Kecskemét, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-09-17 / 38. szám
1876. — 38. szám. „KECSKEMÉT.“ Szeptember 17. ben a tiarát föltette , és meginditá a harcot példátlan kitartással a pápai fennség védelmére. Mind a két császár vetélkedve kereste kegyét. De Ince négy évig titkolódzott, egyiket sem ismerte el nyíltan, s hagyta őket harcolni egymással, jól tudva, mily hasznos terveire e zavar. Midőn azonban a Hohenstaufok minden oldalról diadalmaskodtak, Ottót ismerte el törvényes uralkodónak, s Fülöpöt és híveit egyházi átok alá vetette. Ottó esküvel fogadta, hogy szent Péter székének engedelmeskedni fog és minden köteles szolgálatot és tiszteletet teljesít, a pápa tanácsait és akaratát tettei zsinórmértékei gyanánt tekintendi, egyszersmind a a főpapok javára lemond minden császári jogról az egyházi ügyekben. Egyszersmind „Isten és a pápa kegyelméből császár“ címet vett föl. (Folytatjuk.) A szegedi kiállítás: Szeged, 1876. September 12-kén. III. Sorrendben haladva következik a Vil-dik csoport, az első emelet balszárnyán , a háztartási bútor- és háziiparral, mely egyike a legérdekesebbeknek, és nem kevés fontossággal biró ipari része a kiállításnak. A bútor kiállításban első helyen Seisman Mór szegedi kárpitos remek kiállítását említem föl, melyről már egyik előbbi közleményemben megemlékeztem és a tárgyakat fölsoroltam. E kiállítás valóban dísze a csoportnak és mint értesültem, már számos megrendelést is kapot hasonló bútorokra. Utánna következik Kramer Samu bútorgyáros Budapestről, fényes díszbútorokkal, már több kitüntetésben is részesült. Kiemelendők még Varga, Reiner és társai bútorgyárosok (Szeged) és Lengyel Lőrinc kárpitos (Szeged) kiállítása. Lederer M. kárpitos Szegeden igen díszes karszéket állított ki. Az asztalosok közzül sokan, igen szép különféle tárgyakkal járultak a kiállításhoz. Itt van Papszt Ferenc műasztalos (Budapest) csinos íróasztala, Bécsben nyert érdemérmet és Kecskeméten ezüstérmet. A cs. k. szab. besztercebányai bútorgyárnak nagy kiállíítása van , melyben többek között bemutatott: nyugszékeket, nyers félkész és kész székeket, asztalokat stb. E gyár gépei közül néhány a cég saját találmánya, és a 400 munkásai között 100 fegyenc van és e célra berendezett biztos műhelyben dolgoznak. A gyár Budapesten , Lembergben, Mailandban , Bukarestben, Jassyban, és Chemnitzben fióküzlettelepekkel bír. Varga László (Kecskemét) kiállítása is igen szép. Különösen az angol kihúzóasztala említésre méltó. Kiss József asztalos Budapestről szép teremasztalt állított ki. Figyelemre méltó Szabó Antal asztalos (Kecskemét) kiállítása, ruha és éjjeli szekrnyekkel, továbbá Fritz József bútor asztalos Versecről 3 ajtajú szalon szekrénynyel, Hollósy József asztalos (Rimaszombat) remek iró asztallal, melynek ára 400 írt. Ifj. Pintér István asztalos Nyíregyházán, faragványnyal diszitet ágya, Hívért Ignác asztalos (Szegszárd) női toilette-asztala, Schmelka Ferenc asztalos (Pozsony) díszes ebédlői szekrénye és székei , Kerny István asztalos (Szeged) teke asztala és Juhász György és Antal bútoraik említést érdemelnek. Kiemelendők még Katona Ferenc asztalos (Szeged) által kiállított ékszekrény, különféle ajtókkal és beosztásokkal ellátva, és Eördög István asztalos Szegeden egy ékszekrénynyel. Pollák József asztalos Budapestről, az általa készített félegyházi templom nagy kapuját állította ki, és Marosy Gergely Kecskemétről szép két ruhaszekrényt. Igen remek kiállítást rendezett Domán L. (Szeged) paplanos, 2 selyem paplanéval. E díszes munka mi kívánni valót sem hagy jön és e kiállításon az érdemérmet nyerte jó ízlés és versenyképességéért. Stenschneider Jakab Budapesten és Girling C. ugyanott , paplangyárosok kiállításai kiemelendők. Mindkettő már több kitüntetésben részesült. A bútoriparban kiemelendő továbbá a Dunkel Vilmos felsőmagyarhoni első parquettegyár (Kassa) kiállítása, amerikai szalag parquette-d, Ildényi F. m. k. udv. aranyzó Budapesten, aranyozott keret tükör és hozzávalló consol-asztallal. Díszes tükör kiállítása van Taussig József és társa cégnek, aranyozok Budapestről, és Winkle Nándornak ugyanott, tükör és képkeretekkel. Következik e csoportban a rendkívül érdekes női kézimunkák osztálya. Ezen osztály a legnagyobb látogatottságnak örvend ; itt mindig csaknem zsúfolásig van a terem nézőkkel, a nők ügyességét szemlélve. A második emeleten, kezdve a díszteremben folytatólagosan balra vannak a kézimunkák elhelyezve, mely gazdagságánál fogva, mintegy bizonyítványt nyújt a nők szorgalmáról. Nem vállalkozhatom arra, hogy az, ez osztályban összehalmozott munkákat egyenként fölemlítsem , mert ahoz sok idő és nagy tér szükséges, de miután a fölött nem rendelkezhetem, a legszebbek és legérdekesebbek fölsorolására kell szorítkoznom. Kezdjük meg az intézetek gyűjteményes kiállításaiknál. Itt elsősorban Czerkovitz P. Janka asszony nőnevelő intézetének csoportos kiállítása ragadja meg a figyelmünket, mely a legszebb és művészeties tárgyakat mutatott be növendékei által. Lehet itt látni mindent, mit női kéz alkotni képes, és e gyűjteményes kiállításából különösen kitűnik : Gunszt Józsa által készített díszes feketeselyem hímzet párnája. Seifman Mina, kiváló ízlésű, remek pamlagpárnája, kék poszton selyem hímzéssel, tanúbizonyságot nyújt ügyességéről. Mellette, ez osztály egyik dísze, Seisman Ida gyönyörű kosara hímzéssel és gyöngyökkel ellátva, kék selyemmel díszítve. Nagy Ibolyka finom hímzett szőnyege remek darab, valamint Kovács Ida kiállításával dicséretet érdemel. Kiemelendő még kiváló szép kézi munkáért: Meisels Berta ügyesen készített tea-serviettek , Klein Leonora szép párnája, Prosznitz Julia fehérhímzése, asztalterítője , Mayer Ilka meglepő szép, hoszszú szőnyege és Neiman Leonora orosz vászon szépen kivárott párnája. Ezen intézet mellett Keméndy-Drucker Irma assz.nőnevelő intézete és tanítóképezdéjének kiállítása magaslik ki a többi közül. Figyelmet érdemel Weltner Mari bársony imakönyve arany hímzéssel, Madár Irén igen szép keretes kép hímzése, Pálfy Margit csinos pamlag párnája, Kopasz Karolin asztaltakarója, Babarczy Irén szép himzett női inge, Vadász Ida igen szép hálózat fehérneműt állított ki olasz kivarrással. Kiemeljük Bakay Emma kis kötényét, Neubauer Hermin gyöngyös csengetyű húzóját, Manojlovics Katalin berlini pamut-himzésű térítőjét, Zsótér Mari igen szép csipkéket készített, valamint Kirschner Emma is. Kibling Gizella orosz vászon asztalterítőt, Fischer Sarolta fehér hímzésű asztalkendőt készített, Kovács Ágnes pedig egy szép kosárkát és egy finom hímzésű csizmahúzót. A helybeli polgári leányiskola növendékei dicséretet érdemelnek szorgalmukért, melyet a kiállításukon bemutatott tárgyak által tanúsítottak, úgy szintén kiemelendők a helybeli belvárosi leányiskola növendékei által készített szép kézi munkák. A szegedi Oltványi- féle neveldében működő , szegény iskola nővérek nevét viselő apácák intézete igen gazdag kiállítást rendezett, választékos tárgyakból. Itt is a női kézimunka van elsősorban , mit fölemlítek, és bemutatja a házi foltozást, meglepő ügyességgel. A budapesti országos nőiparegyesület, remek és gazdag kiállításával dicséretet aratott. A díszes kézimunkák kiemelendők ez osztályban is. A szabadkai kir. állami tanítónő-képezde gyűjteményes kiállítása igen csinos, valamint az orosházi izraelita főelemi leányiskoláé is , úgy szintén a budapesti izraelita árvaház, a budapesti „Erzsébet" árvaház , a pozsonyi női házi ipar tanműhely és több vidéki intézetek igen díszes, változatos kiállítást rendeztek. ízléses kiállítást találunk itt még Pregzler Iréntől, virágos pamlag párnát, Lengyel Mariskától (Kecskemét) gyönyörű kék selyem óra tartót, Ternajgó Emíliától (Mária Radna) színes pamutból készült nagy virágcsokrot. Turcsányi Laura Budapestről igen szép hímzett és varrott gyermek-fehérneműket és Szeleczky Ilona Kecskemétről, abroszt berlinerből és szt. Ilona képet keretbe varrva, állított ki. Igen ízléses Dragoslovich Ida (Kecskemét) kiállítása is, egy szép divánpárna és egy asztalterítő. Chéh Sándorné Győrből szép fehér himzett férfi inger, Papszt Irma (Budapest) horgolt paplanja , Gombos Károlyné (Szentes) fehér ágyterítője, Kontz Józsefné (Zenta) csinos himzett kályha ellenzője, Löwengardné Fischer Janka (Dorozsma) pamlagvánkusa figyelemre méltók. Kiemeljük még Schwartz Erzsébet (Budapest) szép hímzett pamlagvánkusát, Angel Irén (Szeged) finomabb kézimunkáit, Tengelyi Nina (Szeged) asztal térítőjét, és Steiner Hermin (Pilis) csinos kézimunkáit. Megnevezzük dr. Loli Sámuelné térítőjét Budapestről , Pollák Lujza hímzett párnáját és Schwarc Esztertől ugyanazt. Kiváló szépségű tárgyakat állított még ki dr. Lőw Tóbiásné Budapestről. Izsó Miklós özvegyének munkái kitűnnek a többi közül, nagyszerűsége és művészies ízlése által, különösen fölemlítem díszes, remek kályhaellenzőjét. Vannak itt szép műfaragványok is, melyek közül legérdekesebb darab Dáni Ferencz főispán által 1855-ben, aradi várfogsága idejében készített női legyező. Kitűnnek még Spannberger Alajos budapesti tanító csontnemű faragványai és Oltványi Pál pápai kamarás (Szeged) faragványai. Rosenberg Kálmánné művei, Szabó Bálint szatmári szíjgyártó faragványai, említésre méltók. Sánta János kántor, Kecskemétről egy madárházat és Molnár Gábor tanító Kun- Félegyházáról egy szivar kosarat állított ki A Vilidik csoport a vasipart foglalja magában. Ahelyett, hogy a vasbútorokat venném először jegyzékbe, itt egy kis kitérést engedek meg magamnak, miért is elnézést kérek. Elsőnek említem föl az oszt.állam vaspálya pavillonját, melyet úgy a nyers, mint a feldolgozott bányatermények kiállításának élére állíthatjuk. Lehetetlen mindazon becses tárgyakat itt fölsorolni, melyet e gazdag társaság összes ágaiból kiállított. Itt lehet látni a nyers vastól kezdve az idomitás minden stádiumában levő ércet, az öntött vasat, a kovácsolt vasat a legfinomabban készített acélig. Röviden , itt be van mutatva a bányakezelés minden módja, melyet a társaság uradalmain folytat. Kiemelendő a VIII-ik csoportban gróf Csáky László vasgyára (Prakfalu) kandalló kályha sütő eszközzel; vaslemezek, öntött acél szerszámok és fűszerlemezek. A vasgyár már igen régi időben állíttatott föl a Szepességben. Markus Simon lakatos Székesfehérvárról egy nagy takaréktűzhelyt állított ki, ára 250 frt, Fazekas József (Debrecen) egy vas konyhát. Schullek Sándor késes Budapestről szép, különféle késes műveket mutatott be. Az ismert Cetl cég , vasöntöde és gépgyár tulajdonos Budapestről, igen sok oldalú kiállítást rendezett. 10 különféle kandelábre öntött vasból, lámpákkal ellátva, asztallábak, vassulykok és vasdiszítmények. A gyárban jelenleg 130 egyén dolgozik, és a tulajdonos már több kitüntetést nyert. Prokop F. és Schnabel, vasszekrény-gyárosok Budapesten, vértkaszszát két saját szerkezetű vértezett trezorral és más szerkezetű kaszszákat állított ki. Feinel Lipótnak (Budapest) már több kitüntetést nyert m. kir. vasbútor-gyárosnak is igen szép kiállítása van. Szabó László Lakatos (Kecskemét) dobizai kapuzárt, Herceg József és Szekeres Imre (Kecskemét) szintén zárakat állítottak ki. Gyűjteményes kiállítása van Buchwald Sándor budapesti gyárosnak is. Kerti asztal födéllel, melyet a reáltanoda előtti téren mutat be, hol a pénztár van. Továbbá ruhafogasok, pihenő padok és székek , hintáló székek, bölcsők stb. Fölemlítésre méltók még Grasseli és Ottovay (Szeged) lakatos és kovács árukkal, Nyigrényi Pál (Szeged) különféle műlakatokkal. Zombori Mihály vasbútorgyáros Szegeden gazdag és szép vasbútorokat állított ki, melyekkel versenyképességét mutatja be. * * * Mint a múlt közleményemben jeleztem volt, Trefort és Péchy ministerek szintén meglátogatták városunkat, és a kiállítás fő TÁRCA. Egy nyugtalan lélek csalódása (Zsebokke után németből szabadon fordítja.) K. P. (Folytatás.) „Ki az a Gabriella?“ — kérdem őt, alig tudva betelni e vidám ártatlanságban előttem álló kedves gyermek alakjával. „Es no, hát a nővéremet hívják úgy. Ma reggel tojást és sajtot vitt be a városba eladni. Néha én is elkísérem őt, hogy segítsek neki a vivésben. De ma maga is elbírhatta , mert bizon magunknak sem volt valami sok eladni valónk. Azért tehát ithon maradtam, mert délelőt még a házat is őriznem kellett, mivel atyám meg a faluba ment, hova megrendelt famunkákat, kéttucat fatányért, ép annyi vakoló kanalat és egy taliga favillát vitt be Pfiff szatócs számára, így tehát én rám maradt a főzés, mert különben atyus délben üres asztalra talált volna.“ Gyönyörrel hallgattam a kis fecsegőt s nem nagy mesterség volt mind mélyebben belevonni őt a beszélgetésbe; — egy előttem heverő szikladarabra leülve, behízelgő kedves hangján apródonként kifecsegte egyszerű háztartásuknak minden titkát. Megtudtam tőle, hogy atyja altiszt volt a huszároknál, de egy csatában elvesztve egyik lábát, megvált a katonaságtól s itt, hazájában telepedett meg; van néhány hold földbirtoka, e mellett különféle famunkákat készít s azzal kereskedik. — Beszélgetésünk közben két kecske jött felénk az erdőből s felismerve kis úrnőjöket vidám mekegéssel siettek hozzá, lefeküdtek mellé, majd legelészni s játszadozni kezdenek közelünkben. — Mindez kimondhatlanul kellemes benyomást tett rám. S a benyomás annál mélyebb s meginditóbb volt, mivel képzeletem egy hét óta szüntelen persák, mongolok és tatár csordák közt, sivatag pusztákon kalandozott s lemondott mindazon nemes élvezetekről, melyeket az emberi kebelnek csupán a műveltebb emberi társaság képes nyújtani. Beszélgetésem a kis Jusztinnal , — amint magát nevező , — rendkívül fájdalmas hangulatot keltett bennem; heves, nyugtalan vágygyal gondoltam egy csekély kis birtok , csendes nyugalmas otthon , egyszerű csendélet édes boldogságára. Hirtelen mély basszushang riasztott föl merengésemből. „Ne mennénk Jusztiné ?“ — szólalt meg egy, az erdő kiszögellő része felől felénk tartó, falusias öltözetű éltes egyén. Huszáros bajusza és falába tüstént elárulták benne Jusztiné atyját. Mentegetem előtte kis lánykáját, mint kit én tartóztattam föl beszélgetésemmel. Azonban erre maga is leült gyermeke mellé a kőre s újra felvette a beszélgetés fonalát. „Honnan földi?“ — kérdé, miközben szemeivel tetőtől talpig méregetett. „Bécsből.“ „Én is voltam ott. Pompásan lehet ott élni, ha van miből. — És hová?“ „Oroszországba.“ „Ott is voltam. Ukrajnából hoztam lovakat az ezred számára. — Oroszországban marad ön?“ „Onnan Perzsiába szándékozom.“ „Persiába ? — Ott is voltam. Átkozott egy víznélküli ország, fojtó Sámumával. Majd ott vesztem. — De mit akar ön Persiában ?“ „Keresztül akarom utazni, onnan át Tibetbe és Chinába óhajtanék eljutni.“ „Uram, akkor jó darab út van ön előtt. Már annyira nem voltam.“ Elbeszélő erre, hogy részt vett néhány, a törökök ellen intézett hadjáratban s elfogatva , mint rabszolga adatott el s vitetett Persia belsejébe; majd orosz kereskedők által kiváltva , újra hadiszolgálatba lépett, míg egy ágyúgolyó által megfosztva lábától, hadképtelenné nem lett. Mint nyomorék elbocsáttatván , visszatért hazájába, hol még élt jó öreg anyja, ki számára , a táborból időnként küldözgetett pénzből, egy kis birtokot vásárolt össze. Itt saját földjén és talaján épített azután magának egy szerény kis házikót, félóra járásnyira a falutól; — feleségül vett egy minden tekintetben derék nőt, ki azonban már néhány év előtt meghalt , és itt él azóta gyermekeivel, a mint mondá igen boldogan. Elbeszélése után igyekezett roppant útiterveim okait kifürkészni s fejét rázta, midőn azokat neki nyiltan bevallom. „Uram,“ mondá ő, „e terveket nem az ész , hanem hiú ábrándozás és a kétségbeesés sugalták önnek. „Mindenütt jó, de legjobb othon“ — azt mondja a példabeszéd. Egy oly értelmes ember mint ön , bárhol is könnyen megkeresi kenyerét, hacsak fölötte magasra nem vágyik, vagy nem szégyenli a munkát. Ön épen úgy tűnik most fel előttem , mint én magam előtt ifjúságom kényelmű éveiben. A mi jó lelkészünk, — az isten nyugosztalja meg, — mindig azt mondta, hogy belőlem még valaha nagy ember lesz; — saját költségén iskoláztatott tehát, s majd föl küldött az egyetemre is , hol a theologiát kellett volna végeznem. De én azon hiszemben, hogy még magasabb polcra is hághatok mint a szószék lépcsője, beálltam katonának, kitüntetem magam és mi lett a vége?—nyomorékká lőttek. De még majd beszéljünk erről. Hogy hívják önt? „Heu Tamás!“ felelém. (Családi nevem Báró Heuven volt, de miután nagy néném kitagadott s e kóbor életre adtam magam, a polgáriasabb hangzású egyszerű Heu-jal cseréltem azt föl.) Az öreg huszár erre végtelen kacajban tört ki. „Heu Tamás? - kiáltó , 6 ezer villám , hisz mi egészen összeillünk , habár csak név szerint is, mert én meg Stroh Tamás altiszt vagyok. Széna és szalma (Heu und Stroh) mindkettő hitvány árucikk és megvetett dolog , de a maga helyén mégis használható. — Jöjjön , maradjon nálam, mivel már úgy is beesteledett, és találja magát egészen otthon. Nincs oka a Persiába való úttal sietni. Elfogadtam a meghívást. A sűrűn keresztül vezető gyalogúton lementünk az invalidus házikójába. Mily festőileg szép fekvéssel birt e szerény kis kunyhócska, két vén diófa lombjaitól beárnyékolva a szűk rétvölgyben, erdős halmok között! Mögöttünk a barna sziklákról tajtékozva rohant le a kis patak. Karfával ellátott dobogó vezetett át rajta, a szőllőlugassal befutott kis házikó előudvarába. A tetőt a galambok egész serege tette élénkké, míg lent csak úgy hemzsegett az udvar a sok csirke és kacsától. Jusztiné tüstént a kotlós körül csoportosuló kis csirkéknek adott enni. A ház mellett fakészlet volt felhalmozva, különféle eszközök készítési anyagául, melyek kifaragásában az invalidus mesteri ügyességet fejtett ki. A ház másik oldalán körül sövényezett, jól berendezett, virágos kert volt látható, gyümölcsfákkal beültetve. Átellenben méhes állott tele kasokkal. E barátságos kis remete lak minden legkisebb zuga, a legeszélyesebben volt felhasználva. Az öreg hadfi bevezetett kis lakszobájokba s levette vállamról útitáskámat. Justine előleges felfrissítésül kenyeret és egy pohár tejet hozott. — A szobácskában uralkodó rend s kimondhatlan tisztaság igen csinos kinézést kölcsönöztek neki, pedig a padok, székek , asztal, szekrények és minden egyes bútordarab csupán egyszerű fenyő és tölgyfából készülve, a tulajdonos saját keze munkája volt. (Folytatjuk.)