Kecskemét, 1873. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

38. szám. Első évfolyam. Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztő lakása: Széchenyi-utca 4. sz. a. Viasló-I­ivatal: Plébánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 kvért kaphatók a kiadó­hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...............................6 írt — ki. Félévre....................................3 „ — „ Negyedévre...............................1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők. Kecskemét, 1873. Szept. 21. Hirdetésdijak­­ 1 négyszög-kavalk tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú betűvel szedve, egyszer S0 kr., kétszer 15 kr., többször lökr. is«' Bélyegdij: minden beigtatáskor külön 30 kr. • wwww A nyilt térben minden 3 hasábos garmond sorért 1ö kr. fizetendő. Politikai, széph­almi és közgazdasági hetilap. Országgyűlési képviselő-jelölés Kecskemét sz.k. város felső­ kerü­letében. 1873. Sept. 14. A helyi „balpárti központi bizottság“ föl­hívásával folyó hónap 14-dikére a „Népkör“-be egybehívott képviselő-jelölési gyűílus a kitűzött időben megtartatott. Miután Parragh Gedeon tanár gyűlési elnökké, Györffy Balázs ügyvéd pedig jegyzővé egyhangúan kikiáltalak: a megválasztott gyűlési elnök megnyitván a ta­nácskozást, felhívá a szép számmal megjelent választókat Kecskemét város felső­ kerülete országgyűlési képviselőjének kijelölésére; e fölhívásra a jelen volt választók egy szívvel, lélekkel kiálták Horváth György mérnök, „Népkör“-elnök s e lapok köztiszteletben álló szerkesztőjének, Kecskemét egyik legbecsüle­tesebb, legnépszerűbb polgárának nevét. A gyűlés elnöke már a határozatot volt kimon­dandó , midőn az átalános lelkesedéssel üdvö­zölt Horváth György előlépett és így szó­lott : „Tisztelt polgártársak! Az összes demok­ratát egy nagy családnak tekintem, melyhez magam is tartozom, épen azért részt akarok venni e tanácskozásban, óhajtván, hogy mielőtt a képviselő kijelölése ténynyé lenne: házilag kiki mondja el erre vonatkozó nézetét. Engem a polgárság, érdemem felett, már sokféle tiszt­tel bízott meg, — legutójára a közvélemény parancsa folytán újságíróvá is lettem. (Tar­tós éljenzés). Azt hiszem, azzal — szerényte­lenség nélkül — dicsekedhetem , hogy az eddig elfoglalt téren tehetségemhez képest helyemet megállottam, — de most oly fontos tisztttel állok szemben, melyre nem számítottam s nem tudom, hogy a most nekem szánt téren hogy’ fogok mozoghatni? Miért is kérem polgártár­saimat, gondolják meg, ítéljék meg, hogy hol tehetnék jövőre fontosabb szolgálatot? Itthon-e vagy pedig az ország­ házában?“ („Éljen Horváth György“) Az éljenzés csillapultával e sorok írója szólott és a helyi és országos érdekek hangsúlyozásával Horváth György helyett, ennek kijelentett óhajtásával egyezőleg Mo­­csáry Lajost, a kitűnő politikai írót és szónokot ajánlá, mint oly férfiút, a kinek a magyar törvényhozó-terembe való ismét bejutá­sát az ország összes ellenzéke óhajtja s a kinek politikai elvei a kecskeméti egyesült balpárt mindkét árnyalatánál viszhangra találnak s a kinek megválasztatása esetében Horváth György, a kit e sorok írójánál senki jobban nem tisztelhet s nem szerethet — mint a kecs­keméti ellenzék vezére stb. stb. honn, Kecske­méten maradhatna, hol a fenforgó viszonyok­nál fogva az ő jelenlétére, személyes vezér­kedésére oly nagy szükség van; hasztalanul igyekezett e sorok írója többszörös megszakí­tás után újabb érvekkel hatni a Horváth György nevét kiáltó választókra, mert ezek szilárdan, a legbensőbb ragaszkodással éltették H­o­r­­váth Györgyöt, a­ki most már nehogy további vonakodásával, vagy épen a választók óhajtásának merev elutasításával az egyesült balpárt soraiban lehangoltságot vagy épen sza­kadást idézzen elő, végre elfogadta a jelölt­séget s a választók meleg örömriadásának lecsillapulta után következő rövid, velős, vilá­gos programmbeszédet mondó: „Tisztelt polgártársaim! A kocka el van vetve, én meghajlok a közvélemény parancs­szava előtt, és elfogadom a kijelültetést. A tisztelt választóknak joguk van megkívánni, hogy az, kit az ország házába, a törvényhozás asztalához képviselőjökül megválasztani óhaj­tanak, tegyen nyílt vallomást azon politikai elvekről, melyeknek alapján akarja kép­viselni választóit. Én részemről szükségesnek tartom ugyan, de nem fektetek rá kelletinél nagyobb súlyt, és a tapasztalásokból ítélve, nem is találok elég kezességet sem az írott, sem a szóval elmondott programmokban, de mégis sokkal kisebb nevű embernek tartom magamat, mint hogy e szokásos kötelesség tel­jesítése alól magamat kivonhatnám; pedig hí­zelkedni merek magamnak azzal, hogy az én nyilvános politikai életem, oly nyitott könyv, a­melyben bármelyik polgártársam olvasha­tott , ha akarta, és olvashat e mai napig. De tán még­sem lesz fölösleges némi jegyzeteket írni a nyílt lapok szélére. Én , tisztelt polgártársaim, az úgynevezett negyvenes évek politikai i­s­k­o­l­á­j­á­­nak voltaz a növendéke,­­ azon politikai isko­lának , melyben, hogy többekről ne szóljak, egy Széchenyi, egy Wesselényi és kit legelöl kell vala említenem, egy Kossuth voltak a tanító mesterek, s a mely iskola növendékei 1848-ban tették le az „érettségi vizsgát“, a ki egy, ki más téren, hova őket a sors helyezte, vagy a nemzet kormánya állította, a veszélyben forgó haza szolgálatában. Ez, tisztelt polgártár­saim, a régi iskola, melyhez én tartozom, — nem tagadom, mert önmagamat tagadnám meg, s úgy járnék, mint Galilei, kiből minden testi lelki sanyargattatások dacára kitört való meggyőződése: „mégis a föld forog!“ Ezen iskola politikai dogmája meg van írva az 1848-diki alkotmány betűiben és szellemében, — hívei első­sorban a 4­8-as párt és továbbá a balközépi ellenzék azon része, mely a bihari öt pont alapján áll. —­­Hangsúlyozom a bihari pontokat azért, mert azokban Magyarország államisága világo­san ki van fejezve, és ezen alapon a 48-as párt a balközéppel egyesülhetett volna; de ez , fáj­dalom , nem történhetett meg! Most legújabban teli van a politikai levegő mindenféle fusionális coalitionális, vagyis: párt­alakulási hírekkel, melyek szerint a balközép egy része csatlakoz­nék a deákpárt szabadelvű részével; a másik rész megmaradna külön­ pártnak, vagy a­mi hihetőbb, egyesülne a 48-as párttal. E párt­alakulási hírekkel és bekövetkez­hető eshetőségekkel szemben kijelentem , hogy mint a régi iskola híve, azon párt sorai közt fogok helyet foglalni, melynek zászlójára lesz írva: Magyarország önálló, függet­len államisága. Azonban kijelentem, hogy kötelességemnek fogom tartani, ily és hasonló fontos kérdésekben, választóimmal esetenként érintkezni, véleményeket megkérdeni, és a képviselői állástól azon percben visszalépni, melyben köztünk politikai elv­különbség tá­madna, — s ez esetben megbízási levelemet oly tisztán és mocsok nélkül, mint azt átvet­tem — a választók kezébe visszahelyezni. Ez az én programmom.“ (Éljenzés.) A több helyütt őszinte, hangos tetszéssel, riadó éljenzéssel megszakított beszéd végezté­vel ismét Fehér Péter szólott és örömteljes megszomorodással, megszomorító örömmel élteti szintén Horváth Györ­gyöt, mint a jelen nem levő választókat is képviselő jelenlevők jelöltjét, a­kiről Kecs­kemét majdnem egyező közvéleménye ezt mondja: „Ő az én szerelmes fiam! Ő az én választottam!“ Válaszszuk tehát meg őt! De mert a nagyon tevékeny jobboldallal szem­ben még Horváth György sem válasz­­tatik meg magától: ne kedvetlenkedjü­nk ne sajnáljuk a csekély fáradságot, vegyük ki „szavazó­jegyeinket, és jelenjünk meg a vá­lasztás reggelén és helyén oly tömegesen, hogy a kecskeméti választásokat figyelemmel kísérő ország ismét meggyőződhessék, miszerint Kecskemét város felstő­ kerülete­ egyik legszilárdabb pontja a hal­párti, szabadelvű Magyarországnak. Éljen Horváth Gyö­r­gy leendő ország­gyűlési képviselőnk! Fehér Péter: Kecskemét város pesti palotá­jának alapjába tett emlékirat. Isten áldása a Magyar Hazára! Üdvözlet az olvasónak! Ezen Emléklap az utókornak juttassa tudo­mására , hogy Kecskemét Sz. K. város Közönsége Háromszáz év óta Pest Sz. K. városban házbirto­kos lévén, régi házát Pestre utazó lakosai beszál­lásolására használta. Midőn ezen ház telkén volt két kórházi épületet Ezerhétszázkilencvenkilence­­dik évben Pest városától megvette, a Borz-utca átelleni szögletén levő saját régi házát 1800-dik évben eladta, a helyett szerzett eme házakat előbbi gyakorlat szerént még Hetvenkét évig fen­­tartotta, most pedig három emeletes palotává felépíttette, oly célból, hogy ezen Ház Magyar­­ország fővárosának díszére s a tulajdonos Kecs­kemét város közjövedelmeinek gyarapítására szol­gáljon. Engedje a Magyarok Istene, hogy e szán­dék mind­két irányban teljesüljön s ezen ház

Next