Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1875-02-21 / 8. szám

III. évfolyam. Kecskemét, 1875. Február 21. 8. szám. ^ 9 Megjelen­t Előfizetési díj: jjl m­inden fW |j Egész évre. 5 frt — kr. Vasárnap. -------____ — - — - ___ - _____ ~ Fél évre. . 3 „ — „ — www #9 fi vf ifi lg n vn . : Szerkesztő lakása: 18 ** ■ g| Egyes szám­ára 15 „ a törvényszéki épületre jjfeftMBI o Tstate, ■HpiL HajBtal JE «Bp állt MBmR 8» n­yíló Sas utcában, HnHk WTTM 19 np mii m HrcjBs. Twi 81 Ml M Hh ■ !l Hirdetés-díj: 2 29‘ sz-a- ÉH M M al M Ü H sSB m n « 1 o hüvejk tér egyszer " — MIMI MM W MM MIM MM imm mm MM M ® *ta*ai5,két»ter- 10 k­iadó | háromszor: 7 kr. Szűcs Ferenc, I Hivatalos hirá. díja: £££& Politikai és társalmi hetilap. N­­ETTrt?:: É­lete átellenében. gj ’ Bélyegdij: 30 kr. gi Vessük meg­ egy kecskeméti állandó színház alapját. A ki meg van győződve arról, hogy a köz­művelődés könnyűszerű emelésére; az erkölcsök nemesítésére; az ízlés finomítására; az átalános boldogság fokozására a színművészet gyakorolja a leghatalmasabb befolyást, s ezért a színészet ügyét a méltányos élénk figyelemmel kíséri, lendületé­hez őszinte vágyait csatolja: annak számára, vá­rosunkban, a bántó jelenségek, a legszomorúbb tapasztalatok nagy bőségben kínálkoznak. Szomorú valóság, hogy nálunk a színészet nem tud zöldágra vergődni, hogy a 45 ezer lakos­sal bíró Kecskemét népességéhez képest ici-pici kis színházunk kongott és kong az ürességtől ma is. Hogy miért volt színházunk üres a legkö­zelebb múltban, s miért az most? Ki ennek az oka, vagy mi ? eleget tett és tesz-e a szinügyi­­bizottság kötelességének ? és tett-e s tesz-e a szin­­pártoló­ kör csak parányit is a szinügy érdekében ? ezek bármennyire közérdekű kérdések is, reájok megfelelni, azon cím után, a­melyet cikkem hom­lokára tűztem, semmi esetre sem lehet feladatom. Különben is, az időhöz kötött bajok feltá­rása — ha még úgy biztosítva volna is ez által az orvoslat — akkor, a midőn a törekvés fő célja a maradandóság felé fordul s az eredmény a siker állandósításában nyilvánul — úgy sem érne semmit. A­ki itt a gyökeres javulás eszközlésére el­vezető utat akarja megjelölni, annak a színészet terén városunkban elburjánzott nyomor átalános, főforrását kell kutatnia. Én azt hiszem, megleltem, s nehezen téve­dek, ha azt mondom, hogy örvendetes, állandó, idő­­s egyénekhez nem kötött javulás e téren csakis akkor áll be nálunk, a midőn Kecs­kemét, egy lakosai számához méltó szép, nagy állandó színházat tud fel­mutatni. Addig nem! A felületesen gondolkozó előtt különösnek tűnhet ugyan fel, hogy midőn kis színházunk is kong az ürességtől, akkor én előállok s orvos­latul nagy színház építését ajánlom, s talán el is mosolyogja magát nem egy olvasó, — de ez a kicsinylő vélemény s a szánó mosoly rész helyen alkalmaztatnék. Megmondom miért. Városunk színházi közönségét három részre lehet osztani, a szerint, a mint páholyban, zárt­széken vagy karzaton foglal helyet. A páholy és zártszék közönségét ismét vagyonos­ és nem gaz­dagokra lehet elkülöníteni. A vagyonosak, a gazdagok — gyakran fel­­rándulván a fővárosba, s ott kitűnő művészek játékának elveiben részesülvén — a fővárosból magas igényeket hoznak haza s színházunkból el­maradásuknak oka abban keresendő, hogy a mi, egy két jó, de ugyanannyi igen rosz színészünk által tartott előadásokban élvezetet nem találnak. Ezeket tehát kitűnő társulattal lehet­ne meghódítani! A páholy és zártszék közönség másik része már kevesebb igényű s a helyzettel meg tudna alkudni, csakhogy ezt meg a lehetetlenség tartja vissza a színház gyakori látogatásától, mert ez ha nem mondható is szegénynek, de gazdagnak sem. Ha tehát ezt is be akarjuk vinni a színházba,­­ pedig ezt be kell, mert ez számít nálunk, ide tartozván a város értelmiségének legnagyobb része —, akkor jutányos helyekről, ol­­csó zártszékekről kell gondoskodnunk, a karzat közönség részére pedig igen nagy karzatról! Kitűnő társulatra, olcsó helyekre és nagy karzatra van tehát szükségünk ! Az előbbi kettőt csak úgy lehet összeegyez­tetni s együtt gondolni, ha lehetővé tétetik az olcsó árak mellett is oly jelentékeny napi bevételt kilátásba helyezni, a milyen megkivántatik egy jeles tagokból szervezett, nagy társulat fentartá­­sára; a mi ismét csakis úgy képzelhető s akkor lesz meg, ha figyelembe véve a „s­o­k kicsi sokra megy“ elvét: sok helyű, vagyis nagy színházunk lesz. Quod erat demonstrandum. Nagy karzattal, sok zártszékkel biró nagy színházat tehát, még­pedig minél elébb! Tudom én azt, hogy nem megy az oly köny­­nyen, hogy ma meggyőződöm szükségességéről, holnap elhatározom a felépítést s holnapután megvan. Sőt azt is tudom, hogy a múlt év csapásait élénken érezi városunk lakossága. Mindemellett is azonban azt mondom: a­mit ma megtehetünk, azt ne halasszuk holnapra. Ha ma nem építhetjük fel a színházat - leg­alább vessük meg alapját. Ezt már csakugyan megtehetjük, és még csak az egyesek zsebét sem szükség közvetlenül igénybe venni. Hozzon a város oly határozatot, a­mely sze­rint — úgy, mint Győrött — minden belépti díj mellett tartandó előadás, csak bizonyos, még­pedig mindenik előadás után külön számítandó összegnek e célra fizetése mellett engedélyez­tessék. Ha tehát jön lovartársulat s komédiás stb. s tart productiót — fizessen a szinház alapra, ha műkedvelő előadás, dalestély stb. tartatik — adózzanak a műkedvelők s dalárok a szinházalap javára. Az itt működendő színtársulatok igazgatói szinte köteleztethetnének — a­mit ők bizonyosan kényszer nélkül is szívesen megtennének — hogy a nevezett célra két előadás tiszta jövedelmének felét beadják. Ezen előadásokra azután vendéget lehetne hívni a fővárosból s felemelni az árakat. Ezen kívül a színpártoló-kör előadásai tiszta jövedelmének azon részét, a­melyre magának szük­sége nincs, szinte ide adhatná, sőt egy vagy két táncmulatságot is rendezhetne a végből, hogy a tiszta jövedelemmel a színházalap tőkéjét növelje. Íme, ezeket tartom én az építendő nagy, városi színház alapjául kijelölendő forrásoknak. Ha valaki ennél többet, vagy ezeknél célszerűb­beket tud — álljon elő vele, én csak örülni fogok rajta. Mert nem az a fő, hogy ki s miként segíté a célt diadalra, hanem az, hogy városunk egyik alkalmas terén (talán a r. kath. papiak s Sz. könyvnyomda, a kaszinó s dr. Horváth János­­féle házak között levő háznégyszög helyén) egy, a városnak díszére szolgáló nagy szinház, minél előbb felépüljön. E sorok tartalmát figyelmébe ajánlván a város törvényhatósági testületének és egyeseknek — cikkemet a költő e figyelemre méltó szavaival zárom be: Kezdj buzgón s már sokra ménés: Halad a ki megindult! Dalotti. Politikai szemle. Kecskemét, 1875. február 18. A kinek a politikai combinatiókban, tervezge­­tésekben, kártyavárak építésében és lerombolásában, újra építésében és újra lerombolásában kedve telik, annak most valóságos szüretje van. A Bittó-kormány a képviselőház ugyanazon ülésén, melyen a költség­vetési előirányzatot általánosságban a deák-párt te­kintélyes számtöbbséggel megszavazta , kijelenté , hogy visszalép, s lemondását a Bécsben időző ural­kodónak be is nyújtotta, s egyszersmind a balközép új állásfoglalásával megváltozott helyzetről előter­jesztést tett. Ezzel megkezdődtek a fusionális alku­dozások. Tisza Kálmán az osztrák székvárosba ren­deltetvén , előbb közte és Bittó közt történt a hely­zet megbeszélése, 16-kán pedig magán­kihallgatá­son volt az uralkodónál. Hogy ezen alkalmakkor mily megállapodások történtek, sőt hogy egyáltalá­ban történtek-e megállapodások , arról természete­sen mit sem tudunk, s minthogy a kártyavárak épí­tésének és lerombolásának barátai nem vagyunk, nem is fogjuk követni lapjaink órától óráig tartó combinátióit és miniszteri listáit, mikor még azt sem tudjuk biztosan, lesz-e a combinátióból vala­mi , vagy dugába dől, mint legutóbb ? Franciaországban újra egy Broglie-kormányra van kilátás, azon egyszerű körülmény miatt, hogy a nemzetgyűlés a senatusi törvényjavaslatot elvetette. Ha nem tetszik egy reactionárius intézmény, tessék helyette a nemzetnek,egy reactionárius kormány. A spanyol király Don Alfonz, múlt szombaton vonult be ismét Madridba, az északi csatatéren a karlisták elleni harcokban szenvedett fáradalmai után. Mert tény, hogy a karlisták nem akarják a fegyvert letenni, sőt bár egy gyékényen árulnak, annyira vetemednek néha mégis, hogy Alfonso em­berein vitézül elverik a port. Itt tehát, úgy látszik, nem akar létrejönni a coalitió. Pedig a koronakere­sők érdekében alkalmasint tanácsos lenne, mert az Alfons-regime gyors áramlata által megnémított libe­rálisok is kezdik a helyzetet kényelmetlennek találni, s ennek következtében magukat szervezni. Szerbia új miniszterelnökéről, Stefanovics Da­nitéról írják, hogy ő az államszolgálatában meg­­őszült hivatalnok, ki mit sem akar tudni az álmodo­zásokról , a skupcsinát a legsürgősebb teendők, ne­vezetesen a költségvetés elintézése után egyszerűen hazaküldi. Egyik párthoz sem tartozván, mérsékelt és lejális, a külhatalmak rokonszenvét és barátsá­gát megnyerő, a magas portával a legjobb egyet­értésben élő politikát szándékozik követni. Olaszországban az öreg caprarai remete Gari­baldi , szigetét elhagyván Rómába utazott, hol — természetesen a derűst kivéve — nagyszerű fogad­tatásban részesült. Az ősz tábornok meglátogatta a királyt is, kivel, valamint az olasz monarchia esz­méjével újra — kibékült. L r .. Főispáni beiktatás. Ul!**). Kecskemét szab. kir. város főispánjává kineve­zett Kiss Miklós jász-kun főkapitány úr, városi főis­páni székébe 18-án d. e. a casinó nagy termében tartott nagyon népes közgyűlésen igtattatott be. Bagi László polgármester úr az ülést pontban 10 órakor meg nyitván előadó, hogy jelen közgyűlés feladata, a kinevezett főispán beigtatása, indítvá­nyozza tehát, hogy Kiss Miklós kinevezett főispán a közgyűlésbe küldöttségileg meghivassék. Id. Nagy Lajos elnöklete alatt Muraközy József, B. Kiss Mi­hály , Bódogh Ferencz és Bánó Imre tagokból álló küldöttség menesztetett hozzá. Megérkeztéig az ülés felfü­ggesztetvén. A küldöttség a főispánnal megérkezvén.

Next