Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1877-06-03 / 22. szám

V. évfolyam. Kecskemét, 1887. Junius 3. 22. szám Megjelelt minden V­asárnap. s­erketitű­és kiadóhivatal, hova a lap szellemi és anyagi részét illető kül­demények intézendők . Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj : Egyes szám ára: IS kr.KECSKEMÉT társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Hirdetés díjak: Magán­hirdetéseknél: 1 centiméter magas ha­sáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 , 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért kü­lön 3 frt. Bélyeg-díj­­ minden iktatásnál külön 30 kr. '. Egész évre . 5 fzt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 „ A háború. A keleti háború legújabb híreit kö­zöljük az „Ellenőr“ és „Egyetértés“ című lapok táviratai nyomán. Konstantinápoly, máj. 31. (Ere­deti távirat.) Az ottomán segélyező-bi­zottság a genfi központi bizottság utján tiltakozott, a viddini kórháznak a kala­­fati ütegek által történt bombázása ellen. Bukarest, máj. 31. (Eredeti távi­rat.) A dunai átkelés jun. 9-én a cár sze­mei előtt fog megtörténni s a cár maga is átmegy a hadsereggel Bulgáriába. (Már t.­­ ha a törökök eresztik. Szerk.) Kladova, máj. 31. (Eredeti táv­irat.) Mint a „Tageblatt“-nak jelentik , Kalafát körül 70,000 román katona van öszpontositva. (Kevesebb lesz az­ Szer­kesztő.) — Viddin közelebbi bombázta­­tása alkalmával az ottani török gázke­­nyérsütöde szétromboltatott. — Adakalé a Duna elzárása miatt legközelebb bom­­báztatni fog. Konstantinápoly, máj. 31. (Ere­deti távirat.) Szovjet pasa köszönetét fe­jezte ki a szultán nevében Perzsia béke­­biztosításért. A porta ennek folyán a 6. hadtestet Mesopotamiából kivonja és a harctérre küldi. — A török hadsereg főparancsnokai részletes utasításokat vettek a hadifoglyokkal való bánás tár­gyában. — Ardahánt Mussa pasa, egy orosz katonai akadémiákon tanult cser­kesz, hódította vissza. Bécs, máj. 31. (Évk. déli 12 óra 30 p. Eredeti távirat.) Épen most küld szét az itteni ottomán nagy­követség a lapoknak egy hivatalos konstantinápolyi táviratot, mely szerint a törökök Arda­­hanit valóban visszafoglalták. Konstantinápoly, máj. 31. Hi­vatalosan megerősítik, hogy Arda­­hant a török csapatok visszafoglalták. — A szultán magán kihalgatáson fo­gadta az olasz követet. Konstantinápoly, május 30. (Az „Egyetértés“ távirata.) Midhat pasa ha­zahívásának sürgetése nagy mérvekben terjed, nemcsak a nép között, hanem kormány- és parlamenti körökben is. Ennek folytán naponta vannak elfoga­­tások. Bukarest, máj. 31. (Az „Egyet­értés“ távirata.) A volt hadü­gyminister, Florescu tényleges szolgálatába állt az orosz hadseregben. Az összes romániai vasutak feletti felügyeletet az orosz kormány vette át. Bukarest, máj. 31. (Az „Egyetér­tés“ távirata.) Romániába Kladován át szerb önkéntesek jönnek, kik a bolgár hadseregbe sorozzanak. A törökök a Duna egész mentén 30 emberből álló őrszemeket állítottak egymástól két-két kilométernyire, kik egymással jelekkel közlekednek, s ekként igen jó előörsi szolgálatot rendeztek be. Belgrád, máj. 31. (Az „Egyetér­tés“ távirata.) Risztics megkereste An­­drássy grófot, eszközölné ki a dunai hajózás szabadságát legalább Rakovi­­cáig. A Dunának Orsovánál történt elzá­rása határozott megfelelő intézkedése­ket követel s mindenesetre beszünte­tendő. Fiume, máj. 31. (Az „Egyetértés“ távirata.) A torpedók kivitelét betiltották. Bécs, máj. 31. (Az „Egyetértés“ távirata.) A mozgósításra vonatkozó ed­digi hírek valótlanok. Minden intézke­dés megtétetett, hogy szükség esetében, — de csakis ekkor — úgy a közös had­sereg, mint a magyar honvédség moz­gósítható legyen. Határaink közvetlen közelében román csapatok táboroznak, s ha ezek csak tévedésből is átlépik a határt, azonnal elrendeltetik a részletes mozgósítás. Eddig azonban még nem látszott szükségesnek ily nagy anyagi áldozat. Konstantinápoly, május 31. Az ottomán segélybizottság, a genfi köz­ponti bizottság által tiltakozott a viddini kórháznak a kalafáti ütegek általi löve­­tése ellen. TÁRCA. Vágy. Miként a csendes-szárnyú esti szél Lágyan súgva száll a virághoz , Lelkem a fájó vágy szárnyára kel­l repül hozzád, más világához. Fájó vágynak sebes szárnya Hozzád ragad messze tájra — Hol boldogan töltöd mézes­ napjaidat, Olaszhon szép, mosolygó­ kék ege alatt. Ne félj, nem akarom én a múltnak Felidézni rémes árnyait, Hisz ez árnyak úgyis elnémulnak Ha férjed csókolja ajkaid ! Ne is gondolj te a múltra Vidám lelked elborulna — Hol boldogan töltöd mézes-napjaidat, Olaszhon szép , mosolygó­ kék ege alatt. Ne tudd , hogy mint féreg a virágon Lelkemen úgy rág bubánatom; Ne tudd , hogy én elmúlt boldogságom Tépett koszorúját siratom! Tán bánkódnál is miattam ? ! Hej, de ne bánkódj’ te ottan — Hol boldogan töltőd mézes-napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó­ kék ege alatt. Ne keressen engem fel emléked Csak egy tévedő sugára sem : Hisz te másnak neje vagy, van férjed Kit szeretned kell hűségesen! Szeresd őt, kit szeretned kell, S engem felejts, oh felejts el­­­­Hol boldogan töltöd mézes-napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó-kék ege alatt. De én ... én nem feledlek el soha! Szívembe van vésve emléked, S csak úgy tépheted ki onnan , hogy ha Vele szívemet is kitéped! Oh, én gyakran gondolok rád, Lelkem gyakran el­megy hozzád — Hol boldogan töltöd mézes-napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó-kék ege alatt. Itt ülök most is, azon fa alatt, Hol oly gyakran ültem te veled ... A múlton mereng el a gondolat... S ábrándokat sző a képzelet... Ábrándozom búsan ... némán ... Látlak messze tenger partján — Hol boldogan töltöd mezes­ napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó-kék ege alatt. Fel-felmerül lelkem előtt újra Az a sok szép , együtt­ töltött est... És elhallgat lelkem kínzó búja Ha a képzet téged elém fest... A fájó vágynak sebes szárnya Hozzád ragad messze tájra — Hol boldogan töltöd mézes­ napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó-kék ege alatt. Árvai Béla. A pillangó király. — Mese. — Ott künn havazott s zúgott a vihar , benn a kényelmes szobában meleg s­zakályos volt. A nagymama a kandalló lobogó tüze mel­lett ült, és ölében legifjabb, szőkefürtös unokáját, a kis Ernát tartotta. A kicsike figyelmesen nézett a nagymama okos sze­meibe. „Mesélj tovább a pillangó királyról,­ kéré, Edgár bácsi is szeretne hallani róla. Kis karjaival átölelte kis unoka­fivére nya­kát , ki a nagymama lábainál ült, sötét, álmodozó szemeivel a tűzbe tekintve. A nagymama tovább mesélt: „Mikor a pillangó királyt elrepülni látják, az olyan fényesség, hogy megfásítja a szemet, és be­szeretné csukni az ember, de nem lehet, nyitva kell tartani és utánna nézni. De jaj annak, kinek lába egy lépéssel követi, ak­kor sohasem hagyhatja el, követni kell réten, berken keresztül, hegyen , völgyön át, mindig tovább, tovább. A­ki megbot­lik s elesik, az elveszti szemei elől, de szive nem válhat meg tőle soha, mindent elfelejt amit szeretett, szemei csak a pil­langó királyt keresik. Nem tudja, tavasz vagy tél van-e, nem látja, hogy a nap, vagy hold süt-e rá — csak a fénylő szár­nyakra és bűbájára gondol, éjjel nappal erről álmodik. Ez a pillangó király varázsa, azért óvakodjatok tőle. „Senki sem törheti meg a varázst, nagy­mama ?“ kérdő a szőke Erna. „Csak egy hatalom képes rá, csak egy szívnek , telve tiszta, szent szeretettel, van ereje a lepke király varázsa ellen, de ez is csak egyszer győzheti le. Ha a megváltott másodszor is követi a tarka szárnyakat, és elfordul a hű szívtől, mely megszabadu­l, akkor meg kell repedni ezen szívnek; de ezt, ti gyermekek, még nem értitek.“ Így mesélt a nagymama, Erna keblére h­ajta fejét, és sírt. Hisz úgy fájhat, mikor a szív , a vidáman dobogó szív megtörik. De Edgar szemei ragyogtak. „Én nem fognék elesni, nagymama,“ mondá, „­ elfognám a pillangókirályt. Akkor az enyémek lennének pompás szárnyai, s a kalapomra tűzhetném. Ej, mennyire bá­mulnának az emberek. Szebb ékszere nincs egy királynak sem! Van a pillangó király­nak szép kastélya is, nagymama?“ kérdé tovább. „Van bizony,“ viszonzá a matróna, „úgy csillámlik s ragyog, mint a színarany, és pompás csarnokai, termei vannak. A falak drága köveknek látszanak, a tető magas, a szivárvány minden színében pompázó, de ez mind csak látszat és csalás. Szilárd kas­télynak látszik, pedig nem más , mint egy nagy szappanbuborék. Csak szép időre van építve. A szél szét­rombolja. De már elég volt a meséből, le kell feküdnötök, gyer­mekek. Holnap nem szabad álmosnak lenni, holnap karácsony lesz.“ „Holnap karácsony lesz,“ ujjongott a kis Erna, ki már elfelejtő könnyeit. „Nemde nagymama, a karácsonya még­is csak szebb, mint a pillangó király minden kastélya ?“ A nagymama megcsókolta kedvencét, s a gyermekek aludni mentek. Erna a fényes karácsonyáról álmodott, Edgar ellenben, még mindig a pillangó királyra gondolt. Midőn végre elaludt, ő is a karácsonfáról álmodott, de a fölött a pillangó lebegett, és a fa alatt a kis Erna állott, lágy, kérő hangon kiáltva: „Óvd magad, óvd magad a pillangó ki­rálytól !“ Évek múltak. A karácsonfa még sokszor tündökölt és a nagy cseresznyefa a ház előtt még sokszor virágzott. A nagymama rég a temető pázsitja alatt nyugodott, és mit sem tudott a tavasz és tél változásáról. És most ismét tavasz volt. Erna a virágzó cse­resznyefa alatt állott; magas, karcsú lány­kává lön ; üde és szép volt, mint egy illa­tos májusi regg; a harmatcseppek sem hiá­nyoztak , melyeket egy májusi reggel a vi­rágokra hint, ott függőttek a hosszú pillá­kon, melyek le voltak sütve egy ifjú tekin­tete előtt, ki mellette állott, kezeit szorosan az övéiben tartva. „Isten veled, Edgár,“ mondá halkan. Az hevesen átölelte a lánykát. „S ha visszajövök , többé nem válunk el.“ A kecskeméti iparegylet alap­szabályaihoz. Általam közzétett felszólalás és ennek folytán Csörgei Imre úr és köztem folyt cikkezés következtében Csörgei úr, az ipar­egylet legközelebbi választmányi ülésén azt adta elő, hogy válaszomnak főkép egy ki­fejezése őt és családját mélyen sérti, mi­nek folytán azt indítványozta, hogy a vá­lasztmány saját kebelében vizsgálja meg felszólalásom anyagát, és az ennek folytán létrejött cikkezésekben rejlő kifejezések mi­lyenségét , sértő voltát; — ennél fogva az iparegylet választmánya, annak véleménye­zésére , hogy ki és mennyiben sértett, — hallomásom szerint — egy hat tagú bizott­ságot küldött ki. Minthogy arról értesültem, mikép ezen bizottság kiküldetése és eljárásáról én nem — vagy csak utólag értesíttetem , — s mi­vel hogy megvagyok arról győződve, hogy ezen bizottság mintegy esküdtszék ítél fe­lettem , melynek határozata egy , még most homálylyal fedett s ellenem intézendő indít­vány mikénti elintézésére nagy horderővel bírhatna, az iparegylet tisztelt választmá­nyának, az alapos felfogást nélkülöző, hely­telen és szabálytalan eljárása ellen hírlapi­­lag kifogást teszek , mert: Nem hihetem el, hogy ha — feltéve, de tagadva, — Csörgei úr utasítva volt is rö­vid felvilágosításainak adására, azon első­sorban gúnyolódó, politizáló és sértegető felvilágosítást a választmány magáévá tegye; — ha magáévá teszi és sértést lát válaszom­ban , akkor a saját kebeléből kiküldött vá­lasztmányi tagok , mint egyszersmind kikül­dött bizottság által, önmaga felett nem bíráskodhatik, hanem sérelmét közgyűlési­­leg kell orvosolnia; — ha azonban úgy, a­mint közzé van téve, nem teszi magáévá a választmány a felvilágosítást, akkor Csör­gei úrnak az egyleten kívül privát dolga elintézni az állítólagos sérelmet, s a választ­mány ekkor csak annyiban folyhatna bele az ügybe , hogy — ha oly nagy volna a sé­relem és vád, hogy e miatt tisztviselője állá­sától felmentethetnék , — utasíthatná Csör­gei urat, hogy a különbeni következmények súlya alatt tiztázza ki magát a vád alól. Ennél fogva kifogást kell tennem az ellen, hogy a választmány — ez ügyben illetéke­sen bíráskodhatnék , hogy az én nyakamra , pláne saját kebeléből szorosan érdekelt vá­lasztmányi tagokat, bírókat nevezhetne ki. Miután Csörgei úr és a választmány úgy fogja fel a dolgot, hogy az ügy mintegy sajtó­vétséget képez, a szabályzerű eljárás megtartásával — engem, a választmány ér­tesíteni köteles az indítványról s az e tárgy­­bani eljárás megindításáról, — mely után az ügyben véleményt adó teljesen érdekte­len és elfogulatlan bizalmi férfiaknak fele­részben általam leendő választásához tör­vényes jogomat fentartom és gyakorlandom, — s ezek ítéletének magamat mindenben alávetem. Kijelentem végül, hogy a jelen­legi bizottság K. és Cs. tagjai ellen hatá­rozott kifogást teszek. Kovács­ István.

Next