Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

II. évfolyam. Kecskemét, 1874. Julius 5. 27. szám. Megjelen­t : „ ...... « minden­egy T elefizetési díj: Szűcs­i , „ . „­­ A havejk tér egyszer hivatalos helyisége: . . . _ . _ igtatva 17, kétszer: 13, Szsszíl Politikai és társalmi hetilap. L­­­r áiK3“BWC:»Ok,. . .................__________________________________________________________________________________________ —_ .«r ... ^ A ,,Kecskemét“ t. olvasóihoz. A volt felelős szerkesztő vissza­lépvén, — miként már jeleztetek— lapunk ezen száma, az én szerkesztésem mellett jelen meg. Jelen voltam e lap születésénél s azóta is folytonosan gyámolítottam csekély tehetségem szerint munkáimmal. — Ennélfogva — azt hi­szem — szerénytelenség nélkül is elmondhatom, hogy a t. olvasó közönség előtt egészen isme­retlen nem vagyok. De — miután eddig a lap poli­tikai irányára befolyásom nem volt — igenis ismeretlen politikai nézetem, úgy szinte az is , hogy mily elvek fognak vezérelni a lap szer­kesztése és beosztása tekintetében. Valamint minden politikai lap olvasó közön­sége, úgy „Kecskemétünké is teljes joggal meg­várhatja, hogy az új felelősszerkesztő, ismeret­len politikai nézeteiről és szerkesztői maga­tartásáról tájékozást nyújtson. Hódolok A 67-iki kiegyezés óta úgy az országban, mint az ország házában két, egymástól határo­zottan szétágazó iránynyal, egymástól határo­zottan különböző politikát követő párttal talál­kozunk. Az egyik az, a­mely Magyarország és Ausztria közt a közösügyes kiegyezési törvényt létre­hozta s ezt azóta szigorú következetesség­gel gyámolította, és a másik párt az,­a­mely ezen Deák — vagy kormány­párt törekvéseivel ellentétben , a közösügyi kiegyezés létrejöttét meggátolni , majd törvénynyé lévén megszün­tetésére, felbontására, minden törvényes eszköz­zel hűen törekedett. Azóta, hogy az ország házában többségben s kormányon levő párt, a közös ügyes kiegye­zést létre hozta és az ország ügyei ezen párt elvei szerint s emberei által intéztetnek — több több év folyt le. Nem csupán sejtelem, nem csupán elő­­vélemény tehát a­mit e pártról mondhatunk : a tapasztalat szavai, az eredmény bírálata az! Az eredmény pedig csalhatatlanul kimu­tatja, hogy a közös ügyes alkotmány a hazának kárára hozatott létre. Ez által elestünk had-és pénz­ügyünk önálló kezelésétől (a­mely nélkül pedig ország önálló, független nem le­het) s elestünk attól is, hogy hazánk ügyeit szabadon, tetszésünk szerint intéz­hessük. Ez tény. Szomorú valóság. Tény az is, hogy a jelen önállástalan , füg­gő állapot megteremtői,­­ a föláldozott politikai jogoknak , előnyöknek némi csekély kárpótlá­sául, — még az anyagi téren sem hoztak létre vi­rágzó állapotot, de sőt ennek ellenkezőjét. Azon párthoz, a­melynek politikája — véle­ményem szerint, —a haza javának , üdvének s még jövő felvirágozásának csiráját is kizárja — én nem tartózhatom, tagja s elveinek, nézeteinek hirdetője nem lehetek. E pártból kizár azon igaz meggyőződésem, a­mely a határozottan szabadelvű, ellenzéki szellemben megindított „Kecskemét“ munka­társai közé vezetett. Magaménak azon párt nézeteit vallom, a­mely azt akarja elérni, hogy Magyarország legyen füg­ge­tl­e­n , önálló állam, mely minden idegen beavatkozástól ment­te­n i­n­t­é­z­z­e saját ügyeit. Haladni fogok azon után, a­melyen elin­dult azon párt, a­mely Magyarország teljes állami függetlenségének , önállóságának kivívá­sára törekedvén, első­sorban, az 1867-iki XII. t. c. eltöröltetését tartja szükségesnek, más szóval, a közösü­gyes egyezségnek, mint férges gyümölcsnek félrevetését. Miután pedig a 67-iki egyezség feloldását, hazánkra nézve fökérdésnek tartom s ez csak úgy lehetséges, ha az ország házában többség­ben levő kormánypárt megbukik, a­mi ismét csak mindazok szoros összetartása által lévén elérhető , a­kik a jelen állapotokkal megelé­gedve nincsenek, szükségesnek tartom a­z erők ösz­szegy­ű­­jtését, egyesítését. Hogy az egységben van az erő , az egye­sülés, összetartás rejti méhében a győzelem remény csíráit: azt a kecskeméti ellenzéknek , a­mely épen az egyesülés, összetartás lobogója alatt győzött, — azt hiszem nem kell bizonyít­gatnom. Tudván, hogy a merev elzárkózottság a legrosszabb politika, arra fogok igyekezni, hogy senkit zord magatartással a szilárd ellenzék sorai­ból ki ne zárjak, sőt az ellenfél előtt is az át­térési utat be ne vágjam. Ezért keresni fogom az összevezető, kerülni a szétágazó utak kirívó, kihívó feltünte­tését. Szóval, igyekezni fogok, hogy „Kecskemé­t“­n­ a k Kecskemét város összes ellenzéki árnyalatainak ba­rátságos találkozási helye legyen. A­mi a lap átalános irányát illeti , annyit ígérhetek, hogy törekvésem lesz tiszta igaz­ság, szabadelvű­ség és felvilágosul­t­­ság fényét önteni szét lapunk hasábjain. Igyekezni fogok, hogy „Kecskemét“ a lap, Kecskemétnek a városnak, anyagi és szellemi elöhaladását elősegítse. Tollamat, mind eddig, úgy ezután is a béke szeretet s higgadtság szelleme fogja vezetni s a lapban megjelenő cikkeket jellegezni. Azonban a közjó szeretete vezérelvén és a közérdeket szolgálván — a közérdeket sértő tények s egyé­nekkel szemben, a megfelelő erély alkalmazá­sát nem fogom elmulasztani. A beosztást illetőleg szolgáljon mintául lapunk mostani száma. Az ellenzék és városunk igazi érdekeit bűn igyekezvén szolgálni, hiszem , hogy polgártár­saim becses támogatásukat megvonni nem fog­ják. Kecskeméten, 1874. Julius 3-kán. Német Ödön felelős­ szerkesztő. 1874. Jun. 21-kén a Kecskemét vidéki természettudományi társulat második szakosztályának ülésén tartott felol­vasások kivonata. 1. A pókok, (araneae) Hanusz Jánostól. A pankányoknak (arachnoideae) e nálunk igen elterjedt alosztálya, szövész ügyessége és rejtélyes életmódja által kelt figyelmet. Jellemző tulajdonaik: a fejjel összenőtt tor és az ehhez erősített 8 egyen­lőtlen láb, melyek karmokkal fegyverezvék, 6 — 8 sajátszerűen csoportosított egyszerű szem (20 kivá­lóbb fajnak szem­ elhelyezése rajzban lett bemu­tatva,­ továbbá a kés pengéjéhez hasonlóan behaj­lítható, csöves, kampó alakú 2 rágony, melyeken át méreg ömlik a megmart állat sebébe, a rágo­­nyok tövénél elhelyezett mirigyekből, végre az 5 ízületű falámokkal bíró lemez alakú állak, melyek koránsem nemi szervek , mint hitték , hanem egyéb használaton kivil, a csápokat pótolják. A potroh, mely vékony nyéllel van a torhoz erősítve, szűrő­­alakúlag 100—400 lukkal ellátott, 4—6 szörű sze­mölcscsel bir, — az ezeken kitoluló szálakat a kar­mok belső felén, fésű fogak alakjára elhelyezett sör­­ték vastagítják fonás, szövés és hurkolás által tet­szés szerint. A pókok élete annyira magános, hogy a hím is nőcéjéhez , mely jóval nagyobb, óvatosan kény­telen közelíteni, ha általa felfalatni nem akar. A számos petékből (a keresztes póknál 900—1200) kikelt sarjadék egészen hasonló szülőihez és kifej­lődésig 5—6-szor vedlik, mely idő alatt megcson­kult tagjait is visszanyeri, — kezdetben hálójuk sza­bálytalan. A légzés 2—4 tüdőzacskó, vagy lődörök által történik, (a kétéletű kecér mindkettővel.) Ke­vés kivétellel szárazon laknak , de sötét helyeken. Táplálékuk rovarokból áll, sőt saját fajukat sem kímélik. A szabadban élő kisebb fajokat eltemeti az ősz, és mégis nem ritkán találni selyem zsák­jaikba burkoltan kitelelt erdei pókokat a fák kérge alatt; némely faj azonban 6—7 évig él. A pókháló azon mirigy csatornákból jő, melyek a potroh nagy részét kitöltik , — fehérnyenemű, sűrű, ragadós anyag ez, mely a jégen megszilárdul. A őszi bika­nyál nem más, mint léghajó, melyen a vízmel­­léki pókok utaznak; a felmelegedő légréteg, vala­mint a szálak nemleges villanyossága a magasabb légtér tevőleges villanyosságával szemben segítik elő felemelkedését, sülyedését pedig szálak visszasze­­dése. Darwin a száraztól 60 mértföldnyire látott a tengeren ily légben úszó pókhálót. Menge e tüne­ményt őszi vándorlásnak tekinti, melyre a tho­­miscus, lycosa, micryphantes és theridium fajok kor és nem különbség nélkül vállalkoznak. A külföldi pókok mérge az emberre is veszé­lyes. Azara a szőnyegész (mygale) marása után 24 órai lázt kapott, a nicaraguai pókok marását kö­vető gyuladás folytán az öszvérek patái leesnek. Egyptomban egy fekete pók marása abu­schschar (rosznak kútfeje) néven ismertetik, mely pár óra alatt halált hozhat. A lahodectes harapása miatt 1830 körül Calabriában több ember halt el. Honi pókjaink szöveteik miatt inkább csak alkalmatlanok, ürülékeik pedig fekete foltokat okoznak a fehér­neműn. Legkiválóbb érdemük a rovarok pusztítása.

Next