Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-02 / 1. szám

IV. évfolyam. Kecskemét, 1876. Január 2. 1. szám. Qr& Hirdetés díjak: Magán hirdetéseknél: 1 centiméter magot ha­­sáb-t­eletért : 1- szer iktatva. . 20 kr. 2- szer „ . . 13 * 8-szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: 1- szer iktatva 8 frt — kr. 2- szer „ 2 „ 75 , 3- szor „ 2 - 60 . Megjelen minden Vasárnap. Szerkesztő- és kiadóhivatal, hova a lap szellemi és anyagi részét illető kül­demények intézendők : Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — * Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — * 60 „ Egyes szám­ára . 13 kr. Bélyegdíj­­ minden iktatásnál külön 80 kr. 0. Boldog új évet, így üdvözli ma, az f­jév kezdetén mindenki a vele találkozót. .,Boldog új évet!“ így üdvözöljük ma mi is­­. olva­sóinkat, kikkel lapunknak ezen új alak­­jában most van szerencséje először talál­kozni. Mit is kívánhatnánk egyebet, mivel kezdhetnék méltóbban pályafutásunkat, mint azon kívánsággal, hogy az újév feledtesse el a múlt év keserveit, hogy hozzon számunkra titokzatos méhében oly örömöket, melyeknek élvezése által a kiállott csapásokra és fájdalmakra vissza ne''emlékezzünk, hogy azoknak felidé­zése ne dúlja fel lelkünk nyugalmát. Mert vájjon van-e valaki közöttünk, ki­­­nek feledésre szüksége ne volna? Van-e, kit az rémült év meg nem sebezett? Kit vagy lelki vagy testi s anyagi csa­pás nem sújtott? Azt hisszük senki sincs. És ha ez valóban így van, ha az elmúlt év oly mostoha volt hozzánk, nem-e a legméltóbb, nem-e a leghelye­sebb ü­dvözlet-e ez a boldog új évet! Az emberi természet sajátsága az, hogy a meglevőnél mindig jobbat kíván, hogy azzal teljesen megelégedve soha nincs. Hát midőn a meglevő csakugyan olyan , melynek elviselése nehéz és ag­godalmas, melynek végével fájdalmas sóhaj emelkedik fel keblünkből, ha arra vissza gondolunk , nem a legjogosabb-e azon kívánat, mely egy jobbnak eljöve­teléért hangoztatik ? Itt állunk azon ponton, mely elvá­laszt a múlt évtől s egy sötét beláthat­­lan útnak kezdetéhez vezet, hogy az úton, melyen pályánkat futjuk, a jó vagy balszerencse lesz-e útitársunk még csak sejtenünk sem lehet, de nemcsak sejt­jük, hanem érezzük, tudjuk azt, hogy az új év igen élénken emlékeztet min­ket — embereket — múlandó tünékeny­­ségünkre s e miatt némi elfogadás vonul át lelkünkön. De a remény és bizalom az elfoga­­dást eloszlatja, kedélyünket megnyug­tatja, és azon tudat, hogy embertársa­inknak nem kárára, sőt hasznára fogunk működni, bátorságot nyújt nekünk, az újév kezdetéhez. Attól áthatva, ezt tudva kezdjük meg tehát pályafutásunkat azon kívánság ismétlésével: boldog új évet! Arra, hogy az elmúlt éven áttekint­sünk, bírálván és ítéletet mondván a világesemények felett, nincs terünk, sőt lapunk szűk kerete még a minket közvet­len érintő hazai események átnézésére is elégtelen. Megmaradunk tehát saját körünk­ben, melyben pályafutásunkat megkez­dettük, megmaradunk azon körben, melyben meggyőződésünk szerint ha­szonnal működhetünk. Vajha oly sze­rencsések lehetnénk, magunk elé kitű­zött célunk elérésére az eszközök meg­választásában , mint a­mily tiszta és jót­akaró törekvésünk. Célunk: Szeretett városunk közművelődésének, szellemi fejlődésének, a közönség jólé­tének előmozdítása. A jó egyet­értés, egymás iránti szeretet munkálása. Ha egyedül magunkat tekintjük, önismerésünk kétségessé tehet az ered­mény felől, de egyrészről a kitűnő munkatársak, kik áthatva a cél magasz­tossága által működésökkel segíteni fognak, másrészről a sok jóakarat érzete felbátorítanak s bizonyára nem hiába, mert felveszik azon szikra szerepét, mely meggyujtja keblünkben a megkezdett munka véghez vitelére megkivántató lelkesedést. Nem önérdek, még kevésbé haszon­lesés az, mely miatt csekély tehetsé­günket foglalkoztatjuk. Lapunk megin­dítására szülővárosunk iránti ragaszko­dásunk, szeretetünk s a t. közönség iránt érzett jóindulatunk utal és buzdít. Azt ígérjük, hogy a „Kecskemét“ mindig az igazság útján jár s az utat, mely ettől eltér, sohasem fogja ismerni. Azok működését, kik a közügyeket in­tézik , vagy azok intézésében tevékeny részt vesznek, élénk figyelemmel fogja kisérni és ha akár emberi gyarlóságból, tévedhetőségből, akár önhaszonlesésből az igazságtól eltérnek, ott gyengéden , itt erősen, figyelmeztet, int s ha kell ostoroz az igazság megtartására. Szóval a „Kecskemét“ a nagyközönség érdeké­ben az egyesek­ és a közönségnek éber őre, a közügyek intézőinek pedig szigo­rú, de igazságos ellenőre leend. És ha látni fogja a t. közönség, hogy a lap ezen ígéreteket mindig, minden körülmény között megtartja, igyekeze­tünk jutalmául, törekvésünk elismeré­séül, segítsen becses támogatásával, mű­ködésünk hasznosságának minél széle­sebb körben való éreztethetésére. A cél, melyet magunk elé tűztünk nemes, a szándék, mely minket vezérel -- azt hisszük mindenki által — helye­selhető. Ily cél, ily szándék által lelke- síttetve, kitartó munkával az óhajtott eredményt biztosan elérjük s ez leend kötelességünk teljesítéséért a legszebb erkölcsi jutalom. Ily reménységtől áthat­va kívánunk­­. olvasóinknak ismételve: boldog új évet! Szűcs Ferenc, a „Kecskemét“ felelős szerkesz­tője s kiadó-tulajdonosa. Megehető madárfészkek. A megehető madárfészkeket nagyobb, részint a déli szigetes tengeren szedik, főkép Java, Borneo, Celebes és a Sula szigeteken. A madár, mely azokat készíti, egy kis fecske (Hirundo esculenta). Ez a Salangan fecske, a­mint azt nevezik, igen kicsiny, a háta barna, hanem a hasa és a szárny tollainak a végei fehérek; repülése bámulatos sebes és biztos; a Java part­jain , hol a tenger hullámai szilajon ro­hanva csapódnak a meredek sziklafalak­hoz, az atommá zúzott s zápor eső alak­ban vissza huk­ó tengervízben lehet ezen madárkákat látni fel s alá repkedni. Való­színűleg ezek összezúzott csiga részecské­ken élednek. Ha a felemelkedő és leszálló víz színét nézi az ember, látja, hogy a sziklában levő likák hol birítva, hol nyitva vannak, és hogy ezen kis madarak, az alkalmat lesve, e likákon villám sebesen ki­­s beröpködnek. Az ő fészkeik a szikla boltozatához vannak ragasztva. Micsoda tehát az a megehető madár­fészek , mely a gazdag chinainak oly ked­venc eledele? Ez azon rácsozott külső része az építménynek, melyen maga a fészek áll, mely tengeri fűből és apró levelekből van rakva. Ezen rácsos tartónak kétféle alakja van, az egyik lapossas, mint az osztriga héja, a másik mély, kanál alakú. Ez állati eredetű áttetsző, mint a gyöngy­ház, fehér szaru vagy finomított vizahó­lyag. Régente azt hitték, hogy ezen ko­csonya forma anyag a madár zúzájában készül tengeri füvekből és növényekből. De ez tévedés. Ha az ember a fészkelés idejében ezen madarak gyomrát kinyitja, abban bogarakat talál, és semmi növény­félét, mert ezen madaraknak nincs zúzá­­juk. Dr. Bernstein úgy találta, hogy azon időszakban ezen madarak nyelve alatt a nyálka­gumók rendkívül nagyra vannak kifejlődve ; midőn a csőrök szétnyittatnak, két nagy daganat látható, mindegyik olda­lon egy-egy, és ezek szolgáltatják azon kérdéses anyagot. Ezek nyúlós, ragadós anyagot tartalmaznak, hasonlót a felol­vasztott s megkeményedett mézgához, a szájból hosszú cérna alakban kihúzható, s rövid időn megszáradván, hasonló — még górcsövön nézve is — a fészek rácso­zatához. Faleveleket s más tárgyakat lehet ezen nyálkával összeragasztani; minthogy van is egy Salangan fecske faj, mely fész­két nem csinálja a fentebb említett nyálka­­rácsozatra, hanem nyálkájával füveket s leveleket raggatva össze, azokat a sziklá­hoz tapasztja. Ezen faj fészeknek a keres­kedésben csekély értéke van. Ezen fecs­kékről hibásan azt hiszik, hogy tengeri fűvel élnek. A Salangan fecske egy évben négy­szer rak fészket, mert a három elsőt elsze­dik, s csak a negyediket hagyják meg neki benne költésre, szaporításra. Mindazál­­tal számok nem keresbedik , amit jól tud­hatnak , mert a fészkek számát tudják, s minden fészekre két madár számítandó. A Karang Bolongi barlangban Jávában 330 ezer fecske van, melyektől mintegy 500 ezer fészek szedetik el évenként. A fészek szedés akkor történik, mikor a kis mada­rak nagyobb része már kezd tollasodni, mert mikor azok már egészen megtolla­­sodtak, a fészek rácsozata színessé és hasztalanná lesz. Az elszedett fészkekben talált kis madarak s tojások szívtelenül a tengerbe hányatnak. Az elszedett fészkek megtisztittatnak s osztályoztalak s bambu vagy pálma rostitól készített zsákokban a kereskedőknek eladatnak, kik azokat újra osztályozzák és fél pikulonként (70 font) ládikákba csomagolják. Ezen ládákból legtöbb megy Ch­inába, s az a kevés, melyet mint különösséget hoznak Amerikába és Európába, alig ér­demel említést. A legnagyobb kereskedés űzetik e madárfészkekből Cantonn­al, hova évenként 1680 mázsa megy, vagy mint­hogy 50 fészek megy egy fontra. Összesen vitetik Chinába 8.400.000 fészek, 2 millió 800.000 pár madár után. Cantonban leg­inkább kétféle fészket ismernek, u. m­. a „mandarin“ és közönséges fészek. Az első, mely fehér színű, pikulja 6—8,000 frt, vagy egy font ára 40—60 frt, a­mi túl­ságos ár, ahoz hasonlítva, a­mit a fészek­­szedők kapnak életveszélyes munkájuk után, a­mi a piaci árnak csak 10 —120/0-a. A másodrendű fészek ára 3,200—5,600 forint. Az úgynevezett tengerifű evő fecske fészkének fontja csak 3 frt. A fészkek víz­ben vagy húslében szétolvasztatnak, s le­vesül használtatnak ebéd kezdetén, mely a gazdag d­unaiak asztaláról ritkán, a császáriról soha se hiányzik. A dunaiak nagyra becsülik ezt, mint hevítő szert, de ezen vélemény alaptalan. Troschel, bonni tanár vizsgálata kiderítette, hogy ezen fészkek se nem táplálók, se nem hevitők, hanem hasonlók bármi állati nyálkához. A chinaiak tehát drágán fizetik meg azt, a­minek semmi belbecse, haszna nincs. Javaslat a „Kecskemétvidéki gazdasági egylet“-nél kecskeméti szőlőskertekben teendő eljárásokról. Gábor József, érdiószegi áll. vincellér­képezdei igazgatótól. A midőn a nagyméltóságu földművelés­ipar és kereskedelmi minisztérium által fel­­szóllíttattam, miszerint Kecskemét, Kőrös és Cegléden gyümölcsészeti, illetőleg szőlé­szeti előadásokat tartanék, — örömmel ra­gadtam meg az alkalmat, hogy részint azon már szép hírben állott, de előttem még csak hírben ismert városok gyümölcsészeti iparát közelebbről megismerhessem, — és ott tapasztalatimat újabb ismeretekkel gazda­gítsam , részint az általam felismert hiá­nyokra nézve, eddigi csekély ismereteim szerint javaslatokat adhassak. Hanem mindezen tervezeteim az idő rövidsége miatt ez alkalommal csak Kecs­kemétre terjedhettek ki s ott is azon igen terjedelmes gyümölcsészeti telepet csak nagy­jából átfutva valók szerencsés megszemlél­hetni. Mindamellett azonban annyit felismer­hettem , miszerint Kecskeméten a gyümöl­­csészet s borászat terén egyes eljárások módosítandók ugyan, miáltal azon ipar jö­vedelme tetemesen felemelhető, hanem az azon iparban okvetetlen szükséges szorga­lomra Kecskemétet buzdítani legkevésbé nem szükséges, mert Kecskeméten részint a mun­kásság iránti hajlam, részint már a gyümöl­­csészet hasznosságából szerzett tapasztalat annyira emelte a buzgó szorgalmat, hogy Kecskemét, a gyümölcsészet terén a nemzet­­gazdaság hasznára már eddig is tett elő­­haladásával, nemcsak Magyarországnak , ha­nem a legnépesebb és civilizáltabb ország­nak is mintaképéül állítható fel. Ezen állításomat igazolja azon tény, hogy Kecskemét 5 — 6 ezer hold területet, mely mint futó homok nemcsak mint maga használlatlan talajnak van elismerve, hanem a gabna termő jobb minőségű földeket és a város részeit is eltemetéssel fenyegette, oly sikerrel ültette be gyümölcs és szőlő­­fával , hogy általában véve a gyümölcsfának majdnem minden fajai óriásokká fejlődtek s azok a szorgalmas ápolás következtében elég bőven is teremnek.­­ Még a mellett Kecskemét a most már szerencsés helyzetét is felhasználva, hő gyüm­ölcsterm­ését annyira beleh­ozta a kereskedésbe, hogy úgyszólva, az egész gyümölcstermése vonaton szállítta­­tik el s abból évenként százezreket veszen be.

Next