Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1874-11-22 / 47. szám
hadsereg tekintélyes része, miután a karlistákon jól elverte a port, s azokat segélyforrásaiktól elvágva a hegyek közé visszaűzte , — visszaküldetett Salanderbe — pihenni. A végrehajtó hatalom hihetőleg jól ismeri a kártyát, melylyel játszik , illetőleg tudja , hogy csak addig virágzik , míg Spanyolország bajaitól meg nem menekszik, s ezért igyekszik ellenfeleit fenn és sakkban tartani. Az aldunai tartományok és Törökország élénken vitatkoznak az osztrák-magyar külügyi hivatal azon nyíltan kimondott szándéka felett, hogy nevezett tartományokkal bizonyos mérvű kereskedelmi szerződés megkötését közvetlenül foganatosítandja. Természetes , hogy e kérdésben Serbia és Románia Ausztria-Magyarország részén állanak , mint amely részekre a párizsi pontozatoknál több függetlenséget garantároz, míg a Porta fennhatósági jogának ily módonni megcsorbításába egyezni nem hajlandó. Az emberi nemnek legrégibb nyomai. (Vége.) Midőn már a kövekből csinosabb tárgyakat kezdettek előállítani, azon a vidékeken, hol termésrét fordult elő, pl. Ázsiában és Amerika némely vidékein, rájöttek annak a használatára és ez visz át a 2-dik vagyis Bronz korszakra. A bronz eszközök már egyszerű csinosabb alakban fordulnak elő, mint az eddig használt kőeszközök, ez arra mutat, hogy akkor már jelentékeny volt az emberi nemnél a fejlettség és technikai ügyesség; rájöttek pl. arra, hogy a réz a cinnel vegyítve ily alkalmas anyagot szolgáltat. — Épen ebből következtetjük, hogy a föld nem minden részén volt meg e bronz korszak , mivel tudjuk, hogy a cin termés állapotban elő nem fordul és csak kevés táján található a földnek és pedig oly állapotban, hogy nem egy könnyen lehet használható ércnek felismerni. A Livingtone azt állítja, hogy Afrika nagy részében kő és bronz korszak nem is létezett, hanem hogy a négerek a legrégibb idő óta értenek a vas olvasztásához és feldolgozásához. 3. A vasnak az alkalmazása még nagyobb fejlettséget tételez fel, mivel a vasérc nagyon gyakori vagyon, de annak a megolvasztása meglehetős nehéz; termés állapotban pedig nem fordul elő, egyes szórványos helyeket kivéve; ennek a használhatására a meteorkövek, lelovasak hullásával jöhettek, mert mint meteorkő azonnal kovácsolható, s ezt többfélekép fel is használták. Azt hiszem felesleges volna itten a vaskorszakról bővebben szólani, hisz ma is benne élünk és mindenki tudja a vasnak különböző alkalmazását; tudja, hogy az, a mai technikai világnak egyik nélkülözhetlen anyaga; azonban ez a fém még soha sem volt oly uralkodó, oly nagyon elterjedve, mint most, de, amint tudjuk, alkalmazásában már változás állt be, amennyiben több meg több acélat készítenek belőle. — Ép azért a mai kort öntött acélkornak lehetne nevezni. És nagyon meglehet, hogy már a vaskor tetőpontjához közeledünk, s hogy később a vassal valami más fém fogja az uralmat megosztani. Ezen egyes korszakok visszatükrözik mintegy a bennük élt emberek szellemi fejlettségét is, és láthatjuk, hogy az mikép haladott lépésről lépésre, míg eljutott oda, ahol már uralkodik a tűzön, vízen , bebarangolja a levegőt, megméri a tenger mélyét, gondolatait villámgyorsasággal közli egész más világrészben lakó ismerőseivel ismeri a földtől távol eső égitestek nagyságát és különböző tulajdonságát. Az említett korszakok rövid jellemzése után vizsgáljuk az ember megjelenését a föld felületén. Mivel a föld bizonyos mélységében már nagyon sok helyt akadtak bizonyos kőeszközökre, melyekről tudjuk, hogy emberi készítmények voltak, ebből következik, hogy amidőn a földnek ezen eszközöket tartalmazó rétegei vagy barlangjai képződtek, akkor már az ember ura volt a földnek, hanem phosphoros mésztartalmú váza nem állhatott ellen az elmállásnak s így nem maradhatott meg, míg az általa használt eszközök fennmaradtak. Növényi lenyomatok és állatok meszes páncéljainak maradványai, melyek a földrétegek legmélyében találtatnak, mutatják, hogy mindig tökéletesebb tökéletesebb szervezetek jelentek meg, míg végre a legutóbbi földkorszakban, a nagy g r e s c h e r korszak eltűnése után, megjelent az ember és pedig a most-korszak palaeolitos szakában. E korszakot a különböző vastagságú áradmány rétegek képezik, melyek kavicsot, homokot és hatalmas hömpölyöket tartalmaznak ; ezen rétegekben találták a legrégibb és legdurvább, csak letördelés által idomított kőeszközöket, melyek különössége kételyt támasztott, váljon valóban mesterségesek-e vagy nem, míg végre embercsontokkal együtt találták s annak is tudomására jutottak, hogy Ausztrália lakói és a Sasmánok még jelenleg is készítenek hasonló durva eszközöket, mely minden kételyt eloszlatott. Ily maradványok együtt vagy legalább egykorú rétegben fekszenek a kihalt barlangi medvével, oroszlánnal, hyénával, számszarvassal stb. Magyarországon Buda és a Tisza vidékén együtt találjuk az embert jávor szarvassal, Rhynocerussal és Mammuth-al, melyek arra mutatnak, hogy hazánk hajdan ez állatok hazája volt, míg végre innen vagy kihaltak egészen, mint az ősmedve és Mammuth, vagy bizonyos körülmény miatt más vidékre húzódtak, mint a Elefánt és Rhynocerus stb. — Vannak egyes barlangok Franciaországban is, melyekben az ember szintén együtt találtatik az említett állatokkal; hogy minő tényező volt az, mely az embert barlangi lakásra kényszerítette , hol maradványai találtatnak, bizonytalan Talán menekülési hely volt a vadállatok ellen. Kétségkívül a catastrofa nagy volt, mely embert és állatot egy helyre kényszerítet. — Vagy egymás tényből t. i. hogy emberi csontokat mindig csak is barlangokban találunk, arra is következtethetünk , hogy már akkor is meg volt a mégnövénynedvekből erjeszthető; az édes nedv , keményítő tartalmú magvakból, mint rozs, árpa, tengeri burgonya állíttatik elő. A keményítő bizonyos vegyművelet által változik erőképes oldattá. A borkészítésnél az erjedés a természetre van bízva, a sörfőzésnél és szeszgyártásnál mesterséggel indíttatik meg, és az elsőnél bizonyos fokig tart, az utóbbinál a cukor teljes felbomlásáig. Mindezen műveletek a múlt század végéig tisztán a nyers empíria, a tapasztalat által voltak vezetve, az erjedés folyamatáról a tudomány számot adni nem tudott. Nemhogy vezette volna a technicát, ő maga cammogott ezután lassan, csendesen. Gay Lussac volt az első ki meghatározta, hogy 100 súlyrész szőlő cukorból 5 1 1/3 s. r. alkohol és 48 2/3 s. r. szénsav képződik ; és hogy az erjedés kezdéséhez előny kívántatik , azontúl nem szükséges az. Cagniard de Latour és Schwan 1836 —37-ben az erjedés okát fürkészték, különösen azt, hogy mi összefüggése van az erjedésnek a folyadék üledékében talált parányi szervezettel: az élesztővel és meggyőződtek róla, hogy az erjedést ez okozza. Mitscherlich górcsői vizsgálatának köszönhetjük annak leírását, hogy az élesztő sejtek milyen alakúak és mikép szaporodnak. Liebig 1843-ban lépett fel az erjedés elméletével. Elmélete lényege az, hogy az élesztő, valamint más fehérnye-állományú anyag fölbomlásnak inholtjaik iránti kegyelet és azokat ily barlangokba temették. Mindezen tényekből az emberi nem korát meghatározni nehéz, hanem egyes számítások felhozásánál legalább annyi tájékozottságot kapunk , hogy már évezredekkel ezelőtt létezett az ember és haladott a szellemi képzettségben időről időre. Határozott számokban nem fejezhetjük ki azon időt, amióta az ember megjelent a földön, hanem egyes körülmények világosan mutatják, hogy már sok ezredév lefolyt azóta, hogy az ember ura lett a földnek. Dániában levő turfatelepek vizsgálatából még az is kitűnik, hogy a növényország egyes fajai is bizonyos sorrendben következnek egymás után. Ugyanis e turfatelepek most kori képletek, legalsó rétegek kizárólag mocsári moha, a fölött jön a fenyő (pinus silvest) még feljebb tölgy , nyír, magyaró fa, a mostani ott levő erdők meg kizárólag bikkfából állanak (fagus silvatica.) Az említet fák mindenike egy-egy korszak jellemzése szintén, mivel a kőkorszakban a fenyőfa, a bronzkorban a tölgyfa, és a vaskorban a bikkfa tenyészett, annyira, hogy így méltán lehetne egy fényű, aztán tölgy és végül bikkfa korszakot megkülönböztetni az emberi korszakban. Dániában a turfatelepeken kívül igen nevezetesek még a konyha hulladékokból álló rétegek és halmok, melyek osztriga héjak és más ehető kagylók héjából állanak, melyek közt kő, csont és faeszközök is találtatnak, ez mutatja, hogy kétségkívül az ottani őslakóktól hordattak össze; az ily halmok néha 10'magasak és ezer láb átmérőjűek, tehát keletkezésük időszakát meglehetős hosszúra lehet tenni, és ezek azt mutatják, hogy már a kőkorszak lakóinál valami utcai rendőrség is létezett, mely arra ügyelt, hogy az ily hulladékok valahol a falu végén hordassanak össze. Ily ételhulladékok Skótországban és más helyeken is találtatnak. Midőn a Nílus völgyében Leonhard Horner kezdeményezésére 1851 —54-ben két sor akna fúrólyukat mélyesztettek, lejutottak 60'-nyira, de a vízrakta rétegek tulajdonképi szilárd fenekét még nem érték el, hanem mindenütt találkoztak az iszapban emberi működés nyomaival; találtak tégladarabokat, edénycserepeket és egy vörösréz kést, melyek az ember léterét mutatják; amint már fönnebb említém ezen 60'nyi vastag rétegnek képződésére 12 ezer év volt szükséges, és mennyivel mélyebbre terjed még e lerakódás, nem tudjuk. Ezen geológiai tény mutatja, hogy az ember nem valami fiatal szülött a földön. Afrikában és Észak-Amerikában még számos ily geológiai tény van felderítve, melyek mind arra mutatnak, hogy az emberi nem kora régi a földön az eddigi tudomás szerint. A Közép-Skótország nyugati és keleti partjain a régi partvonalakban talált kőeszközök és fatörzsekből készült csónakok minden esetre igen régiek, de nem nyújtanak biztos támpontot az idő meghatározására. Midőn számos ily kutatásból azt látjuk, hogy TÁRCA. Az erjedésről. Kivonat a k. v. tt. társulat második szakosztálya ülésében tartott felolvasásból. Az ipar számtalan ágait a természettudományok, mint fénylő csillagok vezették — világot vetve azok főtényezőire — a tökélletesség azon fokára , melyre eljutottak, s hogy eljutottak mind a vezetőknek , mind a vezetetteknek dicséretére válik. De van az iparnak egy ága, mely a természettudományoknak nagyon keveset, semmit nem köszönhet. Azon ág ez , melynek főtényezője az erjedés titokteljes folyamata. Magában foglalja a kenyérsütés borkészítés, sörfőzés, szeszgyártás iparát. Pedig az emberi társadalom minden órán, minden percben ennek köszöni ételét, italát, mint a létföntartás leglényegesebb kellékeit. A bor ismerete megelőzi a történelmi időket. A sörfőzés, szeszgyártás máris roppant terjedelmű ágát teszik az iparnak, még mindig növekvőben vannak. Jelenleg már nem fedezi a szükségletet azon mennyiség, mely cukros dúlva, a vele érintkező testeket is felbontja, így a szőllőcukrot is—aloholra és szénsavra. — Az élesztőt nem tartotta élő szervezetnek. Későbben, halála előtt 4—5 évvel kifejtett — újabb elméletében elismeri ugyan az élesztőt élő növénynek, de első elméletéhez még mindig ragaszkodik annyiban, hogy az erjedés okát az élesztő sejtekben , a növényi élet megszűntével felszabadult legenye és kéntartalmú anyag tömegs mozgásának tulajdonítja. 1857-ben egy francia vegyész , Pasteur megmutatta, hogy az erjedést az élő élesztő okozza, és tényleg bebizonyította amit Cagniard de Latour és Schwan csak gyanítottak , hogy t. i. a levegőben az élesztő csírmagvai úszkálnak. — Párisban az utcai levegőt átszűrte lőgyapoton, a lőgyapotot aether-alcohol keverékben feloldotta, és a maradékban különböző gombacsírákat talált. Meggyőződött továbbá arról, hogy az élesztő sejtek a levegőből élenyt szívnak fel s helyette szénsavat bocsátanak ki, és hogy az erjedés akkor lépfel, mikor már a folyadékban nincsen eleny. Ezen tényekre alapítá Pasteur theoriáját, mely szerint az élesztő szabad elenyben úgy él, mint más élő szervezet, és erjedést nem okoz. Mihelyt azonban szabad élenytől el van zárva, azon testekből vonja el azt, amelyekkel érintkezésben van. Ezen élenydús anyagok ekkor felbomlanak, mert parányaik egyensúlya megzavartatott. Pasteur szerint tehát az