Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-01-07 / 1. szám
1877. — 1. szám. „KECSKEMÉT.“ közönségnek jutalomjátékok alkalmával tanúsított eljárását s azt tapasztaltuk, hogy a jeles színészek jutalomjátékát csak elvétve látogató kis közönség s majdnem mindig akkor, a midőn megfeledkezve magukról, oly szinművet választottak , hogy a választásban a választó iránt méltatlanság, a közönség iránt figyelmetlenség jelentkezett. Szerintünk a jutalomjáték nem csupán alkalom nyújtás a közönségnek a tekintetben , hogy figyelem nélkül a színmű és a jutalmazott játékának milyenségére, pénzét átnyújthassa, de sajnos, nagyon sok színész csak ilyennek tekinti és tekintés a közönség várakozásával való e játékban azután nem csoda ha eljátszatott a jutalom. A jutalomjátéknak jó oldala az anyagi előny, de jelentőséget nem ez, hanem az kölcsönöz neki, hogy ebben alkalmat vehet a színész, mind a színmű és szerep megválasztásában, mind a játékban nyilvánuló tehetségének legkedvezőbb színben való bemutatására s így ha netalán igazságtalanságból vagy téves nézetből tehetségéhez méltatlan szerepekben vagy nem neki való szerepkörben kelle játszania — jutalomjátéka alkalmával a közönség tetszésében elégtételt szerezhet, a múltért kárpótlást nyerhet, a jövőre nézve reményt meríthet. Hanem az anyagi oldal a legtöbb színészszel elfeledtet mindent. És kérdem , ha a színész megfeledkezik a művészi becsvágyról s a közönség igényeiről — várjon csoda-e, ha a közönség is megfeledkezik a színészről ? Mi azt hisszük, hogy nem s épen ezért nem csodálkoztunk azon sem, hogy utóbbi időben városunkban is több jutalomjátéki előadás, üres színház előtt folyt le. Kis közönség nézte meg Báródiné jutalomjátékát is, kinek választását, szinte nem dlicsérhetjük. A „Zsidó apácát“ nem ajánlotta belbecs , Judith szerepét kiválóság s nekivalóság. Szívesen elismerjük , hogy Báródiné játékán meglátszott a törekvés , sőt itt-ott némi sikert is mutatott fel, de Judith különben is gyönge lábon álló szerepében, életerős, egész, egységes alakot létesítni nem tudott. Egyébiránt sok tapsban részesült. Völgyi Gyula (Lévi) igen ügyes alakítást mutatott be. Lévi élcei ügyes magyarázóra találtak benne. Szabó Anti (II. József) Aradi (Pater Leonardo) s Békeffi (Ábrahám) meglehetős sikerrel működtük. Ez utóbbi azonban gyakran elfeledő, hogy aggastyánt ábrázol, kinek hanghordozása , lelkesültsége, taglejtése más utat követ, mint a fiatalé. Aranyosi (Reinhard lelkész) gyönge szónok volt. A nők közül Völgyi Gyuláné (Oderberg Amália) tűnt ki különösen kedves jelensége s szerepszerű , élénk játéka által és Mezeiné szerep nem tudásával. Nagyon téved , ha a világi fejedelmek sugalmaztatásából, helyesen véli következtethetni, hogy az ursulita fejedelemnő is akkor viszi jól szerepét, ha botrányos tudatlanságot tanúsít. „Buguillon vagy ki hiát az apja.” E bohózatban a komikum ereje a helyzetekben s nem a jellemekben nyilatkozik. A helyzetek azonban egészen természetesen, erőtetés nélkül születnek s a csoportosítások ügyességet árulnak el. A második felvonásban tetőpontot jelölő bonyolulat szövése, a tévedések csomózása mesteri. A beszélgetés fonala bámulatos ügyesen gombolyodik le. Amily eleven, figyelmet érdemlő a dialóg, épen oly ügyesen van domborítva a nem nagy szellem, de becsületes, jó, megelégedett Buguillon, a főszemély jelleme is, kinek szerepét Szabó Anti méltánylatot érdemlő ügyességgel egyéníté. Sz. A. szeret túlozni, de ez este e tulajdonának kedvezett, a bohózat adta szabadság s ábrázolásában B. jellemének minden vonását összegyűjtve s életre keltve láttuk. Valóban oly szerencsével eszközlé , annyi sikerrel vette körül alakítását, hogy szinte ügyesen játszó társai közül egészen kimagasult. Arcjátéka kifejező és mosolyt előidéző taglejtése természetes volt Elismeréssel emlékezhetem meg, a sokkal jelentéktelenebb szerepben játszott Mezeinél (Lecourland) szinte szerencsés alakításáról. Egyébiránt a többi szereplők (Szabó Antiné , Arányi, Békefi , stb.) játéka is beillett az előadás keretébe. Örömmel jelzem, hogy az egész előadás összevágó, jó volt és sokkal nagyobb közönséget érdemelt, mint amilyen végig nézte. Dalotti: Az Isten keze. (Folytatás) Gondolat nélkül, mint egy zavarodott, bámult maga elé Péter. „Az Isten keze vezessen haza.“— úgy tetszik, hallotta már e szót valaha.. .. Igen , igen egy rettenetes pillanatban. Igen akkor , midőn__,,Oh édes jó apám, de meghallgatták oda fenn a te átkodat. Oh, de nyomorult, istenverte vagyok. Oh Ida, Ida, mért tetted semmivé életemet. Oh mért nem szakad most össze a világ. — Zúzná darabokra a hitelent, zúzna darabokra engem is ... sírása elfojta szavait. Pétert a nagy lélekrázolódás, a szivét megrohant iszonyú fájdalom leverék lábáról, ágyba fekteték, — erős lázba esett s napokig feküdt eszméletlenül. Elhagyatva, ápolás nélkül valószínűleg elköltözött volna ez árnyékvilágból, ha a jólelkű Csibor uram gyöngéd gonddal, fáradhatlan szorgalommal nem virraszt mellette. De ő, amint értesült annak betegségéről, kinek sorsát amúgy is éber figyelemmel kisérte, rögtön ott termett. „Boldogságos szűz, hiszen csak nem veszhet el ilyen derék fiatal ember. Lám mondtam én mindig hogy egy csep jó sem néz ki abból a híres kisasszonyból. — Még azt a klavirmestert is bolondá tesz, akivel most elment. — Bizonyobb lett volna nálunk maradni.“ — Péter ha olykor eszméletére tért, — megismerő régi gazdáját, — egy pár szórebegett a mi köszönet, hála akart lenni az ő számára, vagy átok egy másik számára, vagy a szégyen, a bánat töredezett hangja volt csak. Különben ritkán voltak tiszta percei. Rövid időre eresztette ki a láz vasmarkából , melylyel szorongatta, marcangolta azt a lelket, azt a szivet, mely annyira szeretett, mely annyira csalódott. Négy nap múlva szűnt a láz, a beteg egész félnap jól érezte magát. Talán végkép eltávozik az a gyilkos ellenség, vagy talán csak pihen, hogy összeszedett erővel rohanja meg s szorítsa agyon martalékát. Bizony az csak pihent, az orvos is azt mondta, hogy még egy utolsó , legerősebb roham van hátra, ha azt kiállja a beteg, akkor mentve van. Épen vasárnap volt. Csibor uram egész éjjel ott volt a beteggel. Hajnalban megrohanta az a kipihent ellenség és gyötörte, kínozta kegyetlenül. Reggel Boriska is elment atyjához, tudakozódni Zádor hogy létéről. — A hánykolódás , zavart beszéd , a merev nézés , — mely fürkész , mintha a lélek elszaggatott darabjait keresné — folyvást tartott. Végre kimerülten terült el ágyán, az a mélységes álom vette karjaiba, mely a legjobb orvos ezen a világon. Csibor uram holmit rendezgetett, Boriska pedig az ágy fejénél összetett kézzel imádkozott szívből, lélekből, igazán, buzgón. Ha látta volna valaki ilyen elmélyedve esedezni ezt a jó lelket, ezt a szép leányt, bizonyosan az a gondolatra támad, hogy ha ily tiszta lelkek imádkoznának, mily könnyű lenne akkor az eget boldogságával együtt közzénk felkézni. Olyan átszellemülten állt ott ajkain a felszálló fohászszal, mint maga a megtestesült áhitat. Az orvos megérkezett s amint meglátta, hogy a beteg mélyen alszik, kijelenté, hogy minden veszélyen túl van. Míg utasítást adna egyre másra nézve, az alatt Péter felébredt. „Borzasztó ki vagyok merülve — szólt, — még egy ilyen lázrohamot nem bírok ki; mit mond orvos úr, messze van-e még a krízis?“ „Legyen nyugodt, azon már túl van,“ felelé az orvos. „De mikor leszek én ismét egészséges? — hiszen nincsen rajtam emberi kép.... Az én jó édes anyám vár rám s nekem testem , lelkem , erőm , mindenem oda van.“ „Csakhogy az élete meg van,“ szólalt meg Boriska az ágy mellett, hol eddig a betegtől észre nem vétetett. Péter arra fordítá sárgult szemeit, sokáig mélázva nézzett rá: „Édes Boriska.!... hát örülsz te annak jó lélek , hogy az életem meg van ? hiszen.........“ „Oh nagyon, nagyon örülök — azért imádkoztam szüntelen.“ „No hát ez az élet mostantól fogva a tiéd édes Boriskám, jer, add ide a kezedet .......igy... lát az Isten és úgy áldjon meg engemet, a mint igazat mondottam.“ Három hét került bele , míg Péter teljesen helyre jött, miben nagy érdeme volt az önfeláldozó szeretet hű gondjainak , melylyel Boriska ápolta azt, kiért régóta annyi könyet elsírt titkon és nyilván. Azon idő alatt a polgármester által hírül adatott, hogy a keresett Haraszti Péter csakugyan ott van, és a jó édes anya kérelemmel, pénzzel teli levelet küldött, hogy csak menjen haza az ő kedves fia. Péter készült is az utazásra, csak azt várta, hogy megerősödjék. Haza megy s aztán úgy jön el Boriskáért, ki annyit szenvedett ő érte, annak boldogítására fogja szentelni életét. Az egész család örült a dolog ilyetén fordulatának , főleg Boriska „Csak tudja a boldogságos szűz, kinek kinek a sorsát jóra fordítani, lám, hogy utoljára is a mi emberünk marad.“ Az anya is felsóhajtott: „Mi atyánk Isten, no már ki hitte volna.“ Péter miután rendbe hozta dolgát, a kapott pénzzel útra indult. Tetszett pedig a magasságos Istennek abban az esztendőben (1863) kegyetlen csapással meglátogatni ezt a szép Magyarországot. Megvonta a természet áldásait s a nemzetet sok, sok bűneiért egy évi koplalásra ítélte, a mihez a magyar ember nincs hozzá szokva, melynek is a következtében lett jajgatás, sirás az országban, a nyomor, az éhség mint a halál angyalai jártak szerte s bizony megtizdelték ezt a népet. Megszaporodtak a koldusok , megszaporodtak a haramiák. De ha minden fűszál egy rablóvá változik — Haraszti Péter még akkor is elindult volna édesanyjához. Szerencsésen át is jutott a rézhegyeken s közelgetet a Tisza-vidékéhez, hol legnagyobb vala az ínség. A Nyírséget akkor bizonyos Holes Guszti és rablóbandája tartá remegésben , kik miatt bizony nem volt bátorságos az utazás. Péter csak ment, a viszontlátás előre elképzelt édes örömeiben ringatá magát. Újra fogja látni azt a jó apát, azt a szelíd anyát, kiket oly vérig megsértett, kiket úgy megcsúfolt, és szent fogadást tett, hogy jóvá fogja tenni elkövetett hibáját. — Mintha az Isten angyalának is jóvá lehetne tenni azt, a mit apja anyja ellen vétett, így gondolkozva, ábrándozva haladt egy nádas rét parton, midőn a sűrűből durva szó hangzott felé: „Megállj“!! s a következő percben egy-egy marcona alak a lovak elé ugrott, a kocsist lerántották s maga Péter is egy ütéstől találva, leszédült a kocsiból. (Folytatjuk.) Újdonságok. M. b. Fehér Péter síremlékére újabban adakoztak: Laci István 1 frt., id. Darányi János 2 frtot. A gondatlanság következménye. A múlt csütörtökön 7. tized nyereg utcában egy háznál az anya két vattás szoknyát terített a vaskemencére szárítani s maga a szobából távozott, melynek ajtaját kívülről bezárta; a szoknyák a meleg kemencén meggyultak s oly iszonyú füstöt gerjeztettek, hogy a bent levő két kisgyermek a haláltól csak az arra járók gyors segélye által mentetett meg. 1877. januárius 1-je napján történt, itt helyben Kecskeméten, hogy egy sertéshizlaló e napra kocsikat rendelt a helybeli vasútállomásnál , hogy azokon sertéseit elszállíttassa. Megtudván azonban e jámbor szándékot a főkapitány úr, a sertések kiszállítását a vasúthoz betiltotta. A sertéshizlalónak a megrendelt kocsibért fizetni kellett január elsejére is s így az elszállítás meglehetős sokba került. De csak szép is az az erélyesség, kivált ha okosan használtatik. A reform, egyháztanács, az Ihász Dániel által a főiskolai múzeum részére ajándékozott gipsz-öntvényt, mely Kossuth Lajost, Rákócit és Tökölit ábrázolja, mint Magyarországon unikumot, lefényképezteti s elárusíttatja, az ebből befolyt jövedelmet pedig a fizikum múzeum javára fordítja. = Pióca címmel humoristikus lap indult meg az év elsején városunkban. A lap megjelen havonkint kétszer. A mutatvány számot nem kaptuk s így nem is szólhatunk rólla bővebben. = Meghívás. A Kecskemét vidéki term. tud. társulat első szakosztálya f. hó 7-kén, azaz vasárnap délelőtt 10 órakor a r. kath. főgymnasium rajztermében népszerű felovasást tart. Tárgya : „A központi mozgásnál kifejlődő röperőnek szerepe mind a természetben, mind a gyakorlati életben .“ — kísérletekkel, felolvassa dr. Polák Ede úr , melyre a társ. tagok és a t. közönség tisztelettel meghivatnak. Kecskemét, 1877. január 4-kén. Szakács István, társ. titkár. T. Szerkesztő úr! Becses lapjának múlt számában a reáliskolai növendékek létszámára vonatkozó közleményében, a kecskeméti állami főreáliskolai növendékek száma hibásan volt 120-ra téve, mert jelen tanévben hozzánk beiratkozott 152, kimaradt 2 és így a jelen létszám 150 et tesz. E helyreigazítás közlését kérve vagyok tisztelettel Virányi J, a tanári testület jegyzője. A szegedi országos tárlatban résztvett kiállítók érmeinek kiosztása. A t. c. közönség és a szegedi országos tárlatban résztvett kiállítók , tisztelettel értesittetnek, hogy a kiállítóknak ítélt érmek ünnepélyes átadására január hó 7-kének — vasárnap — délelőtti 11 órája tűzetett ki a városháza tanácstermében , miért is a t. c. érdekelt közönség szives részvételre, a kiállító urak érmeik és okleveleik átvételére tisztelettel felhivatnak. Kecskemét, 1877. Január 4. Katona Zsigmond: Az idők fel e. A körösi utcában legközelebb két zálog intézet ütötte fel sátorfáját. — Weisz M. és nővére csinosan és dúsan berendezett csemegeüzletében piócák is kaphatók. Ügyvédeknek fontos! Az új váltóeljárás tárgyában kiadott rendelet szövegébe , mind a hivatalos lapban, mind az ennek alapján kiadott külön füzetekben előforduló sajtóhibák következőkép igazíttatnak helyre: A 42. §. 1. pontja helyesen így hangzik: „Sommás eljárás útján hozott fizetési és biztosítási meghagyás ellen (18 §.)“ A 67. §. 3. pontjának végére ez jön ,,(91. §. c. pont).“ A 68. §. harmadik bekezdésében a 86. §. helyett „87. §. olvasandó. A szegedi kiállításon kitüntetést nyert kecskeméti kiállítók érmeinek és okmányainak, a helybeli iparegylet által a városháza tanácstermében f. hó 7-én d. e. 11 órakor lesz ünnepélyes kiosztása. Az újévre a pusztákról nagy számban előrukkolt cselédség az elmúlt hét éjszakáit rendkívül zajosakká tette. Rég nem láttunk már városunkban annyi garázda részeg embert , mint a lefolyt héten. Szomorú dolog , hogy a cselédség legnagyobb része egész évi keserves keresményének pár nap alatt nyakára hág! A közigazgatási bizottság f. hó 8-án ülést fog tartani. .: F e 1h i v á s. Az izr. nőegyletnek f. év Január hó 2-ára hirdetett rendes évi közgyűlése, az egyleti tagok csekély számú megjelenése folytán nem tartathatván meg, újabb határidőül Január 7-re vagyis a legközelebbi vasárnap d. u. két órája tűzetett ki. Midőn erről az egylet t. tagjai értesittetnek , egyúttal felkéretnek, hogy a kitűzött időben minél számosabban jelenjenek meg, minthogy az elnökség és választmány ezen közgyűlésben újabbi 3 évre fog megválasztatni Kecskeméten, 1877. Január 4. Dr. Kecskeméti Lajos, titkár. A díszkardot Konstantinápolyba vivő küldöttség f. hó 4-kén indult el Budáról a vaspályán; a küldöttséget nagyszámú polgárság kísérte az indóházhoz, a Rác Pali zenekara húzta, a Rákócy és Török indulót felváltva. A küldöttség utazására vonatkozólag Pragerhofról a következő távirat jelent meg: Január. „Az egyetem hatvanas bizottsága által a kard átnyújtására Törökországba utazó küldöttség útja Budától kezdve valóságos diadalmenet volt. Útközben minden nevezetesebb magyarországi állomáson szónokok üdvözölték a kardvivő küldöttséget. A pályaudvarokon kivétel nélkül mindenütt nagy néptömeg várta és éljenezte az átutazó ifjúságot. A falvak is osztoztak a tüntetésben. Amerre a vonat elrobogott, zajosan tüntető éljenzésekkel fogadták a vonatot. Az üdvözletekre Lukács Gyula, a küldöttség vezetője válaszolt. Kraljevecen az üdvözlő szónok egy átiratot adott át, mely a környék értelmesebbjeitől volt aláírva. E fogadtatás rendkívül jó hangulatott tesz a küldöttségre, az intelligentia kiválóan szíves az utazók iránt.“ A ceglédi választók számos tagból álló küldöttsége lapunk megjelenése napján indul Olaszországba, Collegno al Baracconeba, megválasztott képviselője Kossuth Lajoshoz; a küldöttség több mint 100 tagból áll, kik a város legértelmesebb intelligens tagjai közül valók. Hogy ily számosan utaznak, oka egy részben az is, hogy a vaspályatársaság 50% árleszállításban részesíti az utazókat. Az utazás egy hétig fog tartani, e szerint a küldöttség — melyhez városunkból is csatlakoznak — csak mához egy hétre tér vissza. A reform, egyház hívei, miután az ó-temető a város hatósága által bezáratott, csaknem kivétel nélkül a felső temetőbe temetkeznek, — ennek dacára a városi hatóság mit sem törődik azzal, hogy a budai nagy utca külső vége sáros idő alkalmával teljesen járhatatlan; felhívjuk hát — most már a gazdasági osztály vezetőjét Ági László városi tanácsos urat, hogy ez utcán az átjárásokat, a reform, egyház híveire való tekintetből készítesse el. Eddig csak a szárnyas állatok repültek, most már e nemes tempót a Mollináry bakák is izoválják; a legközelebb múlt hétfőn éjjel a Nádor vendéglő előtt láttak repülni egy ilyen „állapotot“, aki a kocsis bálból az ablakon dobatott ki. Lapunk mai számával veszik olvasóink Frommer A. Herman magkereskedésének fő árjegyzékét. · Beküldetett. Az ember azon testi bajai között, amelyek bizonyos körülmények közt igen veszélyesekké válhatnak és kicsinél s nagynál gyakran előfordulhatnak, előkelő helyet foglalnak el az altesti érvek. Ezek ellen, mint sokszor rendkívüli kedvező eredménynyel koronázott, egészen ártalmatlan szer ajánlható Sturzenegger Gottlieb sérvkenőcse. (Lakik : Schweiz, Appenzel Kanton, Herisau helyiségben.) Kedves kötelességet vélünk teljesíteni, midőn ezen előfizetési felhívást közöljük, alkalmat nyújtván az által művelt közönségünknek oly könyvet szerezni meg, mely észt és szivet képző hatása által becses olvasmányul fog szolgálni. Előfizetési felhívás Lang Henrik „Válogatott egyházi beszédje “-nek magyar kiadására. A protestantismus szabad fejlődésének oly nagy kárára s mindnyájunk fájdalmára, oly idő előtt elhalt Lang Henrik „Vallásos beszédei“, ízlésem és ítéletem szerint, majdnem páratlanul állanak az irodalomnak, általam ismert, ily nemű termékei között. Mintabeszédek azok annyira, hogy Januárius 7.