Kecskemét, 1874. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1874-01-11 / 2. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelen Előfizetési árak, n r«i e té»«tája is« hetenként egyezer, Vasárnap, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 1 négyszög-hüvejy tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú ------------ Egész évre..............................5 frt — kr. betűvel szedve, egyszer SU kr., kétszer IS kr., többször lOkr. Szerkesztő lakásai Orvos-utca 6. sz. a. Félévre...................................3 „ — „ Bélyegdíj: minden beigtatáskor külön 30 kr. Kiadó-hivatali Plebánia-utca 262. sz. a. Negyedévre..............................1 „ 50 „ ------------------------ 87 013 ‘ • V . •“ ” 60 ” A nyilt térben Egyes számok 15 litert kaphatok a kiadó-hivatalban. Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők, minden 3 hasábos garmond sorért 11» kr. fizetendő. ......... Iimiiw I! BBBaBBgg^BMUM.MIII'III'I II1M.1- Jü.g"l'HMJII, II-,1 »' 1 BB8BMaaBnaBBg5BaaBM—PC3B3MBgBBaBg'.M -■ .»■uhhimui iu , m i iiibi —■— A parlamenti rendszer, mint a kormány és pártja tükre. ii. A követett rendszer jó, s hogy abból a kitűzött célból elértó, sőt azt veszélylyel fenyegető eredmény származott: egyedül előre nem láthatott erkölcsi és anyagi exigentiák okozták, — lényegében ide megy ki a mentség, mit a kormány és pártja, a helyzet igazolására felhozott. Mi a felett sem csodálkozunk. Hisz különben a közvélemény ítélőszéke előtt be kellett volna vallania — nyíltan , leplezetlenül — vagy azt, hogy elveit ugyan helyesen választá meg,de eszélytelensége és tehetetlensége által, melylyel életbeléptetésük körül kontárkodott, elérte azok üdvös hatását; vagy azt, hogy a haza vérző sebét, az alkalmazott rendszer — az egyedül üdvözítőnek hirdetett elvek ütötték. Egyik is másik is: politikai öngyilkosság lett volna, épen azon kormány és többség részéről, mely megszokta, sorsát, a haza sorsával — lételét, a hazatételével azonosnak tekinteni. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a hibát magától és elveitől elutasítván — magán és elvein kívül, a polgári kötelességérzet hiányában s az isteni gondviselés mostohaságában keresett mentséget. Azonban oly nép előtt, mely fejlődésében a politikai érettség fokozatáig már eljutott, ily mentségnek nem lehet értéke; mert a tények kérlelhetetlen logikája által, sikertelennek bizonyult elvek fentartását célozza, s ráadásul a felelősség terhét, a parlamenti rendszer rovására, a parlamenten kívül álló polgárok vállaira rakni akarja , ha nem ,,nagyban és egészben“ is -- mindenesetre jelentékeny mértékben. Pedig amily igaz Eötvös báró ama mondása: „a nép valamely elvhez csak gyakorlati hasznosságához képest ragaszkodik“, épen oly igaz az is, hogy a törvény parancsolta polgári kötelesség be nem töltése miatt, a főhiba azt terheli, ki a törvény végrehajtását elmulasztja. Tudjuk, hogy a kormány a deficit tetemes részét az óriási adóhátralékból származtatja. De honnét van e hátralék ? — Ha a rész termést — az isten áldásának évről évre történt kimaradása okozta, miért emeltetik milliók ellen, a polgári kötelesség elhanyagolásának vádja? Hisz’ lehetetlenségre kötelességet sem isteni, sem emberi törvény nem tartalmaz. Ha pedig az egyéni önzés zárja el annak útját, hogy megadassák az államnak, mi az államé, miért keres mentséget elvei számára, a gondviselés mostohaságában az, ki a hatalom gyeplőjét azon joggal és kötelességgel tartja kezében, hogy keresztül vigye a törvény lehetséges uralmát. Vagy tán abban rejlik államháztartásunk bukással fenyegetőző állapotának egyik kiváló oka, hogy az adóképesség kinyomozásának teljesen biztos módja nem létezik s e körülményt — nem törődvén a törvény szentségével — aki csak teheti: az állam megrövidítésére használja fel? Ily kórtünet, tagadhatatlanul előfordulhat az államok életében, s kétségkívül súlyos kórállapot jelensége, mert vagy arra mutat, hogy a nemzet életerén „titkos féreg foga rág“, mely a hazát sírbahullással fenyegeti, vagy azt jelzi, hogy a nép az uralkodó politikai rendszerrel elégedetlen, óhajtja s a közjó kockáztatásával is elősegíteni igyekszik annak bukását. Nekünk van hitünk, a megpróbáltatások majdnem ezredéves láncolatán keresztül ment nemzetünk erejében, életképességében. Azért ha áll, hogy a polgári kötelességek elhanyagolása és kijátszása hazánkban elharapózott, azt csakis a kormány és pártja által követett politikai rendszer hátrányos következményének tarthatjuk. Ez esetben az utókor, annak rovására, hazánk történetének lapjaira , erkölcsi kárt is fogna feljegyezni a pénzügyi nyomorúság mellé, melybe kétségkívül nem más, mint a még most is jónak hirdetett rendszer vitte bele a nemzetet. Eléggé igazolja ezt ama szomorú tény, hogy követése,a nép- és polgári szabadság ügyét — mi a közszellemet fejlesztette a nemzet anyagi és erkölcsi erejét fokozta volna — egy lépéssel sem vitte előre, sőt az állami és helyhatósági önkormányzat terén retrograd irányba terelte; ellenben az államrendezés cégje alatt oly intézményeket hozott létre —jobban mondva kölcsönzött át a rendőr államok mintaképeitől, melyek közéletünk fejlődésében , a szabad állam eszméjétől a centrálisan állam eszméje felé történt áthajlást jeleznek, s melyek által — nem bírván meg azokat a nép ereje — hazánk hasonló leny a mesebelióriáshoz, melynek feje arany volt — lábai azonban agyagból valanak alkotva.“ Mi nem hihetjük el, hogy ily rendszer folytatása, meg fogná menteni az összeroskadástól. ” Tisza Kálmánnál, a balközéppárt Budapesten időző országggyűlési tagjai Várady Gábor vezérlete alatt, újév napján együttesen tisztelegtek, mely alkalommal a párt múltját és jövő magatartását is érintő kölcsönös üdvözlő beszédek tartottak. A jobboldali kormányzat több évi vajúdás után valahára sikerült vívmányaként kell feljegyeznünk, a már szentesített és kihirdetett 1874. évi budget törvényt, mely rendes időben látott napvilágot. Csak ne gyászolta volna be születése örömnapját , a vele járó óriási deficit, mely — nagy hazánkfia Kossuth Lajos megjegyzése szerint — „több, mint amennyivel a 48—49-diki nemzedék, hadsereget teremtett, ruházott, fegyverzett, táplált, fizetett, a hazát két nagy birodalom támadása ellen védelmezte , várakat szerelt fel és látott el évekre, az ország minden közigazgatási költségeit fedezte, s nemcsak mindennemű fegyver és hadszerelési gyárakat hozott létre — de még vasutat is épített.“ „A törvényhatóságok rendezéséről“ szóló törvényjavaslat, a petitiók egész halmazát helyezi a képviselőházra nézve kilátásba. Lesznek törvényhatóságok , melyek annak elvetését s a létező állapot fentartását kívánják; lesznek ismét, melyek csak magukat óhajtják ,,a cirkálom politikájából“ épségben kiszabadítani. Nem különben elő fog állani a helyi érdek hatalmas tusája is , melynek közepette , nem egy közönség és város törekszik majd közszükségként tüntetni fel azt, mire csak magának volna szüksége. Szemmel tartjuk e törekvéseket, mert e téren a haza és szabadság ügyének, sőt tekintve a Jász-Kun kerületekben máris megindult petitionális mozgalmat — úgy hisszük — városunknak is lesz megrovandó jogosult érdeke. A földadó-kataszter elkészítése, a kataszteri bizottság által újabban módosított törvényjavaslat szerint 6.590.202 forintot venne igénybe. Ez összeg négy év alatt akkor használtatnék fel, hogy az első évben: 2.686,290 frt., a második évben: 1.135,080 frt., a harmadik évben: 2.160,505 frt., a negyedik évben: 1.916,250 frt. adatnék ki. Nem lesz túlságos a költség, ha a munkálat, a föld valódi jövedelmének kipuhatolását eredményezi s a földadó közgazdászatilag helyes megállapítására és igazságos kivetésére biztos alapot szolgáltat. Csak el ne érje a sikert, a kivitel körül lelkiismeretlenkedő önzés és kontárság. A minisztériumok beosztásának újjászervezésével a kormány csakugyan komolyan foglalkozik. Hír szerint a miniszterelnök már utasította, a pénzügyminisztériumba bekebelezett „bányászati-, állami-, uradalmi- és erdőségi osztályokat“, azon munkálatok megtételére, melyek szükségesek lesznek a célba vett földmivelési minisztériumba leendő beolvasztásuk gyors keresztülvitelére. Kiváncsiak vagyunk rá, hogy a főben tervezett reform , a garasos megtakarításnál eredményezhet-e több előnyt a tagok számára. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban is megindult a jóakarat az alapítványi uradalmak igazgatásának egyszerűbb és olcsóbb szervezettel leendő ellátására. Hanem ennél többet érne, ha már egyszer tisztába jöhetnénk azzal, mi lényege a dolognak — az alapítványok jogi természetével, s még többet lendítene az ország pénzügyi helyzetén, ha ennek elhanyatlásából, a gyökeres reform kezdeményezésétől viszolyó miniszteri erélytelenség, bátorságot merítene, siettetni azon állapot megszüntetését, melyben a gazdag egyház, a szegény állam elvitázhatlan tulajdonából merít erőt törvényellenes üzelmek folytatására. A képviselőház január havi napirendjére nézve, hír szerint a kormánynak az a szándéka, hogy a keleti vasút kérdésében beterjesztendő új javaslatán kívül, melynek elkészítésével nagyban foglalkozik — más ügy tárgyalás alá ne vétessék. E hónap tehát túlnyomólag a 21-es bizottság és az osztályok ülésezéseire fordíttatnék. Január végére pedig egy csuda-előterjesztést ígér a kormány: a győr-, sopron-, eberfurti Erlanger-féle vasút ügyében , mely kamatbiztosítás nélkül fogna felépíttetni. Ki hitte volna, hogy a pénzügyi nyomorúság napjaiban, országos áldozat nélkül is felénk fordulhat a külföldi tőke, mikor beédesgetésére, a még rendezett pénzügügyel biró ország milliókra menő subventióval áldozott?! Simor herceg-primás számára már megküldték Rómából a bibornoki söveget, azonban ő felsége kezeibe, mert a róm. cath. egyház gyakorlata szerint, a bibornoki méltóság nevezett jelvényét a fejedelem adja át, ha a kinevezés az ő ajánlatára történik. Új egyház méltóságába leendő beiktatása végett, egy év lefolyása alatt, ő eminentiájának Rómában személyesen is meg kellene jelenni.