Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-02 / 1. szám
IV. évfolyam. Kecskemét, 1876. Január 2. 1. szám. Qr& Hirdetés díjak: Magán hirdetéseknél: 1 centiméter magot hasáb-teletért : 1- szer iktatva. . 20 kr. 2- szer „ . . 13 * 8-szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: 1- szer iktatva 8 frt — kr. 2- szer „ 2 „ 75 , 3- szor „ 2 - 60 . Megjelen minden Vasárnap. Szerkesztő- és kiadóhivatal, hova a lap szellemi és anyagi részét illető küldemények intézendők : Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — * Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — * 60 „ Egyes számára . 13 kr. Bélyegdíj minden iktatásnál külön 80 kr. 0. Boldog új évet, így üdvözli ma, az fjév kezdetén mindenki a vele találkozót. .,Boldog új évet!“ így üdvözöljük ma mi is. olvasóinkat, kikkel lapunknak ezen új alakjában most van szerencséje először találkozni. Mit is kívánhatnánk egyebet, mivel kezdhetnék méltóbban pályafutásunkat, mint azon kívánsággal, hogy az újév feledtesse el a múlt év keserveit, hogy hozzon számunkra titokzatos méhében oly örömöket, melyeknek élvezése által a kiállott csapásokra és fájdalmakra vissza ne''emlékezzünk, hogy azoknak felidézése ne dúlja fel lelkünk nyugalmát. Mert vájjon van-e valaki közöttünk, kinek feledésre szüksége ne volna? Van-e, kit az rémült év meg nem sebezett? Kit vagy lelki vagy testi s anyagi csapás nem sújtott? Azt hisszük senki sincs. És ha ez valóban így van, ha az elmúlt év oly mostoha volt hozzánk, nem-e a legméltóbb, nem-e a leghelyesebb üdvözlet-e ez a boldog új évet! Az emberi természet sajátsága az, hogy a meglevőnél mindig jobbat kíván, hogy azzal teljesen megelégedve soha nincs. Hát midőn a meglevő csakugyan olyan , melynek elviselése nehéz és aggodalmas, melynek végével fájdalmas sóhaj emelkedik fel keblünkből, ha arra vissza gondolunk , nem a legjogosabb-e azon kívánat, mely egy jobbnak eljöveteléért hangoztatik ? Itt állunk azon ponton, mely elválaszt a múlt évtől s egy sötét beláthatlan útnak kezdetéhez vezet, hogy az úton, melyen pályánkat futjuk, a jó vagy balszerencse lesz-e útitársunk még csak sejtenünk sem lehet, de nemcsak sejtjük, hanem érezzük, tudjuk azt, hogy az új év igen élénken emlékeztet minket — embereket — múlandó tünékenységünkre s e miatt némi elfogadás vonul át lelkünkön. De a remény és bizalom az elfogadást eloszlatja, kedélyünket megnyugtatja, és azon tudat, hogy embertársainknak nem kárára, sőt hasznára fogunk működni, bátorságot nyújt nekünk, az újév kezdetéhez. Attól áthatva, ezt tudva kezdjük meg tehát pályafutásunkat azon kívánság ismétlésével: boldog új évet! Arra, hogy az elmúlt éven áttekintsünk, bírálván és ítéletet mondván a világesemények felett, nincs terünk, sőt lapunk szűk kerete még a minket közvetlen érintő hazai események átnézésére is elégtelen. Megmaradunk tehát saját körünkben, melyben pályafutásunkat megkezdettük, megmaradunk azon körben, melyben meggyőződésünk szerint haszonnal működhetünk. Vajha oly szerencsések lehetnénk, magunk elé kitűzött célunk elérésére az eszközök megválasztásában , mint amily tiszta és jótakaró törekvésünk. Célunk: Szeretett városunk közművelődésének, szellemi fejlődésének, a közönség jólétének előmozdítása. A jó egyetértés, egymás iránti szeretet munkálása. Ha egyedül magunkat tekintjük, önismerésünk kétségessé tehet az eredmény felől, de egyrészről a kitűnő munkatársak, kik áthatva a cél magasztossága által működésökkel segíteni fognak, másrészről a sok jóakarat érzete felbátorítanak s bizonyára nem hiába, mert felveszik azon szikra szerepét, mely meggyujtja keblünkben a megkezdett munka véghez vitelére megkivántató lelkesedést. Nem önérdek, még kevésbé haszonlesés az, mely miatt csekély tehetségünket foglalkoztatjuk. Lapunk megindítására szülővárosunk iránti ragaszkodásunk, szeretetünk s a t. közönség iránt érzett jóindulatunk utal és buzdít. Azt ígérjük, hogy a „Kecskemét“ mindig az igazság útján jár s az utat, mely ettől eltér, sohasem fogja ismerni. Azok működését, kik a közügyeket intézik , vagy azok intézésében tevékeny részt vesznek, élénk figyelemmel fogja kisérni és ha akár emberi gyarlóságból, tévedhetőségből, akár önhaszonlesésből az igazságtól eltérnek, ott gyengéden , itt erősen, figyelmeztet, int s ha kell ostoroz az igazság megtartására. Szóval a „Kecskemét“ a nagyközönség érdekében az egyesek és a közönségnek éber őre, a közügyek intézőinek pedig szigorú, de igazságos ellenőre leend. És ha látni fogja a t. közönség, hogy a lap ezen ígéreteket mindig, minden körülmény között megtartja, igyekezetünk jutalmául, törekvésünk elismeréséül, segítsen becses támogatásával, működésünk hasznosságának minél szélesebb körben való éreztethetésére. A cél, melyet magunk elé tűztünk nemes, a szándék, mely minket vezérel -- azt hisszük mindenki által — helyeselhető. Ily cél, ily szándék által lelke- síttetve, kitartó munkával az óhajtott eredményt biztosan elérjük s ez leend kötelességünk teljesítéséért a legszebb erkölcsi jutalom. Ily reménységtől áthatva kívánunk. olvasóinknak ismételve: boldog új évet! Szűcs Ferenc, a „Kecskemét“ felelős szerkesztője s kiadó-tulajdonosa. Megehető madárfészkek. A megehető madárfészkeket nagyobb, részint a déli szigetes tengeren szedik, főkép Java, Borneo, Celebes és a Sula szigeteken. A madár, mely azokat készíti, egy kis fecske (Hirundo esculenta). Ez a Salangan fecske, amint azt nevezik, igen kicsiny, a háta barna, hanem a hasa és a szárny tollainak a végei fehérek; repülése bámulatos sebes és biztos; a Java partjain , hol a tenger hullámai szilajon rohanva csapódnak a meredek sziklafalakhoz, az atommá zúzott s zápor eső alakban vissza hukó tengervízben lehet ezen madárkákat látni fel s alá repkedni. Valószínűleg ezek összezúzott csiga részecskéken élednek. Ha a felemelkedő és leszálló víz színét nézi az ember, látja, hogy a sziklában levő likák hol birítva, hol nyitva vannak, és hogy ezen kis madarak, az alkalmat lesve, e likákon villám sebesen kis beröpködnek. Az ő fészkeik a szikla boltozatához vannak ragasztva. Micsoda tehát az a megehető madárfészek , mely a gazdag chinainak oly kedvenc eledele? Ez azon rácsozott külső része az építménynek, melyen maga a fészek áll, mely tengeri fűből és apró levelekből van rakva. Ezen rácsos tartónak kétféle alakja van, az egyik lapossas, mint az osztriga héja, a másik mély, kanál alakú. Ez állati eredetű áttetsző, mint a gyöngyház, fehér szaru vagy finomított vizahólyag. Régente azt hitték, hogy ezen kocsonya forma anyag a madár zúzájában készül tengeri füvekből és növényekből. De ez tévedés. Ha az ember a fészkelés idejében ezen madarak gyomrát kinyitja, abban bogarakat talál, és semmi növényfélét, mert ezen madaraknak nincs zúzájuk. Dr. Bernstein úgy találta, hogy azon időszakban ezen madarak nyelve alatt a nyálkagumók rendkívül nagyra vannak kifejlődve ; midőn a csőrök szétnyittatnak, két nagy daganat látható, mindegyik oldalon egy-egy, és ezek szolgáltatják azon kérdéses anyagot. Ezek nyúlós, ragadós anyagot tartalmaznak, hasonlót a felolvasztott s megkeményedett mézgához, a szájból hosszú cérna alakban kihúzható, s rövid időn megszáradván, hasonló — még górcsövön nézve is — a fészek rácsozatához. Faleveleket s más tárgyakat lehet ezen nyálkával összeragasztani; minthogy van is egy Salangan fecske faj, mely fészkét nem csinálja a fentebb említett nyálkarácsozatra, hanem nyálkájával füveket s leveleket raggatva össze, azokat a sziklához tapasztja. Ezen faj fészeknek a kereskedésben csekély értéke van. Ezen fecskékről hibásan azt hiszik, hogy tengeri fűvel élnek. A Salangan fecske egy évben négyszer rak fészket, mert a három elsőt elszedik, s csak a negyediket hagyják meg neki benne költésre, szaporításra. Mindazáltal számok nem keresbedik , amit jól tudhatnak , mert a fészkek számát tudják, s minden fészekre két madár számítandó. A Karang Bolongi barlangban Jávában 330 ezer fecske van, melyektől mintegy 500 ezer fészek szedetik el évenként. A fészek szedés akkor történik, mikor a kis madarak nagyobb része már kezd tollasodni, mert mikor azok már egészen megtollasodtak, a fészek rácsozata színessé és hasztalanná lesz. Az elszedett fészkekben talált kis madarak s tojások szívtelenül a tengerbe hányatnak. Az elszedett fészkek megtisztittatnak s osztályoztalak s bambu vagy pálma rostitól készített zsákokban a kereskedőknek eladatnak, kik azokat újra osztályozzák és fél pikulonként (70 font) ládikákba csomagolják. Ezen ládákból legtöbb megy Chinába, s az a kevés, melyet mint különösséget hoznak Amerikába és Európába, alig érdemel említést. A legnagyobb kereskedés űzetik e madárfészkekből Cantonnal, hova évenként 1680 mázsa megy, vagy minthogy 50 fészek megy egy fontra. Összesen vitetik Chinába 8.400.000 fészek, 2 millió 800.000 pár madár után. Cantonban leginkább kétféle fészket ismernek, u. m. a „mandarin“ és közönséges fészek. Az első, mely fehér színű, pikulja 6—8,000 frt, vagy egy font ára 40—60 frt, ami túlságos ár, ahoz hasonlítva, amit a fészekszedők kapnak életveszélyes munkájuk után, ami a piaci árnak csak 10 —120/0-a. A másodrendű fészek ára 3,200—5,600 forint. Az úgynevezett tengerifű evő fecske fészkének fontja csak 3 frt. A fészkek vízben vagy húslében szétolvasztatnak, s levesül használtatnak ebéd kezdetén, mely a gazdag dunaiak asztaláról ritkán, a császáriról soha se hiányzik. A dunaiak nagyra becsülik ezt, mint hevítő szert, de ezen vélemény alaptalan. Troschel, bonni tanár vizsgálata kiderítette, hogy ezen fészkek se nem táplálók, se nem hevitők, hanem hasonlók bármi állati nyálkához. A chinaiak tehát drágán fizetik meg azt, aminek semmi belbecse, haszna nincs. Javaslat a „Kecskemétvidéki gazdasági egylet“-nél kecskeméti szőlőskertekben teendő eljárásokról. Gábor József, érdiószegi áll. vincellérképezdei igazgatótól. A midőn a nagyméltóságu földművelésipar és kereskedelmi minisztérium által felszóllíttattam, miszerint Kecskemét, Kőrös és Cegléden gyümölcsészeti, illetőleg szőlészeti előadásokat tartanék, — örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy részint azon már szép hírben állott, de előttem még csak hírben ismert városok gyümölcsészeti iparát közelebbről megismerhessem, — és ott tapasztalatimat újabb ismeretekkel gazdagítsam , részint az általam felismert hiányokra nézve, eddigi csekély ismereteim szerint javaslatokat adhassak. Hanem mindezen tervezeteim az idő rövidsége miatt ez alkalommal csak Kecskemétre terjedhettek ki s ott is azon igen terjedelmes gyümölcsészeti telepet csak nagyjából átfutva valók szerencsés megszemlélhetni. Mindamellett azonban annyit felismerhettem , miszerint Kecskeméten a gyümölcsészet s borászat terén egyes eljárások módosítandók ugyan, miáltal azon ipar jövedelme tetemesen felemelhető, hanem az azon iparban okvetetlen szükséges szorgalomra Kecskemétet buzdítani legkevésbé nem szükséges, mert Kecskeméten részint a munkásság iránti hajlam, részint már a gyümölcsészet hasznosságából szerzett tapasztalat annyira emelte a buzgó szorgalmat, hogy Kecskemét, a gyümölcsészet terén a nemzetgazdaság hasznára már eddig is tett előhaladásával, nemcsak Magyarországnak , hanem a legnépesebb és civilizáltabb országnak is mintaképéül állítható fel. Ezen állításomat igazolja azon tény, hogy Kecskemét 5 — 6 ezer hold területet, mely mint futó homok nemcsak mint maga használlatlan talajnak van elismerve, hanem a gabna termő jobb minőségű földeket és a város részeit is eltemetéssel fenyegette, oly sikerrel ültette be gyümölcs és szőlőfával , hogy általában véve a gyümölcsfának majdnem minden fajai óriásokká fejlődtek s azok a szorgalmas ápolás következtében elég bőven is teremnek. Még a mellett Kecskemét a most már szerencsés helyzetét is felhasználva, hő gyümölcstermését annyira belehozta a kereskedésbe, hogy úgyszólva, az egész gyümölcstermése vonaton szállíttatik el s abból évenként százezreket veszen be.