Kecskemét, 1874. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1874-03-22 / 12. szám
12. szám, II. évfolyam.KECSKEMÉT: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztő lakása: Orvos-utca 5. sz. a. Kiadó-hivatal: Plepánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre..................................5 frt — kr. Félévre.......................................3 „ — „ Negyedévre..................................1 „ 50 „ Egy hóra................................— „ 60 „ Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők. HIRDETÉS-DÍJAK: Magánhirdetéseknél 1 négyszeg hüvely tér egyszer igtatva 1 3, kétszer igtatva IS, háromszor igtatva 8 krajcárral számittatik. Hivatalos-s ügyvédi-hirdetések egyremásra 3 frt. átlagos dij mellett közöltétnek, mely dij a hirdetmény kéziratával együtt előlegesen beküldendő a kiadóhoz. hvA' Bélyegdíj úgy a magán, mint a hivatalos hirdetéseknél , minden beigtatáskor külön 30 kv. Kecskemét, 1874. Márc. 22. Előfizetési felhívás „KECSKEMÉT“ 1874. második évnegyedi folyamára. ----—a«sE3H&S.*«--- Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük jövő számunkkal lejár, bizalommal kérjük, hogy nemcsak saját előfizetésüket mielőbb megújítani, hanem ismerőik körében lapunknak újabb előfizetőket is megnyerni szíveskedjenek. Előfizetési ár: 3 hónapra . . 1 frt. 50 kr. 6 ,. . . 3 ,, 79 9 99 . . 4 ,, 50 99 Tekintettel helybeli előfizetőink kényelmére, lapunk kihordóinak egy-egy ívet kézbesítettünk, ki ez íven feljegyzi az általa szándékolt előfizetés időtartamát, annak jövő számunkkal együtt megfelelő nyugtát fogunk küldeni az előfizetési pénzről, melyet lapunk illető kihordója felvenni s nekünk kézbesíteni fog. A vidékről pedig az előfizetési pénz legcélszerűbben posta utalványnyal lapunk kiadójához (Kecskemét, Plebánia utca 262. sz.) intézendő. Március 15-kének emlékezete. Népközi felolvasás Március 15-dikén 1874. Van egy évszám, mely az igaz magyar előtt örökké feledhetlen leend, melynek említésére a magyar szív sebesebben dobog, a magyar lelkűlét buzdul és elborul, s remélve lelkesül. Ezen évszám: 1848! Ok, mennyi öröm és fájdalom, mennyi nagyság és dicsőség emlékezete van ezen évszámhoz csatolva? A történetíró tolla kifárad ama dicső emlékezetű év világtörténeti eseményeinek előszázalálásában; a költő dala nem képes a nemzeti nagyság ama napjait eléggé megénekelni; a nép ajkán pedig soha el nem némuland a lelkesült dal, melynek soraiból most is lelkünkig hatnak ezen bűnszerelmet lehelő igék: „Éljen a szabadság! Éljen a haza!“ 26 év választ el minket az 1848 Márc. 15-kétől. Lássuk meg, miért ünnepel ma az egész magyar nemzet, miért ünnepel a mi szerény „Népkörünk“ is e nagy magyar városban? Miért jelszavunk az „1848“ és nem az 1867 és miért takarja magát még a politikai képmutató is az „1848“ köpenyével? Ezen egyszerű estély természete kizár minden hoszszabb fejtegetést, de nincs is erre szükség, elég nekünk megtudni, emlékezetünkbe visszahozni 1848 Március 15-dikének mindörökké eltörölhetlen vívományait. Hadd szóljon tehát ama szép nap vázlatosan előadandó története. A 17-dik és 18-dik században, majd ismét a 19-dik század első tizedeiben teljes diadalt ült a korlátlan kényuralom a népek szabadsága, az alkotmányos szabadság felett. Csak itt-ott pislogott a szabadulásnak, a reménynek olthatlan szent tüze a nemzetek jobbjainak lelkében; e nemesi lelkek híven őrködtek s terjesztők a népszabadság szent igéit, bízva a népek istenének gondviselésében! íme Franciaországban, ott, hol az elnyomó kormányrendszer a legtökéletesebb formában remekelt, a reform-lakomák, ezen az elnyomott nép jogait, s alkotmányos szabadságot követelő barátságos összejövetelek öntudatra ébresztők a francia népet s az 1848-diki Február utósó napjai feldönték a fölséges nép jogait tagadó hatalom trónját; ezzel egy időben a hevesebb vérű olasz nép fegyverhez nyúlt hazája egységéért és szabadságáért. A bécsi kényuralom főgépésze, az átkos emlékezetű Metternich, ausztriai császári első miniszter hatalma megingott e hatalmas lökésre, majd a pozsonyi, magyar országgyűlésnek a magyar király és magyar nemzet elévülhetlen jogait visszakövetelő , egyszersmind a szomszéd austriai tartományok népei számára is alkotmányos kormányzatot követelő fölirata, — mely az alsó házban Mártius 3-kán már elfogadtatott — szabad eszméivel a bécsi népet, különösen a szabadságszerető ifjúságot oly lelkesedésre gyújtá, hogy a párisi példa nyomán, a Mártius 15-diki utcai harcban a császári tartományok alkotmányos jogait kivívta és Metternich megbukott, s a fővárosból titokban menekülni volt kénytelen. Ezen bécsi forrongás híre a pozsonyi főrendeket is engedékenyekké s az alsóház kormánypárti tagjait pedig szabadelvűekké varázsolták. Az alsóháznak Mártius 3-kán kelt fölirati javaslata most a felsőház által is ellenzés nélkül elfogadtatott s a feliratot, melyben a király és uralkodóház iránti rendíthetlen hűség biztosítása mellett a magyar állam törvényes önállása visszaköveteltetett, s a rendi alkotmány átalakítása a jogegyenlőség alapján javaslatba hozatott — egy fényes országos küldöttség István nádor vezetése alatt vitte fel a királyhoz Bécsbe. A küldöttség épen Március 15-kén jelent meg Bécsben s a bécsi nép által a legünnepélyesebb fogadtatásban részesült. Azon férfiú, ki a magyar országgyűlés politikáját a körülmények színvonalára emelte, Kossuth Lajos németül tartott, remek szónoklásai után a bécsi népnek is bálványává, úgyszólva, az események intézőjévé lett. Míg ezek Pozsonyban és Bécsben történtek, Pest, az ország szíve sem akart hátra maradni , s a pozsonyi országgyűlés dolgainak lassú menete miatt türelmét veszti a francia forram híre által fölizgatott főváros, melynek ifjúsága a szabadsági eszméket melegen fölkarolván az úri utcai „Fillinger-kávéházban“ tartó gyűléseit. A mozgalom vezetői Petőfi Sándor, Irinyi József, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula voltak. Március 12-kén Irinyi József indítványára a magyar nemzet kivonatai 12 pontban szerkesztettek egybe. Lássuk mit kívánt akkor a magyar nemzet? Kívánta: 1. A sajtó szabadságát, a censura eltörlését; 2. Felelős minisztériumot Budapesten; 3. Évenkénti országgyűlést Pesten; 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; 5. Nemzeti őrsereget; 6. Közteherviselést; 7. Esküdtszéket, képviseletet egyenlőség alapján; 8. Az úrbéri viszonyok megszüntetését; 9. Nemzeti bankot; 10. Kivánta, hogy a katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátását. 12. Uniót Erdélylyel. Az „ellenzéki kör“ Március 14-diki közgyűlése e 12 pontot egyhangúan elfogadta és Vasváry (Fejér) Pál indítványára a pozsonyi országgyűlés elé akarta terjeszteni, de Klauzál Gábor felszólalása után az indítvány oda módosult, hogy keressék meg gróf Batthyányi Lajos ellenzéki vezér egy országos tanácskozás egybehivására a 12 pont megvitatása végett s az igy országosan elfogadott pontok terjesztessenek föl az országgyűlés elé; azonban a bécsi mozgalmak hirével este megérkezett gőzhajó más irányt adott a dolognak. A „Fillinger-kávéház“-ban — mely később „forradalmi csarnok“ nevet nyert — azon este éji egy óráig folytak a tanácskozások, melyekben legjelentékenyebb részt vett Litkey Károly. Fölviradt Március 15-dike! Már korán reggel a mondott kávéházban csoportosult az ifjúság, melyhez Jókai Mór szólott elsőben. „Testvéreim“ úgymond, „a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít. Európa minden népe halad és boldogul; haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen egyenlőség, szabadság, testvériség!“ Ezután fölolvasá a 12 pontban a nemzet kivonatait. Jókai után Petőfi Sándor szavalta el „nemzeti dal“-át: „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok . Ez a kérdés válaszszatok! A magyarok istenére eszküszünk Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ sat. A gyújtó szavak után a jelenvoltak megindultak az egyetem felé, hol előbb az orvostanulók, majd a jogászok és bölcsészethallgatók is csalatkoztak a már mintegy öt ezerre növekedett tömeghez, mely az egyetem terén — „Március 15 dikének tere“ névvel neveztetett el akkor — hallgatta meg a 12. pontot és a Petőfi által ismét elszavalt „Talpra magyart“ s most az esküt ezrek ajkai ismételték Petőfi után. Az eső egyre szakadt, de nem birta