbb semmi szín alatt ki nem bocsátani. Az egyetemes tanács és a bizalmi férfiak gyűlése 1853-ban November 23-kán kebeléből bizottságot nevezett ki, melynek feladata volt az epreskerti épületnek n­élkü­lözhetlen átalakít­ tását a kórház felszerelését s annak berendezé-­­­sét — az akkori tisztiorvosok véleményének kikérése mellett — végrehajtani. E bizottság munkálatáról jelentését 1854. január 30-kán be is terjesztette, melyben fel­említvén a kezdet nehézségeit, tudatja, misze­rint a 20 ágyra tervezett kórházban, 10 ágy felszereltetett, s csatolván a szerelvények lel­tárát, Ígéri, hogy a többire nézve is lehetőleg fog a bizottság igyekezni, hogy mielőbb fel­szereltessenek. A betegek élelmezése árlejtés útján kiadatott stb. Az intézet szakvezetése a városi tisztiorvosra bízatott; gazdasági tekintet­ben a nevezett bizottság intézkedett. A házi kezelésre egy felügyelő, főzönő, ápoló, mindenes beállíttatott s így az intézet 1854. Februárban közhirdetés útján a nyilvá­nosságnak átadatott. Megvolt tehát, habár szerény korlátok között, a kórház, a hova a hajléknélküli u­gye­­fogyott nehány beteg menekülhetett vagy a ragályosak bekényszeríttettek. De mint bárki is belátja, az intézet már szervezeténél fogva magában hordta a tovább fejlődhetés lehetetlen­ségének , a pangásnak csiráját, részint mivel maga a helyiség nem e célra építtetvén , annak még átalakítás után sem felelhetett meg,­ részint a város népességéhez mérve csekély terjedelménél s nagyon is szegény felszerelésé­nél fogva. De volt még egy hatalmasabb, erköl­csi ok, mely mindezeknél nagyobb befolyást gyakorolt az intézet jövőjére s fejlődésének gátlására s ez az, hogy­ részben bujakórosok kényszerháza volt, mint ez egy 1853. junius 2-kán kelt tanács­végzésből kitűnik. E körül­mény oly idegenséget szült, oly rész hitelbe hozta kórházunkat, hogy a ki csak szerét ejt­hette, a kórházat elkerülte, nem akarván magát erkölcsi megrovásnak kitenni; a minthogy kór­házunkban nem is igen fordult meg más é­s fájdalom, csekély különbséggel m­áig is úgy van — mint a kit vagy erőhatalommal oda kény­szerítettek , vagy olyanok, a­kik a réginséggel s nyomorral küzdve, sokan ápoló, fedél nélkül voltak, vagy csak néhány cseléd és idegen. S ha kórházunk jegyzőkönyveit átlapozzuk, úgy találjuk, hogy a kórházban megfordult betegek száma, — noha azóta a kórház némi javításon ment által, s a felszerelés is odáig vizetett, hogy most 28, szükség esetében 32 ágygyal szolgál­hatunk— a betegek száma, mondhatom, a kór­ház 19 éves fennállásának legutóbbi évében, csak alig néhánynyal volt több, mint az első években, így 1854-ben megfordult a kórházban 126 beteg; 1855-ben — cholera-járvány éve — 176; 1856-ban 111; 1857-ben 131; 1858-ban 140; 1859-ben 142; 1860-ban 109; 1861-ben 187; 1862-ben 204; 1863-ban 244; 1864-ben 266; 1865-ben 264; 1866-ban 290; 1867-ben 385; 1868-ban 217; 1869-ben 168; 1870-ben 177; 1871-ben 166; 1872-ben 186; összesen: 3589 beteg, 19 év alatt, Kecskeméten 41 ezernél több lakos után! S a­mi legsajátságosabb, nem a járványos cholera-évekre esik a legnagyobb betegszám hanem a két ínséges 63 és 66-diki és az ezeket követő 64 és 67-diki évekre; kiál­tó bizonyságául annak, hogy népünk csak a réginség által kényszerítve menekül a kórházba. Nem is áltatta magát városi községható­ságunk azzal, mintha e kórház a célnak meg­­felelőleg volna szervezve; mert már 1855-ben Február 20-kán tartott bizalmi­ közgyűlésében, a koldulásnak városunkban eltörlését s szegények háza építését elhatározván, ez­zel kapcsolatban a polgári kórháznak, a város szükségéhez képest terjedelmesebb alapra fek­tetését s az egyszerű kórház-épületnek újból fölemelését, s e célokra régebben szánt bizo­nyos terület­ földnek örök áron eladását stb. végzésbe tette; ugyanakkor egy bizottságot nevezett ki, a szükséges alapok kimutatása s az említett célok miként foganatosítása végett, véleményes javaslatadásra. A bizottság be is adta javaslatát s ebben kimutatja mindazon alapokat, melyek a nevezett célra fordíthatók lennének, felemlíti abban, miszerint egy korábbi tanácsvégzés folytán, a nagy szegedi és pákai Utak közötti közlegelőből egy darab föld kihasít­­tatván, 1847 Ápril 13-kán árverés útján, 12 évre oly módon adatott haszonbérbe, hogy az abból befolyó egész összeg az emlitett alapra lett volna fordítandó. Azonban egy 1852-ben kelt végzésnél fogva e haszonbérnek máshova for­dítása elhatároztatván, csak 1847. Ápr. 13-tól számítandó öt évi haszonbér — mint az emli­tett célra bejött összeg — fizettetett be a városi közpénztárba, vagyis összesen 10730 frt. 28 kr. p. p. Ugyanazon — 1856-dik évben a pol­gári kórház pénztárnokánál, bírságokból s ada­kozásokból begyült összesen 4085 frt. 22 kr. p. p. Ez utóbbi volt tehát a sajátképenn kórház­­alap, azonban szokás volt nálunk, a koldulás megszüntetésére s a kórház-alapra gyűjtött ösz­­szeget közös néven szegényalapnak nevezni s innen van, hogy az 1855. Február 20-diki bizalmi­ közgyűlés végzésében is a koldulás eltörlése s a kórház újra alakítása együttesen (junctim) határoztatok el. A bizottsági javaslat azonban további fo­lyamatában a két tárgyat elválasztván, csak a koldulás eltörlését s illetőleg szegények háza építését, s felszerelését tárgyalja, s annak alap­jához felkérvén még az egyházak szegény alap­jait s egyéb alapítványokat, kimutat ezen célra összesen — a kórházalap kivételével — 28753 frt. p. p. A javaslat mellé csatolva be­nyújtott a bizottság egy tervrajzot az építendő szegényházról, mely 100 szegényre számítva , az epres kert­be­n lett volna építendő egy emeletre s mind az épületre, mind a felszere­lésre s ellátásra nézve a legrészletesebb költ­ségvetést mellékelvén kimutatja, hogy: az épületre szükséges 15997 frt. p. p., 100 sze­gény évi élelmezésére kell 7300 frt. p. p., ruházatra 2995 frt. p. p., ágyneműkre 1911 frt. p. p., konyh­aszerelvényekre, világításra, tüze­lőre 1716 frt. p. p.-ben, szóval, hogy az így beállított szegényház fenntartására évenként, az alaptőke kamatján kívül, 9274 frt. p. p. kívántatik, mely összegnek az egyenes adó­forintok utáni beszedését javasolta. Eddig a javaslat, mely 1856. Mártu­mban adatott be, s mely a koldulás eltörlését s szegényház felépítését részletesen tárgyalja, de sem ebben, sem tudtomra későbben a kór­házügy nem tárgyaltatott. Egy 1856. April. 18 -án kelt tanácsvég­zés a kórházalapra begyült pénz kihelyezésé­ről intézkedik, és pedig oly módon, hogy a legkisebb összeg 50 frt. a legnagyobb 200 frt. p. p. 6 % fizetés mellett, teljes biztosítékot nyújtó helybeli lakosoknak kölcsönkép kia­dandó. Múlt év September 12-diki közgyűlé­sünk a 6 °/0-et 7 °/0-re emelte. 1857. Ápril 6-kán kelt tanács­végzéssel a kórház nyilvánossá tétele iránt kibocsátott kormányszéki rendelet elhitetett, a­mennyiben a kórháznak még elegendő alaptőkéje nem volt. Azon idő óta e téren nem történt egyéb, mint, hogy a meglevő alaptőke kamatozás útján, kegyes adományokból és bírság­pénzek­

Next