Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1875-05-23 / 21. szám
A mult aprilisban városi közönségünket érdeklő több oly nagy fontosságú ügy merült fel, melyekre nézve a közgyűlésnek részint jóváhagyását, részint további intézkedését kell kikérnie. Ezek közül első helyen említi fel, hogy az u. n. Orhalmi-féle házat igen nagy áldozat árán, sikerült a cs. k. katonaságtól városi közönségünk használatába átvenni s abba a reáltanodát behelyezni, miről a jelentés beterjesztetett. 2. A helybeli jogakadémiának az 1874. évi ministeri rendelet értelmében leendő szervezete és városi közönségünk hozzájárulásával leendő fentartása iránt, a dunamelléki reform, egyházkerület küldötteivel és a helybeli reform, egyházközség megbízottaival a tanácskozás, m. hó 16-án a közgyűlés által polgármester elnöklete alatt kiküldött bizottság közbejöttével megtartatván, annak eredményéről jelentését jóváhagyás és további intézkedés végett bemutatja. 3. A 11. sz. dragonyos ezred törzskarának és altiszti iskolájának beszállásolását illető egyesség foganatosítására kiküldött bizottság által, az ezred parancsnokával, a közgyűlés részéről elfogadott feltételek értelmében az egyesség megköttetvén, jóváhagyás végett beterjesztetett. 4. A törvényszéki helyiségeknek megtörtént kiépíttetése folytán, az igazságügyi ministeriumnak a Ladányi és Milhoffer-féle házakra bekebelezve volt haszonélvezeti joga a telekkönyvben kitöröltetett. 5. Tudomására jutván a városi tanácsnak, hogy a fedett lovarda épület telkével együtt, valamint a nyomási dűlőben egy raktár épület szinte telkével együtt a cs. k. katonai kincstár tulajdonául van telekkönyvileg bejegyezve, holott az 1817. évi nov. 26-án kelt okmány szerint, melynek értelmében a városi tanács a lovarda felépíttetését elvállalta, mind a lovarda, mind a mellette álló őrház telkére nézve a város tulajdonjoga fentartva lett, a nyomási raktár pedig ezen építkezésért a katonai kincstár által cserébe a városi közönség tulajdonába átadatott ; ezeknélfogva kötelességének ismerte a városi tanács, a telekkönyv kiigazítása iránt, a szükséges intézkedéseket megtenni. 6. Tudomásul adja, hogy f. évi ápril 24-én a bérben lirt helyiségekből az árvaszék a Ladányi-féle házba, a mérnöki osztály pedig a városháza átalakított helyiségeibe beköltözött, hogy ezek és a reáliskolának az őrhalmi-féle házba tett behelyezése által összesen 1600 frt évi bérfizetés alól szabadult fel városi pénztárunk. 7. Az ápril havi közgyűlésben elintézett 55 ügydarab jegyzőkönyve hitelesíttetvén, a belügyministeriumhoz fölterjesztve s a végzések kiadva lettek. 8. Aprilióban az iktatóba érkezett 902 ügydarab. Elintéztetett pedig: a) közgyűlésben 55; b) tanácsülésben 245; c) ülésen kívül elnökileg 531. Összesen: 831 ügydarab. Elnöki igtatóba érkezett és elintéztetett 6 ügydarab. 9. A közegészségi állapot, dacára a folyton változó s kellemetlen időjárásnak, teljesen kielégítő volt, mert mind a betegforgalom csökkent, mind a halálesetek száma a március havinál jóval kevesebb volt, ugyanis a március havi halottak száma 132, az áprilisi pedig csak 108 volt. A hasznos házi állatok közül a lovakat szórványosan a rukkór támadta meg; elterjedésének meggátlására azonban a szükséges rendőri elővigyázati szabályok kellő időben alkalmaztattak s a beteg állatok szabályszerű gyógykezelés alá vétettek. 10. A személy- és vagyonbiztonságot april hónapban semmi említésre méltó eset nem veszélyeztette. Nem mulaszthatja el azonban itt, egy a városunkra nézve igen veszélyessé válhatott esemény fölemlítését, ugyanis: 1. évi ápril 17-én d. u. 5 órakor esett értésére, hogy a helybeli katonai kórház épületében a cs. k. katonaság részére 80 mázsa lőpor van lerakva, mire nézve rögtön intézkedett, hogy az a városon kívül levő lőportárba azonnal kiszállíttassák , nehogy városunk csak egy pillanatig is ki legyen téve azon borzasztó szerencsétlenségnek , mely annak történhető fellobbanása esetében érhetné. 11. A szegények házában áprilióban élelmeztetett 52, kívül élelemmel elláttatott 154. Összesen: 206 egyén. Ezek részére kiadatott: a) 6421 étel és b) 8266 kenyéradag. 12. A pénztárak forgalma a következő volt: Bevételek: Kiadások: 1. Háztartási alapból .... 23,460 ft 77 kr. 2. Törlesztési és iskola alapé : 4,289 ft 40 kr. 3. Az alapítványoké.................... 1,430 ft 68 kr. Összesen: 29,180 ft 85 kr. E szerint május 1-jén pénztári állás: 3,663 ft 7 kr. 13. Az adópénztár bevételei: a) A kecskeméti adóközségből. . 4,736 ft 76 kr. b) A bugacmonostoriból .... 554 ft 92 kr. Összesen: 5,291 ft 68 kr. 14. A városi közönség birtokain f. é. tavaszán elültettetett töves fa: a) Nagy nyírben .................... 40,500 db akác. b) Bugacmonostori határban . . 11,300 db „ c) Pusztaszeri határvonalra . . . 8,500 db „ d) Ugyanott nyár és fűzfa . . . 3,500 db e) Felső-Alpáron........................ 1,700 db „ f) A városban és országutak mellett 1,950 db Összesen: 67,450 db Ezekből csupán 1000 db vétetett 10 írtért, a többi a városi közönség faiskoláiból került ki. A ültetés pedig került összesen: 1,045 ft 55 krba, tehát darabonként 1'/2 krba. Végül jelenti, miszerint a honvéd lovas kaszárnya kiépíttetésére nézve elrendelt árlejtés megtartatván, annak eredményéről a jelentés beterjesztetett. Ezen jelentés helyeslő tudomásul vétetett. (Folytatjuk.) 1. Pénztár maradvány márc. hóról 3,559 ft 52 kr. 2. Háztartási alapból .... 22,180 ft 92 kr. 3. Törlesztési és iskola alapból . 5,151 ft 46 kr. 4. Alapítványokból.................... 1,758 ft 88 kr. 5. Különféle bevételek .... 213 ft 14 kr. Összesen: 32,843 ft 92 kr. TÁRCA. Az ecset. Elbeszélés. Irta: Beöthy Zsolt. Pál Péterben . Vlartonnal várós lelencébe. ÖTÖDIK LEVÉL. Már kezemben volt a hírlap, melyből egy politikai beszéd elolvasására ítéltettem. Egy harmad-, negyed-, talán tizedrangú politikai szónoklat végigolvasására én, kihasonlíthatlanul többet olvastam kötött beszédben, mint folyóban, úgy, hogy szinte különöseknek tetszenek előttem az olyan sorok, melyek eltartanak a sor végéig. Egy politikai szónoklat, melynek nehezebb helyeit nekem meg kell magyaráznom ! Te mosolyogsz , Pál, nevethetsz is bátran : a vita, melynek folyamán Géza gróf babérokat keresett, pénzügyi kérdések körül forgott. Amint kezembe kaptam a lapot, remegő tekintettel futottam végig az első hasábot; semmi remény ; a beszéd tovább terjed. Végigfutottam a második hasábot; a beszéd valóban hosszú. A harmadikat is; ennek a beszédnek talán vége sincs. Már a negyedik hasáb, na hála istennek, tehát kezdjünk hozzá. Húzódozásomat, melynek szóval természetesen nem lehetett kifejezést adnom, fokozta attól való tartásom, hogy a grófné velem még annyira sem fog menni, mint Márton bácsival, ki, ha fölvilágosításokat nem tudott is adni, legalább a humorát nem vesztette el és nevetett. De én nem vagyok sem Márton bácsi, sem öreg theologus és úgy éreztem , erősen féltem tekintélyemet a grófné előtt és rettegtem a dolog olyatén szerencsétlen fordulatától, hogy Mari arra a közelfekvő gondolatra jusson: ime, az én első lányom megérteni sem képes, amivel a férjem tapsokat arat; minő botor lélek egy tapasztalatlan, kis leány! De oly tájékozatlan voltam mindabban, amit a grófi szónoklat szellőztetett. Még nem is igen találtam magamat bele az itthoni viszonyokba s a melyekkel megismerkedtem, azok inkább elrettentő például, mint csalogatóul szolgáltak a tovább érdeklődésre. Nem tudom, igazam van-e, de nekem úgy tetszik, mintha közéletünkből végkép kiveszett volna az ideális elem, melynek egész történetünk folyamán át valamennyi diadalunkat, minden sikerünket köszönjük. A múltban ennek éltünk egészen, elmentünk a legszélső határig, nem egyszer iktattunk frázisokat a törvénykönyvbe és a Fuggereken kezdve mindig rosz szemmel néztük azokat, akik hasznot kerestek nálunk. Most a másik végletbe jutottunk és mindenki pénz és a pénz becsülete után töri magát. Sokan vannak, akik állítják, hogy minden haladás, hánykódás a végletek között; de nekem mélyen visszatetsző a nagy testület, melyben a ki eszmékért hővül, népszerűség kedvéért tagadja meg azokat, (mily felfordult világ!) és aki nem tagadja meg, azt úgy dicsérik, hogy : elég bátor bevallani. Akik vannak idealisták, jobb, ha nem lennének, mert arra szolgáltatnak veszélyes alkalmat, hogy a szabadelvűség a korlátoltsággal tévesztessék össze. Ily keseredett gondolatokkal tekintem én, az idealista, a mi országgyűlésünket, melynek legutóbbi tanácskozásaiból egy kiszakasztott lap került a kezembe. Egy régi, históriai emlékekben bővelkedő vár gyárrá alakításának módozatairól volt szó , melyekhez Géza gróf hozzászólott. A beszéd férfias, erélyes, udvarias és hatásvadászó volt, egészen ő. Sok, sok pontja maradt talány laikus elmém előtt, s míg gyöngyöző homlokomat törülgettem, rettegtem a végére jutni. Úgy látszik, a grófné is megsokalta a tanulmányozást, mert éppen a harmadik hasáb közepén utamat állta: — Nos, soha sem jut már végére? — Bocsánat, grófné, de az egészen a gróf úrtól függ, hogy mikor végzek a beszéddel. — Érdekli? — Hadd legyek őszinte. Ha a beszéd olvasása előtt intézi hozzám és általában a politikára nézve e kérdést a grófné, úgy azt feleltem volna, mint a közkatonát a fegyvergyakorlatok, melyek lelkének tápot nem adnak és testét-lelkét kifárasztják. De ez ne ingassa meg hitét őszinteségemben, melylyel most, a beszéd olvasása végén, örömömet jelentem a siker fölött, melynek sokkal jobban tudok örülni, mint a mennyire méltányolni képes vagyok. A grófné megütközve nézett rám, de megértette elég ügyetlenül fedezett visszavonulásomat és nem zaklatott fölvilágosításokért. Egy kis szünet múltán a szokottnál halkabb hangon mondott annyit: — Igazi különc. Már sarokba dobta lantját, ecsetét és az élet szép prózája sem tetszik neki. Mondja, mihez ért hát? — Amint látja a grófné, az őszinteséghez. — Csak félerény, sokszor annyi sem. Hanem bizalom, Pál úr, bizalom is az őszinteséghez; csupán ez ad értéket neki. Én úgy látom, mintha ön nem találná egészen itthon magát Mártonfalván. — Oh! grófné, engedje meg, hogy azonnal éljek az engedelemamel! — Kezdtem és kigyulni kezdő arcom arra intett, hogy minél előbb hajtsam más mederbe a beszélgetést. — Hadd adjam egy kérdéssel bizonyságát bizodalmamnak. E tájék őszszel valóságosan szomorú: a természet itt igen rövid ideig haldoklik, de haldoklása annál kínosabb a nézőre és a szél is kétszeresen jajveszékel fölötte. Nem a kegyed lelkének, hangulatának való kép. Pesten most kezdődik az élet, az öröm , a vigasság. És a grófné itt eltemetkezik! Hírlapokból olvassa a férje beszédeit , itt a kis társalgóban megtapsolja; de azt a kongó folyosók elnyelik és mi jut belőle a gróf úrhoz , ki bizonyára szívesen elcserélné e fölvilágosításra szoruló lelkesedésnek egyetlen hangját diadalának minden örömével. Miért őrzi e vén kastélyt a grófné és miért nem foglalja el helyét a társaságban ? — Sok, nagyon sok oka van annak, Pál úr. — Bizonyára egygyel mégis kevesebb annál, melylyel a gróf úr ellenkező elhatározásra óhajtja bírni. — Oh! több, több. Ha nem lenne több az én okom, úgy szívesen engednék neki, mert én nem vagyok akaratos és bizony......... De lássa, mama nagyon törődött, most is gyöngélkedik, sokat szenved és a miért oly jó hozzám, én azzal fizessek neki, hogy betegágya mellől hálózni menjek ?— Tehát összeütközés. — Oh! sok, sok érdek összeütközése. Azután nézze, ha én itthagynám e kedves, derült és korántsem oly szomorú magányt, minőnek azt az ön szomorú szemei látják, úgy érzem....... de hogy is mondjam....... átlátom, minő nagy dolgot követeltem öntől az imént és minő ügyesen siklott ki alóla. Lássa hát.... — Én beérem a felelettel! — siettem közbevágni. Hagyja a grófné elengednem a folytatást és bocsásson meg a zavarért, melybe kevertem. — Nem, Pál úr, — mondá Mari, egészen viszszanyerve bájos könnyedségét, — nincs mit zavarodnom és éppen ön előtt. Én nem nagyvilági körben növekedtem, és minden bevezetés nélkül top- A helyi joghallgatók színielőadása. A helyi jogászok műkedvelő-társulatának választása , Tóth Kálmán „Nők az alkotmányra a n című 3 felvonásos vígjátékára esett, melyben szerző, a társalmi életünk mezején elburjánzott viszásságok egynémely nemének feltüntetésében, és itt-ott egy-egy félszegség nevetségessé tételében rejlő feladatát, elég szerencsével oldja meg. Ezért , mert e színmű alakjai mind a magyar élet tövéről metszett, ismerős alakok, cselekménye taposott talajon foly le, a választást szerencsésnek, műkedvelőkre nézve csak előnyösnek mondhatjuk. De elismeréssel kell szólnunk az előadásról is. Tagadhatatlan, hogy oly jeles művésznőnek részvétele, mint a minő a vendégszereplő Szathmáry-Laczkócziné asszonyé, nagyon előnyös, emelő befolyást gyakorolhat az együtti játszókra, mintegy akaratlanul is vonatvan ezek azon művészet elragadó varázsa által, amelynek légkörében mozogniok kell, de azért mégsem volna helyes, ha az eredmény sikerét illető elismerésből, a műkedvelőknek nem juttatnánk semmit vagy a megérdemeltnél kevesebbet. Magának, a közönségünk által ismert, szeretett színművésznőnek, Sz.