Kecskemét, 1873. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1873-04-20 / 16. szám
k * L k\i4KikT —• Első évfolyam. MM. Mi \A kj MM Mi llM Mi M • 1873. Április 20. Politikai, széphalmi és közgazdasági hetilap. Megyeien hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkeszt«» lakása : Széchenyi-utca 4. sz. a. Miadó-hivatal : Plébánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . . . . 5 írt — ki. Félévre....................................3 „ — „ Negyedévre...............................1 „ 60, „ Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők. Hirdetésdíjak : 1 négyszög-hüvely tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú betűvel szedve, egyszer Sfl kr., kétszer l& kr., többször l0kr. Bélyegdíj : minden beigtatáskor külön 30 kr. J nyílttérben minden 3 hasábos garmond sorért 10 kr. fizetendő. Kórház-ügy Kecskeméten. (Folytatás.) Így történt, hogy 1853-ban akkori városi polgármester H. I. úr, egy kényszer-kórház tervével lépett fel, melynek helyiségéül az Úgynevezett Epreskertijei levő, pár évtizeddel azelőtt selyembogártenyésztésre használt s e célnak megfelelőleg épült helyiséget javallotta. Az eszme, mint mely az idő- és körülményeknél fogva megérlelve volt, tárt karokkal fogadtatott; bár mindenki is legjobban a javaló belátta, miszerint ez intézkedés csupáncsak átmeneti s ideiglenes lehet; részint azért, mivel a kijelölt épület nem lévén specialiter kórháznak építve, e célnak nem is felelhetett meg, — részint — s ez a legfontosabb körülmény— mivel az intézet kényszer-kórház — igazat szólva — bujakórosok háza elnevezés alatt jött létre, ahová az inficiált prostitutált , ha mindjárt saját költségükön kivánták s képesek lettek volna is magukat gyógyíttatni, hatóságilag kényszeríttettek bemenni s a városi tisztiorvos hivatalos felelősség mellett tartozott azokat a tökéletes felgyógyulásig kezelni s előbb semmi szín alatt ki nem bocsátani. Az egyetemes tanács és a bizalmi férfiak gyűlése 1853-ban November 23-kán kebeléből bizottságot nevezett ki, melynek feladata volt az epreskerti épületnek nélkülözhetlen átalakít tását a kórház felszerelését s annak berendezé-sét — az akkori tisztiorvosok véleményének kikérése mellett — végrehajtani. E bizottság munkálatáról jelentését 1854. január 30-kán be is terjesztette, melyben felemlítvén a kezdet nehézségeit, tudatja, miszerint a 20 ágyra tervezett kórházban, 10 ágy felszereltetett, s csatolván a szerelvények leltárát, Ígéri, hogy a többire nézve is lehetőleg fog a bizottság igyekezni, hogy mielőbb felszereltessenek. A betegek élelmezése árlejtés útján kiadatott stb. Az intézet szakvezetése a városi tisztiorvosra bízatott; gazdasági tekintetben a nevezett bizottság intézkedett. A házi kezelésre egy felügyelő, főzönő, ápoló, mindenes beállíttatott s így az intézet 1854. Februárban közhirdetés útján a nyilvánosságnak átadatott. Megvolt tehát, habár szerény korlátok között, a kórház, a hova a hajléknélküli ugyefogyott nehány beteg menekülhetett vagy a ragályosak bekényszeríttettek. De mint bárki is belátja, az intézet már szervezeténél fogva magában hordta a tovább fejlődhetés lehetetlenségének , a pangásnak csiráját, részint mivel maga a helyiség nem e célra építtetvén , annak még átalakítás után sem felelhetett meg, részint a város népességéhez mérve csekély terjedelménél s nagyon is szegény felszerelésénél fogva. De volt még egy hatalmasabb, erkölcsi ok, mely mindezeknél nagyobb befolyást gyakorolt az intézet jövőjére s fejlődésének gátlására s ez az, hogy részben bujakórosok kényszerháza volt, mint ez egy 1853. junius 2-kán kelt tanácsvégzésből kitűnik. E körülmény oly idegenséget szült, oly rész hitelbe hozta kórházunkat, hogy a ki csak szerét ejthette, a kórházat elkerülte, nem akarván magát erkölcsi megrovásnak kitenni; a minthogy kórházunkban nem is igen fordult meg más és fájdalom, csekély különbséggel máig is úgy van — mint a kit vagy erőhatalommal oda kényszerítettek , vagy olyanok, akik a réginséggel s nyomorral küzdve, sokan ápoló, fedél nélkül voltak, vagy csak néhány cseléd és idegen. S ha kórházunk jegyzőkönyveit átlapozzuk, úgy találjuk, hogy a kórházban megfordult betegek száma, — noha azóta a kórház némi javításon ment által, s a felszerelés is odáig vizetett, hogy most 28, szükség esetében 32 ágygyal szolgálhatunk— a betegek száma, mondhatom, a kórház 19 éves fennállásának legutóbbi évében, csak alig néhánynyal volt több, mint az első években, így 1854-ben megfordult a kórházban 126 beteg; 1855-ben — cholera-járvány éve — 176; 1856-ban 111; 1857-ben 131; 1858-ban 140; 1859-ben 142; 1860-ban 109; 1861-ben 187; 1862-ben 204; 1863-ban 244; 1864-ben 266; 1865-ben 264; 1866-ban 290; 1867-ben 385; 1868-ban 217; 1869-ben 168; 1870-ben 177; 1871-ben 166; 1872-ben 186; összesen: 3589 beteg, 19 év alatt, Kecskeméten 41 ezernél több lakos után! S ami legsajátságosabb, nem a járványos cholera-évekre esik a legnagyobb betegszám hanem a két ínséges 63 és 66-diki és az ezeket követő 64 és 67-diki évekre; kiáltó bizonyságául annak, hogy népünk csak a réginség által kényszerítve menekül a kórházba. Nem is áltatta magát városi községhatóságunk azzal, mintha e kórház a célnak megfelelőleg volna szervezve; mert már 1855-ben Február 20-kán tartott bizalmi közgyűlésében, a koldulásnak városunkban eltörlését s szegények háza építését elhatározván, ezzel kapcsolatban a polgári kórháznak, a város szükségéhez képest terjedelmesebb alapra fektetését s az egyszerű kórház-épületnek újból fölemelését, s e célokra régebben szánt bizonyos terület földnek örök áron eladását stb. végzésbe tette; ugyanakkor egy bizottságot nevezett ki, a szükséges alapok kimutatása s az említett célok miként foganatosítása végett, véleményes javaslatadásra. A bizottság be is adta javaslatát s ebben kimutatja mindazon alapokat, melyek a nevezett célra fordíthatók lennének, felemlíti abban, miszerint egy korábbi tanácsvégzés folytán, a nagy szegedi és pákai Utak közötti közlegelőből egy darab föld kihasíttatván, 1847 Ápril 13-kán árverés útján, 12 évre oly módon adatott haszonbérbe, hogy az abból befolyó egész összeg az emlitett alapra lett volna fordítandó. Azonban egy 1852-ben kelt végzésnél fogva e haszonbérnek máshova fordítása elhatároztatván, csak 1847. Ápr. 13-tól számítandó öt évi haszonbér — mint az emlitett célra bejött összeg — fizettetett be a városi közpénztárba, vagyis összesen 10730 frt. 28 kr. p. p. Ugyanazon — 1856-dik évben a polgári kórház pénztárnokánál, bírságokból s adakozásokból begyült összesen 4085 frt. 22 kr. p. p. Ez utóbbi volt tehát a sajátképenn kórházalap, azonban szokás volt nálunk, a koldulás megszüntetésére s a kórház-alapra gyűjtött öszszeget közös néven szegényalapnak nevezni s innen van, hogy az 1855. Február 20-diki bizalmi közgyűlés végzésében is a koldulás eltörlése s a kórház újra alakítása együttesen (junctim) határoztatok el. A bizottsági javaslat azonban további folyamatában a két tárgyat elválasztván, csak a koldulás eltörlését s illetőleg szegények háza építését, s felszerelését tárgyalja, s annak alapjához felkérvén még az egyházak szegény alapjait s egyéb alapítványokat, kimutat ezen célra összesen — a kórházalap kivételével — 28753 frt. p. p. A javaslat mellé csatolva benyújtott a bizottság egy tervrajzot az építendő szegényházról, mely 100 szegényre számítva , az epres kertben lett volna építendő egy emeletre s mind az épületre, mind a felszerelésre s ellátásra nézve a legrészletesebb költségvetést mellékelvén kimutatja, hogy: az épületre szükséges 15997 frt. p. p., 100 szegény évi élelmezésére kell 7300 frt. p. p., ruházatra 2995 frt. p. p., ágyneműkre 1911 frt. p. p., konyhaszerelvényekre, világításra, tüzelőre 1716 frt. p. p.-ben, szóval, hogy az így beállított szegényház fenntartására évenként, az alaptőke kamatján kívül, 9274 frt. p. p. kívántatik, mely összegnek az egyenes adóforintok utáni beszedését javasolta. Eddig a javaslat, mely 1856. Mártumban adatott be, s mely a koldulás eltörlését s szegényház felépítését részletesen tárgyalja, de sem ebben, sem tudtomra későbben a kórházügy nem tárgyaltatott. Egy 1856. April. 18 -án kelt tanácsvégzés a kórházalapra begyült pénz kihelyezéséről intézkedik, és pedig oly módon, hogy a legkisebb összeg 50 frt. a legnagyobb 200 frt. p. p. 6 % fizetés mellett, teljes biztosítékot nyújtó helybeli lakosoknak kölcsönkép kiadandó. Múlt év September 12-diki közgyűlésünk a 6 °/0-et 7 °/0-re emelte. 1857. Ápril 6-kán kelt tanácsvégzéssel a kórház nyilvánossá tétele iránt kibocsátott kormányszéki rendelet elhitetett, amennyiben a kórháznak még elegendő alaptőkéje nem volt. Azon idő óta e téren nem történt egyéb, mint, hogy a meglevő alaptőke kamatozás útján, kegyes adományokból és bírságpénzek