Kecskemét, 1875. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

e czélra kiküldött bizottság a szerződés kiállítására utasíttatott. Dr. Mádi Pál halála által megürült színügyi bizottsági tagságra Szeless József megválasztatott. A balaton­füredi szeretetház segélyzésére 10 főt utalványoztatott.­­ Vihar Budapesten junius 26-án. E nap , mely annyi embert juttatott rövid idő alatt koldusbotra, mely annyi boldog családtagot tett örökre szerencsétlenné , elrabolván tőlük, kiket szerettek, kikhez vérségi kötelékek fűzték, e nap még sokáig gyászos emlékű lesz sokak életében. Szombaton jún. 26-án este borzasztó szélvész dühöngött Budapesten, — a milyenre a legidősebb emberek sem emlékeznek, — hét óra előtt iszonyú felhőszakadás állott be, s dió nagyságú jég esett tovább egynegyed óránál, a pincéket s alsó lakáso­kat a víz felvette. Majd a jégesés megszűnt, s a vihar is pihenni látszott, de csak azért, hogy rövid idő múlva még nagyobb erővel pusztítson mindent. E borzasztó idő tartott éjfél utáni egy óráig. Az elveszettek száma megrendítően nagy. A kár, csak a budai szőlőkben sokkal felül haladja a három millió forintot, különben ezt pontosan kide­ríteni nem is lehet, miután sok helyen nemcsak az idei termést tette semmivé , nemcsak a szőlőtőkéket mosta ki és sodorta le helyükből, hanem a víz lemosta a termő­földet is, s ha csak az fel nem hordatik ismét, szőlő­ültetésről szó nem is lehet. A városban még ennél nagyobbak a károk. A svábhegyen épült villák erősen megrombol­tattak , százados fákat tépett ki gyökerestől a szél, s roppant nehézségű köveket kergetett le a víz. A gondosan karókhoz kötözött venyigéket 7—8 helyen törte el a jég, szőlő­levelet csak igen ritkán lehet látni, de annál több helyen csak a terméketlen szikla maradt, megfosztva a rajta levő föld termő rétegétől, óriási lesz a munka és költség, míg itt ismét szőlők díszlenek. A Lipótmezőt iszap fedi, a termények mélyen a föld alatt vannak eltemetve. A „szép Ilona“ kö­zelében többen estek áldozatul. Egy budapesti csa­lád szinte itt lelte halálát, két nő s egy gyermek hullája találtatott az iszapban, a kocsi széttörve, a ló megfutva ott feküdt. Majd nem messze e helytől egy ló hullája, s ennek közelében egy kocsi s két ló élettelen maradványa hevert. A Drache-féle téglagyár égő kemencéje ki­­gyuladt. A budai városliget, a vérmező egy mocsáros tó képét nyújtják. A Krisztina városban levő házak szobáit színig megtöltötte a víz, itt sáros bútorok, síró nők és gyermekek nyújtanak szomorú látványt. A Karácso­nyi palota előtt levő üvegháznak csak helye van , melynek fedelét tönkre verte a jég. Még megrendítőbb a pusztítás az Attila utcá­­ban , hol a földszinti lakások a padlásig megteltek vízzel. A használhatlanná vált bútorok, konyha edé­nyek , tűzhelyek, kályhák az utcán hevertek egy lábnyi sárban. Itt három ház omlott össze, egy kis leányt temetve a romokba. Legborzasztóbb a pusztítás a Rácvárosban és a Tabánban. A rácfü­rdő körül a boltok üresek, örült, ki saját életét mentheti meg, itt egész csa­ládok haltak ki, kiket romjaiba temetett az össze­dőlt épület. A Mauks-féle két emeletes ház , mely az ördögárokra volt építve, összeomlott, de ennek lakói még elég jókor szerencsésen menekültek. Az ezzel szembe levő Csekő és Jankovich-féle házak ketté szakíttattak. A rácfürdőn felül 14 ház omlott össze, melyek mind egy-egy emeletes régi házak voltak, ezek lakói közül számosan oda vesztek. Budaújlakon is ötnyi magas volt a víz, itt legtöbbet szenvedett a templom, hova betört az ár s mindent elrombolt, míg végre a templom főbejá­rása kidőlt , a víz ezen keresztül útat tört magának. Pesten a pincék legnagyobb része megtelt víz­zel ,­­ az ott levő raktárak tönkre tétettek , a nagy értékű papírok, fehérneműek, fűszeráruk haszon­­vehetetlenné váltak. Az új sugárúton a villám le­csapott s a feltépett köveket messze szétszórta. A József-téren pedig tűz ütött ki. A halottak száma felette nagy, mit biztosan nem jelezhetünk, mivel a romok között még mindig akadnak hullákra, hozzád láncolva, még hűtlenségemből és hűtlenségem büntetéséből is. Mari, érzed-e az új nap melegét? A lázban égő asszony karjaim közé roskadt és enyim lett szerelmének minden kincsével együtt, és a feledésnek nem lehet oly sűrű fátyola, mit e perc boldogságának tüze keresztül ne égessen. Örök, örök lesz e pillanatok emléke, melyek nemmé tették ama mennyei úr színe előtt, ki midőn feledkezéseinket és bűneinket mérlegeli, a túlsó serpenyőbe nemcsak erényeinket, hanem szerencsétlenségünket is oda­veti. És ah mi sok földi ítélet szakíttatik szét így odafenn ! Vétek volt ez óra szerelmes feledkezése ? Gondold meg, Péter, minő mostoha gyermekei va­lóak mindketten a sorsnak. úgy zajg , forog, tombol körülem e késő éjjeli órában a világ, hogy alig tudom, mit vetek papírra. Egyszerre, magamhoz térve mámoromból, egyedül találtam magamat a kertben. Nesztelen, csöndes minden körülöttem; se sírás, se kacaj. Csak a há­rom nagy platánfa ágai közt zizeg a hideg szél, az emelkedő terhes felhők postája. Befelé indultam és jó éjszakát akartam kívánni neki, még egyszer sze­mébe nézni, megszorítani kezét és meggyőződni róla, hogy a mi történt nem álom volt. Ajtaja bezárva. Zörgetek, semmi felelet. De ím, ablaka világos. Pál, illik-e ez ? A menyasszonyom. Kicsiny a nyílás, de belátni rajta az egész szobát. Feje asztalra hajtva, melyre szétbomlott haja hull. Kezében görcsösen szo­rít egy levelet. Engem is megreszkettet lázas vonag­­lása. Mari, Mari, Mari! Mind hiába, ód éld át mi­nél előbb a küzdelem e végső napjait. Minek titkolod előttem könnyeidet? Én tisztelem és lecsókolom őket. Isten veled, velem , mindnyájunkkal. Pál. TIZENKETTEDIK LEVÉL. Május 21. Mari az éjjel ideglázba esett. Mind e percig hasztalan könyörgök ajtajánál. Anyámon kívül kit sem bocsát szobájába és ő oly kétségbeesett arccal jár ki s be. Mi lesz belőlem ? Mily közel van a mennyhez a pokol! Délelőtt roszabbul lett, újra orvosért kellett a városba sietnem. És nem volt itthon a kocsink. Iván szánt meg, de mily ördögi szánalom volt ez! Kétségbeesésem kitaláltatta vele az úton titkomat, hogy menyasszonyomért, mindenemért remegek, hogy az én pusztulásom függ Mari sebes leheletének kifogyásától, és vallomásra kényszerített. Irgalmat nem ismerő szíve kételkedett fölötte, hogy igazán szerettessem, és átkozott nyugalommal hozta kap­csolatba fenyegetett üdvösségemet a hírekkel, melyeket néhány napja hallott a kastélyban. Az öreg grófné, kinek sok könnyébe került e szomorú történet, addig rimánkodott fiának, hogy kisértse meg boldog­talan nejével a kibékülést, míg a napokban rábírta őt. Géza gróf bizonynyal írt már nejének és e levél volt a villám, mely nyugalmának épülő hajlékát fel­gyújtotta. A grófné leküzdött szerelmét gyöngesége újra élesztette a levélre, de a múlt kínjai is föltá­madtak lelkében és csak új csalódással fenyegették. Mit tegyen ? A kétségbeesés árjában találkozott ve­lem és egy perc alatt szétszakította habozásának lehetőségét. — Ez vezette karjaidba, Pál, szegény ábrán­dozó fiú te. Ugy­e, ismét egy szertefújt álom? De minek mindig álmodnátok? Ereimben megdermedt a vér és nem volt sza­vam feleletre. — Csak a kétségbeeséstől akarlak megmenteni, — folytatta Iván , — ha meghalna a grófné. Ne ne­heztelj rám, Pál. Az orvosságról csak gyermekek kérdik, ha édes-e? Csak használjon. Egészen sötét van körülöttem, valóságos éj­szaka. Semmi sugár, semmi sugár! Pál. Választópolgárok! Az országy­űlési kép­viselő-választási jog, a honpolgári jogok legnemesebbike. A­ki ezen nemes jogát gyakorolni elmu­­lasztja, az bűnt követ el a haza ellen. A­ki ezen nemes jog gyakorlásában saját esze és szíve jó meggyőződését bárkitől és bármiként sugalmazni engedi, az bűnt követ el saját emberi méltósága ellen. Tiszteljük mindenki meggyőződését, de viszont tiszteltessük mindenki által a magun­két is. Fel mindenki a szavazásra! de a komoly ügyet megillető szép renddel és higgadt­sággal. Július 4-dikén, vasárnap reggel 7 órakor a felsőkerületiek a belső sétatéren, az alsókerületiek a kistemplom­ téren gyülekezzünk össze, onnan tömegesen a vá­lasztási helyekre, a városházához és a Ladányi házhoz vonulandók. A haza minden hű fiától megvárja köte­lessége teljesítését! Sziládi Lajos, a függetlenségi párt elnöke: Újdonságok.­ ­ Mocsáry Lajos felső-kerületi képviselőjelöltünk, engedve a hozzá intézett kérésnek, a szombat esti vo­nattal közénk érkezik. Midőn ez örömhírt közöljük, szombaton délután megjelenő lapunk ha­sábjain is felhívjuk a t. választópolgárokat szere­tett képviselőjelöltünk fogadásában való részvé­telre. Fél, tisztelt polgártársak! fogadjuk azon jeles férfiút illőleg, a­kinek derekabbságát még ellenfele is kénytelen-kelletlen, de félre­magyaráz­­hatatlanul elismerte.­­ A Mária­városi fürdő vizét vegyé­­szi vizsgálat alá vetvén Kohányi Győző vegyész, úgy találta, hogy 1000 súlyrész víz tartalmaz: 1418 szénsavas szikéleget; 264 vilsavas mészéleget; 205 szikhalvagot; 185 mészhalvagot; 1­55 kénsavas szik­éleget; 1312 mészéleg vízegyet; 0 63 légsavas ham­­éleget; 0 32 légkönhalyagot; 0 25 szénsavas keser­­éleget; 013 vaséleget; 0­ 007 légenysavas szikéleget.­­. Kada Elek szép tehetségű, jeles képzettségű köz- és váltó ügyvéd, irodáját a budai nagy­ utcán, a John-féle házban megnyitotta. Melegen ajánljuk a t. közönség figyelmébe!­­ A nemes ifjúság mulat! Már régóta hallunk panaszokat a reform, lyceumi tanuló ifjúság gyalázatos magaviseletére vonatkozólag, de hallgat­tunk eddig, mert az ifjúságnak őszinte baráta va­gyunk s minden kicsiségből nem szeretünk nagy zajt ütni. Hétfőn est­e 10 óra táján azonban a r. katho­­likusok főtemploma mellett oly éktelen ordítozást vit­tek végbe szerb és magyar nyelven a derék főgymna­­siumi tanuló ifjak s egymást oly barátságosan és hévvel szorongatták, hogy bármely neveletlen béres­nek is becsületére (nem) vált volna. Az ily magavi­selettel szemben a tartózkodásnak meg kell szűnni. Felkérjük, sőt felhívjuk ennélfogva az igazgatóságot a botrány­készítők szigorú megbüntetésére, a rendőr­séget pedig arra, hogy, ha ily eset még előfordul , tegye meg kötelességét, tegye hűvösre a főiskolának bővérű, gyönyörűséges mákvirágait, kik az utcákat kezdik veszélyessé tenni.­­ H­o­llósi Zsigmond reform. 1 . c­e­­u­ra­i tanár a múlt héten jegyezte el Nagy Lajos árvaszéki elnök kedves leányát, a szép Nagy Teréz kisasszonyt. Nagy boldogságot!­­ A tűzoltóknak július 27-kén tartott díszgyakorlata egészen sikerült. A­kik még mindig ellenségei voltak ez intézménynek, ezen alkalommal lehetetlen volt meg nem nyeret­­niök. Kubinyi nemcsak ügyes tűzparancsnoknak bi­zonyíta be magát ezúttal, hanem tapintatos ünne­pély rendezőnek is, gondoskodván arról, hogy a sokáig tartó s így unalmassá válható díszgyakorlat nyújtson valami nevetségest is. A gyakorlat végez­tével , a szabadelvű kormánypárti kör helyiségében társas estebad és táncmulatság tartatott.­­_ A községi iskolák vizsgálatai folyó hó 13., 14. és 15. napjain lesznek.­­ A helyi boltok előtt az ernyők nyelei oly rettenetes alacsonyan állnak, hogy a járó­kelőknek folytonosan vigyázniok kell kalapjukra. Csodálkozunk rajta , hogy a jó magas kapitány még nem vette ezt észre.­­ Hát ez mi akar lenni? A csendes halállal, végelgyengülésben kimúlt „Kecskeméti La­pok“ legutolsó számában kijelente a lapbizottság, hogy a lap megszűnik s mégis fordult elő a lapban egy cikk, a­melynek folytatása következik, a tárca­cikknek pedig vége következik. Talán a másvilágon, a feltámadás után? A Humen. Szakács István, a helyi reform, lyceum legjelesebb tanárainak egyike s lapunk de­rék munkatársa — a­mint halljuk — a múlt héten jegyezte el a bájos és kiválóan kedves Pólya Róza kisasszonyt. A boldog jegyeseknek őszinte szívvel kívánunk tartós boldogságot.­­ Beküldetett. Miután F. tanár úr érte­sítése folytán tudomására jutottam annak, hogy nevem aláírásával valaki a „Fővárosi Lapok“ szer­kesztőjének „Hymen“ czím alatt eljegyzéseket tar­talmazó pletyka czikket küldött be, ennek folytán szükségesnek látom mindazoknak, kik erről némi tudomással bírnak — kijelenteni, hogy nevem a cikk aláírásánál bitorolva volt. T. : K­e­c­s­k­e­m­é­t­r­ő­l küldöttség megy a magyar királyhoz. A Cigány-városbeli lako- TIZENHARMADIK LEVÉL. Május 23. Minden napunk súlyosabb. Az orvos hallgat, egyetlen bíztató szava sincs. Ma behivatott Mari. Minő viszontlátás ! Egy keleti mese tartja, hogy a haldokló annak, kit imádkozásra tud kényszeríteni maga előtt, lelke legmélyére lát. Én térdemen imád­koztam Mari előtt és ő forró kezével keresve keze­met , láztól bágyadt és mégis nyugtalan, elnémulni készülő és mégis háborgó hangon suttogta: — Sirasson meg, Pál, sirasson meg igaz lel­kéből. Ne tépelődjék, ne gyötrődjék. Csak az isten nem akarta, hogy boldogok legyünk; én szívemből akartam. És az ő akaratának kell teljesednie! Csodát, csodát, uram. Mondj le, ha szerető atyánk vagy, egyetlen egyszer akaratodról. P. TIZENNEGYEDIK LEVÉL. Május 24. Mari meghalt. Már el is temettük. Jöjj azon­nal. Hozd magaddal elhajított ecsetemet, mert meg­őrülök nélküle. P.

Next