Kecskemét, 1874. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1874-03-22 / 12. szám

12. szám, II. évfolyam.KECSKEMÉT: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztő lakása: Orvos-utca 5. sz. a. Kiadó-h­ivatal: Plepánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre..................................5 frt — kr. Félévre.......................................3 „ — „ Negyedévre..................................1 „ 50 „ Egy hóra................................— „ 60 „ Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba küldendők. HIRDETÉS-DÍJAK: Magán­hirdetéseknél 1 négyszeg hüvely tér egyszer igtatva 1 3, kétszer igtatva IS, háromszor igtatva 8 krajcárral számittatik. Hivatalos-­s ügyvédi-hirdetések egyremásra 3 frt. átlagos dij mellett közöltétnek, mely dij a hirdetmény kéziratával együtt előlegesen beküldendő a kiadóhoz. h­­vA' Bélyegdíj úgy a magán, mint a hivatalos hirdetések­nél , minden beigtatáskor külön 30 kv. Kecskemét, 1874. Márc. 22. Előfizetési felhívás „KECSKEMÉT“ 1874. második évnegyedi folyamára. ----—a«sE3H&S.*­«---­ Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfi­zetésük jövő számunkkal lejár, bizalommal kérjük, hogy nemcsak saját előfizetésüket mi­előbb megújítani, hanem ismerőik körében lapunknak újabb előfizetőket is megnyerni szíveskedjenek. Előfizetési ár: 3 hónapra . . 1 frt. 50 kr. 6 ,. . . 3 ,, 79 9 99 . . 4 ,, 50 99 Tekintettel helybeli előfizetőink kényel­mére, lapunk kihordóinak egy-egy ívet kézbe­sítettünk, ki ez íven feljegyzi az általa szán­dékolt előfizetés időtartamát, annak jövő szá­munkkal együtt megfelelő nyugtát fogunk kül­deni az előfizetési pénzről, melyet lapunk illető kihordója felvenni s nekünk kézbesíteni fog. A vidékről pedig az előfizetési pénz leg­célszerűbben posta utalványnyal lapunk kiadó­jához (Kecskemét, Plebánia­ utca 262. sz.) intézendő. Március 15-kének emlékezete. Népközi felolvasás Március 15-dikén 1874. Van egy évszám, mely az igaz magyar előtt örökké feledhetlen leend, melynek emlí­tésére a magyar szív sebesebben dobog, a magyar lelkűlét buzdul és elborul, s remélve lelkesül. Ezen évszám: 1848! Ok, mennyi öröm és fájdalom, mennyi nagyság és dicsőség emlékezete van ezen évszámhoz csatolva? A történetíró tolla kifárad ama dicső emlékezetű év világtörténeti eseményeinek előszázalálásá­­ban; a költő dala nem képes a nemzeti nagy­ság ama napjait eléggé megénekelni; a nép ajkán pedig soha el nem némuland a lelkesült dal, melynek soraiból most is lelkünkig hatnak ezen bűnszerelmet lehelő igék: „Éljen a szabad­ság! Éljen a haza!“ 26 év választ el minket az 1848 Márc. 15-kétől. Lássuk meg, miért ünne­pel ma az egész magyar nemzet, miért ünnepel a mi szerény „Népkörünk“ is e nagy magyar városban? Miért jelszavunk az „1848“ és nem az 1867 és miért takarja magát még a politikai képmutató is az „1848“ köpenyével? Ezen egyszerű estély természete kizár minden hosz­­szabb fejtegetést, de nincs is erre szükség, elég nekünk megtudni, emlékezetünkbe vissza­hozni 1848 Március 15-dikének mindörökké eltörölhetlen vívományait. Hadd szóljon te­hát ama szép nap vázlatosan előadandó tör­ténete. A 17-dik és 18-dik században, majd ismét a 19-dik század első tizedeiben teljes diadalt ült a korlátlan kényuralom a népek szabad­sága, az alkotmányos szabadság felett. Csak itt-ott pislogott a szabadulásnak, a reménynek olthatlan szent tüze a nemzetek jobbjainak lel­kében; e nemesi lelkek híven őrködtek s ter­jesztők a népszabadság szent igéit, bízva a népek istenének gondviselésében! íme Fran­ciaországban, ott, hol az elnyomó kormány­­rendszer a legtökéletesebb formában remekelt, a reform-lakomák, ezen az elnyomott nép jo­gait, s alkotmányos szabadságot követelő ba­rátságos összejövetelek öntudatra ébresztők a francia népet s az 1848-diki Február utósó napjai feldönték a fölséges nép jogait tagadó hatalom trónját; ezzel egy időben a hevesebb vérű olasz nép fegyverhez nyúlt hazája egysé­géért és szabadságáért. A bécsi kényuralom főgépésze, az átkos emlékezetű Metternich, ausztriai császári első miniszter hatalma meg­ingott e hatalmas lökésre, majd a pozsonyi, magyar országgyűlésnek a magyar király és magyar nemzet elévülhetlen jogait visszaköve­telő , egyszersmind a szomszéd austriai tarto­mányok népei számára is alkotmányos kor­mányzatot követelő fölirata, — mely az alsó házban Mártius 3-kán már elfogadtatott — sza­bad eszméivel a bécsi népet, különösen a sza­­badságszerető ifjúságot oly lelkesedésre gyújtá, hogy a párisi példa nyomán, a Mártius 15-diki utcai harcban a császári tartományok alkot­mányos jogait kivívta és Metternich megbukott, s a fővárosból titokban menekülni volt kényte­len. Ezen bécsi forrongás híre a pozsonyi fő­rendeket is engedékenyekké s az alsóház kor­mánypárti tagjait pedig szabadelvűekké vará­zsolták. Az alsóháznak Mártius 3-kán kelt föl­­irati javaslata most a felsőház által is ellenzés nélkül elfogadtatott s a feliratot, melyben a király és uralkodóház iránti rendíthetlen hűség biztosítása mellett a magyar állam törvényes önállása visszaköveteltetett, s a rendi alkot­mány átalakítása a jogegyenlőség alapján ja­vaslatba hozatott — egy fényes országos kül­döttség István nádor vezetése alatt vitte fel a királyhoz Bécsbe. A küldöttség épen Március 15-kén jelent meg Bécsben s a bécsi nép által a legünnepélyesebb fogadtatásban részesült. Azon férfiú, ki a magyar országgyűlés politi­káját a körülmények színvonalára emelte, Kos­suth Lajos németül tartott, remek szónoklásai után a bécsi népnek is bálványává, úgyszólva, az események intézőjévé lett. Míg ezek Pozsonyban és Bécsben történ­tek, Pest, az ország szíve sem akart hátra ma­radni , s a pozsonyi országgyűlés dolgainak lassú menete miatt türelmét veszti a francia forram híre által fölizgatott főváros, mely­nek ifjúsága a szabadsági eszméket melegen fölkarolván az úri­ utcai „Fillinger-kávéházban“ tartó gyűléseit. A mozgalom vezetői Petőfi Sándor, Irinyi József, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula voltak. Március 12-kén Irinyi József indítványára a magyar nemzet kivonatai 12 pontban szerkesztettek egybe. Lássuk mit kívánt akkor a magyar nemzet? Kívánta: 1. A sajtó szabadságát, a censura eltörlését; 2. Felelős minisztériumot Budapes­ten; 3. Évenkénti országgyűlést Pesten; 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; 5. Nemzeti őrsereget; 6. Közteher­viselést­; 7. Esküdt­széket, képviseletet egyen­lőség alapján; 8. Az úrbéri viszonyok meg­szüntetését; 9. Nemzeti bankot; 10. Kivánta, hogy a katonaság esküdjék meg az alkot­mányra; magyar katonáinkat ne vigyék kül­földre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátását. 12. Uniót Erdélylyel. Az „ellenzéki kör“ Március 14-diki köz­gyűlése e 12 pontot egyhangúan elfogadta és Vasváry (Fejér) Pál indítványára a pozsonyi országgyűlés elé akarta terjeszteni, de Klauzál Gábor felszólalása után az indítvány oda módo­sult, hogy keressék meg gróf Batthyányi Lajos ellenzéki vezér egy országos tanácskozás egy­­behivására a 12 pont megvitatása végett s az igy országosan elfogadott pontok terjesztesse­nek föl az országgyűlés elé; azonban a bécsi mozgalmak hirével este megérkezett gőzhajó más irányt adott a dolognak. A „Fillinger-ká­­véház“-ban — mely később „forradalmi csarnok“ nevet nyert — azon este éji egy óráig folytak a tanácskozások, melyekben legjelentékenyebb részt vett Litkey Károly. Fölviradt Március 15-dike! Már korán reggel a mondott kávéházban csoporto­sult az ifjúság, melyhez Jókai Mór szólott el­sőben. „Testvéreim“ úgymond, „a pillanat, me­lyet élünk, komolyabb teendőkre szólít. Európa minden népe halad és boldogul; haladnunk, bol­dogulnunk kell nekünk is. Legyen egyenlőség, szabadság, testvériség!“ Ezután fölolvasá a 12 pontban a nemzet kivonatait. Jókai után Petőfi Sándor szavalta el „nemzeti dal“-át: „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok . Ez a kérdés válaszszatok! A magyarok istenére eszküszünk Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ sat. A gyújtó szavak után a jelenvoltak meg­indultak az egyetem felé, hol előbb az orvos­tanulók, majd a jogászok és bölcsészethallga­­tók is csalatkoztak a már mintegy öt ezerre növekedett tömeghez, mely az egyetem terén — „Március 15 dikének tere“ névvel nevezte­tett el akkor — hallgatta meg a 12. pontot és a Petőfi által ismét elszavalt „Talpra magyart“ s most az esküt ezrek ajkai ismételték Petőfi után. Az eső egyre szakadt, de nem birta

Next