Kecskemét, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1876-09-17 / 38. szám

1876. — 38. szám. „KECSKEMÉT.“ Szeptember 17. ben a tiarát föltette , és meginditá a harcot példátlan kitartással a pápai fennség védel­mére. Mind a két császár vetélkedve kereste ke­gyét. De Ince négy évig titkolódzott, egyi­ket sem ismerte el nyíltan, s hagyta őket harcolni egymással, jól tudva, mily hasznos terveire e zavar. Midőn azonban a Hohen­­staufok minden oldalról diadalmaskodtak, Ottót ismerte el törvényes uralkodónak, s Fülöpöt és híveit egyházi átok alá vetette. Ottó esküvel fogadta, hogy szent Péter székének engedelmeskedni fog és minden köteles szolgálatot és tiszteletet teljesít, a pápa tanácsait és akaratát tettei zsinórmér­tékei gyanánt tekintendi, egyszersmind a a főpapok javára lemond minden császári jogról az egyházi ügyekben. Egyszersmind „Isten és a pápa kegyelméből császár“ címet vett föl. (Folytatjuk.) A szegedi kiállítás: Szeged, 1876. September 12-kén. III. Sorrendben haladva következik a­ Vil-dik csoport, az első emelet balszár­nyán , a háztartási bútor- és háziiparral, mely egyike a legérdekesebbeknek, és nem kevés fontossággal biró ipari része a kiál­lításnak. A bútor kiállításban első helyen Seisman Mór szegedi kárpitos remek kiállítását em­lítem föl, melyről már egyik előbbi közle­ményemben megemlékeztem és a tárgyakat fölsoroltam. E kiállítás valóban dísze a cso­portnak és mint értesültem, már számos megrendelést is kapot hasonló bútorokra. Utánna következik Kramer Samu bútorgyá­­ros Budapestről, fényes díszbútorokkal, már több kitüntetésben is részesült. Kieme­lendők még Varga, Reiner és társai bútor­­gyárosok (Szeged) és Lengyel Lőrinc kár­pitos (Szeged) kiállítása. Lederer M. kárpitos Szegeden igen díszes karszéket állított ki. Az asztalosok közzül sokan, igen szép különféle tárgyakkal járultak a kiállításhoz. Itt van Papszt Ferenc műasztalos (Budapest) csinos íróasztala, Bécsben nyert érdem­ér­met és Kecskeméten ezüstérmet. A cs. k. szab. besztercebányai bútorgyárnak nagy kiállíítása van , melyben többek között be­mutatott: nyugszékeket, nyers félkész és kész székeket, asztalokat stb. E gyár gé­pei közül néhány a cég saját találmánya, és a 400 munkásai között 100 fegyenc van és e célra berendezett biztos műhelyben dolgoznak. A gyár Budapesten , Lembergben, Mailandban , Bukarestben, Jassyban, és Chemnitzben fióküzlettelepekkel bír. Varga László (Kecskemét) kiállítása is igen szép. Különösen az angol kihúzóasztala említésre méltó. Kiss József asztalos Budapestről szép terem­asztalt állított ki. Figyelemre méltó Szabó Antal asztalos (Kecskemét) kiállítása, ruha és éjjeli szekrnyekkel, továbbá Fritz József bútor asztalos Versecről 3 ajtajú sza­lon szekrénynyel, Hollósy József asztalos (Rimaszombat) remek iró asztallal, mely­nek ára 400 írt. Ifj. Pintér István asztalos Nyíregyházán, faragványnyal diszitet ágya, Hívért Ignác asztalos (Szegszárd) női toi­­lette-asztala, Schmelka Ferenc asztalos (Pozsony) díszes ebédlői szekrénye és szé­kei , Kerny István asztalos (Szeged) teke asztala és Juhász György és Antal bútoraik említést érdemelnek. Kiemelendők még Katona Ferenc aszta­los (Szeged) által kiállított ékszekrény, kü­lönféle ajtókkal és beosztásokkal ellátva, és Eördög István asztalos Szegeden egy ékszekrénynyel. Pollák József asztalos Bu­dapestről, az általa készített félegyházi tem­plom nagy kapuját állította ki, és Marosy Gergely Kecskemétről szép két ruhaszekrényt. Igen remek kiállítást rendezett Domán L. (Szeged) paplanos, 2 selyem paplanéval. E díszes munka mi kívánni valót sem hagy jön és e kiállításon az érdem­érmet nyerte jó ízlés és versenyképességéért. Stenschnei­­der Jakab Budapesten és Girling C. ugyan­ott , paplangyárosok kiállításai kiemelendők. Mindkettő már több kitüntetésben részesült. A bútoriparban kiemelendő továbbá a Dunkel Vilmos felsőmagyarhoni első par­­quettegyár (Kassa) kiállítása, amerikai sza­lag parquette-d, Ildényi F. m. k. udv. aranyzó Budapesten, aranyozott keret tükör és hoz­­závalló consol-asztallal. Díszes tükör kiál­lítása van Taussig József és társa cégnek, aranyozok Budapestről, és Winkle Nándor­nak ugyanott, tükör és képkeretekkel. Következik e csoportban a rendkívül ér­dekes női kézimunkák osztálya. Ezen osz­tály a legnagyobb látogatottságnak örvend ; itt mindig csaknem zsúfolásig van a terem nézőkkel, a nők ügyességét szemlélve. A második emeleten, kezdve a díszteremben folytatólagosan balra vannak a kézimunkák elhelyezve, mely gazdagságánál fogva, mint­egy bizonyítványt nyújt a nők szorgalmáról. Nem vállalkozhatom arra, hogy az, ez osz­tályban összehalmozott munkákat egyenként fölemlítsem , mert ahoz sok idő és nagy tér szükséges, de miután a fölött nem rendel­­kezhetem, a legszebbek és legérdekesebbek fölsorolására kell szorítkoznom. Kezdjük meg az intézetek gyűjteményes kiállításaiknál. Itt első­sorban Czerkovitz P. Janka asszony nőnevelő intézetének csoportos kiállítása ragadja meg a figyelmünket, mely a legszebb és művészeties tárgyakat mutatott be nö­vendékei által. Lehet itt látni mindent, mit női kéz alkotni képes, és e gyűjteményes kiállításából különösen kitűnik : Gunszt Jó­­zsa által készített díszes feketeselyem hím­­zet párnája. Seifman Mina, kiváló ízlésű, remek pamlagpárnája, kék poszton selyem hímzéssel, tanúbizonyságot nyújt ügyessé­géről. Mellette, ez osztály egyik dísze, Seisman Ida gyönyörű kosara hímzéssel és gyöngyökkel ellátva, kék selyemmel díszítve. Nagy Ibolyka finom hímzett szőnyege remek darab, valamint Kovács Ida kiállításával dicséretet érdemel. Kiemelendő még kiváló szép kézi munkáért: Meisels Berta ügyesen készített tea-serviettek , Klein Leonora szép párnája, Prosznitz Julia fehérhímzése, asz­talterítője , Mayer Ilka meglepő szép, hosz­­szú szőnyege és Neiman Leonora orosz­ vá­szon szépen kivárott párnája. Ezen intézet mellett Keméndy-Drucker Irma assz.­nőnevelő intézete és tanítóképez­­déjének kiállítása magaslik ki a többi kö­zül. Figyelmet érdemel Weltner Mari bár­sony imakönyve arany hímzéssel, Madár Irén igen szép keretes kép hímzése, Pálfy Margit csinos pamlag párnája, Kopasz Ka­­rolin asztaltakarója, Babarczy Irén szép himzett női inge, Vadász Ida igen szép há­­lózat fehérneműt állított ki olasz kivarrás­sal. Kiemeljük Bakay Emma kis kötényét, Neubauer Hermin gyöngyös csengetyű hú­zóját, Manojlovics Katalin berlini pamut-him­­zésű térítőjét, Zsótér Mari igen szép csipké­ket készített, valamint Kirschner Emma is. Kibling Gizella orosz­ vászon asztalterítőt, Fischer Sarolta fehér hímzésű asztalkendőt készített, Kovács Ágnes pedig egy szép ko­sárkát és egy finom hímzésű csizmahúzót. A helybeli polgári leányiskola növendékei dicséretet érdemelnek szorgalmukért, me­lyet a kiállításukon bemutatott tárgyak ál­tal tanúsítottak, úgy szintén kiemelendők a helybeli belvárosi leányiskola növendékei által készített szép kézi munkák. A szegedi Oltványi- féle neveldében mű­ködő , szegény iskola­ nővérek nevét viselő apácák intézete igen gazdag kiállítást ren­dezett, választékos tárgyakból. Itt is a női kézi­munka van első­sorban , mit fölemlítek, és bemutatja a házi foltozást, meglepő ügyességgel. A budapesti országos nőiparegyesület, remek és gazdag kiállításával dicséretet aratott. A díszes kézimunkák kiemelendők ez osztályban is. A szabadkai kir. állami tanítónő-képezde gyűjteményes kiállítása igen csinos, vala­mint az orosházi izraelita főelemi leány­iskoláé is , úgy szintén a budapesti izraelita árvaház, a budapesti „Erzsébet" árvaház , a pozsonyi női házi ipar tanműhely és több vidéki intézetek igen díszes, változatos ki­állítást rendeztek. ízléses kiállítást találunk itt még Pregz­­ler Iréntől, virágos pamlag párnát, Len­gyel Mariskától (Kecskemét) gyönyörű kék selyem óra tartót, Ternajgó Emíliától (Má­ria Radna) színes pamutból készült nagy virág­csokrot. Turcsányi Laura Budapestről igen szép hímzett és varrott gyermek-fehérneműket és Szeleczky Ilona Kecskemétről,­­ abroszt berlinerből és szt. Ilona képet keretbe varrva, állított ki. Igen ízléses Dragoslovich Ida (Kecskemét) kiállítása is, egy szép diván­­párna és egy asztalterítő. Chéh Sándorné Győrből szép fehér himzett férfi inger, Papszt Irma (Budapest) horgolt paplanja , Gombos Károlyné (Szentes) fehér ágyterítője, Kontz Józsefné (Zenta) csinos himzett kályha el­lenzője, Löwengardné Fischer Janka (Do­­rozsma) pamlagvánkusa figyelemre méltók. Kiemeljük még Schwartz Erzsébet (Buda­pest) szép hímzett pamlag­vánkusát, Angel Irén (Szeged) finomabb kézimunkáit, Ten­gelyi Nina (Szeged) asztal térítőjét, és Stei­ner Hermin (Pilis) csinos kézimunkáit. Meg­nevezzük dr. Loli Sámuelné térítőjét Buda­pestről , Pollák Lujza hímzett párnáját és Schwarc Esztertől ugyanazt. Kiváló szépségű tárgyakat állított még ki dr. Lőw Tóbiásné Budapestről. Izsó Miklós özvegyének mun­kái kitűnnek a többi közül, nagyszerűsége és művészies ízlése által, különösen fölem­lítem díszes, remek kályhaellenzőjét. Vannak itt szép műfaragványok is, me­lyek közül legérdekesebb darab Dáni Fe­­rencz főispán által 1855-ben, aradi várfog­sága idejében készített női legyező. Kitűnnek még Spannberger Alajos budapesti tanító csontnemű faragványai és Oltványi Pál pá­pai kamarás (Szeged) faragványai. Ro­senberg Kálmánné művei, Szabó Bálint szatmári szíjgyártó faragványai, említésre méltók. Sánta János kántor, Kecskemétről egy madár­házat és Molnár Gábor tanító Kun- Félegyházáról egy szivar kosarat állított ki A Vili­dik csoport a vasipart foglalja magában. A­helyett, hogy a vasbútorokat venném először jegyzékbe, itt egy kis kitérést en­gedek meg magamnak, miért is elnézést kérek. Elsőnek említem föl az oszt.­állam vas­pálya pavillonját, melyet úgy a nyers, mint a feldolgozott bányatermények kiállításának élére állíthatjuk. Lehetetlen mind­azon be­cses tárgyakat itt fölsorolni, melyet e gaz­­­dag társaság összes ágaiból kiállított. Itt le­het látni a nyers vastól kezdve az idomitás minden stádiumában levő ércet, az öntött vasat, a kovácsolt vasat a legfinomabban készített acélig. Röviden , itt b­e v­a­n mu­tatva a bányakezelés minden módja, melyet a társaság uradalmain folytat. Kiemelendő a VIII-ik csoportban gróf Csáky László vasgyára (Prakfalu) kandalló kályha sütő eszközzel; vaslemezek, öntött acél szerszámok és fűszerlemezek. A vasgyár már igen régi időben állíttatott föl a Sze­­pességben. Markus Simon lakatos Székes­fehérvárról egy nagy takaréktűzhelyt állított ki, ára 250 frt, Fazekas József (Debrecen) egy vas konyhát. Schullek Sándor késes Budapestről szép, különféle késes műveket mutatott be. Az ismert Cetl cég , vasöntöde és gépgyár tulajdonos Budapestről, igen sok oldalú kiállítást rendezett. 10 különféle kan­­delábre öntött vasból, lámpákkal ellátva, asztallábak, vas­sulykok és vasdiszítmények. A gyárban jelenleg 130 egyén dolgozik, és a tulajdonos már több kitüntetést nyert. Prokop F. és Schnabel, vasszekrény-gyáro­­sok Budapesten, vértkaszszát két saját szer­kezetű vértezett trezorral és más szerke­zetű kaszszákat állított ki. Feinel Lipót­­nak (Budapest) már több kitüntetést nyert m. kir. vasbútor-gyárosnak is igen szép ki­állítása van. Szabó László Lakatos (Kecs­kemét) dobizai kapuzárt, Herceg József és Szekeres Imre (Kecskemét) szintén zárakat állítottak ki. Gyűjteményes kiállítása van Buchwald Sándor budapesti gyárosnak is. Kerti asztal födéllel, melyet a reáltanoda előtti téren mutat be, hol a pénztár van. Továbbá ruhafogasok, pihenő padok és székek , hintáló székek, bölcsők stb. Föl­­említésre méltók még Grasseli és Otto­­vay (Szeged) lakatos és kovács árukkal, Nyigrényi Pál (Szeged) különféle műlaka­tokkal. Zombori Mihály vasbútorgyáros Sze­geden gazdag és szép vasbútorokat állított ki, melyekkel versenyképességét mutatja be. * * * Mint a múlt közleményemben jeleztem volt, Trefort és Péchy ministerek szintén meglátogatták városunkat, és a kiállítás fő­ TÁRCA. Egy nyugtalan lélek csalódása (Zsebokke után németből szabadon fordítja.) K. P. (Folytatás.) „Ki az a Gabriella?“ — kérdem őt, alig tudva betelni e vidám ártatlanságban előt­tem álló kedves gyermek alakjával. „Es no, hát a nővéremet hívják úgy. Ma reggel tojást és sajtot vitt be a városba eladni. Néha én is elkísérem őt, hogy se­gítsek neki a vivésben. De ma maga is el­bírhatta , mert bizon magunknak sem volt valami sok eladni valónk. Azért tehát ithon maradtam, mert délelőt még a házat is őriznem kellett, mivel atyám meg a faluba ment, hova megrendelt famunkákat, kéttucat fatányért, ép annyi vakoló kanalat és egy taliga favillát vitt be Pfiff szatócs számára, így tehát én rám maradt a főzés, mert különben atyus délben üres asztalra talált volna.“ Gyönyörrel hallgattam a kis fecsegőt s nem nagy mesterség volt mind mélyebben bele­vonni őt a beszélgetésbe; — egy előttem heverő szikladarabra leülve, behízelgő ked­ves hangján apródonként kifecsegte egyszerű háztartásuknak minden titkát. Megtudtam tőle, hogy atyja altiszt volt a huszároknál, de egy csatában elvesztve egyik lábát, megvált a katonaságtól s itt, hazájában telepedett meg; van néhány hold földbirtoka, e mellett különféle famunkákat készít s azzal kereskedik. — Beszélgetésünk közben két kecske jött felénk az erdőből s felismerve kis úrnőjöket vidám mekegéssel siettek hozzá, lefeküdtek mellé, majd le­gelészni s játszadozni kezdenek közelünk­ben. — Mindez kimondhatlanul kellemes be­nyomást tett rám. S a benyomás annál mé­lyebb s meginditóbb volt, mivel képzele­tem egy hét óta szüntelen persák, mongo­lok és tatár csordák közt, sivatag pusztá­kon kalandozott s lemondott mindazon ne­mes élvezetekről, melyeket az emberi kebel­nek csupán a műveltebb emberi társaság képes nyújtani. Beszélgetésem a kis Jusz­tinnal , — a­mint magát nevező , — rendkí­vül fájdalmas hangulatot keltett bennem; heves, nyugtalan vágygyal gondoltam egy cse­kély kis birtok , csendes nyugalmas otthon , egyszerű csendélet édes boldogságára. Hirtelen mély basszushang riasztott föl merengésemből. „Ne mennénk Jusztiné ?“ — szólalt meg egy, az erdő kiszögellő része felől felénk tartó, falusias öltözetű éltes egyén. Huszáros bajusza és falába tüstént elárulták benne Jusztiné atyját. Mentegetem előtte kis lánykáját, mint kit én tartóztat­tam föl beszélgetésemmel. Azonban erre maga is leült gyermeke mellé a kőre s újra felvette a beszélgetés fonalát. „Honnan földi?“ — kérdé, miközben sze­meivel tetőtől talpig méregetett. „Bécsből.“ „Én is voltam ott. Pompásan lehet ott élni, ha van miből. — És hová?“ „Oroszországba.“ „Ott is voltam. Ukrajnából hoztam lova­kat az ezred számára. — Oroszországban marad ön?“ „Onnan Perzsiába szándékozom.“ „Persiába ? — Ott is voltam. Átkozott egy víznélküli ország, fojtó Sámumával. Majd ott vesztem. — De mit akar ön Per­­siában ?“ „Keresztül akarom utazni, onnan át Tibetbe és Chinába óhajtanék eljutni.“ „Uram, akkor jó darab út van ön előtt. Már annyira nem voltam.“ Elbeszélő erre, hogy részt vett néhány, a törökök ellen intézett hadjáratban s elfo­gatva , mint rabszolga adatott el s vitetett Persia belsejébe; majd orosz kereskedők által kiváltva , újra hadiszolgálatba lépett, míg egy ágyúgolyó által megfosztva lábától, hadképtelenné nem lett. Mint nyomorék el­bocsáttatván , visszatért hazájába, hol még élt jó öreg anyja, ki számára , a táborból időnként küldözgetett pénzből, egy kis bir­tokot vásárolt össze. Itt saját földjén és ta­laján épített azután magának egy szerény kis házikót, félóra járásnyira a falutól; — feleségül vett egy minden tekintetben derék nőt, ki azonban már néhány év előtt meg­halt , és itt él azóta gyermekeivel, a mint mondá igen boldogan. Elbeszélése után igyekezett roppant úti­terveim okait kifürkészni s fejét rázta, mi­dőn azokat neki nyiltan bevallom. „Uram,“ mondá ő, „e terveket nem az ész , hanem hiú ábrándozás és a kétségbeesés sugalták önnek. „Mindenütt jó, de legjobb othon“ — azt mondja a példabeszéd. Egy oly értel­mes ember mint ön , bárhol is könnyen megkeresi kenyerét, hacsak fölötte magasra nem vágyik, vagy nem szégyenli a munkát. Ön épen úgy tűnik most fel előttem , mint én magam előtt ifjúságom kényelmű évei­ben. A mi jó lelkészünk, — az isten nyu­gosztalja meg, — mindig azt mondta, hogy belőlem még valaha nagy ember lesz; — saját költségén iskoláztatott tehát, s majd föl küldött az egyetemre is , hol a theolo­­giát kellett volna végeznem. De én azon hiszemben, hogy még magasabb polcra is hághatok mint a szószék lépcsője, beálltam katonának, kitüntetem magam és mi lett a vége?—nyomorékká lőttek. De még majd beszéljünk erről. Hogy hívják önt? „Heu Tamás!“ felelém. (Családi nevem Báró Heuven volt, de miután nagy néném kitagadott s e kóbor életre adtam magam, a polgáriasabb hangzású egyszerű Heu-jal cseréltem azt föl.) Az öreg huszár erre vég­telen kacajban tört ki. „Heu Tamás? - ki­áltó , 6 ezer villám , hisz mi egészen össze­illünk , habár csak név szerint is, mert én meg Stroh Tamás altiszt vagyok. Széna és szalma (Heu und Stroh) mindkettő hitvány árucikk és megvetett dolog , de a maga he­lyén mégis használható. — Jöjjön , maradjon nálam, mivel már úgy is beesteledett, é­s találja magát egészen otthon. Nincs oka a Persiába való úttal sietni. Elfogadtam a meghívást. A sűrűn keresztül vezető gyalogúton le­mentünk az invalidus házikójába. Mily fes­­tőileg szép fekvéssel birt e szerény kis kunyhócska, két vén diófa lombjaitól be­árnyékolva a szűk rétvölgyben, erdős hal­mok között! Mögöttünk a barna sziklákról tajtékozva rohant le a kis patak. Karfával ellátott dobogó vezetett át rajta, a szőllőlu­­gassal befutott kis házikó előudvarába. A tetőt a galambok egész serege tette élénkké, míg lent csak úgy hemzsegett az udvar a sok csirke és kacsától. Jusztiné tüstént a kotlós körül csoportosuló kis csirkéknek adott enni. A ház mellett fakészlet volt felhalmozva, különféle eszközök készítési anyagául, me­lyek kifaragásában az invalidus mesteri ügyességet fejtett ki. A ház másik oldalán körül sövényezett, jól berendezett, virágos kert volt látható, gyümölcsfákkal beültetve. Átellenben méhes állott tele kasokkal. E barátságos kis remete lak minden legkisebb zuga, a legeszélyesebben volt felhasználva. Az öreg hadfi bevezetett kis lakszobá­­jokba s levette vállamról útitáskámat. Jus­tine előleges felfrissítésül kenyeret és egy pohár tejet hozott. — A szobácskában ural­kodó rend s kimondhatlan tisztaság igen csinos kinézést kölcsönöztek neki, pedig a padok, székek , asztal, szekrények és min­den egyes bútordarab csupán egyszerű fe­nyő és tölgyfából készülve, a tulajdonos sa­ját keze munkája volt. (Folytatjuk.)

Next