Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

II. évfolyam. Kecskemét, 1874. Aug. 2. 31. szám. S3 Megjelen ?, w minden I­I­SV Előfizetési díj: Vasárnap.­­ Egész f W IJ fi IJ If If? WK IS Ifi EsIj5EjS11JEI.I náruló : . ... .. 1 II kuvejk tér egyszer .sa­ Politikai és társ­almi hetilap. v alatt, a törvényszék épü- I ? Vő­lete átellenében. & fcjf’ Bélyegdíj: 30 kr. n =====---------■ Szűcs Ferenc, igtatva 17, kétszer: 13, ■'­%*% A haza minden előtt. Még nem sok idő telt el azóta, hogy a kormány minden ereje megfeszítése dacára is oly hitvány többséget tudott felmutatni, a­mely, ha tekintjük a sok, meggyőződését függetlenül nem követhető, minisztere parancs szava szerint szavazó kormány hivatalnok szavazatának rae­­nyiségét, nem is mondható többségnek , hanem kisebbségnek. Ezután a vereségnek is nevezhető győzelem után, mintha bágyadtság, reménytelen­ség fogta volna el a kormányt. Minden alkalom­mal tárcájához kötötték a miniszterek óhajtásuk teljesítését, mi által eszünkbe juttatók a lángot mely mielőtt kialszik még egy utolsó erőfeszí­téssel nagyot lobban, és a lepke sorsát, mely addig repdes a tűz körül míg végre az szár­nyait megemésztvén — élettelenül hull le. A legegyenesebb, legtermészetesebb úton lehetett- e más következtetést vonnunk, minthogy a kormány akár azért, mert belátta rendszere káros voltát, tehát hazaszeretetből; akár azért, mert véget akar vetni azon bizonytalanság­ ten­gerén vergődő kétes helyzetnek, a­melybe az­által jutott, hogy nincs háta mögött oly több­ség, a­melyre minden esetben biztosan számít­hatna , tehát kénytelenségből­ igyekezik állá­sától megmenekülni. Ez a következtetés nem volt alapnélküli, de most egészen másként áll a dolog. A kormány újabban ismét szigorúan ra­gaszkodik állásához és pártja — uralmához. Azok előtt, a kiknek ez jelszavuk: „A haza minden előtt i­s megszokták másokat is saját­­mértékökkel mérni — azok előtt ez a hatalom­hoz való szívós, merev ragaszkodás, még akkor is, midőn már látják, hogy a hazát a bajba bele tudták vinni, de abból kisegítni nem bír­ják, nagyon feltűnő lehet, de minket nem lep meg. Mi tudjuk azt, hogy az önzéstől kevés ember mentes és sok ember egyéni hasznát a hazáéért feláldozni nem tudja, nem akarja. Azokról a jó húsos fazekakról lemondani nem oly könnyű. Az angol kormány nem régi keletű eljárása, mely akkori lemondást foglal magában, a midőn még a mi kormányunknál sokkal nagyobb támogatásban részesült — ritka tünemény. Nálunk az nehezen ismétlődik. Itt, ha egy párt kormányra akar jutni—már pedig ez minden becsületes pártnak hazafias köte­lessége,­ annak harcolnia kell. Harcolni kell a mostani ellenzéknek is. Bizonyság erre a kormánynak a választási törvényjavaslat tárgyalása folytán tanúsított legújabb magatartása. A­mit a nép bizalmából többé nem remélt elnyerni, kortes törvény által akarja elérni, a­melyet mereven, a más véleményének helyet nem adó türelmetlenséggel szavaztatott meg. E törvénynyé válandó javaslat úgy meg­van alkotva, hogy ha a kormány, vagyis a fe­­kettessé tett pénzügyér az ebben nyújtott elő­nyöket kizsákmányolja, bukása a lehetetlenség határába látszik átnyúlni. Ez a törvény kihívás, hadü­zenés az ellen­zéknek. Az ellenzéknek erre felelnie kell, és fele­letének határozottnak kell lennie! Az ellenzék meg van győződve, hogy a mostani országgyűlési többség útja a haza rom­lására vezet, meg van győződve arról is, hogy az ő tiszta, nemzeti politikája a haza felvirágzá­sát eszközölné. Szigorúan hazafiai kötelessége ennélfogva egyrészről a harc elfogadása s más­részről egyetértés, egyesülés, összetartás által az összes ellenzék erőinek egyesítése, hogy mielőtt használhatná, kicsavarhassa ellensége kezéből azon fegyvert, a­mely ellen a siker reményével harcolni is vakmerőségnek látszik. A társas életben ám legyünk testvérek, legyünk jóbarátok pártszinezet nélkül, de a politikai téren nincs testvér, nincs jó barát, a haza minden előtt! Az éhségről. (Vég­e.) III. Ezek után önként azon kérdés merül fel: miből él hát az ember és állat, ha a táp­lálék tőle elvonatik? Erre a felelet igen egyszerű, saját magából él, saját testét képező egyes részekből. Ne higgye azonban senki, hogy az éhenhaló ember vagy állat magát lassan ugyan, de tökéletesen mege­mészti mint talán a lámpa olaja, mely elégett abból mi sem maradt vissza; az éhhalál bekövetkeztével az emberi és állati test még mindig test, van abban vér, meg vannak abban az azt alkotó egyes részek, az azt képező szervek ; de természetesen elváltozva súlyban, elváltozva minőségben. Igen nevezetesek Chossat és Schmidt e téren tett bú­­várlásaik, így ki jön mutatva, hogy az ember éhség következtében legtöbbet veszít zsiradékéból, ebből körülbelül . . . . 93 °/C csont........................................16% idegrendszer (agy és gerincagy) 1 % Ezen kimutatásból láthatjuk, hogy az ember idegzetéből nagyon keveset veszíthet, egy százalék veszteség a halál, s így ha testünk nem vehet föl tápanyagokat, az az idegrendszerből épen semit sem használhat föl az élet folytatására. Ami a vért illeti, ezen tulajdonképeni képező­­építőanyagát testünknek , ebből használhat ugyan fel testünk tápok hiányában, de mihelyt a vér fele részénél több elfogyasztatott, az ember többé nem életképes. Láttuk a fentebbi táblázatból, hogy a zsír testünkben azon anyag, melyet az ember jó­formán egészen fölhasználhat míg az éhhalál áldo­zatává lesz; a zsír testünk háztartásában tehát fontos tényezőként szerepel. Azt szokták mondani, hogy kövér emberek megbetegedvén, elsoványodnak, kevesebb életerő­vel bírnak, mint a sovány emberek, ez nem áll; ez alapnélküli előítélet. Afrikában létezik egy népfaj, a Hottentoták, ezek igen falánk emberek, kik, ha kedvező körül­mények közé jutnak , nagyon sokat consumálnak, minek következtében nagyon el szoktak hízni, ezen fölösleges zsírból táplálkoznak ezután a mi­dőn sanyarú állapotba jutnak, midőn kedvezőtle­nek körülményeik. Nézzünk most egy két esetet az állatvilágból: egészen ide vágó példaként hozhatjuk fel a tevét, melynek púpja tömött zsírpárnából áll, igen he­lyesen mondja erről az Arab, hogy a teve púpjá­ból él — mert az állat ha jól tápláltatik, zsír lera­kodás történik nála; midőn azonban hosszabb ideig a sivatagokban terhet visz és e mellet kellő táp­lálékban sem részesül, akkor ama a jó időkben lerakodott zsírból él, hogy tehát a púpját képező zsírpárna lazább, kisebb lesz, szóval az állat elsoványodik. Ismerjük azon állatokat, melyek a telet áta­­luszszák , az úgynevezett téli alvókat (ilyen a borz, morga stb.) Ezen állatok őszkor meglehető­sen meghízva üregükbe vonulnak, ott töltvén dermedt állapotban a telet, tavaszkor pedig felé­lednek, de egészen elsoványodva; télen tehát sem­mi tápot magukhoz nem vettek, s tavaszig mégis megéltek, nyilván­való tehát, hogy dermedt álla­potukban zsírjokból éltek. A zsír széneny-, köpeny-, és élenyből áll, szorosan véve tehát az elemek ugyanoly összeté­teléből, mint minő szükséges a lélekzésre s így a zsír a lélekzés fentartójaként szerepelhet az élő emberi és állati szervezetben. Kövér ember beteg­séget vagy rövid ideig tartó éhséget könnyebben tűrhet el,mint sovány ember; — igaz ugyan, hogy elveszti kövérségét, el zsiradékét; mert ennek al­katrészeit lassan lassan a vérnek kölcsönzi oda és igy a lélekzés által a véren ejtendő csorbákat födözni képes; a sovány embernek, ha él, szintén kell lélekzenie, de ha beállnak oly körülmények, hogy az illető tápanyagokat nem vehet föl, szük­ségkép a vérből veendi mindjárt első­sorban a lélekzetre megkívántató anyagokat, vagyis más szavakban fejezvén ki magam, az ilyen ember lélekzetével emészti, fogyasztja vérét; bizonyos azonban, hogy az ember nem élhet tovább, ha vé­rének felét felemészti éhezés következtében. Ezek után azon végkövetkeztetést vonhatj­uk, hogy az éhség következté­ben kimúló embert és állatot a szó leg­­szorosb értelmében saját lélekzete teszi tönkre. vérből.................................. 75% izom.........................................42% gyomor...................................39% bőr ....... 33% Törvényhatósági közgyűlés, 1874. évi julius 17. Napi­rendre térvén, az 1874. 7. 16. 17. és 13-dik törv. czikkelyek kihirdettettek. A helybeli kir. törvényszék részére, a városi közönség költségén történt építkezés tárgyában ér­kezett belügym­inisteri jóváhagyás tudomásul véte­tett. Mosonmegye körlevele a törvényhatósági ön­­kormányzat érdekében, és pedig: 1) A legtöbb

Next