Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-02 / 1. szám

1876. — 1. szám. „KECSKEMÉT.“ Ez mindenesetre az országra nézve oly haladás, mit ha az ország többi községei, csak kis részben is , utánoznának, — tete­mesen megadóztathatnánk a külföldet oly terményeinkért, melyeket az arra igen al­kalmas éghajlatunk alatt bőven megterem­nének oly földek is, melyek a gabna­ter­melésre nem épen alkalmasak és a helyett, hogy ily cikkekért nagy összegeket adunk a külföldnek— mi vehetnénk be sokkal többet azoktól. Én részemről, hol a gyümölcsészet ter­jesztésére nézve buzdítani akarok , ott Kecs­kemétet állítom fel például; — ott az élő példa, mely megmutatta azt, hogy észszel és szorgalommal haszontalan talajnak ismert földön is lehet nemcsak a szigorú megélhe­tést, hanem jólétet is biztosítani. Mindezeknél fogva, miután Kecskeméten a gyü­mölcsészeti ipar terén nem az új át­töréssel van dolgunk, hanem csak a már kész utat, melynek hasznossága ott igen élénken van bebizonyítva,­­ szükséges he­lyenként egyengetni, azt hiszem , hogy né­mely eljárások javítására nézve jónak látott szerény javaslataim bírni fognak annyi ér­dekkel , miszerint azok átolvastatnak s ha az arra hivatott küldöttség azt érdemesnek találja, több érdekletekkel közöltéinek is, hogy abból az érdekelt közönség , a helyi körülményekhez képest értékkel bíró téte­leket megválogatva felhasználhassa. A­mint a gyümölcsös, kerteket futólag áttekinthettem , általában azt tapasztaltam , hogy a kecskeméti homok­talajban úgy a szőllő , mint a gyümölcsfa, igen kevés kivé­tellel, oly szépen diszlik ugyan, hogy a szőllős kertek nagyobb részében a gyümölcs­fák természetük szerinti legfelsőbb nagyságú­ak , a szőlőfák pedig közép­erőben vannak. Hanem úgy látszik mégis, hogy azon gyümölcs fajok, melyek inkább a föld színe alatt szélesen terjesztik gyökereiket, mint pl. a kajszinbarack, szilva, meggy, alma, diófa, sokkal egészségesebbek, mint a mélyenható gyökerű körte- és cseresznyefák. (Folytatjuk.) A szerelem. (Felolvastatott a „Társas-kör“be 1875. dec. 29-kén.) Ha a fogunk fájt, ezelőtt legtöbb eset­ben elmentünk a borbélyhoz s kihúzattuk. Ezen nézetem már számos ember hason nézetével találkozott, mi által annak helyes­ségéről meggyőződve, igen különösnek tűnt fel előttem, hogy a borbélyi pályára oly kevesen adják magukat, holott tudjuk, hogy minden ember legalább egyszer életében szerelmes szokott lenni, már­pedig minden szerelmesnek szokott valakire fájni a foga. Még­pedig oly­annyira, hogy a fájdalom lenyilamlik egész szívünkig, ami által a költő szerint a hidegleléssel ellenkező be­tegségbe esünk. Míg ugyanis ha a hideg lel, akkor először fázunk, azután kimelegedünk. A szerelemben pedig először van melegünk azután fázunk tőle. Kérdezzék csak meg az öregeket, azok mindenesetre helyeslik e nézetet. Én is azért készíttettem magamnak ide a vizet, mert e tekintetben nagyon gyönge beteges szívem van, amelyben ez a baj már többször recitivált , ezzel talán lehűthe­tem még elejében azon lázt, a­melyet itt annyi szép szem láttára kaphatok. Igaz ugyan, hogy veszélyes munkába fogtam, mert a római testadóktól kezdve az uchatius ágyúig nem találtak a harchoz oly alkalmas fegyverekre, mint az önök szép szemei tisz­telt hölgy hallgatóim , ha azon vár bevéte­léről volt szó, amit férfi szívnek neveznek, de Isten tudja miért, én szeretek szembe­szálni a veszélylyel, dacára annak, hogy már sokszor hol megverettem, hol pedig csak megsebeztek. A betegség ezen nemé­ben szeretnék meghalni, mert a halál nemek között talán ez lenne a legédesebb, ugyanis végvonaglásomban, midőn a pokol rémes árnyai üldöznék képzetemet, a szerelem magam elé varázsolná ideálom képét, aki­ben mint védangyalomban volna reményem, hogy protegál számomra egy szerény kis helyet a menyországba. Sokfélekép vélekednek ma is a szere­lemről. Az öregek azt mondják, hogy bolond­ság. No mert nem veszik már hasznát. A fiatalok, rajongnak érte, mert nagyon kihúz­hatják belőle még a hasznot. De hát még a költők ? Petőfi például így kiált fel: „a szerelem sötét verem, bele­estem, benne vagyok“ vagy „Oktalan kis balga gyermek, Aki pillangókat kerget, Kergeti lélekszakadva, Míg bebotlik egy árokba.“ Ez a hasonlat valóban elrettenti az em­bert a szerelemtől, vagy ha követnők, akkor, ha valamely ránk nézve veszélyes kis hölgy­gyel beszélünk, legalább is egy korlátot kellene magunkkal hordani, amelyen keresz­tül társaloghatnánk vele, nehogy elesvén , megüssük magunkat. Petőfinek ebben igaza volt, mert tapasztaltam , hogy a jószívű és tapasztalt mamák szoktak ily korlátokkal kedveskedni. Petőfi azonban még azt is állítja, hogy „a szerelem mindent pótol.“ Ez a mai krach­­os világban még talán a legjobb eszme. Lám, ha itt mi most mind egymásba szeret­nénk , csak nevetnénk azokat, akik azt ke­resik , hol kell pénzt szerezni, mert hát akkor minden pótolva lenne. Kéremalásan ezt az eszmét ne engedjük elröppenni, igen alkalomszerű lenne ezt, a felolvasás utáni táncvigalomban tárgyalnunk. Hanem képzeljék csak! Morre Tamás azt mondja , hogy „Nincs változás az igaz szerelemben. A szerelem örök és mindig egy . A napraforgó istenével szemben. Egy arcot mutat mikor kel­l lemegy.“ No már most ítéljék meg önök , édes hölgy halgatóim, micsoda absurdom állítás az, mindig egyet szeretni. Hisz akkor meg­fosztanánk a férfinemet azon láthatatlan , de önök előtt kedves dísztől, a­mit szar­vaknak nevezünk s a melyet önök oly ügye­sen tudnak rajtunk növeszteni. Wieland úgy vélekedik róla, „hogy mikor a szerelem okozta kínokat akarjuk enyhí­teni , akkor már elkéstünk.“ Akkor hozzá se fogjunk a szerelemhez , mert esztelenség volna tőlünk magunknak oly kínokat sze­rezni , amelyek gyógyíthatlanok. Eötvös meg azon nézetben van , hogy a sebekről, melyeket keblünkben szerelem oko­zott , sokat beszélünk, de az érzelem meg annyi kínok kútforrása lehet, szívünket egyszersmind a világ egyébb szenvedései iránt megedzi. Ez meg a bádogosoknak igén valóságos fiadat, hisz akkor senki sem vesz túl apparátust, ha a szerelem által edzheti a szívét, pedig hányat látok a gőzfürdőben, aki a zuhany alatt álmodozik a boldog szerelemről. Egyik azt mondja, hogy égető. Na azt értem, mert már magam is többször meg­égettem tőle az ujjamat. A másik azt mondja, elolvadunk tőle, ezt még nem tapasztaltam. Majd talán ha megnősülök, akkor beszélhetek róla, mert a fiatal házas­párok egymással szemben cukor­darabok, amelyen nagyon szeretnek nyalakodni, tehát az olvadás stádiumairól is tudomással kell bírniük. Csokonai meg pláne úgy vélekedik, hogy a szerelemből esett csak jobb a tokai bor­nál. E tárgyban nem értekezvén Patay bá­tyánkkal , erről sem adhatok véleményt. Menzel szerint: „Bármely vastagon le­gyen gyártva az ember élet­fonala, mégis hurrá tudja azt feszíteni a szerelem s darab­ját rajta pengeti.“ Köszönöm szépen! Bármily angyal legyen az a nő, ha rajtam tanul guitározni. Kisfaludyként ,,a boldog szerelem hallgat“ néma halálra siet. Még csak azt kellett volna oda tenni , hogy megsüketülünk bele, leg­alább tág tér nyílna a jótékony hölgyeknek egy süketnéma intézetre gyűjteni. És még számtalan félekép elágazik az írók véleménye a szerelemről s így nem csoda, ha magunk se vagyunk vele tisztába. De hiszen hogy lehetnénk, mikor az érzés­ből csak annyit tudunk megtanulni, hogy áll a szívünk. Az embernek ez az egyedüli tulajdonsága, ahol nem az ész vezeti. Mert midőn végig tekintünk önökön szép hölgy hallgatóim, a tüzes szemsugarak delejes hatása alatt andalító érzés fogja el szívünk , a­melyben egy pillanatra megszűnik a dob­banás, hogy azután annál hevesebben ver­jen s felszöktesse a vért agyunkba ahol az édeni álmok erre vonulnak el s a boldogság érzete féltett kincsként van keblünk mélyébe elrejtve, a melyet ott az önök angyali képe őriz, amelytől nem tudunk megválni, hanem oda tesszük szívünk oltárképéül, hogy a hitet erősbítse meg bennünk egy boldogabb jövő iránt. Az ész le van bilincselve a má­­morító hatás alatt s nem tudja megtörni a láncokat, melyeket az erekben kéjtől pezsgő vér kötött reá, mert a lánc minden szeme egy rózsabimbó, amely közül csalogány dali hangzik, mely szivünket felemeli a mennybe, ahol tündér kezek közé kerül, melyek elfe­ledtetik vele a sebeket s új életet adnak neki, hogy még dobogjon s míg dobog, bol­dogan dobogjon. De engedőlmet kérek, hogy egy pohár vizet iszom, szükségem van a lehű­tésre. (Folytatjuk.) T­ÁRCA. A szerelem variátiói. — Rajz, a mai világból. — Irta: IQ. Bagi László. Mikor az ember megnőtt akkorára, hogy nemcsak megérzi a szíve dobogását, de megérzi már annak magasabb jelentőségét is, egy silphydi termeten meglát egy angyal­főt, bele­tekint szemei szép két csillagába, s azon kezd gondolkodni, hogy részese lesz-e valaha a mennynek, melyből ez a két csillag rá ragyog! Akkor a találkozásnál azt mondja, hogy „örvendek a szerencsének“, pedig az a sze­rencse tulajdonképen az ő szerencsétlen­sége , mert fülig szerelmes lesz abba a csillagszemű angyalba. A „fülig szerelmes“ kifejezés azonban sehogy sem tetszik neki, mert nagyon bot­rányosnak találja , hogy a legköltőibb érze­lem mindjárt „fül“-lel kezdődjék; mindazál­­tal nem hisz a malom ómenekben, s nem is törődik azzal, hogy milyen lesz az a vég, amelynek ez a kezdete. Pedig ha tudná... .! Minthogy tehát már szerelmes, s a mennybeli jussáról is gondoskodik, körül­veszik a képzeletek országából elébe tóduló ábrándképek, s azokon elandalodva tölti napjait. Nem tud enni, nem tud aludni, nem találja helyét. Ha olykor elnyomja egy-egy nyugtalan álom , rögtön elébe tódulnak a tarka ábránd­képek ; ott lebeg előtte a silphydi alak , s míg arcára lehelli édes csókját, még mélyeb­ben hatol szívébe két csillag­ szemének le­bűvölő tekintete, hogy mire felébred, két­szer olyan bolond , mint azelőtt volt. Azután ébren folytatja az álmodozást. Ezen előtte egészen új érzelmeknél eszébe jut a régi mese a királyfiról, meg a szén­égető leányról, elmondja maga előtt, egé­szen bele­képzeli magát a történetbe, s a legelső erdei jelenetnél érzékenyen meg­öleli az előtte álló­­ ruhatartót. Hiába, most ő ábrándos szerelmes. Ha kocsmába megy, példátlan türelem­mel végig hallgatja, mikor azt énekelik, hogy „Der Kukuruc“, és még csak nem is tud németül! Elmegy a bálba. Egy tekintetre belátja, hogy nincs ott, akiért oda jött, — hanem azért táncol, sőt a rendezést is elvállalja, s nem is igen veszi észre, mikor a négyes elején elkiáltja, hogy—első fi­ruga! A felkiáltásra némelyek nevetni kezde­­nek, mire ő zavarba jő, s azt mondja, hogy — no hát második ! Ha színházba megy, az egész darabból csak annyit ért, hogy ő az a szerencsétlen Romeo , aki annyit szenved Júliáért. Tulajdonképen pedig még el sem kez­dődött a szerencsétlensége. Hát hiszen csak nem borulhat a nya­kába egy iskolákat járt angyal, mikor még nem beszélt vele egyébről, mint hogy jó idő van. Ezt maga is belátja, s azon kezd gon­dolkodni , hogy mint adja tudtul érzelmeit. Szóval nem, mert világos, hogy belesül; levelet nem mer írni, mert azt elfoghatják, — pedig csak e kettő közt választhat, mert a gondolatok közlésére a bölcsek szerint is a beszéd és írás vannak rendeltetve. Nagy léptekkel halad az utcán, egy­szerre felbámul egy ablakba, — érzi, hogy a szíve vezette oda. Amint ismét feltekint, elvesz a szeme világa, mintha napba nézett volna, érzi, hogy elpirul, könnyed reszketés vesz erőt rajta, menne is, maradna is, köszönne is nevetne is — a maga gyarlósá­gán. Végre eltűnnek az ablakból a csillag­szemek, s ő szemére húzott kalappal tovább ballag, miközben finom kacaj üti meg a fülét. Oh , most már tudja, hogy a gondo­latokat nemcsak a beszéd és az írás feje­zik ki. Az a kacaj megsebezte,­­ érzi, hogy ő szerencsétlen szerelmes. Sohasem lő többet erre. S e véleménye mellett megmarad másnap estig. Ekkor azonban mást gondol. Még most sem tudhatja, hogy ő szerencsétlen szerel­mes-e ? Mert hiszen mit tesz szerencsétlen szerelmesnek lenni? Annyit tesz, mint ko­pogtatni egy ajtón, s a­helyett, hogy azt mondanák: „szabad“, ott terem egy gorom­ba komornyik és az embert elodábbítja az ajtó elől. Ez annál kevésbé lehető, mert nincs is komornyik a háznál. De hátha az apa maga szolgálja ki magát? Eh! félre kis lelkűség kisértő réme, nem gyermek már, akit mumusként ijeszt­get torz arcod ! írni fog neki! Mindig hallotta, hogy a szerelmes leve­lek illatos rózsaszínű papírra íratnak. Ez nem volna akadály, de mit írjon ? Hiszen amit érez oly kimondhatatlan! Mivel kezd­je , mivel végezze ? Hiszen amit érez oly végnélküli ! Azonban még­is csak megszerzi az illa­tos rózsaszínű papírt,­­ hanem azzal pó­rul jár, mert amint fel akarja írni az „Imá­dott“ czímet, kifelejti az m betűt, s az I mellé az á kerül. Ilyen szerencsétlen szerelmes ő! Vigyen el az ördög minden illatot és rózsaszínt, — írni fog neki ma­gyarán. S ez már jobban kezdődik. „Kedves kisasszony! Levelem nem rózsa­színű , nem illatos s nem is szerelmes. Ha­nem annál inkább szerelmes az, a ki írja... “ Tovább azonban nem írhatja, mert egy barátja érkezik, aki „ürü bálra“ hívja meg a szomszéd városba, mire ő a pokolba kí­ván minden barátot, aki az embernek a legszebb illusióiba ekép belesertéskedik. Barátja észre veszi rész kedvét, s mint­hogy fülhegygyel szerelméről már hallott is valamit, sétálni hívja, ha valahogy kive­hetné belőle kedvese kilétét. Mikor elindulnak, szerelmesünktől hagyja magát vezetni, s az oda is viszi szépen kedvese ablaka alá. Ez a barát nagy kópé, akinél ördög is van jobb , azért hát tréfán töri a fejét. A szerelmes ember nem lát senkit az ablaknál, s megcsalatkozva reményében, szó nélkül hagyja el babáját, a­ki elég hallhat Tanügy. Ha a kecskeméti tanügyekről részrehaj­­latlanul szólani akarunk, lehetetlen elisme­réssel nem nyilatkoznunk azon áldozatkész­ség felett, melylyel Kecskemét város közön­sége a tanügynek adózik, mert bátran mondhatjuk, kevés magyarországi város dicsekedhetik annyi tanintézettel, mint éppen Kecskemét, és ha a tanügy terén még­sem vagyunk képesek a kellő eredményt kivívni, azt hajlandó vagyok azon körülménynek tulajdonítani, hogy nem volt közös tér, melyen a tanférfiak egymással érintkezhet­tek , nézeteiket és eszméiket kicserélhették és ezáltal a tanügyet előmozdíthatták volna. E bajon most némileg segítve lesz. E lapok szerkesztője hazafiúi kötelességének tartotta a tanügy számára külön rovatot nyitni, mely­ben mindazon felszólamlások, óhajok és panaszok, melyek a tanügy előmozdítását célozzák, mindig kész helyet találnak. Rajta tehát tanférfiak, mondjuk el itten nézetein­ket , ne kendőzzük, hanem derítsük fel a netaláni hibákat, javítsunk ahol lehet, mert csak így remélhetjük Kecskemét városának és ezáltal részben a hazának szellemi műve­lődését előmozdíthatni. Virányi: A „Hasznos mulattató“ cz. Dolinay Gyula által széles körben ismert folyóirat, az új évvel negyedik évfolyamába lép. Változatos gazdag tartalma, szép ké­pei és gyönyörű kiállítása, a serdülő ifjúság legkedvesebb barátjává tették e vállalatot, mely az iskolai és népkönyvtárak szervezése körül is figyelemre méltó moz­galmat indított meg, s tervszerűleg szer­kesztett évi 32 füzetével valóban már egymaga kész könyvtárat képez. Ajánlható e legjelesebb írói erők közreműködésével szerkesztett folyóirat az elemi iskola felsőbb osztályú s a polgári és felső népiskolai, nemkülönben agynasiumi é­s r­e­á­l­i­s­k­o­l­ai i­f­j­u­s­á­g figyelmé­be. A vállalat iránya minden ízében ma­gyar , komoly törekvése buzdító, jellemkép­ző és hasznosan szórakoztató. Ennél becse­sebb és hasznosabb ajándék nem nyújtható a törekvő ifjúságnak. Megjelen 10—12 na­pos időközökben, 3 ívre terjedő füzetekben, szép képekkel, borítékba fűzve, egy év alatt 32 füzet. Előfizetési ára : negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt. Kaphatók az eddigi folyamok is. Kiadóhivatal, Budapest, Kere­­pesi út, Bazárépület. „Lányok Lapja“ cím alatt ugyancsak Dolinay Gy. szerkesztése mellett egy másik nagy fontosságú folyóirat is jelen meg. Ezen vállalat már egy negyedéve áll fent, s ed­dig megjelent tartalmas és gyönyörű kiállí­tású füzeteivel bebizonyította életrevalósá­gát és hézagpótló voltát. Az eddig megje­lent füzetek első rangú írónőink tollából a legkitűnőbb közleményeket tartalmazzák, képei művésziek s az e elegáns kiállítás dicsé­retére válik a Pesti könyvnyomda-részvény­­társulatnak. E lap a serdülő leánynövendé­kek számára van szemesztve , tehát a fel­sőbb osztályú elemi s polgári és felső nép, nőnev­előd n­ő­k­é­s e­r­­dei növendék edni ekévé.S a tano­dákból kikerült hajadottoknak. Hoz e lap gyönyörű költeményeket, jellem­képző, s a női erényeket fejlesztő elbeszé­léseket, honleányok arcképcsarnokát, köny­­nyed ismertető cikkeket,, és különösen a háztartás és gaz­d­asszonykodás körébe vágó útmutató közleményeket nagy mennyiségben. Fő célja a vállalatnak első­sorban honszerető vallásos érzésű mívelt nővé, de e mellett jó gazdasszony­­n­y­á is nevelni édes honunk leányait. E hár­mas cél körül öszpontosul a szerkesztés, mely minden tekintetben kifogástalan és a nagy célnak teljesen megfelelő. A „Lányok Lapja“ három ívre terjed, borítékba van fűzve s a legelegánsabb kiállítással és 3 — 4 képpel havonkint kétszer jelen meg. Előfize­tési ára: negyedévre 1 frt. 50., félévre 3 frt. Kiadóhivatal Budapest, Kerepesi út, Bazárépület. A „Hasznos Mulattató“ és „L­á­­nyok Lapja“ együtt megrendelve: n­e­g­y­e­d­é­v­r­e 2 frt. 60 kr., félévre 5 frt. 20 kr. Ajánljuk e jeles folyóiratokat a gyerme­kük nevelését szivén viselő szülők figyel­mébe. Nagyon fontos dolog az , hogy olvas­­- valamit az ifjúság, s mi képezi szellemi táplálékát. Az ifjúkori benyomások az egész Január 2.

Next