Kecskemét, 1875. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

lárnak azokat, más jelölt után nézhessenek, ha pedig egyenlőknek találják a program­m-beszédben kifejtett és saját elveiket, azon beszéd, mint köl­csönös szerződvény alapján a jelöltet megválasszák , vagy szavazatukat reá adják. A programm-beszédben a jelöltnek nemcsak az ország bel- és külügyeinek, szóval helyzetének hű képét kell adni, hanem szükséges, hogy az or­szág állapotának javítására, belügyeinek rendezésére s a fennforgó fontosabb kérdések megoldására, s a bármely téren behozandó reformokra vonatkozó né­zeteit előadja; sőt ennél is többet kell tennie, ki kell jelentenie, hogy ha megválasztatik, mint kép­viselő egyik vagy másik fontos, lényeges kérdésben, mily álláspontot fog elfoglalni. Ezt ma, a politikai színváltozások divatvilá­gában , a jelöltnek meg kell tenni, a választónak a jelölttől meg kell kívánni. Dr. Horváth János úr dicséretes őszinteséggel kijelente beszédében, hogy a függetlenségi párt helyi jelöltjei a nála sokkal jelesebb férfiak, el­mondta, hogy a függetlenségi párt az ország füg­getlenségére törekszik, de azt békés úton elérni nem lehet, s beszéde végén kimondta, hogy a kor­mánypárt az ország függetlenségét kivívja, a­mivel tehát az előzmény számba­vétele után, a legpontosabb logika szerint, semmivel sem mondott kevesebbet, minthogy a kormánypárt forradalmat akar; elmondó, hogy hazánkban s Kecskeméten is nagy a halandó­ság, azért illő, hogy, mint orvos Kecskemétről távozzék és az országgyűlésen helyet foglaljon; azt is elsoroló, hogy a jövő országgyűlésen tárgyalás alá kerül ez is, meg ez is, de arról, a­mi a leg­lényegesebb , hogy ő vagy ama kérdésben , — azon esetre , ha megválasztatnék — mily álláspontot fog­lalna el — arról egy szót sem szólt. E beszédből mindenről inkább értesülhettek a választók, mint arról, hogy Horváth úr, mily elvek mellett igyekez­nék az ország házában küzdeni, harcolni — ha mind­járt csak szavazatával is. Ez nagy hiba, nagy mulasztás! E magának folytonosan ellentmondó s véletlen gyöngeségben szenvedő beszédről tehát, mint pro­­gramm-beszédről szó sem lehet, s ha Horváth úr mégis, ily beszéd alapján is megválasztatnék — a mit van okom nem hinni — az bizony nem válnék di­csőségére sem a választóknak, sem az értelmetlen választók megválasztottjának. Horváth urat, mint becsületes embert tisztelem, becsülöm, de ki kell mondanom, hogy miután politikai múltja, a­melyre egyszerűen reá mutathatna, nincs, ki kellett volna nézetét fejteni s kijelenteni világosan azt is, hogy mily elvek mellett venné szavazatát a mérlegbe. Ezt ő nem teve , épen azért, a­ki reá, mint Programm nélküli egyénre reá szavaz, az csak po­litikai éretlenségét árulja el, elárulja azt, hogy az alkotmányos ország legfontosabb jogának gyakorlása neki még éretlenségénél fogva nem való. A­ki programja nélkül választ képviselőt, az nem tesz kevesebbet, mint felhatalmaz egy egyént arra, hogy az a törvényhozás terén teljesen szaba­don , saját tetszése szerint járjon el, még­pedig oly tetszése szerint, a­melynek irányáról a válasz­tónak még csak fogalma sem lehet. Ily tág felha­talmazást adhat valaki ott, a­hol csupán a meg­hatalmazott előnye vagy kára forog kérdésben, de egy ország sorsa sokkal fontosabb, hogy sem azt könnyelműen oda dobhatnék valaki karjaiba. Törvényhatósági közgyűlés. 1875. évi junius 23. és 24-én. (Folytatás.) 6. A közegészségi állapot a 1. orvosi jelentés szerint teljesen kielégítőnek mudható, mennyiben semmi veszélyes, járványos vagy ragályos betegség elő nem fordult, azonban a halálozási eset az april havit 15-tel felülmúlja, ugyanis: az april havi halá­lozás 108, a május havi pedig 123 volt. 7. Május hóban a szegényházban élelmeztetett 57 egyén, kívül élelmeztetett 106. Összesen 163 egyén. 8. A hasznos házi állatok között sem járványos, sem ragályos betegség elő nem fordult; a lovaknál tapasztalt rükkór is teljesen szűnőfélben van. 9. A személy és vagyon biztonságot illetőleg sajnálattal jelenti, hogy május 16-án a szarkásban egy rablással párosult gyilkossági kísérlet fordult elő, melynek elkövetője azonban a tett helyén elfo­gatván , az igazságszolgáltatásnak adatott át. Ezen kívül a személy és vagyon biztonság megháborítva nem volt. 10. A m. havi rendes közgyűlésben a főorvosi állomásra megrendelt pályázati hirdetés megtörtén­vén , a beérkezett folyamodványok a közgyűlés elé vannak terjesztve. 11. Végre sajnálattal jelenti, hogy a földadó catasteri munkálatokhoz megválasztott járási bizott­ság elnöke, Fórián Károly úr, nagyobb gazdaságá­­bani elfoglaltatása miatt, továbbá Pacsu Mihály és Pap Sándor­­beli tiszti ügyész urak ezen hivatalaik­ról lemondottak, mihez képest Fórián Károly úr lemondása folytán szükséges, hogy a járási elnök megválasztása iránt a közgyűlés intézkedjék. A le­mondott tiszti ügyész uraknál levő városi ügyek át­vételére és további ellátására a tanács által a t. ügyészség utasíttatott. Ezen jelentés tudomásul vétetvén, Fórián Ká­roly úr lemondása elfogadtatik, s helyébe Muraközy János úr egyhangúlag megválasztatik; Fórián Károly úr pedig a községi bizottság tagjai közé beosztatik. Országos vásárok alkalmával a különféle fajú marhák elkülönítésére korlátok alkalmazása iránt kibocsátott miniszeri körrendelet, véleményezés vé­gett a gazdászati osztálynak kiadatott. Az árvaház felállítása tárgyában érkezett bel­­ügyminiszeri leirat, mely szerént annak létesítéséhez szükségelt költségek iránt jelentés kívántatik, az e célra kiküldött bizottságnak rendeltetett kiadatni, hogy erre nézve jelentést tegyen, mely annak idején fölterjesztetni fog; miről a belügyministeriumhoz ér­tesítő jelentés létezik. Az új mérték­rendszer behozatala tárgyában érkezett belügyministeri rendelet foganatosítására nézve a tanács már a kellő intézkedéseket megte­­vén, ezen intézkedés helyeslő tudomásul vétetik. Az 1875: 31., 32., 34., 35. és 36.­­. czikkek kihirdettetvén, a 35-ik törvényczikk, a város tör­vényhatósági szervezetében szükségessé vált módosítá­sokra nézve adandó véleményes javaslat végett, a jogügyi bizottságnak kiadatni határoztatott. A városi közönség által a tiszaréti ármentesí­tésből származott kárainak orvoslása tekintetéből tett kérelmezése tárgyában a közmunka és közleke­désügyi ministériumtól érkezett leirat, a további eljárásra nézve adandó véleményezés végett, a jog­ügyi osztálynak kiadatik. A „kecskeméti takarékpénztári egylet“ által, részére, a piacztérből f élenként 30 írtjával át­engedett telekrész árának alábbszállítása iránt a ministeriumhoz intézett fölebbezésre tagadó leirat érkezvén , ez tudomásul vétetik, s eredetben foganat­szerzés végett a tanácsnak, másolatban pedig az illető takarékpénztári egyletnek kiadatni rendeltetik. A vasúti állomástól kezdve a piaczon ke­resztül a halasi-kapuig vezető útnak kikövezésére szükségelt anyagok ingyenszállítása az államvasút igazgatósága által megaláltatván, a temesvári pálya­­fentartási főnök azon megkeresésére, hogy a szállí­tási határidőről értesíttessék, határoztatott, hogy miután a vasúti igazgató tanács e tárgyra vonatkozó határozata még a város hatóságához meg nem érke­zett és ez csupán főispán úr szóbeli előadásából jött ezen kedvező ajánlat tudomására, a határozat meg­küldése iránt, köszönet nyilvánítása mellett, a 1­ igaz­gató tanácshoz kérelem intéztessék; a megkereső pályafentartási főnök úr pedig értesítessék , hogy az anyagoknak mely időben leendő szállítására nézve annak idején meg fog kerestetni. Egyszersmind fel­kérendő az igazgató tanács, hogy a szerződés meg­kötésére egy szakértő tagot kiküldeni méltóztassék. — Végre Tisza Kálmán és Péchy Tamás minister urakhoz hatályos közbejárásaikért köszönő felirat intézteim rendeltetett. Ezzel kapcsolatban a ref. egyház községnek a piaczon levő s útban fekvő roskatag boltjainak kisa­játítása tekintetéből leendő egyezkedésre, polgár­­mester úr utasíttatott. A megürült városi tiszti főorvosi hivatalra Dr. Demján István kér.­orvos s­tbeli főorvos nagy szava­zattöbbséggel megválasztatott. Dr. Szeless József jogakadémiai tanár és sza­badságolt állománybeli honvéd főhadnagy, főispán úr által tiszteletbeli főjegyzőnek kineveztetvén, a tiszti esküt letette. A reáltanodai igazgatóságnak, az 5-ik osztály­nak a jövő iskolai tanévre leendő megnyitása iránt beadott megkeresése folytán, figyelemmel hazai ipa­runk fejlesztése s átalában a közmívelődés terjesz­tésére,­­ tekintettel a tanár urak azon jóakaratú nyilatkozatára, melynélfogva az 5-ik osztály tanítá­sára ingyen közreműködésüket felajánlák, kijelenté a közgyűlés, hogy egy segédtanár fizetését egy évre elfogadja és a szükséges tanteremről gondoskodni fog, mihez képest a vallás és közoktatási ministé­riumhoz fölterjesztés intéztetni rendeltetett, azon kérelemmel, hogy városunkban a felsőbb, vagyis 8 osztályú reáltanodát fokozatosan felállítani méltóz­tassék. A jogakadémiai tanácsba a városi közönség részéről szavazat többséggel megválasztottak: 1. Bagi László id., 2. Horváth Döme, 3. Kovács Jó­zsef, 4. Hornyik János, 5. Dömötör Sándor, 6. Pap Sándor, 7. Dr. Horváth János és 8. Tóth István ügyvéd. A 11. sz. dragonyos ezred itt szállásoló szá­zadának városunkból leendő elhelyezése elrendeltet­vén , s az ezred törzskarához tartozó legénység és az altiszti iskolának városunkbani elhelyezésére nézve a megállapított pontozatok elfogadtatván , az T­ÁRCA. Az ecset. Elbeszélés. Irta: Beöthy Zsolt. •*«1 Péterhez , Victr.onf­ its v.’iról Velencéin­. TIZENEGYEDIK LEVÉL. Május 20. (Vége.) Éjfél elmúlt, hogy íráshoz fogok. Alig vagyok képes úgy a hogy rendbeszendi lázas fejemet és tollat kényszeríteni reszkető kezembe. De megfojt titkom, ha magamba fojtom. Mi történt velem ma ? Hogyan történt ? A természet útján-e vagy isten cso­dájával? Mik az okai? Mik lesznek következményei? Úgy érzem , Péter, meg vagyok váltva. Mari mind­örökre az enyém. Néhány rövid, futásában észre sem vett óra, talán perc története fordított ekkorát sorsomon. Délután egy levelet adott kezembe a levélhordó, mely Marinak volt címezve. Betűin megismertem a gróf írását, ki ellen nehány hete indítottuk meg a váló­pert. Mily nyugodtan­ odavetett betűk, mintha csak gazdatisztjének adna utasításokat benne! Mari arca viaszsárgára vált, hogy rápillantott ez érzéketlen betűkre. Mosolya megfagyott arcán és édes hangja egy ijedt fohászba halt. Magamra hagyott szobájá­ban. Utána néztem. Gyorsan, majdnem futó léptek­kel közeledett a kis kert nyitott ajtaja felé. Kínos gyönyörűséggel néztem e fejedelmi alakot, melyet megtörhetett a sors, de hódolásra késztő koronájá­tól nem foszthatott meg. Lázas sietséggel járta be százszor egymásután a kert kevés ösvényét. Majd eltakarta szomjas szemeim elől az orgonabokrok ho­málya , majd visszaadta egy virágos út. Ha egy percre pihenést keresett valamelyik padon , a követ­kezőben már folytatta végetlen útját, míg kimerülten nem roskadt le a még lombtalan lugasban. Az alkony már beköszöntött hideg kíséretével. Egy kendőt vetettem karomra és a kert felé indul­tam , hogy a harmatos fűről behívjam Marit. A­mint észrevett, ő sietett elém egy édes mosolylyal, mely azonban rosz fátyol volt még egy-két könnytől csil­logó szemén és lázasan kihevült arcán. — Már menjek? — mondá. — Ismét menjek? Hát egyet sem tölthetek idekün­k felséges esték kö­zül ? Pál úr, ön igazán nagyon szigorú. Köszönöm a gyámkodást, hanem még nem beszéltem ki maga­mat virágaimmal. — Hisz ráismernek önre virágai, ha e kendőt vállára terítem is. Mari, ne feledkezzék meg róla, hogy mi irántunk csak egyetlenegy kötelessége van, de erre az egyre jogunk van figyelmeztetni is. — Vigyázzak magamra, és ismét vigyázzak magamra! Nos, hol a kendő? Én nem akarok há­látlan lenni, — mondá és találkozásunk helyén ma­gamra hagyott. Elindult újra körül a kertben. Itt egy sor virágot szaggatott le, ott elült madarakat zavart fel. Belekezdett egy dalba is, de abbanhagyta a közepén és a­mint közelebb-közelebb hozta felém útja, egyre lassította lépteit. -- Pál úr, — kezdő halkan, a­mint visszaju­tott,—igazán félt ön engem? Szívéből őriz? Fölrezzenve tekintettem a háborgó teremtésre. Fölhevült tekintete megdöbbentett. Mintha az égnek két legizzóbb csillagát lopta volna le szeme, arca a letűnő nap bíborát, gyönge teste a nyárfa resz­ketését. Nagy ég, mit fogok én ma e remegő ajkak­ról hallani ? — Pál, — kezdé újra és hevesebben , — félt ön , szeret ön engem ? Szívéből szeret ? Meghalna nélkülem ? — Mari, — kiáltám, — ön-e az, ki ezeket kérdi tőlem? Tudja-e, mit kérdett, vagy lázban van és félrebeszél ? — Igen, lázban , életem egyetlen édes emlé­kének lázában , Pál. Kérem , az istenre kérem , ne ítéljen el engem. De oly csodálatos dolgok történnek velem, életem útján és lelkemben, mintha álmom­ban , egy másik világban vándorolnék. A lombtalan lúgos adott nyughelyét az érzések e kíméletlen rohamai között. Itt ragadtam meg resz­kető kezeit és szóltam hozzá amaz ismételhetetlen ékesszólással, mely egyetlenegyszer életében épp úgy megadatik a dadogónak , mint az ép nyelvűnek: — Régen, nagyon régen kész vagyok meghalni értted, Mari. De íra , az isten életet rendelt nekem értted és általad. Régen , nagyon régen emészt már e láz , melyet magamba szíttam a virágokból, miket gyermekkorunkban együtt szakítottunk, a kínból és örömből, mit tekintetedben olvastam, a keservből és boldogságból, mely elmúlt napjaimat fölkereste , minden gondolatomból, mely széttéphetetlenül volt Ezt tenni nem szabad. Ha valaki saját sorsát teszi kockára — az hi­báz , a­ki egy egész országét — az bűnt követ el. ..

Next