Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-16 / 3. szám
1876. — 3. szám. „KECSKEMÉT.“ Január 16. bizoyulni, nem az lesz az oka, hogy hazánkban az önkormányzat lehetetlen, hanem az, hogy az alkotás hibás és tévesztett. Beszéde végével határozati javaslatot nyújt be. Szenicei Ö. Polemizál Zichy N. „sárga könyvben, fekete betűkkel“ írt röpirátával: Kállai Ő. A jogoknak azon töredékei , melyeket a megyéknek meghagynak jogoknak nem is mondhatók. A közigazg. bizottságfelfogja falni az autonómiát, hol a postás és telegráfos határoz ahoz, amihez nem ért, szemeit az asztalfőnél ülő mélt. főispánra függesztvén. A tárgyalást e napon is Tisza Kálmán rekeszti be. Januári 3. folytattatik a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szivák Imre. Szerinte ha túl erős a municipum, akkor vagy erős vagy gyenge a kormányhatalom, miután a törvényjavaslat minden igények és érdekeknek megfelel, tehát elfogadja. Hedri Ernő kiemeli a javaslat hiányait s kijelenti, hogy azt nem fogadja el. Éber Nándor helyeselné, ha a törvényjavaslat bizonyos pénzbírságot vetett volna azokra, kik a bizottsági tisztséget el nem fogadják, mert ezáltal kimondatnék, hogy ennek elfogadása nemcsak jog, hanem kötelezettség is. A törvényjavaslatot elfogadja Hegyesi Márton. A jelen törvényjavaslat a fusionált pártot még inkább meg fogja lazítani. A javaslatot, mely a megyei autonómiát teszi tönkre s a centralisatiót honosítja meg, el nem fogadja. Horváth Gy. szerint a közigazgatási bizottság célzata az, hogy összekötési pontokat létesítsen az egyes hatáskörök közt. A törvényjavaslatot elfogadja, mert látja abban az önkormányzat s jó közigazgatásnak feltételeit. Helfy Ignác: A magyar önkormányzat szónokai akkor dicsőíték azt, midőn arra a sírkövet készítik. Azért vannak az önkormányzatnak nálunk bajai, mert sohsem hagyják nyugodni. Vegyék ki belőle ami rostat bele tettek s az meg fog javulni. Ha e javaslat az összes közigazgatási reformok kerete, előre borzad a képtől, mely benne lesz, s nem akarván a képet, elveti a keretet. Tisza m. elnök arra használja fel a hátra levő időt, hogy előtte szóló pár megjegyzésére reflectáljon. Ezután az ülés véget ért. TÁRCA. A szerelem variátiói. — Rajz, a mai világból. — Irta: Ifj. Bagi László. (Folytatás.) Igen sokszor megtörténik, hogy mikor a szegény paraszt legény elérte azon időkört , hogy már nemcsak keresi a bajuszát, de meg is találja, apja elviszi háztűznézni, akkor megkérdezi tőle, hogy jó lesz-e s be sem várva a feleletet megkéri a leányzót, gondolván, hogy ha szereti, hát annál jobb, ha nem szereti „majd összetörődnek.“ A vőlegény nem igen ér rá meggondolni a dolgot, ha kérdezik tőle, hogy mint jutott a menyasszonyához, azt feleli, hogy „úgy kommendálták.“ Nagy hirtelen kimeszelik a házat, ítéletet tartanak a baromfiak fölött, a Miska vagy Jancsi bácsi egy ürüről lerántja a bőrét, sőt el is adja a „Miskec zsidónak, aki — szerinte — legbecsületesebb jakhec ebbe a jordán világba, hogy akaszszák föl.“ Mikor az esküvő megtörténik, a ház előtt megszólal a „duda“, a legények „elkurjantják hogy „ujuju“, — bevonul a násznép megenni a „mákos kalácsot“, „bábafogát“ stb. Vacsora után az öregebbje kivonul a „kisházba“, a fiatalja pedig összeüti a bokáját s táncol reggelig. Akkor a menyaszszonyt „felkísérik“ s a vendégek elszállinkoznak nagyot aludni a „lakadalomra“ és azután nem is gondolni rá többet. És ez mind tökéletesen elég, hogy a szegény paraszt legény boldog legyen. Többet nem beszél róla az írás.... Másként van ez a „szerelmes embernél“, akinek szerencséje volt a tudományok ékes mezéjéről szakított virágokkal díszíteni fel magát. Ő már jó előre „kiismeri“ kedvesét, s bizony el sem venné, ha olyan jó tulajdonai nem volnának, hogy azokat a legszebb alexandria versekben meg nem énekelhette volna. Neve igen szépen hangzik,tud franciául, s azon felül úgy táncol, hogy repülésnek is beillenék. De sőt érdemei is vannak. Már kétszer volt „bálkirálynő“, s a „korcsolyázó egylet“nek is választmányi tagja. Ezt nem „komendálták“, — maga választotta magának. S erre az érdemére büszke a szerelmes ember. Az irigy leselkedő világ csakhamar észre is veszi a frigyet; már suttognak és a lakodalom napját emlegetik s ő ezt boszankodva beszéli Adélnak. Ezt azonban a csilagszemű angyal nem találja oly boszantónak, s elragadó mosolygással kísérve engesztelő szavait, igyekezik kibékíteni kedvesét az „irigy világgal.“ Lám, az ő mamája is egy véleményen van vele. Az pedig nagyon okos egy asszony. Aholyan jól áll neki, mikor leányát úrias hangsúlyozással „Addel“-nak nevezi! A szállongó hír eljut a szerelmes ember apjához is, aki boszankodik, hogy a fiatal emberek teljesen képtelenek arra, hogy okuljanak, ő tapasztalt ember, azért mondja ezt. — És még milyen cukor kisasszonyt akar elvenni! A fiatalember csak azt jegyzi meg, hogy a cukor ismert tulajdonsága az,hogy édes. Hát most már mit tegyen az apa ? Utána ereszti a kötelet, ha nem lehet neki beszélni! Amit eszik, hadd igyek rá! így aztán egy két keserű jelenet után a dolog itt is komoly valóvá fejlődik s a jegyváltás elhatározó pillanata megérkezvén, a helyi hírlap hasábján ékes „Hymen“-hír jelen meg, s a szólás-szapulás nagymesterei a második szállítmánynyal megindítják hajóikat. Ezek már komolyabban a dologhoz szólnak , s a fiatal szerelmes derült egén nem egyszer dörög végig égiháború. Vannak napok, mikor komoly arccal állít be menyasszonyához, s bizony nagymesterségbe kerül kivenni belőle egypár fagyos szót. Hanem a forró érzelmek mégis csak felolvasztják a jeget, s a szerelmes ember megint fülig úszik a szerelem rózsaszínű árjaiban. Máskor meg ragyogó arccal érkezvén meg, ugyancsak fáradtsággal jár megvilágítani a kisasszony kedélyére boruló sötét éjszakát. Adélnak valami a fülébe ment, s irgalmatlanul fintorgatja az orrát; a lehető legtökéletesebben elfordul, és épen nem fog rajta a szép szó. A szerelmes ember vagy hatvanszor megkérdezi tőle, hogy mi baja , és ő csak a vállát vonogatja. Végre szerelmesünk is okulván a saját hosszú prédikátiójából, készülni kezd, hogy elmenjen , mi épen elég indok arra, hogy a kisasszony többé vissza ne tartsa kényeit, elég erős lélekkel birván zokogását elfojtani. Ekkor már a szerelmes embert saját egében a pokol kínjai gyötrik, s fél mérges elkeseredéssel egy székre dobván magát, azt mondja, hogy „ilyen élet, nem élet“,amire a kisasszony, teljes lelkierejét visszanyerve, éles hangon azt feleli, hogy hát csak tessék oda menni, ahol az „egész élete“ van. Ez aztán a legtökéletesebb keserűség, ami egy cukor kisasszony édes szerelmétől kitelhet. Barátunk újra előveszi a predikátiót, végre aztán sikerül neki annyit megérteni, hogy olyas valami van szóban, mintha valahol tilosban a lába nyomát megismerték volna. De ez ellen már rettentő ékesszólással felebbez, sürgetve kérdezvén, hogy ki mondta? Azt a kisasszony ugyan meg nem mondja, hanem azt kijelenti, miszerint épen nem hiszi, hogy őt szereti. Ennél boldogítóbb méreg aztán nem is kell a szerelmes embernek. Hogyne, mikor oly rettenetesen érzi szívében a szerelmet, s mégis épen azt vonják kétségbe. — Hiszen a kisasszony a fehéret is feketének mondja. Az pedig erre megsértve érzi magát, s így aztán szokatlanul heves jelenetet idéznek elő a forró érzelmű szívek. Mindkét fél hajóját cibálja a zivatar, s a hajótörés aligha be nem következnék, ha a mama meg nem érkeznék a mentő csónakkal s a két zaklatott kedélyt ki nem szállítaná az engesztelődés biztos partjára. — Mégis csak szörnyűség ily rettenetesen magázni egymást! Ebből láthatjátok , hogy nem ér az a bolondoskodás semmit, hanem minél hamarább véget kell vetni a dolognak, punktum... Ezt a mama mondja, és igaza van, mert ő nagyon okos asszony. „Véget kell a dolognak vetni, punktum“, — ismétlik utána mind a ketten , s a szerelmes ember azt reménye , hogy ezután a punktum után következik az ő élettörténetében a legszebb constructio. Apja keresztényileg szánja szegényt, legyen neki az ő hite szerint. De minthogy már az a „kölök“ rákötötte magát, ő is megmozdít egypár rugót. —ekép aztán kitűzik a lakodalom napját, varrnak, mosnak, tisztogatnak mind a két háznál, mindenkinek sürgős a dolga, éjjelt nappallá tesznek, míg végre elérkezik a lakodalom napja. Hejh , régen is várják már, ki a szívével , ki meg a szájával. (Vége köv.) Javaslat a „Kecskemétvidéki gazdasági egyletének, a kecskeméti szőlőskertekben teendő eljárásokról. Gábor József, érdiószegi áll. vincellérképezdei igazgatótól. (Folytatás.) Ha azonban valaki a vén szőlőskertekhez a közelség miatt annyira ragaszkodik , hogy mindenesetre a vén szőlőföldet kívánja új szőlővel beültetni, azt is megteheti, csakhogy ne várja a feltalaj teljes kisoványodását, mert a kiürült kamarát akárhogy forgathatjuk is, nem fogunk abban találni a konyhára valót. — Hanem ellenkezőleg mielőtt a szőlő kivágatnék, 2—3 évig a vén szőlő földje gazdagon megtrágyáztassék és miután a trágyázás által a feltalaj az egész táperejét teljesen visszanyerte, csak akkor van értelme a feltalaj odafordításának, hol a szőlő gyökerei élősködnek. De ha előbb a feltalaj is teljesen kisoványíttatik és még annak is a legfelsőbb azon része , mely a mélyebben ható szőlőgyökerek által fel nem használtatott, a mellett a levélből és gyomokból egy kevés televényt is tartalmaz, 1 m. 30—40 cm. mélyen alátemettetik, hova a gyökerek csak több év múlva juthatnak, helyébe pedig holt föld hozatik fel az egész azon vastagságban, a melynél mélyebben a szőlőfa gyökerét nem volna szabad engedni; — mivel lehet ugyan szőlőfa gyökereket 2—3 m. mélységben is találni, de csak 50—60 cm. mélység az, mely a szőlőfára kiváltképen termékenyítőleg hat, miután csak ily mélység teszi lehetővé, hogy a külső kedvező befolyások (légnemű tápanyagok, melegség) felhasználtassanak. — Ily eljárás mellett nem lehet mást várni, minthogy a beültetett új szőlő sok évekig kínlődik, s ha be is hatolnak a gyökerek a mélyen lefordított televényebb részbe — termékenység még nem lesz elérve, mert azt már bebizonyította a tapasztalat, hogy a mélyen ültetett szőlő és gyümölcsfák sokkal terméketlenebbek , mint azok , melyek a földszinéhez közelebb hagyatnak. Sőt több oly esetet láttam , hogy a mélyen ültetett gyümölcsfa mindaddig csak sínlődött, míg a földszinéhez közelebb egészen új gyökereket verhetett , az alsó eredeti gyökér pedig rothadásba ment át, így van az a mélyen ültetett szőlőveszszőkkel is, annak is az alsó része többnyire elszokott rothadni s csak a felsőbb bütyköknél ver gyökereket, melyek azután terjednek amerre puhább és gazdagabb földet találnak. Tehát úgy az elmélet, mint a gyakorlat is világosan bizonyítja azt, hogy nemcsak nem hasznos az 1 m. és 30—40 cm. mélyre való földforgatás, hanem káros is, mert míg egyrészről a felhozott holt földben sokáig sínlődik a szőlőfa, míg csak némileg is meg tud gyökerezni, másrészről a mély poriranyítás és a tevékeny rétegnek aláfordítása által oly mélységbe tereltetik a gyökérzet, hol minden jótékony befolyásoktól teljesen elzáratik. Miután tehát a tapasztalás azt bizonyítja, hogy 50—60 cm. mélység az, melyben a szőlőfa gyökerei legkedvezőbben tenyésznek, a földet is tehát ennél sokkal mélyebben forgatni mindig célt tévesztett eljárás. Hanem a kihasznált vén szőlőföldekbe, vagy soványabb új helyekre is jól, vagy túlbuzgalomból roszul ültetett új, de silány kinézésű gyenge, vagy épen beteges szőlők szerény nézetem szerint csak trágyázással volnának megjavíthatók. — És pedig úgy, hogy a sorok között épen a középen 34— 36 cm. mély és ugyan oly széles árok ásatnék , mely árok, félig trágyával megtöltve ismét beföhetnék; hanem óvakodni kell attól, hogy különösen nyers és meleg trágya a szőlőfa gyökérzetével érintkezésbe jöhessen , mert a különben is meleg, ritka földben annak a heves erjedése oly melegséget fejt ki, hogy a szőlőfa gyökérzetét könnyen megégetheti, valamint a gyors erjedés következtében nagy mennyiségben fejlődő gázok is sértőleg hathatnak. A felül trágyázás pedig, a minő Kecskeméten többek által gyakoroltatik, hogy t. i. a trágyával vagy a felszín beteríttetik, vagy pedig a trágya a bekapált szőlő árkaiba tétetik, — nem árt ugyan a szőlőfának, mivel a gyökerektől igen távol esik, hanem az ily trágyázásnak is meg van az a rész oldala, hogy a trágyának nagy és igen értékes gáznemű részei haszon nélkül illannak el, tehát a trágya elpazaroltatik. — Másrészről pedig az a földréteg javíttatik , melyben a gyom gyökerei foglalnak helyet, minélfogva az ily trágyázás a gyomot szaporítja. Legjobb tehát 1—2 évig állott hidegebb vegytrágyával, a fent említett módon trágyázni , mi a gyengébb, sőt a beteg fodros szőlőket is teljes erőre emelheti. Hogy a vegytrágyába minden állati trágya és növényi testrészek p. o. törköly, összevagdalt venyege, hamu stb. mind felhasználhatók az magától értetik. Csakhogy a homok földhöz készített vegytrágya rétegei közé célszerű minél több iszapföldréteget is közzé tenni, mi egyrészről a vegytrágyát hidegebbé teszi, másfelől pedig minden gáznemű anyagokat fel fog. — Az ily vegytrágya 1 — 2 év múlva a homok földre legalkalmasabb trágyát fog nyújtani. A trágyázás nemcsak a gyenge vagy beteges fiatal szőlő helyre hozatalára szükséges , hanem gazdagon kifizetné az magát az elgyengült vén szőlőknél is, mert azáltal ugyanannyi szőlőmunka mellett a szőlő és gyümölcstermést tetemesen fel lehetne emelni. Attól nem kell tartani, hogy a vén szőlő termése azáltal sokkal silányabb lenne, mint az általánosan elterjedt hiedelem. Igaz ugyan, hogy ha fiatal jóerőben levő szőlő még túlságosan trágyáztatik s az ily módon meghízlalt fürtök 1. néha 2% különbséget mutatnak a cukor tartalomban, hanem a vén szőlőnél s épen a homoktalajnál attól legkevésbé lehet tartani, sőt a késői szürettel a netalán mutatkozó különbség is eloszlatható. Ami pedig a gyümölcsfajok megválasztását a talajra nézve illeti, arra nézve csak azt mondhatnám, hogy általában a kecskeméti talajban, mint fent is említettem, lehet ugyan minden gyümölcs vagy szőlőfajt tenyészteni és az egyes helyeken mutatkozó hiányokon is trágyázással, vagy oly gyümölcsfák ültetésével segíteni, melyek gyökereiket a földszínbe terjesztik, vagy a mélyen ható gyökerű fák előbb iskolában úgy neveltessenek , hogy az állandó helyeikre való kiültetésük előtt 2—3-szor az iskolában átültettessenek s mindannyiszor a lefelé menő gyökerek jó rövidre visszavágassanak, hogy azáltal az oldal gyökerek fejlődése segíttessék elő. Az így nevelt fák, kivált ha azok nagy mélyen nem ültettetnek, minden esetre fognak eléggé diszleni ott is, hol jelenleg az eféle fák csak termés nélkül sínlődnek. Hanem mindamellett nézni kell arra, hogy hol és miféle gyümölcsfa diszlik szebben és oly fajokat kell inkább ott alkalmazni , mert azok kevesebb költséggel és gondozással vezetnek célhoz, mint azok, melyek világosan láthatók, hogy ott kevésbé díszlenek. Ami pedig a gyümölcsfajok hasznosságát illetőleg egyik a másik feletti előnyeit illeti, arra az eddigi tapasztalat adhat legjobb utasítást, ugyanis Kecskeméten a tapasztalás azt mutatja, hogy ott a nyers gyümölcs nyújt eddig legtöbb jövedelmet s azok között is a kajszin barack a kitűnő , mely nemcsak a fája szép fejlődésénél s tartósságánál és a gyümölcse kitűnőségénél fogva érdemel kiváló figyelmet, hanem a már ismert, nagy kereskedelmi cikk is lévén . — Kecskeméten legnagyobb mértékben tenyésztendő. A kajszin baraczkot követi ott az alma termelés, melynek fáji szintén óriásokká fejlődnek, a gyümölcse is elég kelendőségnek örvend, hanem mindamellett, hogy az ott elterjedt pogács- és törökbálint almák a szokás miatt már keresetté váltak s annálfogva azok nagyobb mértékben terjesztendők is, de mindenesetre jó lenne nemesebb almák felé is terelni kissé a kereskedést, melyek nagyobb árban lennének értékesíthetők, p. o. lehetne kísérletet tenni a jobbféle és állandó remnette-ekkel és calvilokkal, melyek termékenységéről és a gyümölcs tökéletességéről előbb egy kísérleti kertben kellene meggyőződni , a közönség azután csak mint elismert kitűnőségeket tenyésztené. De ahoz az kellene, hogy a t. Gazdasági egylet a kebeléből egy állandó kóstoló bizottságot választana s az egész évben egy állandó gyümölcs kiállítási helyre (pl. a kaszinóba) beküldött gyümölcsöket az folytonosan észlelné és bírálná, mely bírálat eredménye nemcsak jegyzőkönyvbe vezettetnék a termés helyével és a termelő nevével, hanem a nagybani tenyésztésre érdemesnek találtakat a közönséggel is kellene tudatni. Igen sok fajra nem kellene törekedni, mivel a nagyobb kereskedésben csak a kevés fajnak van életrevalósága. Egyébiránt a már ismert faj kicserélésével óvatosan kell bánni. Közte úgy látszik kevesebb termeltetik , valószínűleg azért, hogy fája kevésbé díszük, mint az almafa, hanem az is megérdemlene kissé több gondot fordítani reá.