Kecskemét, 1873. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
38. szám. Első évfolyam. Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztő lakása: Széchenyi-utca 4. sz. a. Viasló-Iivatal: Plébánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 kvért kaphatók a kiadóhivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...............................6 írt — ki. Félévre....................................3 „ — „ Negyedévre...............................1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők. Kecskemét, 1873. Szept. 21. Hirdetésdijak 1 négyszög-kavalk tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú betűvel szedve, egyszer S0 kr., kétszer 15 kr., többször lökr. is«' Bélyegdij: minden beigtatáskor külön 30 kr. • wwww A nyilt térben minden 3 hasábos garmond sorért 1ö kr. fizetendő. Politikai, széphalmi és közgazdasági hetilap. Országgyűlési képviselő-jelölés Kecskemét sz.k. város felső kerületében. 1873. Sept. 14. A helyi „balpárti központi bizottság“ fölhívásával folyó hónap 14-dikére a „Népkör“-be egybehívott képviselő-jelölési gyűílus a kitűzött időben megtartatott. Miután Parragh Gedeon tanár gyűlési elnökké, Györffy Balázs ügyvéd pedig jegyzővé egyhangúan kikiáltalak: a megválasztott gyűlési elnök megnyitván a tanácskozást, felhívá a szép számmal megjelent választókat Kecskemét város felső kerülete országgyűlési képviselőjének kijelölésére; e fölhívásra a jelen volt választók egy szívvel, lélekkel kiálták Horváth György mérnök, „Népkör“-elnök s e lapok köztiszteletben álló szerkesztőjének, Kecskemét egyik legbecsületesebb, legnépszerűbb polgárának nevét. A gyűlés elnöke már a határozatot volt kimondandó , midőn az átalános lelkesedéssel üdvözölt Horváth György előlépett és így szólott : „Tisztelt polgártársak! Az összes demokratát egy nagy családnak tekintem, melyhez magam is tartozom, épen azért részt akarok venni e tanácskozásban, óhajtván, hogy mielőtt a képviselő kijelölése ténynyé lenne: házilag kiki mondja el erre vonatkozó nézetét. Engem a polgárság, érdemem felett, már sokféle tiszttel bízott meg, — legutójára a közvélemény parancsa folytán újságíróvá is lettem. (Tartós éljenzés). Azt hiszem, azzal — szerénytelenség nélkül — dicsekedhetem , hogy az eddig elfoglalt téren tehetségemhez képest helyemet megállottam, — de most oly fontos tisztttel állok szemben, melyre nem számítottam s nem tudom, hogy a most nekem szánt téren hogy’ fogok mozoghatni? Miért is kérem polgártársaimat, gondolják meg, ítéljék meg, hogy hol tehetnék jövőre fontosabb szolgálatot? Itthon-e vagy pedig az ország házában?“ („Éljen Horváth György“) Az éljenzés csillapultával e sorok írója szólott és a helyi és országos érdekek hangsúlyozásával Horváth György helyett, ennek kijelentett óhajtásával egyezőleg Mocsáry Lajost, a kitűnő politikai írót és szónokot ajánlá, mint oly férfiút, a kinek a magyar törvényhozó-terembe való ismét bejutását az ország összes ellenzéke óhajtja s a kinek politikai elvei a kecskeméti egyesült balpárt mindkét árnyalatánál viszhangra találnak s a kinek megválasztatása esetében Horváth György, a kit e sorok írójánál senki jobban nem tisztelhet s nem szerethet — mint a kecskeméti ellenzék vezére stb. stb. honn, Kecskeméten maradhatna, hol a fenforgó viszonyoknál fogva az ő jelenlétére, személyes vezérkedésére oly nagy szükség van; hasztalanul igyekezett e sorok írója többszörös megszakítás után újabb érvekkel hatni a Horváth György nevét kiáltó választókra, mert ezek szilárdan, a legbensőbb ragaszkodással éltették Horváth Györgyöt, aki most már nehogy további vonakodásával, vagy épen a választók óhajtásának merev elutasításával az egyesült balpárt soraiban lehangoltságot vagy épen szakadást idézzen elő, végre elfogadta a jelöltséget s a választók meleg örömriadásának lecsillapulta után következő rövid, velős, világos programmbeszédet mondó: „Tisztelt polgártársaim! A kocka el van vetve, én meghajlok a közvélemény parancsszava előtt, és elfogadom a kijelültetést. A tisztelt választóknak joguk van megkívánni, hogy az, kit az ország házába, a törvényhozás asztalához képviselőjökül megválasztani óhajtanak, tegyen nyílt vallomást azon politikai elvekről, melyeknek alapján akarja képviselni választóit. Én részemről szükségesnek tartom ugyan, de nem fektetek rá kelletinél nagyobb súlyt, és a tapasztalásokból ítélve, nem is találok elég kezességet sem az írott, sem a szóval elmondott programmokban, de mégis sokkal kisebb nevű embernek tartom magamat, mint hogy e szokásos kötelesség teljesítése alól magamat kivonhatnám; pedig hízelkedni merek magamnak azzal, hogy az én nyilvános politikai életem, oly nyitott könyv, amelyben bármelyik polgártársam olvashatott , ha akarta, és olvashat e mai napig. De tán mégsem lesz fölösleges némi jegyzeteket írni a nyílt lapok szélére. Én , tisztelt polgártársaim, az úgynevezett negyvenes évek politikai iskolájának voltaz a növendéke, azon politikai iskolának , melyben, hogy többekről ne szóljak, egy Széchenyi, egy Wesselényi és kit legelöl kell vala említenem, egy Kossuth voltak a tanító mesterek, s a mely iskola növendékei 1848-ban tették le az „érettségi vizsgát“, a ki egy, ki más téren, hova őket a sors helyezte, vagy a nemzet kormánya állította, a veszélyben forgó haza szolgálatában. Ez, tisztelt polgártársaim, a régi iskola, melyhez én tartozom, — nem tagadom, mert önmagamat tagadnám meg, s úgy járnék, mint Galilei, kiből minden testi lelki sanyargattatások dacára kitört való meggyőződése: „mégis a föld forog!“ Ezen iskola politikai dogmája meg van írva az 1848-diki alkotmány betűiben és szellemében, — hívei elsősorban a 48-as párt és továbbá a balközépi ellenzék azon része, mely a bihari öt pont alapján áll. —Hangsúlyozom a bihari pontokat azért, mert azokban Magyarország államisága világosan ki van fejezve, és ezen alapon a 48-as párt a balközéppel egyesülhetett volna; de ez , fájdalom , nem történhetett meg! Most legújabban teli van a politikai levegő mindenféle fusionális coalitionális, vagyis: pártalakulási hírekkel, melyek szerint a balközép egy része csatlakoznék a deákpárt szabadelvű részével; a másik rész megmaradna külön pártnak, vagy ami hihetőbb, egyesülne a 48-as párttal. E pártalakulási hírekkel és bekövetkezhető eshetőségekkel szemben kijelentem , hogy mint a régi iskola híve, azon párt sorai közt fogok helyet foglalni, melynek zászlójára lesz írva: Magyarország önálló, független államisága. Azonban kijelentem, hogy kötelességemnek fogom tartani, ily és hasonló fontos kérdésekben, választóimmal esetenként érintkezni, véleményeket megkérdeni, és a képviselői állástól azon percben visszalépni, melyben köztünk politikai elvkülönbség támadna, — s ez esetben megbízási levelemet oly tisztán és mocsok nélkül, mint azt átvettem — a választók kezébe visszahelyezni. Ez az én programmom.“ (Éljenzés.) A több helyütt őszinte, hangos tetszéssel, riadó éljenzéssel megszakított beszéd végeztével ismét Fehér Péter szólott és örömteljes megszomorodással, megszomorító örömmel élteti szintén Horváth Györgyöt, mint a jelen nem levő választókat is képviselő jelenlevők jelöltjét, akiről Kecskemét majdnem egyező közvéleménye ezt mondja: „Ő az én szerelmes fiam! Ő az én választottam!“ Válaszszuk tehát meg őt! De mert a nagyon tevékeny jobboldallal szemben még Horváth György sem választatik meg magától: ne kedvetlenkedjünk ne sajnáljuk a csekély fáradságot, vegyük ki „szavazójegyeinket, és jelenjünk meg a választás reggelén és helyén oly tömegesen, hogy a kecskeméti választásokat figyelemmel kísérő ország ismét meggyőződhessék, miszerint Kecskemét város felstő kerülete egyik legszilárdabb pontja a halpárti, szabadelvű Magyarországnak. Éljen Horváth György leendő országgyűlési képviselőnk! Fehér Péter: Kecskemét város pesti palotájának alapjába tett emlékirat. Isten áldása a Magyar Hazára! Üdvözlet az olvasónak! Ezen Emléklap az utókornak juttassa tudomására , hogy Kecskemét Sz. K. város Közönsége Háromszáz év óta Pest Sz. K. városban házbirtokos lévén, régi házát Pestre utazó lakosai beszállásolására használta. Midőn ezen ház telkén volt két kórházi épületet Ezerhétszázkilencvenkilencedik évben Pest városától megvette, a Borz-utca átelleni szögletén levő saját régi házát 1800-dik évben eladta, a helyett szerzett eme házakat előbbi gyakorlat szerént még Hetvenkét évig fentartotta, most pedig három emeletes palotává felépíttette, oly célból, hogy ezen Ház Magyarország fővárosának díszére s a tulajdonos Kecskemét város közjövedelmeinek gyarapítására szolgáljon. Engedje a Magyarok Istene, hogy e szándék mindkét irányban teljesüljön s ezen ház