Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1875-05-23 / 21. szám

A mult april­isban városi közönségünket ér­deklő több oly nagy fontosságú ügy merült fel, me­lyekre nézve a közgyűlésnek részint jóváhagyását, részint további intézkedését kell kikérnie. Ezek közül első helyen említi fel, hogy az u. n. Orhalmi-féle házat igen nagy áldozat árán, sike­rült a cs. k. katonaságtól városi közönségünk hasz­nálatába átvenni s abba a reáltanodát behelyezni, miről a jelentés beterjesztetett. 2. A helybeli jogakadémiának az 1874. évi ministeri rendelet értelmében leendő szervezete és városi közönségünk hozzájárulásával leendő fentar­­tása iránt, a dunamelléki reform, egyházkerület küldötteivel és a helybeli reform, egyházközség meg­­bízottaival a tanácskozás, m. hó 16-án a közgyűlés által polgármester elnöklete alatt kiküldött bizott­ság közbejöttével megtartatván, annak eredményéről jelentését jóváhagyás és további intézkedés végett bemutatja. 3. A 11. sz. dragonyos ezred törzskarának és altiszti iskolájának beszállásolását illető egyesség foganatosítására kiküldött bizottság által, az ezred parancsnokával, a közgyűlés részéről elfogadott fel­tételek értelmében az egyesség megköttetvén, jóvá­hagyás végett beterjesztetett. 4. A törvényszéki helyiségeknek megtörtént ki­építtetése folytán, az igazságügyi ministeriumnak a Ladányi és Milhoffer-féle házakra bekebelezve volt haszonélvezeti joga a telekkönyvben kitöröltetett. 5. Tudomására jutván a városi tanácsnak, hogy a fedett lovarda épület telkével együtt, valamint a nyomási dűlőben egy raktár épület szinte telkével együtt a cs. k. katonai kincstár tulajdonául van te­­lekkönyvileg bejegyezve, holott az 1817. évi nov. 26-án kelt okmány szerint, melynek értelmében a városi tanács a lovarda felépíttetését elvállalta, mind a lovarda, mind a mellette álló őrház telkére nézve a város tulajdonjoga fentartva lett, a nyomási raktár pedig ezen építkezésért a katonai kincstár által cserébe a városi közönség tulajdonába átada­tott ; ezeknélfogva kötelességének ismerte a városi tanács, a telekkönyv kiigazítása iránt, a szükséges intézkedéseket megtenni. 6. Tudomásul adja, hogy f. évi ápril 24-én a bérben lirt helyiségekből az árvaszék a Ladányi-féle házba, a mérnöki osztály pedig a városháza átala­kított helyiségeibe beköltözött,­­ hogy ezek és a reáliskolának az őrhalmi-féle házba tett behelyezése által összesen 1600 frt évi bérfizetés alól szabadult fel városi pénztárunk. 7. Az ápril havi közgyűlésben elintézett 55 ügydarab jegyzőkönyve hitelesíttetvén, a belügy­ministeriumhoz fölterjesztve s a végzések kiadva lettek. 8. April­ióban az iktatóba érkezett 902 ügy­darab. Elintéztetett pedig: a) közgyűlésben 55; b) tanácsülésben 245; c) ülésen kívül elnökileg 531. Összesen: 831 ügydarab. Elnöki igtatóba érkezett és elintéztetett 6 ügy­darab. 9. A közegészségi állapot, dacára a folyton változó s kellemetlen időjárásnak, teljesen kielégítő volt, mert mind a betegforgalom csökkent, mind a halálesetek száma a március havinál jóval kevesebb volt, ugyanis a március havi halottak száma 132, az áprilisi pedig csak 108 volt. A hasznos házi állatok közül a lovakat szór­ványosan a rukkór támadta meg; elterjedésének meggátlására azonban a szükséges rendőri elővigyá­­zati szabályok kellő időben alkalmaztattak s a be­teg állatok szabályszerű gyógykezelés alá vétettek. 10. A személy- és vagyonbiztonságot april hó­napban semmi említésre méltó eset nem veszélyez­tette. Nem mulaszthatja el azonban itt, egy a váro­sunkra nézve igen veszélyessé válhatott esemény fölemlítését, ugyanis: 1. évi ápril 17-én d. u. 5 órakor esett értésére, hogy a helybeli katonai kór­ház épületében a cs. k. katonaság részére 80 mázsa lőpor van lerakva, mire nézve rögtön intézkedett, hogy az a városon kívül levő lőportárba azonnal kiszállíttassák , nehogy városunk csak egy pillanatig is ki legyen téve azon borzasztó szerencsétlenség­nek , mely annak történhető fellobbanása esetében érhetné. 11. A szegények házában ápril­ióban élelmez­­tetett 52, kívül élelemmel elláttatott 154. Összesen: 206 egyén. Ezek részére kiadatott: a) 6421 étel­ és b) 8266 kenyéradag. 12. A pénztárak forgalma a következő volt: Bevételek: Kiadások: 1. Háztartási alapból .... 23,460 ft 77 kr. 2. Törlesztési és iskola alapé : 4,289 ft 40 kr. 3. Az alapítványoké.................... 1,430 ft 68 kr. Összesen: 29,180 ft 85 kr. E szerint május 1-jén pénztári állás: 3,663 ft 7 kr. 13. Az adópénztár bevételei: a) A kecskeméti adóközségből. . 4,736 ft 76 kr. b) A bugacmonostoriból .... 554 ft 92 kr. Összesen: 5,291 ft 68 kr. 14. A városi közönség birtokain f. é. tavaszán elültettetett töves fa: a) Nagy nyírben .................... 40,500 db akác. b) Bugacmonostori határban . . 11,300 db „ c) Pusztaszeri határvonalra . . . 8,500 db „ d) Ugyanott nyár­ és fűzfa . . . 3,500 db e) Felső-Alpáron........................ 1,700 db „ f) A városban és országutak mellett 1,950 db Összesen: 67,450 db Ezekből csupán 1000 db vétetett 10 írtért, a többi a városi közönség faiskoláiból került ki. A ültetés pedig került összesen: 1,045 ft 55 krba, tehát darabonként 1'/2 krba. Végül jelenti, miszerint a honvéd lovas ka­szárnya kiépíttetésére nézve elrendelt árlejtés meg­tartatván, annak eredményéről a jelentés beterjesz­tetett. Ezen jelentés helyeslő tudomásul vétetett. (Folytatjuk.) 1. Pénztár maradvány márc. hóról 3,559 ft 52 kr. 2. Háztartási alapból .... 22,180 ft 92 kr. 3. Törlesztési és iskola alapból . 5,151 ft 46 kr. 4. Alapítványokból.................... 1,758 ft 88 kr. 5. Különféle bevételek .... 213 ft 14 kr. Összesen: 32,843 ft 92 kr. T­ÁRCA. Az ecset. Elbeszélés. Irta: Beöthy Zsolt. Pál Péterben . Vlartonnal várós l­elencébe. ÖTÖDIK LEVÉL. Már kezemben volt a hírlap, melyből egy po­litikai beszéd elolvasására ítéltettem. Egy harmad-, negyed-, talán tizedrangú politikai szónoklat végig­­olvasására én, ki­hasonlíthatlanul többet olvastam kötött beszédben, mint folyóban, úgy, hogy szinte különöseknek tetszenek előttem az olyan sorok, me­lyek eltartanak a sor végéig. Egy politikai szónok­lat, melynek nehezebb helyeit nekem meg kell ma­gyaráznom ! Te mosolyogsz , Pál, nevethetsz is bát­ran : a vita, melynek folyamán Géza gróf babérokat keresett, pénzügyi kérdések körül forgott. A­mint kezembe kaptam a lapot, remegő tekintettel futot­tam végig az első hasábot; semmi remény ; a beszéd tovább terjed. Végigfutottam a második hasábot; a beszéd valóban hosszú. A harmadikat is; ennek a beszédnek talán vége sincs. Már a negyedik hasáb, na hála istennek, tehát kezdjünk hozzá. Húzódozá­­somat, melynek szóval természetesen nem lehetett kifejezést adnom, fokozta attól való tartásom, hogy a grófné velem még annyira sem fog menni, mint Márton bácsival, ki, ha f­ölvilágosításokat nem tudott is adni, legalább a humorát nem vesztette el és nevetett. De én nem vagyok sem Márton bácsi, sem öreg theologus és úgy éreztem , erősen féltem tekin­télyemet a grófné előtt és rettegtem a dolog olyatén szerencsétlen fordulatától, hogy Mari arra a közel­fekvő gondolatra jusson: ime, az én első lányom megérteni sem képes, a­mivel a férjem tapsokat arat; minő botor lélek egy tapasztalatlan, kis leány! De oly tájékozatlan voltam mindabban, a­mit a grófi szónoklat szellőztetett. Még nem is igen talál­tam magamat bele az itthoni viszonyokba s a me­lyekkel megismerkedtem, azok inkább elrettentő például, mint csalogatóul szolgáltak a tovább érdek­lődésre. Nem tudom, igazam van-e, de nekem úgy tetszik, mintha közéletünkből végkép kiveszett volna az ideális elem, melynek egész történetünk folyamán át valamennyi diadalunkat, minden sikerünket kö­szönjük. A múltban ennek éltünk egészen, elmen­tünk a legszélső határig, nem egyszer iktattunk frázisokat a törvénykönyvbe és a Fuggereken kezdve mindig rosz szemmel néztük azokat, a­kik hasznot kerestek nálunk. Most a másik végletbe jutottunk és mindenki pénz és a pénz becsülete után töri magát. Sokan vannak, a­kik állítják, hogy minden haladás, hánykódás a végletek között; de nekem mélyen visszatetsző a nagy testület, melyben a ki eszmékért hővül, népszerűség kedvéért tagadja meg azokat, (mily felfordult világ!) és a­ki nem tagadja meg, azt úgy dicsérik, hogy : elég bátor bevallani. A­kik vannak idealisták, jobb, ha nem lennének, mert arra szolgáltatnak veszélyes alkalmat, hogy a sza­badelvűség a korlátoltsággal tévesztessék össze. Ily keseredett gondolatokkal tekintem én, az idealista, a mi országgyűlésünket, melynek legutóbbi tanács­kozásaiból egy kiszakasztott lap került a kezembe. Egy régi, históriai emlékekben bővelkedő vár gyárrá alakításának módozatairól volt szó , melyekhez Géza gróf hozzászólott. A beszéd férfias, erélyes, ud­varias és hatásvadászó volt, egészen ő. Sok, sok pontja maradt talány laikus elmém előtt, s míg gyöngyöző homlokomat törülgettem, rettegtem a végére jutni. Úgy látszik, a grófné is megsokalta a tanulmányozást, mert éppen a harmadik hasáb kö­zepén utamat állta: — Nos, soha sem jut már végére? — Bocsánat, grófné, de az egészen a gróf úrtól függ, hogy mikor végzek a beszéddel. — Érdekli? — Hadd legyek őszinte. Ha a beszéd olvasása előtt intézi hozzám és általában a politikára nézve e kérdést a grófné, úgy azt feleltem volna, mint a közkatonát a fegyvergyakorlatok, melyek lelkének tápot nem adnak és testét-lelkét kifárasztják. De ez ne ingassa meg hitét őszinteségemben, melylyel most, a beszéd olvasása végén, örömömet jelentem a siker fölött, melynek sokkal jobban tudok örülni, mint a mennyire méltányolni képes vagyok. A grófné megütközve nézett rám, de megér­tette elég ügyetlenül fedezett visszavonulásomat és nem zaklatott fölvilágosításokért. Egy kis szünet múltán a szokottnál halkabb hangon mondott annyit: — Igazi különc. Már sarokba dobta lantját, ecsetét és az élet szép prózája sem tetszik neki. Mondja, mihez ért hát? — A­mint látja a grófné, az őszinteséghez. — Csak félerény, sokszor annyi sem. Hanem bizalom, Pál úr, bizalom is az őszinteséghez; csu­pán ez ad értéket neki. Én úgy látom, mintha ön nem találná egészen itthon magát Mártonfalván. — Oh! grófné, engedje meg, hogy azonnal éljek az engedelemamel! — Kezdtem és kigyulni kezdő arcom arra intett, hogy minél előbb hajtsam más mederbe a beszélgetést. — Hadd adjam egy kérdés­sel bizonyságát bizodalmamnak. E tájék őszszel való­ságosan szomorú: a természet itt igen rövid ideig haldoklik, de haldoklása annál kínosabb a nézőre és a szél is kétszeresen jajveszékel fölötte. Nem a kegyed lelkének, hangulatának való kép. Pesten most kezdődik az élet, az öröm , a vigasság. És a grófné itt eltemetkezik! Hírlapokból olvassa a férje beszé­deit , itt a kis társalgóban megtapsolja; de azt a kongó folyosók elnyelik és mi jut belőle a gróf úr­hoz , ki bizonyára szívesen elcserélné e fölvilágosí­­tásra szoruló lelkesedésnek egyetlen hangját dia­dalának minden örömével. Miért őrzi e vén kastélyt a grófné és miért nem foglalja el helyét a társa­ságban ? — Sok, nagyon sok oka van annak, Pál úr. — Bizonyára egygyel mégis kevesebb annál, melylyel a gróf úr ellenkező elhatározásra óhajtja bírni. — Oh! több, több. Ha nem lenne több az én okom, úgy szívesen engednék neki, mert én nem vagyok akaratos és bizony......... De lássa, mama nagyon törődött, most is gyöngélkedik, sokat szen­ved és a miért oly jó hozzám, én azzal fizessek neki, hogy betegágya mellől hálózni menjek ?­­— Tehát összeütközés. — Oh! sok, sok érdek összeütközése. Azután nézze, ha én itthagynám e kedves, derült és ko­rántsem oly szomorú magányt, minőnek azt az ön szomorú szemei látják, úgy érzem....... de hogy is mondjam....... átlátom, minő nagy dolgot követel­tem öntől az imént és minő ügyesen siklott ki alóla. Lássa hát.... — Én beérem a felelettel! — siettem közbe­vágni. Hagyja a grófné elengednem a folytatást és bocsásson meg a zavarért, melybe kevertem. — Nem, Pál úr, — mondá Mari, egészen visz­­szanyerve bájos könnyedségét, — nincs mit zava­rodnom és éppen ön előtt. Én nem nagyvilági kör­ben növekedtem, és minden bevezetés nélkül top- A helyi joghallgatók színielőadása. A helyi jogászok műkedvelő-társulatának vá­lasztása , Tóth Kálmán „Nők az alkotmány­­ra a n­ című 3 felvonásos vígjátékára esett, melyben szerző, a társalmi életünk mezején elburjánzott vi­­szásságok egynémely nemének feltüntetésében, és itt-ott egy-egy félszegség nevetségessé tételében rejlő feladatát, elég szerencsével oldja meg. Ezért , mert e színmű alakjai mind a magyar­ élet tövéről met­szett, ismerős alakok, cselekménye taposott talajon foly le, a választást szerencsésnek, műkedvelőkre nézve csak előnyösnek mondhatjuk. De elismeréssel kell szólnunk az előadásról is. Tagadhatatlan, hogy oly jeles művésznőnek részvétele, mint a minő a vendégszereplő Szathmáry-Laczkócziné asszonyé, na­gyon előnyös, emelő befolyást gyakorolhat az együtt­­i játszókra, mintegy akaratlanul is vonatvan ezek­­ azon művészet elragadó varázsa által, a­melynek légkörében mozogniok kell, de azért még­sem volna helyes, ha az eredmény sikerét illető elismerésből, a műkedvelőknek nem juttatnánk semmit vagy a megérdemeltnél kevesebbet. Magának, a közönsé­günk által ismert, szeretett színművésznőnek, Sz.­

Next