Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1874-11-08 / 45. szám
Még egyszer a közös temetőről. Ismét a közös temető ügyére irányozzuk a figyelmet; ismét arra hívjuk fel a törvényhatósági testület figyelmét, érezvén és átlevon hatva azon gondolat, sőt meggyőződés által, hogy ez úgy fontos s ha azt akarjuk, hogy végre valahára eljusson, a közegészség ügyét szívén viselő minden egyén által várva várt megoldási stádiumba is az események menetét siettetni kell. Azután e tárgy különben is alkalomszerű. Még alig aludtak ki, alig hamvadtak el, a felekezeti temetőben , a halottak estéjén meggyújtott gyertyák , amelyek kétes fenyőket a fanatizált tömeg türelmetlensége által ütött vérző sebekre vetették! Ezek az akár jelentékeny, akár jelentéktelen sebek is sürgetőleg intnek, felszólítanak arra, hogy azon válaszfalakat, amelyek embert embertől, magyart magyartól, r. katholikust nem katholikustól elkülönültek , igyekezzünk ledönteni, vagy a leomlást elősegíteni. Ilyen ledöntendő válaszfal az is, a mely a felekezeti temetőket egymástól elkülöníti s a közös temető eszméjének megvalósulását a messze távolra utalja. Pedig a közös temető gondolata városunkban sem új. Oly ügy ez, amely — a mi kútforrásunk szerint — 34 év óta vajúdik minden siker , minden eredmény nélkül. Harmincnégy év! Ennyi idő alatt mind a jó, mind a rosz ügy, mily roppant haladást tehet , ha gátra nem talál ! Midőn azonban a felvilágosultság művének a sötétség emberei fanatizáló működése ellen kell harcot küzdenie : csodálkozzunk-e azon , ha a harc üdvös eredményre nem vezet, vagy legalább egyhamar nem , tudván, hogy a papi hatalom ott még mindig nagy, ahol az észbeli tehetség ködfátyolát, az értelem világa szót nem tépte ? Nem árulunk zsákban macskát. Nyíltan, őszintén kimondjuk, hogy a közös temető létrejövetelének gátját, a papokban látjuk. Azokban a papokban , akik önző céljaik eszközéül óhajtván a népet minél tovább megtartani, minden oly haladásnak útjába állanak, amely a nép felvilágosultságát csak egy nyomnyival is előbbre segítené, vagy ennek lehetőségét foglalná magában. Tapasztaljuk ezt a közös temető ügyében is. A mostani felekezeti, a város közvetlen közelében levő temetők fenntartását semmiféle körülmény nemcsak nem ajánlja, de sőt ellenkezőleg mind egészségi, mind célszerűségi szempontok, mind az elkülönzésből folyó idegenkedések, versengések határozottan elítélik. Ellenben a közös temető eszméjét minden előtt hatalmasan támogatják, a minden emberre nézve kimondhatatlanul fontos közegészségi tekintetek és a vallás sem ellenzi, mert hiszen , miért is ellenezné azok egy temetőben egymás mellett nyugvását holtakban, akik életökben is nemcsak békén éltek egy városban, egymás szomszédságában , egy házban, vagy épen ugyanazon szobában és tudtak jó barátok is lenni? A halál néma, nem ékes szóló. Ott a megtérítés veszélyétől tartani fölösleges. Ilyennek tartja a vallás is, mely, hogy valóban nem tiltja az egy temetőben temetkezést, példa reá Budapest sírkertjei, melyekben a különböző felekezetűek igen szépen, jól megférnek. Vagy talán más a vallás Budapesten, és ismét más Kecskeméten? Milyen különös, valódi mesebeszéd nemde ? És a külszín mégis e mellett van , a tapasztalat ezt látszik bizonyítani. Szolgálunk egy kis illustrátióval. A városi főorvos rendeletet adott ki a kórházi felügyelőnek, hogy kórházban elhunyt s a város költségén temetendő egyének a kórház mellett levő , közösnek nyilvánított temetőbe temettessenek. Eddig elhunyt már ilyen egyén róm. katholikus vallású három és a lelkészek megtagadták a temetésnéli fungálást. A három egyén ennek folytán beszentelés nélkül temettetett el. Tessék! Mi ugyan hisszük, hogy a beszentelés s papi segédkezés nélkül eltemettettek üdvözülését veszély épen nem fenyegeti, de a köznép közül sokan megbotránykoznak ezen s lehet, hogy komoly következmények is merülhetnek fel, s az a baj, hogy a dolog mélyére pillantani nem bívó egyszerű, ember nem ott keresi a hibát a hol kell , papjában , mert ott keresni nem is meri, hanem az orvosban, aki pedig egészen helyesen járt el. Így tesznek a papok még ma is, holott meg vagyon írva: jaj a botránykoztatónak! A városi terv.testületnek azonban az ily eljárásra nem kellene szemet hunynia, nem kellene az üdvös eszme megvalósításától meghátrálnia. A közös temető eszméje pedig helyes , üdvös gondolat! A közegészség ügye sokkal fontosabb egy két pap fixa ideájánál vagy magán rendi érdekénél, azért az eddigi, a városhoz közel levő temetők megszüntetése mellett, a várostól az orvosok által javaslandó távolságban egy közös temetőt kell megnyitni, még pedig minél előbb. Színészet. A múlt hó utolsó napján, szombaton: „József császár és a zsidó apáca“ vagy, vagy, vagy stb. regényes korrajz adatott. Irta — írhatta volna-e más, mint: Lukácsy Sándor. Nem szólok arról, hogy vájjon átalában helyet foglalhat-e a színpadon a korrajz, mint ilyen; azt sem fürkészem, hogy vájjon e „regényes korrajz“ megfelel-e a színmű kívánalmainak annyira, hogy színpadképessége szóba is jöhetne; de , a mű folyamatában , a rendes kerékvágásbeli kizökkenéseket, a mű átalános, fő irányzatától való félrecsapásokat, annál kevésbbé hagyhatjuk megemlítés, helytelenítés nélkül; mert míg egyrészről általuk sértetett egy felekezet, a róm. kath. vallásos érzete, addig másrészről ez ügyetlen túlkapások ártalmára lettek épen azon szabad szellemnek, felvilágosultságnak, a melynek e mű is hirdetője akart lenni. Azok a folytonosan szórt apró, de sértő megjegyzések, a melyek nemcsak a vakhitűséget, ennek fattyunövéseit s a vakhitűség szitogatóit stb. sujták, hanem magát a r. kath. gyöngéd vallásos érzetét is megsértik : eszembe juttatok azon embert, a ki, hogy a sötétben botorkáló szomszédnak világítson, a szegény szomszéd házát gyújtá fel. Az ilyen világosságot köszönjük szépen, de nem kérünk belőle. Az előadás meglehetős volt s miután van a darabban egy két mullattató egyéniség s egy oly szerep , mely a pattogó, zajt ütő elménckedések s tetszésre számított szólások által ügyes kézben, bár felületes, pillanatnyi, de nagy hatás előidézésére is alkalmas, a közönség kedélye kiderült s figyelme mindvégig élénk, maga pedig vidám volt. Ujfalusiné a tulajdonképen jó, eszes, de a nőiesség korlátain túlcsapongó gr. Oderberg, Amáliát helyes felfogással játszó s csinos jelenség volt, ő azonban néha szakgatottan beszél s ez este megtörtént, hogy beszólási fonalának elszakítása által kétértelművé lön mondata. Ott volt ez , ahol József császárnak Adelgundát világi öltözetében bemutatá. Beszéde után nem lehetett tudni, hogy várjon József fogja-e Adelgundát lábai előtt látni, vagy megfordítva ez amazt? Láng Irma , mint rendesen, ez este is kedves jelenség volt s megszokott előnyeit ma is észrevétete. Kizárva felmutatni nem volt alkalma. A jó öreg Szabó Károly, (Páter Leonardo) szép, sikerült alakítást mutatott be, valamint Horváthé is. Darvas ma jobban játszott, mint a múltkor. Különösen a nők irányábani magaviselete egészen helyes volt. Gr. Oderberg Amália és Adelgundávali jelenete igen szépen sikerült. A pater Leonardo ellenébeni magaviselete azonban a durvaságból engedhetett volna el s vehetett volna fel e helyett egy kis fenséget. Kedden, november 3-kán Sardou: „Lepapillon“ „A csapodár“ című jó vígjátéka adatott elő oly jól, oly sikerülten , hogy nem tudtuk, a távollevőket sajnáljuk e inkább vagy színészeinket, akiknek jeles játékát nagyon kevesen nézték. Valóban úgy látszik oda jutunk innen onnan, hogy a színházba járókat név szerint kell megdicsérnünk ! A színmű nem ment ugyan a kétértelműségektől , de miután e kétértelműségek ki nem emeltettek , annyira elhalaványultak, hogy az erkölcsi érzetet nem sérték és így mindenki által élvezhető volt e valóban élvezetet nyújtó vígjáték. A főszereplő, a csapodár, Szatmáry volt. Játékán a könnyűség s művészi folytonosság színezete ömlött el. E két előny s ezek gyermeke, az élethűség alakítását sikerültté, jelessé tette. Sok elismeréssel szólhatunk Láng Irma, Újvárosi és Ujfalusinéről is. Láng Irma játékán mindig meglátszik a tanulmány nyoma, mindig látszik, hogy nem szavakat mond el, játszik. Ajánljuk azonban figyelmébe, hogy szerepe jelentéktelenebb, ki nem domboruló mozzanatainál is igyekezik a kellő színezést megadni, alkalmazni. Az egyhangúságot így lehet elkerülni. Ez a megjegyzés különben nem épen mai játékára vonatkozik. Újvári ma egészen helyén volt. Mintha csak neki irta volna Sordou az ügyetlen „Fridolin“ szerepét. Mindegy, a játék sikere határoz s ez teljesen kielégített. Ujfalusiné szenvedőleges szerepe feladatát, sikerrel oldá meg. A jó darab , jól volt előadva. Csütörtökön, 5-kén igen kis közönség előtt „Huszárok és dámák“ című 4 felvonásos vígjáték adatott elő. Horvátné, Szabó, Ujfalusiné, Makay jól játszottak. E színmű előadása szerdáról elmaradt. Nem jó számítás az : kitűzni az előadást s azután meg nem tartani. Dalotti, honvéd zászló alatt. Tűz és víz. A negyedik férj. Egy falusi pap. A szabadító. Ábel. A siralomházban. A második kötet szinte 7 beszélyt tartalmaz u. m. Az utszéli sírdomb. A kiapadón. Hermenegihl. A bonne. A lovagok korából. A babocsai kastély. Degitatis purpurea. 2. Bús vitéz. Simons Tivadar után irt korrajzai „Az ősrómai időkből“ egy kötetben. Ára: 50 kr. A kis nemzeti múzeum 32 kötete. Főleg az érettebb ifjuságnak igen ajánljuk. 3. Dr. Toldy László fordításában megjelent Bernstein A. német művének: „A természet könyveinek két első füzete. Ezen eléggé nem ajánlható , közérdekű olvasmányokból! kiadvány összesen: XX. havonkint I. füzetben fog megjelenni. 4. Dr. Perlaky Mihálytól: „A szőllemívelés kátéja“ 11 fametszettel. 5. Ugyanazon szerzőtől: „Borászati vagyis Pincegazdászati káté.“ 11 fametszettel. Ára 50 kr. 6. Kéri János: „Miként emelhetjük gazdaságunk jövedelmét“ ? — Táborszky és Porschnál megjelent az első magyar melodrámai zenemű. „A holt költő szerelme“ című költeményt Jókai Mór írta, a melodrámai zenét szerző: Liszt Ferenc. A kiadók tulajdona. Ára: 1 frt. 20. kr. A melodrámai költeménynél mindig két tényező van s így igen természetes, hogy az ilynemű mű is mindig kettős szempontból jó bírálat alá. A két tényező a költemény és a zene. A költeménylegfőbb kelléke abban van, hogy az, önálló becse mellett, zenészeti megvilágításra alkalmas legyen; a zene pedig akkor felel meg a célnak, ha a költemény hatását emelni, fokozni képes. E szempontokból mind a költemény, mind a zene fényesen kiállják a bírálatot. Ami a külső kiállítást illeti, azt igen csinosnak mondhatjuk. Elől a magyar szöveg mellett ott van a német is egyfolytában. Hátrább a hangjegyek alatt a megfelelő sorok szinte magyar és német nyelven fordulnak elő. Irodalom és művészet. — A Franklin-társulat kiadásában a következő érdekes s hozzánk beküldött művek jelentek meg . u. m . 1. Vértessy Arnold, ismert, jeles beszély írónk „Újabb beszélyei“ két kötetben. Ára cd g) -egy kötetnek 50 kr. Az első kötet tartalma: A Újdonságok. „A kecskeméti jogacademiai ifjúság segélyegylete“ alaptőkéjének gyarapítása céljából 1875. évi január 9-kén bált rendezni határozván el — rendező bizottságát következőkép alakíta meg: elnök: Nagy Ákos III. éves, alelnök : Müller Károly III. éves, pénztárnok: Pápai Sándor II. éves, ellenőr Gereméta Vilmos III. éves joghallgatók ; bizottsági tagok: Bagdy Imre , Zámbó János , Novák Gyula , Révész Bence , Bóka Károly , Merényi Árpád III. éves, Bánó Imre, Gyenes Pál II. éves, Kovács Pál, Kovács Sándor I. éves joghallgatók. Györfi Balázs, a helyi ügyvédi kar egyik jelesebb fiatal tagja , a honvédség szabadságolt állományába hadnagygyá neveztetett ki. Szathmáry Károly buzgó, a közönség igényeinek eleget tenni igyekező színigazgatónk e hó folytán szándékozik 25 éves színészi jubileumát megtartani. Az anya után tehát a fiú következik , akiről épen nem gondoltuk, hogy ennyi időt töltött a színészetnél, bár azt jól tudtuk, hogy édesanyja nem színésznőt, hanem a nemzeti színháznál töltött 25 éves jubileumát tarta meg a múlt hónapban, óhajtjuk, hogy a közönség addig is, míg tervét megvalósíthatja, örvendeztesse meg telt színházzal több ízben. Színigazgatónk a közönség hidegsége és az álmos színpártoló kör szunnyadozása dacára is mindent el akar követni, hogy a színházba járókat, minél nagyobb élvezetben részesíthesse, így a budapesti nemzeti színház több tagját meghívta vendégszereplésre s már eddig is sikerült több művészt és művésznőt megnyernie. Biztos kutforrásból tudjuk, hogy igazgatónk édesanyja, Szathmári-Latkócyné, a páratlan szép színműénekesnő Blaháné és az országszerte kedvelt Prielle Kornélia e téli idény folytán fel fognak lépni színpadunkon. Ennyi figyelem, ennyi előzékenység valóban nagyobb pártolást érdemelne! Oláh-Magyar szövetség. Oláh Károly, törv. sz. jegyző, f. hó 4-kén vezető oltárhoz Magyar Irma kisasszonyt. A „szentháromság“ temető halottak estéjén igen szépen ki volt világítva. Ezer meg ezer égő gyertya, fáklya és lámpa világa oszlata a sötétséget; a sok természetes és mesterséges koszorú száz meg száz szív kegyeletéről beszélt. Ez a kegyelet a nagy katonának is juttatott — két darab pislogó gyertyát. A halottak estéjének ünnepélyességét, a szentháromszág temetőben isten dicsőségére egy kis verekedés is emelte. Egy nyolcadik osztályú tanuló , a hűvös estén nem tartván célszerűnek levenni sapkáját, néhány túlbuzgó jónak látta a fiatalember fejét egy néhány helyen beverni. Különben egyéb baja nem történt. Még egyszer a halottak estéje. Egy eszével gondolkozó egyén kiszámító, hogy a r. katholikusok és a protestánsok (tessék elhinni! Nem sajtóhiba!!) kecskeméti temetőiben elfüstölgött gyertya árával, épen 579-szer annyi nyomortól.