Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

hadsereg tekintélyes része, miután a karlistákon jól elverte a port, s azokat segélyforrásaiktól el­vágva a hegyek közé visszaűzte , — visszaküldetett Salanderbe — pihenni. A végrehajtó hatalom hihe­tőleg jól ismeri a kártyát, melylyel játszik , illető­leg tudja , hogy csak addig virágzik , míg Spanyol­­ország bajaitól meg nem menekszik, s ezért igyek­szik ellenfeleit fenn és sakkban tartani. Az aldunai tartományok és Törökország élén­ken vitatkoznak az osztrák-magyar külügyi hivatal azon nyíltan kimondott szándéka felett, hogy ne­vezett tartományokkal bizonyos mérvű kereskedelmi szerződés megkötését közvetlenül foganatosítandja. Természetes , hogy e kérdésben Serbia és Románia Ausztria-Magyarország részén állanak , mint a­mely részekre a párizsi pontozatoknál több függetlensé­get garantároz, míg a Porta fennhatósági jogának ily módonni megcsorbításába egyezni nem hajlandó. Az emberi nemnek legrégibb nyomai. (Vége.) Midőn már a kövekből csinosabb tárgyakat kezdettek előállítani, azon a vidékeken, hol ter­mésrét fordult elő, pl. Ázsiában és Amerika némely vidékein, rájöttek annak a használatára és ez visz át a 2-dik vagyis Bronz korszakra. A bronz eszközök már egyszerű­ csinosabb alakban fordulnak elő, mint az eddig használt kő­eszközök, ez arra mutat, hogy akkor már jelen­tékeny volt az emberi nemnél a fejlettség és tech­nikai ügyesség; rájöttek pl. arra, hogy a réz a cin­nel vegyítve ily alkalmas anyagot szolgáltat. — Épen ebből következtetjük, hogy a föld nem min­den részén volt meg e bronz korszak , mivel tud­juk, hogy a cin termés állapotban elő nem fordul és csak kevés táján található a földnek és pedig oly állapotban, hogy nem egy könnyen lehet hasz­nálható ércnek felismerni. A Living­tone azt állítja, hogy Afrika nagy részében kő és bronz korszak nem is létezett, hanem hogy a négerek a legrégibb idő óta értenek a vas olvasztásához és feldolgozásához. 3. A vasnak az alkalmazása még nagyobb fejlettséget tételez fel, mivel a vasérc nagyon gyakori vagyon, de annak a megolvasztása meg­lehetős nehéz; termés állapotban pedig nem for­dul elő, egyes szórványos helyeket kivéve; ennek a használhatására a meteorkövek, lelovasak hullásával jöhettek, mert mint meteorkő azonnal kovácsolható, s ezt többfélekép fel is használták. Azt hiszem felesleges volna itten a vaskor­szakról bővebben szólani, hisz ma is benne élünk és mindenki tudja a vasnak különböző alkalma­zását; tudja, hogy az, a mai technikai világnak egyik nélkülözhetlen anyaga; azonban ez a fém még soha sem volt oly uralkodó, oly nagyon elterjed­ve, mint most, de, a­mint tudjuk, alkalmazásában már változás állt be, a­mennyiben több meg több acélat készítenek belőle. — Ép azért a mai kort öntött acélkornak lehetne nevezni. És na­gyon meglehet, hogy már a vaskor tetőpontjához közeledünk, s hogy később a vassal valami más fém fogja az uralmat megosztani. Ezen egyes korszakok visszatükrözik mint­egy a bennük élt emberek szellemi fejlettségét is, és láthatjuk, hogy az mikép haladott lépésről lépésre, míg eljutott oda, ahol már uralkodik a tűzön, vízen , bebarangolja a levegőt, megméri a tenger mélyét, gondolatait villám­gyorsasággal közli egész más világrészben lakó ismerőseivel ismeri a földtől távol eső égi­testek nagyságát és különböző tulajdonságát. Az említett korszakok rövid jellemzése után vizsgáljuk az ember megjelenését a föld felületén. Mivel a föld bizonyos mélységében már nagyon sok helyt akadtak bizonyos kőeszközökre, me­lyekről tudjuk, hogy emberi készítmények voltak, ebből következik, hogy a­midőn a földnek ezen eszközöket tartalmazó rétegei vagy barlangjai kép­ződtek, akkor már az ember ura volt a földnek, hanem phosphoros mésztartalmú váza nem állha­tott ellen az elmállásnak s így nem maradhatott meg, míg az általa használt eszközök fennma­radtak. Növényi lenyomatok és állatok meszes pán­céljainak maradványai, melyek a földrétegek leg­mélyében találtatnak, mutatják, hogy mindig tökéletesebb tökéletesebb szervezetek jelentek meg, míg végre a legutóbbi földkorszakban, a nagy g r e s c h e r korszak eltűnése után, megjelent az ember és pedig a most-korszak palaeolitos szaká­ban. E korszakot a különböző vastagságú árad­­mány rétegek képezik, melyek kavicsot, homokot és hatalmas hömpölyöket tartalmaznak ; ezen réte­gekben találták a legrégibb és legdurvább, csak letördelés által idomított kőeszközöket, melyek különössége kételyt támasztott, váljon valóban mesterségesek-e vagy nem, míg végre embercson­tokkal együtt találták s annak is tudomására ju­tottak, hogy Ausztrália lakói és a Sasmánok még jelenleg is készítenek hasonló durva eszközöket, mely minden kételyt eloszlatott.­­ Ily maradvá­nyok együtt vagy legalább egykorú rétegben fek­szenek a kihalt barlangi medvével, oroszlánnal, hyénával, számszarvassal stb. Magyarországon Buda és a Tisza vidékén együtt találjuk az embert jávor szarvassal, Rhy­­nocerussal és Mammuth-al, melyek arra mutatnak, hogy hazánk hajdan ez állatok hazája volt, míg végre innen vagy kihaltak egészen, mint az ősmed­ve és Mammuth, vagy bizonyos körülmény miatt más vidékre húzódtak, mint a Elefánt és Rhyno­­cerus stb. — Vannak egyes barlangok Franciaor­szágban is, melyekben az ember szintén együtt találtatik az említett állatokkal; hogy minő ténye­ző volt az, mely az embert barlangi lakásra kény­szerítette , hol maradványai találtatnak, bizonyta­lan Talán menekülési hely volt a vadállatok el­len. Kétségkívül a catastrofa nagy volt­, mely embert és állatot egy helyre kényszerítet. — Vagy egy­más tényből t. i. hogy emberi csontokat mindig csak is barlangokban találunk, arra is következ­tethetünk , hogy már akkor is meg volt a még­növénynedvekből erjeszthető; az édes nedv , kemé­nyítő tartalmú magvakból, mint rozs, árpa, tengeri burgonya állíttatik elő. A keményítő bizonyos vegy­­művelet által változik erőképes oldattá. A borkészí­tésnél az erjedés a természetre van bízva, a sör­főzésnél és szeszgyártásnál mesterséggel indíttatik meg, és az elsőnél bizonyos fokig tart, az utóbbinál a cukor teljes felbomlásáig. Mindezen műveletek a múlt század végéig tisztán a nyers empíria, a tapasztalat által voltak vezetve, az erjedés folyamatáról a tudomány szá­mot adni nem tudott. Nemhogy vezette volna a tech­­nicát, ő maga cammogott ezután lassan, csendesen. Gay Lussac volt az első ki meghatározta, hogy 100 súlyrész szőlő cukorból 5 1 1/3 s. r. alkohol és 48 2/3 s. r. szénsav képződik ; és hogy az erjedés kezdé­séhez előny kívántatik , azontúl nem szükséges az. Cagniard de Latour és Schwan 1836 —37-ben az erjedés okát fürkészték, különösen azt, hogy mi összefüggése van az erjedésnek a folyadék üledéké­ben talált parányi szervezettel: az élesztővel­­ és meg­győződtek róla, hogy az erjedést ez okozza. Mitscherlich górcsői vizsgálatának köszönhet­jük annak leírását, hogy az élesztő sejtek milyen alakúak és mikép szaporodnak. Liebig 1843-ban lépett fel az erjedés elméle­tével. Elmélete lényege az, hogy az élesztő, vala­mint más fehérnye-állományú anyag fölbomlásnak in­holtjaik iránti kegyelet és azokat ily barlangokba temették. Mind­ezen tényekből az emberi nem korát meghatározni nehéz, hanem egyes számítások fel­hozásánál legalább annyi tájékozottságot kapunk , hogy már évezredekkel ezelőtt létezett az ember és haladott a szellemi képzettségben időről időre. Határozott számokban nem fejezhetjük ki azon időt, a­mióta az ember megjelent a földön, hanem egyes körülmények világosan mutatják, hogy már sok ezredév lefolyt azóta, hogy az em­ber ura lett a földnek. Dániában levő turfatelepek vizsgálatából még az is kitűnik, hogy a növényország egyes fajai is bizonyos sorrendben következnek egymás után. Ugyanis e turfatelepek most­ kori képletek, legalsó rétegek kizárólag mocsári moha, a fölött jön a fenyő (pinus silvest) még feljebb tölgy , nyír, ma­gyaró fa, a mostani ott levő erdők meg kizárólag bikkfából állanak (fagus silvatica.) Az említet fák mindenike egy-egy korszak jellemzése szintén, mivel a kőkorszakban a fenyőfa, a bronz­kor­ban a tölgyfa, és a vaskorban a bikkfa tenyé­szett, annyira, hogy így méltán lehetne egy fényű, aztán tölgy és végül bikkfa korszakot megkü­lönböztetni az emberi korszakban. Dániában a turfatelepeken kívül igen neve­zetesek még a konyha hulladékokból álló rétegek és halmok, melyek osztriga héjak és más ehető kagylók héjából állanak, melyek közt kő, csont és faeszközök is találtatnak, ez mutatja, hogy két­ségkívül az ottani őslakóktól hordattak össze; az ily halmok néha 10'magasak és ezer láb átmérő­­jűek, tehát keletkezésük időszakát meglehetős hosszúra lehet tenni, és ezek azt mutatják, hogy már a kőkorszak lakóinál valami utcai rendőrség is létezett, mely arra ügyelt, hogy az ily hulla­dékok valahol a falu végén hordassanak össze. Ily ételhulladékok Skótországban és más he­lyeken is találtatnak. Midőn a Nílus völgyében Leonhard Horner kezdeményezésére 1851 —54-ben két sor akna fúrólyukat mélyesztettek, lejutottak 60'-nyira, de a vízrakta rétegek tulajdonképi szilárd fenekét még nem érték el, hanem mindenütt találkoztak az iszapban emberi működés nyomaival; találtak tégladarabokat, edénycserepeket és egy vörösréz kést, melyek az ember léterét mutatják; a­mint már fönnebb említém ezen 60'­­nyi vastag rétegnek képződésére 12 ezer év volt szükséges, és mennyivel mélyebbre terjed még e lerakódás, nem tudjuk. Ezen geológiai tény mutat­ja, hogy az ember nem valami fiatal szülött a földön. Afrikában és Észak-Amerikában még számos ily geológiai tény van felderítve, melyek mind arra mutatnak, hogy az emberi nem kora régi a földön az eddigi tudomás szerint. A Közép-Skót­­ország nyugati és keleti partjain a régi partvona­lakban talált kőeszközök és fatörzsekből készült csónakok minden esetre igen régiek, de nem nyúj­tanak biztos támpontot az idő meghatározására. Midőn számos ily kutatásból azt látjuk, hogy T­ÁRCA. Az erjedésről. Kivonat a k. v. tt. társulat második szakosz­tálya ülésében tartott felolvasásból. Az ipar számtalan ágait a természettudomá­nyok, mint fénylő csillagok vezették — világot vetve azok főtényezőire — a tökélletesség azon fokára , melyre eljutottak, s hogy eljutottak mind a veze­tőknek , mind a vezetetteknek dicséretére válik. De van az iparnak egy ága, mely a természettudomá­nyoknak nagyon keveset, semmit nem köszönhet. Azon ág ez , melynek főtényezője az erjedés titok­teljes folyamata. Magában foglalja a kenyérsütés borkészítés, sörfőzés, szeszgyártás iparát. P­edig az emberi társadalom minden órán, minden percben ennek köszöni ételét, italát, mint a létföntartás leg­lényegesebb kellékeit. A bor ismerete megelőzi a történelmi időket. A sörfőzés, szeszgyártás már­is roppant terjedelmű ágát teszik az iparnak, még mindig növekvőben vannak. Jelenleg már nem fe­­dezi a szükségletet azon mennyiség, mely cukros dúlva, a vele érintkező testeket is felbontja, így a szőllőcukrot is—al­oholra és szénsavra. — Az élesz­tőt nem tartotta élő szervezetnek. Későbben, halála előtt 4—5 évvel kifejtett — újabb elméletében elis­meri ugyan az élesztőt élő növénynek, de első elmé­letéhez még mindig ragaszkodik annyiban, hogy az erjedés okát az élesztő sejtekben , a növényi élet megszűntével felszabadult legeny­e és kéntartalmú anyag tömegs mozgásának tulajdonítja. 1857-ben egy francia vegyész , Pasteur megmutatta, hogy az erjedést az élő élesztő okozza, és tényleg bebizo­nyította amit Cagniard de Latour és Schwan csak gyanítottak , hogy t. i. a levegőben az élesztő csír­­magvai úszkálnak. — Párisban az utcai levegőt át­szűrte lőgyapoton, a lőgyapotot aether-alcohol ke­verékben feloldotta, és a maradékban különböző gombacsírákat talált. Meggyőződött továbbá arról, hogy az élesztő sejtek a levegőből élenyt szívnak fel s helyette szén­savat bocsátanak ki, és hogy az erjedés akkor lép­­fel, mikor már a folyadékban nincsen eleny. Ezen tényekre alapítá Pasteur theoriáját, mely szerint az élesztő szabad elenyben úgy él, mint más élő szervezet, és erjedést nem okoz. Mihelyt azon­ban szabad élenytől el van zárva, azon testekből von­ja el azt, a­melyekkel érintkezésben van. Ezen éleny­­dús anyagok ekkor felbomlanak, mert parányaik egyensúlya megzavartatott. Pasteur szerint tehát az

Next