Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1877-01-14 / 2. szám

1811. — 2. szám. „KECSKEMÉT.“ Januárius 14. ját megszilárditá. Hangsúlyozása — a hang­hordozásra megjegyzett fenntartása mellett — meglepően találó s gondolatai előterjesz­tésének azon varázst kölcsönzi, a mely az értelmesség s­zellem rendes kisérője. Az eleven , mozgékony , rendelkező , tréfát, csínyt kedvellő Kamillát szerencsés alakítás­ban mutatta be. Egyébiránt a siker dicső­ségében méltó társakkal osztozott — emlé­kezzünk meg ezekről is. A szinte újabb idő­ben ide került Szabó Anti, a csapodár, mind nagyobb nagyobb tért foglal a közön­ség szivében s a bíráló elismerése terén. Helyes felfogás és kiviteli képesség szeren­csés összeölelkezése teszik játékát jelessé, művészivé. A ledér, élvezetek után rohanó víg cimborát, az élénk, elvágyó francia Cham­­pignacot — a színművészet minden fegyve­rének harcba vitele mellett, egészen sike­rült képben tárta a közönség elé. Jellem­zése teljes sikert aratott. Völgyi Gyula (Fridolin) arra irányozta törekvését, hogy a félénkség, ostoba tartózkodás és bárgyu­­ság vonalaiból mulatságos alakot teremtsen. Én Fridolin szerepében nem látom a bár­­gyuság felmutatott fokát, s valóban Sardou nem ferdeszájú bárgyúnak alkotá Fridolint, hanem azért meg kell vallani, hogy V. Gy. ábrázolása a mulatságos szempontjából, ki­tűnően sikerült. Mezei a szerelemféltő Riverolle-t egé­szen jól jellemző játékával Ha megemlítem még, hogy Papp Laura (Konstance) sze­repének alapvonását, a semlegesség gon­dolatában vélte feltalálni s e szerint játszott — akkor a főszereplőket rendre vettem. Az Ítélet szálait összefoglalva, a végeredmény ez: összevágó , jó előadás. Úgy látszik be­bizonyíthatom ezután, hogy a­mily kész voltam eddig , a rész előadás esetén, hibák felmutatására, sőt ostorozására , épen olyan, sőt nagyobb mértékben vagyok kész a jó előadást kiemelni, az érdemet elismerni. A „Csapodár“ előadása élvezetes volt, mit mutatott a közönség­­ tapsa ? Nem ! Tapsának elmaradása. Annyira meg volt lepve, annyira neki adta magát a kéjes érzetnek — hogy elfeledett tapsolni. Dalotti. Újdonságok. — M. b. Fehér Péter síremlékére N. N. szerkesztőségünkhöz beküldött: 1 frtot. · Hiba kiigazítás. M. b. Fehér Péter síremlékére adakozók között, lapunk multheti számában hibásan van felemlítve Darányi János 2 írttal, mert ezen 2 írtot Daróci János adományozta. — A helybeli postahivatalnál van egy neveletlen fráter, ki a közönség­nek épen úgy beszél, mint kocsis a lónak. Reméljük, hogy a közönség minél előbb meg fog szabadulni e faragatlan gyerkőctől, kinek otromba modora miatt alig meri tisz­tességes ember a postahivatalba betenni a lábát, mert mindig ki van téve annak, hogy e nyers fickótól meggyaláztatik. Felhívjuk rá első­sorban is a t. c. postamester úr figyelmét.­­ A helybeli gazdasági kiállí­táson jutalmat nyert vidéki kiállítók közül egy párnak leveléből a küldött aranyak nyom nélkül eltűntek. A vizsgálatból, mint halljuk, kitűnt, hogy a hiba néma helybeli pos­tán történt.­­ „Nagy verekedés van a nagy­templomban“ ! E megdöbbentő hírrel rontott be egy ember vízkereszt napján d. e. fél 11-kor a városházára.­ A furcsa hirre többen a templomba futottak , azonban ott verekedés helyett nagy néptömeget találtak, kik az akkor nap megszentelt vízzel telt kádak körül csoportosultak s kezükben üveget tartva lármáztak. A rendőrök a ra­­jongókat elhallgattatták.­­ Legújabban megjelent és szer­kesztőségünkhöz beküldetett: „U­t­a­z­á­s a holdba. Phaal Hans csodálatos kalandjai.“ Poe Edgardtól, fordította Hang Ferenc. A díszes kötetnek ára: 50 kr.­­ Beküldetett a Petőfi-társa­­ság lapjainak 1. száma , melyben J­ó­­k­a­i Mór , Szász G­erő , Balázs Sándor , Ábrányi Emil, Toldi István, Kertbeny Károly és Ábrányi Kornél tollából rendkívül érdekes közlemények foglalják. A nevezett szépirodalmi, művészeti és társadalmi heti közlöny felelős szerkesztője: Szá­ll a T­a­m­á­s , szerkesztőtárs: Balázs Sándor. Előfizetési árak: Egész évre 10 frt, félévre: 5 frt., évnegyedre: 2 frt. 50 kr. Előfizethetni minden könyvkereskedésben és a kiadó hivatalban (nádor­ utca 14.) A kitű­nően szerkesztett lapot legmelegebben ajánljuk a közönség hazafias pártfogásába. rr Az aprójószágok között város­szerte valami járvány dühöng. Van olyan udvar, a­hol egy reggelre valamennyi ba­romfi elhullott. · Az iskolás gyermekek között városunkban is fordult már elő néhány ron­csol­ó-torokjobb eset. · Az ,,0 Ív­ásakor“ f. hó 27-kén tartandó zártkörű táncvigalmára a meghí­vók már szétküldettek. = Gyász hír. A f. hó 8-kán tartott közig, bizottsági gyűlésen jelen voltak éppen a tanfelügyelő megérkeztére vártak, midőn helyette egy távirat érkezett, melyben az foglaltatott, hogy Dömötör János tan­­felügyelő az éjjel „hirtelen“ meghalt. E le­verő hír kimondhatatlanul megzavarta a bi­zottság tagjait , kik a jóravaló , szorgalmas fiatal embert valamenynyien becsülték és szerették.­­ Másnap tudtuk meg a fővárosi lapokból, hogy a szerencsétlen fiatal­ember saját kezeivel vetett véget éle­tén­ek.F. hó 8-án reggel szobája falának egyik szögén felakasztva találtatott. A szörnyű tett oka ismeretlen. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben beteges volt, de nem súlyosan, azonban hypochondriája gyógyíthatlan szín­ben tüntette föl baját, s ez is segítette elhatározását Az ügybuzgó férfiú legközelebb egypár hetet szándékozott Kecskeméten töl­teni , s városunk tanügyével közelebbről meg­ismerkedni , és a hiányokat orvosolni. Az ő halála reánk nézve is veszteség, mert a jeles szakférfiú kétségkívül sokat javíthatott volna nálunk. Legyen áldott emlékezete! !. A napokban egy atyafi azzal a naiv kérdéssel lépett be egyik helybeli fia­tal ügyvéd irodájába, hogy: „Legyen szi­ves a tejes úr nekem valami jóravaló ügyvédet komendálni.“ Hogy az atyafi men­ten kidobatott, tán fölösleges is említeni. ” Felkéretnek mindazok, kik vidéki ismerőseik részére a színpártolókör által f. évi február 8-án tartandó táncviga­lom alkalmából meghívókat kivánnak ki­eszközölni , hogy ez iránt Bagi Béla urat, mint a kör titkárát keressék meg. A kör elnöksége.­­ (Beküldetett): Sara­pov Szer­­gius. A múlt év december havában Jász-­­berényből hoztak ide egy orosz foglyot, Sarapov Szergiust, a­ki a délszláv fölkelők­nél mérnök volt; ezen egyén a kormány által ide internáltatott, s ennek folytán a Milhoffer-féle házban őrizet alatt tartatik. Nagy meglepetéssel olvastam — ezeket tudva — a „Kecsk. Lapok­“ legutóbbi számának hirdetési rovatában, hogy ezen minden esetre veszélyes egyéniség — mert ha az nem volna, akkor szabadon bocsáttatnék, s az állam havonta nem költené rá 50 frtot, francia nyelv­órák adását határozta el, — s mi több még a gazdasági iskola helyi­ségeiben, úgy tudom, hogy a felettes felü­gyelet a polgármesternek szigorú kötelessé­gévé tétetett, most már a felügyeletből ki­folyónak tartom azt, hogy ő, a­ki compro­­mittálva van, a tanítástól eltiltassék, ha másért nem is, de különösen azon szem­pontból , nehogy itt az omladinának fiók­intézetét állítsa fel, miután mint tudom , az ő francia nyelvtanítási buzgalma csupán onnét származott, hogy így a környéken levő , az államra nézve veszélyes terveket kovácsoló szerbeket maga köré gyűjtse. Fel­­hívandónak találom ez indokok folytán a belügyminiszter úr figyelmét Sarapov eme veszélyes működésére, anál inkább, mivel a polgármester nem érzi magát arra — mint hallom !— feljogosítottnak, hogy őt ezen veszélyes gyűlések tartásától eltiltsa. (1876.) „ A bérlet­gyűjtés nem mutat fel olyan eredményt, mely a színtársulat erejéhez méltó volna, — felhivjuk tehát városunk közönségének figyelmét arra, hogy a színházat minél tömegesebben látogatván, tegye lehetővé az igazgatóknak a szerződ­tetett igazán jó erők itt tarthatását. “ Bajnai Ede, az oly rég érzett szükséget pótlandó bérkocsikat állított fel, s mérsékelt díjért a város bel­területén és azon kívül 4 fogatot bocsájtott a közönség rendelkezésre.­­ A kecskeméti „Nép­kör“, 1. év februárius 4-­ é­n, a hónap első vasárnapján , saját termeiben zártkörű tánc­vigalmat fog tartani. — Belépti díj: szemé­lyenként 50 kr. Kezdete 7 órakor. — Jegyek előre válthatók: Fehér István és Vajda István kereskedő uraknál. Régi tapasztalatból tudjuk már, hogy a „Népkor" táncvigalmai mindig kedélyes és fesztelen mulatságok szoktak lenni, a­miért is a fennt érintett táncvigalomra jó­­eleve felhívjuk a t. közönség figyelmét és érdeklődését.­­ Mocsár­y Lajos országgyűlési képviselő úrnak, a kecskeméti függetlenségi párt központi bizottságához intézett vála­szát, lapunk jövő számában közöljük egész terjedelmében.­­ Figyelmeztetjük t. c. előfize­tőinket és azokat, kik lapunkban hirdettet­nek, hogy Gáspár Imre volt lapkihordó helyébe mást fogadtunk fel s így ő se elő­fizetési, se hirdetési dijat el nem fogadhat. " A helybeli izr. nőegylet f. hó 7-kén tartotta meg alakuló közgyűlését. Kiváló megelégedéssel vettük tudomásul, hogy az egylet fáradhatatlan buzgó elnök­nőjét, Schwarc Józsefné úrhölgyet újra meg­választotta. E választás által az egylet ön­magát tisztelte meg, mert belátta, hogy ügyét oly kezekben hagyja , melyek a ma­gasztos célnak megfelelőleg azt a legjob­ban tudják kormányozni. Szintén szeren­csésnek mondhatjuk az alelnöknő választá­sát is Schwarz Ignácné úrhölgy személyé­ben. Választmányi tagok : Fischmann Simon­ná , id. Kohn Sándorné, Behr Károlyné , Scheiber Sándorné , ifj. Schönberger Adolf­­né, Löwy Zsigmondné , Schweiger Mórné , Politzer Bernátné, Spitzer Józsefné és Steiner Zsigmondné úrhölgyek.­­ A színpártolókör 1. évi febr. 8-kán tartja t­á­n­c­v­i­g­a­l­m­á­t az „Olvasó­kör“ termeiben. A tiszta jövedelemnek — az alapszabályok szerint — fele a színház­alap javára, fele pedig a választmány ál­tal meghatározandó célra fog fordíttatni. Belépti díj: személyenként egy forint. A jegyek elárusítását Fehér István úr volt szíves elvállalni. — E kitűnőnek ígér­kező jótékonycélú táncestélyt újólag is melegen ajánljuk a n. a. közönség pártfogá­sába.­­ Az iparos-ifjúsági önképző-egy­let f. hó 7 - ki táncvigalmának bevétele: 218 frt. 85 kr. kiadása: 81 frt. 63 kr., tiszta jövedelemé: 137 frt. 22 kr. Ezen összegből 68 frt. 50 kr., a török sebesültek ja­vára, 68 frt. 72 kr. az ifjúsági egylet pénztára javára fordíttatott.­­ Nyilvános köszönet. T. Varga József reform, segéd-kántor 14 kötet be­cses és kedélynemesitő ifjúsági iratot, — T. Dömötör Krisztina úrhölgy pedig Jókaynak „A magyar nemzet története re­gényes rajzokba“ című művét volt szíves a polgári leányiskola ifjúsági könyvtárának ajándékozni. Midőn e becses ajándékokért a nőnevelés és intézetünk nevében forró kö­szönetet mondok, egyúttal újból is bátor vagyok ez ügyet a művelt közönség becses pártfogásába ajánlani. Kecskemét, 1877. jan. 10. Pásthy Károly, polg. leányisk. igazgató.­­ Régi ágyúk. A reform, egyház régiségtárában két igen régi vas ágyú van , — az idő melyben készíttettek—miután szerfelett megrozsdásodtak—meg nem ha­tározható.­­ Dékány Imre, sör és bor csarno­kában igen izletes csemege raktárt is állít­ván fel, nulla különféle csemegék kaphatók, ajánljuk a közönség figyelmébe.­­ Pártos Gyula műépítész — mint halljuk — a reform, egyház új épületének ter­vét pár nap alatt lehozván, az építkezés a ta­­vaszszal megkezdhető leendő­­ Klein Gyula ügye a kaszinóban. A­mint emlékeznek olvasóink lapunk köz­leményéből, Klein Gyula ügyvéd a kaszinó tagjai közé a választmány által nem véte­tett fel. Emiatt ő felebbezett a közgyűléshez; a közgyűlés — alapszabályai szerint — a fel­vétel felett titkosan szavazván: a jelen volt 87 szavazó közül 84 szavazattal, 3 szó ellen tagul felvétetett. — A kőúton keresztül a nagy sár miatt nem lehet járni. —■ azért felhívjuk rá a hatóság figyelmét, hogy segítsen a nagy­­közönség e még nagyobb kényelmetlenségén.­­ A „Népkor“ e hó 7-kén tartó évi tisztújító közgyűlését, mely alkalommal meg­választottak : elnökül: Antal Péter, alelnökül: Szűcs Ferenc, titkárul: Németh Ödön,­­ jegyzőkül: ifj. Bagi László és Faragó István; pénz­tárnokul : Salamon Imre, könyv­tárnokul : Visontay Ferenc; választa­­­tott ez alkalommal 30 választmányi tag is.­­ A függetlenségi párt évi ala­kuló közgyűlésén, melyen a párt szép szám­mal megjelent választók által volt képvi­selve,— az ezúttal megejtett választás ered­ménye: elnök: Szappanos István, titkár: Németh Dániel, a központi bi­zottságba 25 tag választatott.­­ Az „iparos ifjúsági önképző egylet“ táncestélye alkalmával, a „Népkör“ termei zsúfolásig megteltek. Tudósítónk sze­rint, a táncosnők közül, Török Ida k. a. tűnt ki,­ben az alanyiság korlátozott szereplését, a széptani elv, a nézetek elágazásának lehe­tősége mellett még épen nem szenvedne, valamint, ha megengedném a második eset­ben a kivétel létezését, ez a kivétel csak a szabályt erősítené meg. Oe igenis , bátran mondhatjuk, hogy e vagy ama tárgy szép, de azért némileg, a vélemények is elágazhatnak e tekintetben, az ízlés képzettségének foka szerint, a sze­rint , a mint egynémelyik inkább a jelenség fölötti tetszést, másika a szép eszméje fölötti, teljesen érdek nélkül levő gyönyört helyezi előtérbe. Írhatnék s szeretnék még írni sokat, de félek, hogy levelem hosszúságával már eddig sem tartott lépést türelme s így kényszerítve érzem magamat levelem befe­jezésére. A kényszernek engedek. Mégis , mielőtt ezt tenném , engedje meg , hogy tekintélyt kedvellő hajlamának hódolva, idézzek né­hány sort a kitűnő Carriere széptanából: „Világnéz­etünk teljes összefüggésében , mint igazat és valót jelenthetjük ki, hogy : az alakok megítélésében, valamennyiünkben meg van, mélyen elrejtve, az egyezőség közös alapja.... Az ízlés-ítélet mindenkire nézve érvényes, melynek meghatározási alapja abban rejlik, a­mit, mint az emberiség érzék fölötti substrátumát tekinthetünk, így megmentjük a szép iránti értékben az alanyit és az általános érvényűt. Vala­mint azonban szabadságunból következik, hogy egyediségünknek az eszmével való össz­eegyeztetését magunk valósít­­j­­uk meg, ez tehát csak a lehetőség mér-­­­téke szerint létezik s csak a mi hozzá­já­­­­rulásunk folytán jó létre, épen úgy követ­kezik ebből széptani téren, az Ízlés képez­hetősége és nemesbítésének feladata.“ Hiszi-e még, hogy a szép, önálló léttel nem bír, hogy valamit szépnek mondani nem lehet, mert az „Ízlés dolga“ ? Engedje levelemet azon édes hitben zár­nom be, hogy ez egyszer, az eszmék terén, én győztem meg Önt, a különben mindig győztest. Isten Önnel! Dalotti. Az Isten keze. (Folytatás.) Mikor magához tért, egy cserjés liget tisztásán találta magát öt vagy hat rabló­tól körülvéve. Szalmából készült pamla­­gon , — vagy ha tetszik vackon — fehér bundán heverészett egy ember, ki bizonyos tekintélyt látszott gyakorolni a többiek fe­lett. Széles vállas alak volt, arca, melyet zord szakál s bajusz tett visszataszítóvá, bi­zonyos miveltséget árult el. Megvetőleg, rá sem nézve Péterre , kérdező: „ki vagy sze­rencsétlen, kit balsorsod ide hozott“? Péter undorral válaszolt: „Soha se ku­tassátok , ki s mi vagyok , — ime itt pénzem — vegyétek s aztán bocsássatok utamra.“ Azzal egykedvűleg húzá ki tárcáját s azt a földre veté. Két három rabló kapott utána, de a bundán heverő alak egy intésére lá­baihoz tevék azt. Ő maga pedig a Péter hangjára mintegy megütődve emelte fejét s merően nézett a szerencsétlen áldozatra. Majd fölkelt a bundáról s csak most tűnt ki, hogy felkarja hiányzik. Lassan, fürkésző szemekkel Péter elé lépett s durván kiáltott rá: „Ki vagy, szólj“? „Nem tartozik rád“, felelt Péter. Akkor egészen hozzá hajolt s félig súgva mondá e szavakat: ,,Te Haraszti Péter vagy.“ Péter elsápadt. „Igen , az vagyok , s haza utazom édes­anyámhoz , s ha ismersz, egy­­gyel több okod rá, hogy elbocsáss.“ „Egyel több okom arra, hogy téged itt a poklok minden kínjával kivégezzelek“ szólt sziszegve a haramiafőnök. „Én vagyok Csík Laci........ emlékszel-e még rám“? Péter visszatántorodott, majd elszántan szólt: „Végezz hát gyorsan, vedd el élte­met, neked sohasem fogok kegyelemért kö­nyörögni." „Hasztalan is volna... ha ha ha , most quitelni fogunk.“ Nézzd, a jobbik karom hiányzik, ezt te vetted el Péter, e miatt képtelen lettem kenyeremet becsületesen keresni, balkarommal most már csak go­noszságot mivelek. ... A te golyód vitt eny­­nyire Péter . .. emlékszel, ezelőtt három évvel a kaszinóban ... hiszen hogy ne em­lékeznél ... akkor illantál el....... Három hónapig feküdtem a seblázban, de te, foga­dom , hogy egész életeden át sinteni fogod__ Péter megkisérte a mellette álló övéből a pisztolyt kiragadni, mit az észrevvén , durván taszitá vissza. „Fogjátok meg, — mond a­ rablóvezér — „nem gyerekekkel van itt dolgod Péter, hallgasd végig ezt a tragédiát, te voltál szerzője....... háromszor ájultam el, mikor a karomat operálták. Péter , — de te el fogsz ájulni tizenháromszor. Nem lehetett azt meg­menteni ... átkozott golyód mind összetörte várperecemet... le kellett azt vágni.... és én nem voltam képes tovább dolgozni--­­koldulni szégyeltem s betyárrá lettem.... — Mind te tetted ezt Péter.. .. Most azért számolunk ... kössétek meg ahoz a fához, mond a vezér. — Most egy dulakodás fej­lett ki, melyben Péter ruháit mind össze­­szaggaták, mig végre kezei s lábai lekötözve voltak a kijelölt fához. „Fiúk ! — szólt a vezér — ez az ember három évvel ezelőtt összelőtte a karomat, a melyik már nincs meg — le kellett azt vágni a lövés miatt. — Most ezt a tartozá­somat lerovom neki. S minthogy az én ka­romat a doktorok apró késekkel szabdalták a gyógyítás alkalmával, az övét is bicská­val fogjuk elszabdalni, vállalkoztok-e rá“? „Megteszszük ,“ hangzott a válasz. „Lássd Péter, ezek az emberek értenek a khirurgiához is. S hogy ne mondhassd, miszerint szűkmarkú vagyok, a három év előtt tett szívességedre kamatot is fizetek, te az egyik karomtól szabadítottál meg, én mind a kettőnek terhét leveszem válaid­­ról. Lássd milyen bőkezűen fizetek. ... Azu­tán elmehetsz édesanyádhoz, ha ha ha! Fiúk, mind a két karját levágjátok.“ Péter fogait csikorgatá: „Végezzd ször­nyeteg, ocsmány munkádat.“ „Soha se pattogj Petikém, ez már így megy, ma neked , holnap nekem. Fiúk , kínáljátok meg egy kis szíverősítővel , mert nem gyerekség az, a­mit ő most fog produ­kálni , s magamról tudom.“ Egyik rabló nagy kulacsot tartott szá­jához. Péter undorral fordult el tőle. (Folytatjuk.)

Next