Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

meg — megszakítjuk, a tű a papírszalagon rövidebb vagy hosszabb jeleket, pont (,) vagy vonás (—) nyomokat hagy hátra. Morsé ez író gépén kívül később sok, más szerkezetű, s bámulatra méltó tavirda gépek alkottattak , s a távirászatban a Morsé mellett helyes — közzel alkalmazvák is, de ezért Morsé gépét túlszárnyalni ez ideig egyiknek sem sikerült, mai napság is az ő gépe a legbiztosabb villámszolga. Morsé — ki 1872-ben April 2-kán halt meg 81 éves korában — ezen gépe által vívta ki magának a halhatatlan nevet, s ez tette őt az emberiség előtt örök emlékezetűvé . Nyíri Károly, távirdai főnök. Műkedvelők színielőadása. A szinügy pártoló kör f. hó 10-kén szinielőadást rendezett s színre hozatta tagjai által Grubics László „Sziget a szárazon“ című , felvonásos vígjátékát szedett: „A dicsőség bajjal jár“ angol bohózatát. A műkedvelők előadását a legtöbb esetben nem bírálják, csak megdicsérik a szereplőket, hogy fellépésöket meg ne bánják. Midőn műkedvelői előadásról emlékezik meg a szinbíráló, akkor bíráló tollát rendesen nyugalomba helyezi, vagy ha bírál is , bírálásánál a kíméletnek igen előkelő szerepet juttat. Azon siker azonban, a melyet a 10-bén fellépett urak és kisasszonyok kivívtak , ezúttal csaknem egészen felment az elhallgatástól és az előnyök nagyító üvegén nézetésétől s felhatalmaz a játék megítélésében azon mérték használatára, a melyet rendes színészek játékára szoktunk alkalmazni. Az előbb adott vígjátékban különösen kiemelendő Darányi F. és Kada Elek úr játéka. Mindkettő alakított, még pedig ügyesen, sikerülten. Kada úr Kuruc Boldizsára valóban kuruc legény volt, s a Darányi úr által személyesített K. Gáspárban lehetetlen volt föl nem találni a derék, eszes és jó szívű öreg tanár jellemvonásait. E két urat, az est sikeréből, mindenesetre nagy rész illeti. "Valóban ha p. o. Kada úr játékát tekintjük, még a szigorú műitész is csak a játék azon részlete ellen tehetne alapos kifogást, amidőn a kifejletnél kuruc nézetei némi változáson mennek át s beleegyez, hogy leánya Zsolnainé legyen, a városi emberé, a kiket ő eddig utált, ki nem állhatott. Nem ismerjük a darabot , de annyi bizonyos, hogy ha itt nem történt kihagyás, akkor a régi K. Boldizsár belső átalakulásának ábrázolásában nagyon sok hagyatott fel a színésznek, s ha e sokkal küzdésében K. úr még most nem arathatott teljes sikert, az épen nem, sőt az ellenkező volna csodálatos, tőle sokat vártunk s várakozásunk így sem szégyenült meg. Ihász Aladár úr szinte haszonvehető tagja a műkedvelők körének. Bír kellő bátorsággal , van jó hangja s ha a főleg taglejtésben és arcjátékban nyilvánult túlzáson a gyakorlat simító keze végig vonul, játéka élvezetes leend. Azt mondanunk sem kell, hogy Réthi Mihály úr, aki szívességből lépett fel - kitűnően megállt a helyén. Fellépett még e darabban két hölgy is, akikről szinte dicsérettel kell megemlékeznünk. Tóth Paulin k. a. a mély érzelem festésére igen alkalmas hanggal van megáldva. Csilléry Teréz k. a. csinos volt s elég ügyesen mozgott. Bekett: „A dicsőség bajjal jár“ című angol bohózata az előbbinél is jobban sikerült. Sziládi Janka s Pap Helen kisasszonyok, ugyszinte Kada és Darányi urak játéka valóban kiemelést érdemel. Sziládi k. a. kellemes hangjával, ügyességével, kedves jelenségével hódított. Pap Helen kisasszony nyugodt , öntudatos játékával lepett meg. E kis bohózat előadása, eleitől végig vidor kedélyben tarta a közönséget, amely kétségkívül élvezetes estét köszönhet a színügypártoló körnek. Koszorú természetesen volt elég, annyi, hogy még a súgó lyuknak is jutott, pedig, ha jelen volt, nehezen távozott el a súgóról való kedvező véleménynyel azon nő, aki a múlt színi idény alatt így dicsérte meg a súgót : „Nagyon jól vitte az úr szerepét! Én leghátul álltam a színházban s mégis tisztán megértettem minden szavát.“ Dalotti lapom sem állt jól, ha nem ő kötötte rá a pántlikát. Hát még mikor az eszthetikát is tanultam, mindig több szépséget fedeztem fel benne. Ha a groteszről beszélt professorom — a Cenci néni főkötője, ha a miniatűrről volt szó — a Mancika cipője jutott eszembe. Cenci néninek az is volt az óhajtása, hogy csak ő minket látna boldogulni, persze egyenesen úgy értette, hogy Duettben, Vince bácsi pedig azt óhajta, hogy csak Cenci nénit látná már megboldogulni. Ami azt illeti, gyönyörű kis teremtés is volt Mancika. Egészséges, mint egy szepességi borsó; könnyű, lenge, mint egy kárpáti vilii, eleven mint a tavaszi napsugár; kellemes , mint a gödöllői állomás nyáron; ábrándos , mint a délibábos rónaság. Ajka olyan volt mint májusi reggelen a hajnali harmat csókjában fürdött szamóca , arca , mint a tejbe cseppentett vér. — Olyan fekete szemei voltak , mint a rosz lelkiismeret. (Azért is kárhoztam én el, mert nagyon mélyen tekintgettem bele!) Ha hallgatott, komoly volt, mint egy sátoros ünnep; ha szólt, vidám, mint egy majális, szóval egész alakja annyira kecses, bájos, kerek, szabályos volt, mint egy debreceni mézeskalács. Azt hiszem , hogy leírás után is bele lehet szerelmesednl, hát még helyzetemben , ki évenként 6-szor 7-szer töltöttem otthon hol két hetet, hol két hónapot, hála az iskolai systemának, mely évenként 6-szor ad törvényes vakatlot — s ugyanannyiszor csinálhat az ember törvénytelent, és beatos ille, qui procul negotiis — Mancikával enyeleghet az eperfa alatt. Csak már Lutherána ne volna, ezért nem bíztam benne teljesen. Dacára azonban a felekezeti különbségnek , mi mindig jobb viszonyba léptünk egymással , és már én kezdtem magam novellás hévvel a bekövetkező boldogság élén ringatni, mint a fentemlített klavimester. Hanem e közben az idő nagyot haladt, amit eléggé bizonyít az, hogy én keresztül láboltam 9 vagy 10 iskolán, a nemzetiségi viszonyok kezdtek megváltozni. Az emberek, mintha csak öszszebeszéltek volna, kezdték maguktól ismét elhányni: „azt a mentét, azt a ruhát.“ És akkor, mint Arany János írja: ....minket oly érzés fogott el, — A szöllösgazda is az egyszeri — Magánkívül őrjöngve kacagott fel, Látván, hogy szöllejét a jég veri. Dorongot ő is hirtelen kapott fel, Paskolni kezdé, —hallván könnyei, „No hát no“ — így kiált — „Én uram Isten , Csak rajta, hadd lám, mire megyünk ketten.“ (Bolond 1st.) Az a különbség van köztünk, hogy mi is segítettünk, mikor a nemzeti viselet-, szokás-, nyelvet a jég paskolta, csakhogy mi mindezeket megkönnyezetlenül temettük el. Így jön, hogy az öreg és fiatal zsinóros ruha lejárta magát, az atilla metamorphosis következtében quaekker lett, Kazinci s más tisztességes öltözetet bious váltott fel, —szóval: a bugyogóra termett ivadék előtérbe lépett. Vagy tán ezt is csak úgy álmodtuk ? — nem biz’a - hiszen nagyon is ébren vagyunk ! — S mivelhogy a nők sokkal fogékonyabbak a külső behatások iránt, mint a férfiak, ez lehetett oka, hogy Cenci nénit is megérintő a kor fugalma s kezdte megróni azt a sok sarkantyúpengést az ambituson. De mi csak megmaradtunk egy ideig a kor áramlatával szemben is, az egyszer felkarolt nemzeti öltözet mellett, sőt emlékszem, nagyon biztattuk egymást Mancikával, hogy örökké, majd a házi sipka mellé is magyar ruhát viselünk. Tudtam is én akkor, hogy Mancika is olyan, mint a többi lányok; azt ugyan vettem észre, hogy a patikázus legény jár oda, Cenci néninek az ujjára flastromot hordoz; de hát ha valakinek az újja fáj , csak nem járhat hozzá esztergályos — épen ezért ezt nagyon természetesnek találtam. Hát azonban, midőn nagy vakallóra haza megyek , az egész udvar úgy néz ki, mint a halottas ház a temetés után; kegyetlen dolgokat sejtettem. Mancika megszökött a patikázus legénynyel. Cenci nénit megütötte a guta, úgy éreztem magam, mint Benedek a kőnigrádi csata után, vagy, mint a gazda, ki saját pipájával gyújtja fel búza karját. Nem hittem volna sohasem. Csak meglátszik, hogy szepességi , meg hogy Lutherana. — Vince bácsinak nem mertem szólni, ő váltig mondta, hogy van itt a nyíren elég menyecskének való. Eljöttem, hogy soha se menjek viszsza, így lett kettős az én veszteségem , amennyiben a magyarsággal együtt illant el Mancika is! Azóta ismét elmúlt pár év. A Vince b. kapufélfájáról már lemosta az eső a vitézkötést, ő róla meg a hivatal. Betették valaminek az árvaszékhez s most olyan csíkos pantallont visel, mint egy bukott bankár. Görbe nádpálcával jár és sört iszik. Csík Lacit is láttam, ott van a kövesdi járásban a végrehajtó. Vágott szakállával úgy néz ki arca, mint a puszta udvar, mely eleven sövénynyel van körül kerítve s közepén egy jókora nyílás, hol az aprómarhák beszoktak járni. Soha sem láttam rútabb embert. Mancikának nem állhattam meg, hogy egy rémséges verset ne írjak , mit ő méltányolva , férje tudta és beleegyezésével küldött egy skatulya edit Tisza-ujlaki bajusz pedrőt. Most pedig, ha olykor rákönyököl a szivemre a bánat, a magyar ruha letűnt fénye után s kihamvadt szerelmem üszkei felett búslakodom, mint vándordarvak csoportja, sötét sóhaj száll fel kiégett keblemből — mintha mondaná: Régi dicsőségünk hova tűntél meszsze homályba? Abonyi Endre: Iskolai értesítés. Szolgáljon tudomásul az érdekletteknek az, hogy a helybeli gazdasági felső népiskola új helyi-ségét, a járásbíróság volt hivatalos helyiségében a Milhoffer-féle házban elfoglalta, hol a rendes oktatás ez idén már három osztályban folyó hó 19-kén azaz hétfőn kezdetét veszi, mely napig bezárólag még a beiratások is eszközöltetni fognak. Kecskemét , 1874. október 15. Az igazgatóság. Értesítés. Miután a Kecskemét-vidéki természettudományi társulat a nyári szünidő után rendes működését csakhamar meg fogja ismét kezdeni, azt hiszem nem felesleges tudni a társulat egyes tagjainak, hogy minő irodalmi segédeszközökkel rendelkezik a társulat, hogy azokat, ha szüksége van használhassa. Kezdetben elég, és igen becses művek állnak a tagok rendelkezésére, s miután már élünk, jogos reményünk lehet, hogy egypár év lefolyása alatt sok nevezetes mű lesz birtokunkban. A társulat művei és folyóiratai szakosztályonként a következők: I-ső szakosztály. Mathematische Annalen v. Carl Neumann 1—4 fűzet. Repertorium f. Experimental Physik v. dr. Ph. Carl 1 — 4 fűzet. III- dik szakosztály. Berliner Klinische Wochenschrift 1— 40 sz A társulat használatára átadta a ref. lyceum tanári kara következő műveket: Naturjorscher v. dr. Wilhelm Sklarek. Die Fortschritte d. Physik 2 kötet. Berliner astronomisches Jahrbuch v. W. Foerster. Zeitschrift f. mathematischen und naturwissenschaftlichen. Unterricht v. V. Hoffmann. Jahrbuch der Erfindungen v. H. Hirzel stb. dr. Dékány Rafael tanár úr pedig: A m. kir. geológiai társulat kiadványait. Ezeken kívül még egyesek ajánlottak föl bizonyos műveket és folyóiratokat a társulat használatára. Az említett művek a társulat helyiségében lévő könyvszekrényben vannak elhelyezve, honnan minden egyes társulati tag megkaphatja a házszabályokban meghatározott időig, vagy pedig a helyiségben használhatja naponkint. Kecskemét, 1874. 14/10 Szakács István, titkár. Annalen d. Physik und Chemie v. Poggendorf. 1—6 fűzet. II- dik szakosztály. Parragh Gedeon ref. gymn. tanár úr ajándékozása folytán. A fajok eredete — Darwin — Dapsy László 2 kötet. A jelen geológiája Cotta — Petrovics Gyula — 1 kötet. Elemi élettan — Huxley — Magyar Sándor — 1 kötet. A társulat meghozatta: Zeitschrift f. die gesanimten Naturwissenschaften v. Giebel havi folyóirat. Jahrbücher — Landwirschaftliche Zeitschrift. 1 — 5 fűzet. Újdonságok. = Felelet a ..Kecskeméthez. lapjegyű újdondászának a 41-dik számban megjelent azon szemrehányására, hogy: „a kecskeméti honvédek, az aradi vértanúk 25 éves évfordulóján , f. hó 6-kán Aradon tartott gyászünnepélyen, távollétük által tündököltek.“ Önnek ezen szemrehányása valóban, keblemnek folyton sajgó legfájdalmasabb húrját érintő, minélfogva nehogy ezen szemrehányás a nép között átalános viszhangra találjon, nem mulaszthatom .