Kecskemét, 1875. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1875-10-10 / 41. szám
III. évfolyam. Kecskemét, 1875. Október 10. 41. szám , . ............. ..........■" ■■■■'" ■■ ■■■■■<! ■■■■■■■■■' ■■ ■■■■■■ "■ ■■■■■' .■ ■ ■ ■■■" ■■■■■■ ■" ■■ ' ■ * — ----------r\ . ^ Megjelen ® t mm f Előfizetési díj: ® _ Egész évre. 5 frt — kr. —- vapcircMUT ^51 Felelős szerkesztő és fiTM Jp H fiP® 8 Sff 51 HFTM fi lhirdetés-díj: ki.dö: m Juj U mjp £a Jyf ül A JUt A * .'AS: Szűcs Ferenc, TM~ TM háromszor: 7 kr. hivatalos helyisége: ‘ „ Hivatalos hird. díja alatt, a törvényszék épit- Politikai és társalmi hetilap. I ETTit?: W lete átelleneben- Júji feji“ Bélyegdíj: 30 kr. # Nehány szó „Az összeférhetlenségi kérdéshez.“ (Vége.) Hogy a tiszti ügyész fiók irodát tartson, arra semmi szükség sincs, mert a hivatalos helyiség nem is iroda, hanem hogy mire való, fentebb már kimutattatott. Ügyvédi irodát segéd és írnok nélkül képzelni is alig lehet, már pedig a tiszti ügyész, köztörvényhatóság részéről , sem segéddel, sem írnokkal el nem láttatván , ilyenekről magának kell gondoskodni, s azokat saját erszényéből fizetni. A hivatalos helyiségbe ezeket el nem helyezheti, kivált Kecskeméten, hol — mint fentebb érintetett helyiségét — szobának sem lehet nevezni. Hol helyezze hát el őket? természetes, hogy saját lakásán, hol neki irodát tartani jogában áll, de sőt ezt tenni már csak azért is kénytelen — még ha kényelmes hivatalos helyisséggel bírna is — minthogy arról — mindaz, ki a tiszti ügyészi teendőket ismeri — minden kitanítás nélkül meggyőződhet, hogy a tiszti ügyész, különösen a peres ügyeket illetőleg, a hivatalos helyiségben egy lényegesebb és nagyobb fontosságú munkáját sem végezheti el, — mégpedig azért, mert a hivatalos helyiségben — hová a szükséges értesítések megnyerése s egyéb értekezések végett, belépni mindenkinek joga van, hiányzik a kellő nyugalom és háborítatlanság. De egyébiránt is, nem sokra menne a tiszti ügyész, ha csupán csak tiszti ügyészi teendőinek teljesítésére nézve is — a hivatalos helyiségre és órákra szorítkoznék. A tiszti ügyésznek tulajdonkép hivatalos órája nincs, neki, ha kötelességének megfelelni akar, a napnak egyéb óráit, sőt leggyakrabban éjjeleit is — tiszti munkálatainak teljesítésére kell szentelni és áldozni. Így tesznek a tiszteletbeli tiszti ügyészek is, kik t. i. a hivatalos helyiségben egyetlen egy betűt sem dolgoznak. A tiszti ügyésznek tehát múlhatatlanul saját lakásán kell irodát tartani, és így nem kénytelen arra, hogy a köztörvényhatósági épületre írja ki ügyvédi irodáját, mire különben is sem ok, sem szükség nincs. A „zsírosabb városi ügyek elhalászására“ (kir. ügyész kifejezése) vonatkozó aggálynak nincs sem értelme, sem alapja. Mert, ha kir. ügyész úr a városi ügyeket érti, azok úgy is a tiszti ügyészek közt osztatnak ki, és így elhalászásra szükség nincs, ha pedig e kitétellel az egyes lakosok ügyeire célzott, ez esetben legyen megnyugodva, mert a tiszti ügyész elfoglaltatásánál fogva kevés egyes lakos peres ügyét vállalhatja fel, és győződjék is meg arról, hogy a „zsíros ügyek elhalászása“ nem a hivatalos helyiségekben, hanem másutt, magánutakon és módokon szokott gyakoroltatni. Hogy a tiszti ügyész — mint az ügyvédi kamarának tagja, a magánügyekről rendes ügyvédi könyveket tartani és vezetni köteles, erre nézve semmi ellenvetésem nincs; — de hogy joggyakornoka nála hiába töltené az időt, azt már határozottan tagadom. Tagadom pedig azért, mert az 1874. XXXIV-ik t. e. 11-ik § ában erről egy betű sincs. Azt, hogy a tiszti ügyész ne volna egyszersmind ügyvéd is, kir. ügyész úr sem vonja kétségbe, (mert különben azt lehetne feltételezni, hogy ügyészt orvosból, mérnökből, vagy éppen iparosból is lehetne választani). Márpedig az idézett t. c. szinte idézett §-ában, ha a tiszti ügyész meg nem említtetik is, de megemlíttetik az ügyvéd. Miután pedig tudta a törvényhozó testület, hogy az ügyész egyszersmind ügyvéd is — azt külön megemlíteni feleslegesnek tartotta. Igazolja ezt a gyakorlat is, — mert mióta az ügyvédi kamarák fennállanak — oly egyén , ki nálam joggyakorlaton volt — az ügyvédi vizsgán kifogás nélkül átbocsájtatott. — De nem is volna az ellenkezőnek értelme, ha meggondoljuk azt, hogy a tiszti ügyésznél oly című és természetű ügyek megfordulnak, melyek magán ügyvédnél soha, vagy igen ritkán, és így a joggyakornok a tiszti ügyésznél több oldalú képzettséget szerezhet, mint más egyes ügyvédnél. Kir. ügyész úr a kamarai tagságra nézve akadályt lát még a tiszti fizetésben is. Az igaz, hogy a tiszti ügyész fizetéssel is elláttatik. (Kecskeméten t. i. 1000 írttal, tehát nem legtöbb fizetéssel, mint kir. ügyész úr állítja). Igen, de figyelembe kell venni azt is, hogy a tiszti ügyész segédjét és írnokját saját erszényéből fizetvén, e miatt hivatalos fizetése nagyon is leapad, mi sértő lehet hát abban, ha ennek helyre ütésére egyszer vagy máskor egyes lakosok ügyének vitelét is elvállalja. Ez nem melléküzlet, mint kir. ügyész úr állítja, hanem hivatalos körével és teendőivel teljesen összeférő. Ez így van országszerte minden köztörvényhatóságnál , és nem látom át, hogy azon esetben, ha a tiszti ügyész hatósága teendőit elvégzi, mi oka lenne őt a hatóságnak ebben korlátozni. De ez különben is oly kérdés, mely csak a hatóság és tiszti ügyész közt foroghat fenn, egy harmadiknak pedig ehez éppen semmi köze sincs. A tiszti fizetés tehát a magánügyködéstől, — ha csak kikötve nincs — senkit el nem zárhat, annál kevesebb ok lehet pedig még arra, hogy e miatt kamarai tag ne lehessen. Hiszen az uradalmi ügyészek mindannyian szinte évi fizetéssel láttatnak el, és jutott-e eszébe mégis valakinek azt állítani, hogy az uradalmi ügyészek magánügyeket nem vállalhatnak , vagy az ügyvédi kamarának tagjai nem lehetnek. De mi több, hány magánügyvéd létezik olyan, ki nemcsak egy, hanem több megbízójától bizonyos évi fizetést húz, egyes per után pedig díjazást nem követelhet. Hát az ilyen miért lehet tagja a kamarának? A fizetés sem arra, hogy e miatt az ügyész (vagy ügyvéd) másnak is perét fel ne vállalhassa, sem arra, hogy a kamarának tagja ne lehessen, nem ok és nem akadály. Végre kir. ügyész úrnak állítását — minden előadott nézete és indokolása mellett is — teljesen megcáfolja azon körülmény, és gyakorlat, minélfogva nem létezik az egész országban egy tiszti ügyész (de csupán tiszti ügyész jól meg tessék érteni — nem pedig egyszersmind jegyző vagy tanácsnok is) is olyan, ki egyik vagy másik ügyvédi kamarának tagjául fel ne vétetett volna, és igen helyesen, mert azok felvétele nemcsak törvényes, de törvény rendelte kötelesség is; mert midőn az 1870: XLII-ik t. c. 60-ik §-a határozottan kimondja, hogy a tiszti ügyész „képviseli a törvényhatóságot magánügyeiben,“ az 1874: XXXIV. t. c. 2-ik §-a pedig — azokat, kik ügyvédi oklevéllel bírnak, a kamara tagjai közé felvétetni rendeli; ebből határozottan és elvitathatatlanul következik, hogy a tiszti ügyész a kamara tagjává magát felvétetni köteles, mert vagy az előbb idézett törvény neki kiváltságot adna — mit azonban egy tiszti ügyész sem követel, — vagy az ügyészi tisztség országszerte megszűnnek. Miután azonban az utóbb idézett törvény sem a tiszti ügyészség e részbeni korlátozásáról, sem annak megszüntetéséről nem intézkedett, — mert arról intézkedni szükség nem is volt, — ennek corollariuma egyátalán fogva nem az, hogy a „korábbi törvény enged az utóbbinak“ (kir. ügyész szavai), hanem az, hogy a két törvényben a törvényhatóság semmi összeütközést nem találván , azokat igenis megegyezőknek és összeférhetőknek tartotta, ugyanazért, kir. ügyész úr elmefuttatásai dacára — e téren gyakorlott minden jogtudós meggyőződik és egyet ért abban , hogy a tiszti ügyésznek az ügyvédi kamara tagjai közé múlhatatlanul fel kell magát vétetni. Huszty Pál: Politikai szemle. A magyar „országos küldöttség“ (delegáció) austriai kartársaikkal együtt a közös ügy ellátására szükséges költségek megszavazása végett Bécs városában időznek; működésük célja: a közös külügyi, hadügyi, pénzügyi költségvetések majdnem érinthetlen számaival való megismerkedés és a megbarátkozás. Andrássy gróf közös külügyminiszer előadta ékes beszédben mind a két küldöttség előtt a béke fenntartására irányzott munkásságát s örömmel jelzi, hogy a béke egyhamarjában nem lesz megzavarva; ezen külügyminiszteri előterjesztést és békebiztosítást szívünkből örvendezve vehetjük tudomásul Lajtán innen; de Lajtán túl báró Koller közös hadügyminiszter föltételt szab Andrássy gróf külügyminiszter békebiztosításainak, t. i. az új bronzacélágyúkat. Ezen új ágyúkat Uchatius tábornagy találta föl és önteti a bécsi fegyvergyárban , hol a delegátusok tiszteletére öntetett is egy ily Uchatius - példányt, sőt lövetett is vendégeinek hatályosabb kapacitálására. Magyar delegátusaink elragadtatva szólnak a bécsi fegyvergyárban tapasz