Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-02 / 1. szám

IY. évfolyam. Kecskemét, 1876. Január 2. 1, szám. Megjelen minden Vasárnap. Szerkesztő* és kiadóhivatal. hova a lap szellemi és anyagi részét illető kül­demények intézendök : Budai nagy útca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. 0= Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — * Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — * 60 „ Egyes szám ára : 13 kr. Qr & Hirdetés díjak: Magán hirdetéseknél: 1 centiméter magot ha- sáb-txeletért : 1- szer Iktatva. . 20 kr. 2- szer „ . . 13 * 8-szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: 1- szer iktatva 8 frt — kr. 2- szer „ 2 „ 75 , 3- szor „ 2 - 60 . Bélyegdíj t minden iktatásnál külön 80 kr. Boldog új évet. így üdvözli ma, az lijév kezdetén mindenki a vele találkozót: ,.Boldog űj évet!“ így üdvözöljük ma mi is t. olva­sóinkat, kikkel lapunknak ezen újalak- jában most van szerencséje először talál­kozni. Mit is kívánhatnánk egyebet, mivel kezdhetnök méltóbban pályafutásunkat, mint azon kívánsággal, hogy az újév feledtesse el a múlt év keserveit, hogy hozzon számunkra titokzatos méhében oly örömöket, melyeknek élvezése által a kiállott csapásokra és fájdalmakra vissza ne''emlékezzünk, hogy azoknak felidé­zése ne dúlja fel lelkünk nyugalmát. Mert vájjon van-e valaki közöttünk, ki-- nek feledésre szüksége ne volna? Van-e, kit az rémült év meg nem sebezett? Kit vagy lelki vagy testi s anyagi csa­pás nem sújtott? Azt hisszük senki sincs. És ha ez valóban így van, ha az elmúlt év oly mostoha volt hozzánk, nem-e a legméltóbb, nem-e a leghelye­sebb iidvözlet-e ez: boldog új évet! Az emberi természet sajátsága az, hogy a meglevőnél mindig jobbat kiván, hogy azzal teljesen megelégedve soha nincs. Hát midőn a meglevő csakugyan olyan , melynek elviselése nehéz és ag­godalmas, melynek végével fájdalmas sóhaj emelkedik fel keblünkből, ha arra vissza gondolunk , nem a legjogosabb-e azon kívánat, mely egy jobbnak eljöve­teléért hangoztatik ? Itt állunk azon ponton, mely elvá­laszt a múlt évtől s egy sötét beláthat- lan újnak kezdetéhez vezet, hogy az úton, melyen pályánkat futjuk, a jó vagy balszerencse lesz-e utitársunk még csak sejtenünk sem lehet, de nemcsak sejt­jük, hanem érezzük, tudjuk azt, hogy az új év igen élénken emlékeztet min­ket — embereket — múlandó tünékeny- ségünkre s e miatt némi elfogódás vonul át lelkűnkön. De a remény és bizalom az elfogó- dást eloszlatja, kedélyünket megnyug­tatja, és azon tudat, hogy embertársa­inknak nem kárára, sőt hasznára fogunk működni, bátorságot nyújt nekünk, az újév kezdetéhez. Attól áthatva, ezt tudva kezdjük meg tehát pályafutásunkat azon kívánság ismétlésével: boldog új évet! Arra, hogy az elmúlt éven áttekint­sünk, bírálván és Ítéletet mondván a világesemények felett, nincs terünk, sőt lapunk szűkkerete még a minket közvet­len érintő bazaiesemények átnézésére is elégtelen. Megmaradunk tehát saját körünk­ben, melyben pályafutásunkat megkez­dettük, megmaradunk azon körben, melyben meggyőződésünk szerint ha­szonnal működhetünk. Vajha oly sze­rencsések lehetnénk, magunk elé kitű­zött célunk elérésére az eszközök meg­választásában , mint a mily tiszta és jót­akaró törekvésünk. Célunk: Szeretett városunk közművelődésének, szellemi fejlődésének, a közönség jólé­tének előmozdítása. Ajó egyet­értés, egymásiránti szeretet munkálása. Ha egyedül magunkat tekintjük, önismerésünk kétségessé tehet az ered­mény felöl, de egyrészről a kitűnő munkatársak, kik áthatva a cél magasz­tossága által müködésökkel segíteni fognak, másrészről a sok jóakarat érzete felbátorítanak s bizonyára nem hiába, mert felveszik azon szikra szerepét, mely meggyujtja keblünkben a megkezdett munka véghez vitelére megkivántató lelkesedést. Nem önérdek, még kevésbé haszon­lesés az, mely miatt csekély tehetsé­günket foglalkoztatjuk. Lapunk megin­dítására szülővárosunk iránti ragaszko­dásunk, szeretetünk s a t. közönség iránt érzett jóindulatunk utal és buzdít. Azt ígérjük, hogy a „Kecskemét“ mindig az igazság útján jár s az útat, mely ettől eltér, sohasem fogja ismerni. Azok működését, kik a közügyeket in­tézik , vagy azok intézésében tevékeny részt vesznek, élénk figyelemmel fogja kisérni és ha akár emberigyarlóságból, tévedhetöségböl, akár önbaszonlesésböl az igazságtól eltérnek, ott gyengéden , itt erősen, figyelmeztet, int s ha kell ostoroz az igazság megtartására. Szóval a „Kecskemét“ a nagyközönség érdeké­ben az egyesek- és a közönségnek éber őre, a közügyek intézőinek pedig szigo­rú, de igazságos ellenőre leend. És ha látni fogja a t. közönség, hogy alap ezen Ígéreteket mindig, minden körülmény között megtartja, igyekeze­tünk jutalmául, törekvésünk elismeré­séül, segítsen becses támogatásával, mű­ködésűnk hasznosságának minél széle­sebb körben való éreztethetésére. A cél, melyet magunk elé tűztünk nemes, a szándék, mely minket vezérel -- azt hisszük mindenki által — helye­selhető. Ily cél, ily szándék által lelke- 8Íttetve: kitartó munkával az óhajtott eredményt biztosan elérjük s ez leend kötelességünk teljesítéséért a legszebb erkölcsi jutalom. Ily reménységtől áthat­va kívánunk t. olvasóinknak ismételve: boldog új évet! Szűcs Ferenc, a „Kecskemét“ felelős szerkesz­tője s kiadó-tulajdonosa. Megehető madárfészkek. A megehető madárfészkeket nagyobb* részint a déli szigetes tengeren szedik, íökép Java, Borneo, Celebes és a Sula szigeteken. A madár, mely azokat készíti, egy kis fecske (Hirundo esculenta). Ez a Salangan fecske, a mint azt nevezik, igen kicsiny, a háta barna, hanem a hasa és a szárny tollainak a végei fehérek; repülése bámulatos sebes és biztos; a Java part­jain , hol a tenger hullámai szilajon ro­hanva csapódnak a meredek sziklafalak­hoz, az atommá zúzott s zápor eső alak­ban vissza bulió tengervízben lehet ezen madárkákat látni fel s alá repkedni. Való­színűleg ezek összezúzott csiga részecské­ken élődnek. Ha a felemelkedő és leszálló víz színét nézi az ember, látja, hogy a sziklában levő likak hol birítva, hol nyitva vannak, és hogy ezen kis madarak, az alkalmat lesve, e likakon villám sebesen ki- s beröpködnek. Az ő fészkeik a szikla boltozatához vannak ragasztva. Micsoda tehát az a megehető madár­fészek , mely a gazdag chinaiuak oly ked­venc eledele? Ez azon rácsozott külső része az építménynek, melyen maga a fészek áll, mely tengeri fűből és apró levelekből van rakva. Ezen rácsos tartónak kétféle alakja van, az egyik lapossas, mint az osztriga héja, a másik mély, kanál alakú. Ez állati eredetű áttetsző, mint a gyöngy­ház, fehér szaru vagy finomított vizahó­lyag. Régente azt hitték, hogy ezen ko­csonya forma anyag a madár zúzájában készül tengeri füvekből és növényekből. De ez tévedés. Ha az ember a fészkelés idejében ezen madarak gyomrát kinyitja, abban bogarakat talál, és semmi növény félét, mert ezen madaraknak nincs zuzá- jok. Dr. Bernstein úgy találta, hogy azon időszakban ezen madarak nyelve alatt a nyálka-gumók rendkívül nagyra vannak kifejlődve ; midőn a csőrök szétnyittatnak, két nagy daganat látható, mindegyik olda­lon egy-egy, és ezek szolgáltatják azon kérdéses anyagot. Ezek nyúlós, ragadós anyagot tartalmaznak, hasonlót a felol­vasztott s megkeményedett mézgához, a szájból hosszú cérna alakban kihúzható, s rövid időn megszáradván, hasonló — még górcsővön nézve is — a fészek rácso­zatához. Fűleveleket s más tárgyakat lehet ezen nyálkával összeragasztani; minthogy van is egy Salangan fecske faj, mely fész­két nem csinálja a fentebb említett nyálka- rácsozatra, hanem nyálkájával füveket s leveleket raggatva össze. azokat a sziklá­hoz tapasztja. Ezen faj fészeknek a keres­kedésben csekély értéke van. Ezen fecs­kékről hibásan azt hiszik, hogy tengeri fűvel élnek. A Salangan fecske egy évben négy­szer rak fészket; mert a három elsőt elsze­dik, s csak a negyediket hagyják meg neki benne költésre, szaporításra. Mindazál- tal számok nem kevesbedik ; amit jól tud­hatnak , mert a fészkek számát tudják, s minden fészekre két madár számítandó. A Karang Bolongi barlangban Jávában 330 ezer fecske van, melyektől mintegy 500 ezer fészek szedetik el évenként. A fészek szedés akkor történik, mikor a kis mada­rak nagyobb része már kezd tollasodni; mert mikor azok már egészen megtolla- sodtak, a fészek rácsozata színessé és hasztalanná lesz. Az elszedett fészkekben talált kis madarak s tojások szívtelenül a tengerbe hányatnak. Az elszedett fészkek megtisztittatnak s osztályoztalak s bnmbu vagy pálma rostitól készített zsákokban a kereskedőknek eladatnak, kik azokat újra osztályozzák és fél pikulonként (70 font) ládikákba csomagolják. Ezen ládákból legtöbb megy Cliinába, s az a kevés, melyet mint különösséget hoznak Amerikába és Európába, alig ér­demel említést. A legnagyobb kereskedés űzetik e madárfészkekből Cantoniial, hova évenként 1680 mázsa megy; vagy mint­hogy 50 fészek megy egv fontra, Összesen vitetik Chinábn 8.400.000 fészek, 2 millió 800,000 pár madár után. Cantonbau leg­inkább kétféle fészket ismernek, u. in. a „mandarin“ és közönséges fészek. Az első, mely fehér szinű, pikulja 6—8,000 frt, vagy egy font ára 40—60 fit, a mi túl­ságos ár, ahoz hasonlítva, a mit a fészek- szedők kapnak életveszélyes munkájuk után, a mi a piaci árnak csak 10 —12u/0-a. A másodrendű fészek ára 3,200—5,600 forint. Az úgynevezett tengerifű evő fecske fészkének fontja csak 3 frt. A fészkek víz­ben vagy húslében szétolvasztatnak, s le­vesül használtatnak ebéd kezdetén, mely a gazdag chinaiak asztaláról ritkán, a császáriról soha se hiányzik. A dunaiak nagyra becsülik ezt, mint hevítő szert; de ezen vélemény alaptalan. Troschel, bonni tanár vizsgálata kiderítette, hogy ezen fészkek se nem táplálók, se nem hevitők, hanem hasonlók bármi állati nyálkához. A ckinaiak tehát drágán fizetik meg azt, a minek semmi belbecse, haszna nincs. Javaslat a „Kecskemétvidéki gazdasági egylet“-nel kecskeméti szölőskertekben teendő eljárásokról. Gábor József, érdiószegi áll. vincellér képezdei igazgatótól. A midőn a nagyméltóságu földművelés­ipar és kereskedelmi minisztérium által fel- szóllíttattam, miszerint Kecskemét, Kőrös és Cegléden gyümölcsészeti, illetőleg szőlé­szeti előadásokat tartanék, — örömmel ra­gadtam meg az alkalmat, hogy részint azon már szép hírben állott, de előttem még csak hírben ismert városok gyümölcsészeti iparát közelebbről megismerhessem, — és ott tapasztalatimat újabb ismeretekkel gazda­gítsam , részint az általam felismert hiá­nyokra nézve, eddigi csekély ismereteim szerint javaslatokat adhassak. Hanem mindezen tervezeteim az idő rövidsége miatt ez alkalommal csak Kecs­kemétre terjedhettek ki s ott is azon igen terjedelmes gyümölcsészeti telepet csak nagy­jából átfutva valék szerencsés megszemlél­hetni. Mindamellett azonban annyit felismer­hettem , miszerint Kecskeméten a gyümöl- csészet s borászat terén egyes eljárások módosítandók ugyan, miáltal azon ipar jö­vedelme tetemesen felemelhető, hanem az azon iparban okvetetlen szükséges szorga­lomra Kecskemétet buzdítani legkevésbé nem szükséges, mert Kecskeméten részint a mun­kásság iránti bajiam, részint már a gyümöl- csészet hasznosságából szerzett tapasztalat annyira emelte a buzgó szorgalmat, hogy Kecskemét, a gyümölcsészet terén a nemzet- gazdaság hasznára már eddig is tett elő- haladásával, nemcsak Magyarországnak , ha­nem a legnépesebb és civilizáltabb ország­nak is mintaképéül állítható fel. Ezen állításomat igazolja azon tény, hogy Kecskemét 5 — 6 ezer hold területet, mely mint futó homok nemcsak mint maga használlmtlan talajnak van elismerve, hanem a gabna termő jobb minőségű földeket és a város részeit is eltemetéssel fenyegette, oly sikerrel ültette be gyümölcs és szőlő- fával , hogy általában véve a gyümölcsfának majdnem minden fajai óriásokká fejlődtek s azok a szorgalmas ápolás következtében elég bőven is teremnek. — Még a mellett Kecskemét a mo>t már szerencsés helyzetét is felhasználva, bőgyüinötcsterinését annyira beleliozta a kereskedésbe, hogy úgyszólva, az egész gyümölcstermése vonaton szállítta- tik el s abból évenként százezreket vészén be.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék