Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-05-27 / 21. szám
1877. — 21. szám. „KECSKEMÉT.“ gyengébbeket bántalmazza s ha csak lehet leigázza. A kisebbek és gyámoltalanok iránt azonban nagy részvétet tanúsítanak, az emberi gyermekeket igen szeretik, sőt más állatok fiait is dédelgetik, legjobban, az valószínű, saját magzatjukat kedvelik, ismerjük a majom szeretet utánozhatlan nagyságát, már mint közmondást. (Folytatjuk.) Töredék László Károly naplójából. .. Hogy bántak a törökök a magyarokkal. (Folytatás.) Október 16. 1849. A widdini osztrák konzul, —mint ígérte , a menekültek végett csakugyan felírt, s eredménye az lett, hogy Hausab tábornok lejött és a konzul ajtajára ragasztott proklamációban mézes szavakkal elmondván, hogy kegyelmes ura a császár atyai szive megesett azon, hogy az ő „alattvalói“ itt oly nagy nélkülözést s nyomort szenvednek, s kész őket atyai kegyelmébe visszafogadni: felszólította a magyarokat a hazamenésre , az őrmestertől lefelé esőknek „volkommene Amnestiert ígérvén , hogy semmi büntetésök nem lesz, csak az osztrák hadseregbe fognak besoroztatni. A tiszteket illetőleg azt mondta, hogy azok Pancsovára érve a legközelebbi katonai bizottságnak fognak átadatni. A polgári állásunkról nem volt szó. Ezen proklamációnak meg lett a kivánt eredménye. — Kossuth egy körlevelében intette ugyan a menekülteket, hogy ne hidjenek Hauslab mézes szavainak s ne bízzanak a császár ígéretében s kegyelmében; biztatta őket, hogy a nagy lelkű török kormány mint eddig, úgy ezentúl is ellátja őket élelemmel s ruhával, s hogy reménylhető, hogy a fényes portához illő pénzzel is fognak segíttetni; tudatta velük, hogy kik a tisztek közzül török szolgálatott vállalnak, vallásuk változtatása nélkül, mostani rangjokkal alkalmaztatnak, és hogy általjában véve minden menekültről telepítés, vagy más módon gondoskodva lesz. Más részről a pasa Hauslab tábornoknak kinyilatkoztatta, hogy a menekültek közül senkit el nem ereszt, míg arra vagy utasítást nem kap Sztambulból, vagy biztosítást a tábornoktól , hogy a haza térőknek semmi bántása nem lesz. És mindezeknek dacára a haza menni akarók s beiratkozottak száma már a 3000-et haladta. Október 21. 1849. Délután 3 órakor az osztrák gőzösről tett ágyúlövés tudatta az elmenőkkel , hogy az általokepedve várt haza indulási idő elérkezett. Elmenni akkarók s nem akarók tódultak a kikötőbe, hol a három gőzös és 5 uszály hajó útra készen állott. Mind a nyolc jármű megtelt menekültekkel , lengyelekkel, olaszokkal, és magyarokkal , kiknek nagyobb része székely volt. A parthosszant török katonák voltak felállítva, az osztrák lobogónak nem tiszteletére, hanem védelmére. A török parancsnok ugyanis tudta azt, hogy Hauslab tábornok a városban tartózkodása alatt a maradó menekültek által annyira boszantatott, hogy szállását kénytelen volt a gőzösre tenni, egy nagy botrány vagy talán baj elhárítása végett, ezen intézkedést szükségesnek gondolta. A katonaság háta mögött a partot a maradó menekültek sokasága borította, kik a történeti szemek előtti látvány fölötti nem tetszéseket különféleképpen nyilvánították ; forradalmi darabokat daloltak , az osztrákot sőt a habsburg ház némely tagját gúnyoló dal se hiányzott. Végre az indulási jel megadatott, a hajók mozogni kezdtek, a hajókon levők éltették az osztrák császárt és Hauslábot, s a maradék Kossuthot és a szultánt. Ők elmentek, s mi maradtunk. És ez minket elkedvetlenített. Elkedvetlenített ha arra gondoltunk , hogy ők családjuk körében boldogok lesznek s mi a száműzetésnek, bár szívesen adott, de mégis keserű kenyeret fogjuk enni; még jobban elkedvetlenedtünk, ha azt hittük, hogy othon honfiúi kötelességek teljesítéséért majd üldöztetnek, bebörtönöztetnek s talán hallásat is bűntetteinek. Levertségünket, aggodalmunkat növelte a Fries alezredes által Magyarországból hozott azon hír , hogy a szabadsági háborúban részt vettekre, katonákra úgy mint polgárokra , valóságos hajtóvadászat tartatik; hogy a pesti új épületben már 5000 fogoly van; hogy több tábornokot, s ezredest kötéllel és igen sok tisztet golyóval végeztek ki , stb. Ezen keserű híreknek némileg édesítéséül szolgált a derék Thomson Henriknek, ki ügyünkben már több jó szolgálatot tett, azon Angolhonból hozott híre, hogy Kossuthnak Angolhonba küldött levele a nép által nagy részvéttel fogadtatott, hogy az az egész angol népet felvillanyozta , részvétre gerjesztette, aminek ránk nézve csak jó következménye lehet. Október 26. 1849. Már néhány nap óta repdesett az a hír, hogy a török vallásra áttértek Kis-Ázsiába, Aleppóba , a többi magyar és lengyel menekültek Sumlába, az olaszok pedig Gallipoliba fognak vitetni. Hogy ez nem alaptalan hír , ma hinni kezdtük , midőn láttuk, hogy az olaszok csakugyan indulnak Gallipoliba. Lóháton és szekereken , harcdallokat énekelve vonultak ki a városból. A városon kívül kényezve búcsúztunk el tőlök. A közös szerencsétlenség, nélkülözés és aggodalom annyira összefűzött velük bennünket , hogy a megválás fájdalmas volt. A törökökké letteket és a lengyeleket pedig holnap után fogják útnak indítni Sumlára, és végre azután néhány nap múlva minket magyarokat ugyanoda. Október 27. 28. és 29. 1849. Ezen a három napon volt a törököknek nagy áldozó ünnepe Kurbán Báj rám (Kos innep.) Szokás ekkor, hogy a gazdagok marhákat, kosokat vágatnak s azt részint magok eszik meg, részint a szegényeknek osztják szét, hogy azoknak is legyen húsok az ünnepen. Ezen az ünnepen az alantabb rangúak, a felsőbbeket, a szegények a gazdagokat , tisztelkedés végett meglátogatják, úgyszinte a táncosfiúk és zenészek. A látogatási szertartás abból áll, hogy a tisztelkedő a magasabb rangú kezét megcsókolja s azzal a maga homlokát érinti, és jót kíván neki, mit amaz kissé meghajolva és jobb tenyerét mellére téve viszonoz. Ezután a szolgák fekete kávéval és pipával szolgálnak mindenkinek. — Ha egyenlő sorsúak és rangúak vagy rokonok az utcán találkoznak, egymást megölelik s egymásnak jót kívánnak. Kötelessége minden töröknek ezen a napon igaz hitű felebarátjával kibékülni , s egymást megölelve jót kivánni. Midőn ezen ünnepen Ziah pasát Kossuth a főtisztek és néhány polgári rangúak kíséretében meglátogatta, meglepő volt az, hogy a pasa nem a rendes katonai, hanem teljesen ókorbeli nemzeti ruhába öltözve fogadott bennünket. Öltözete volt sötétkék középkorbeli magyaros forma szabású Zrinyi-dolmány, aranynyal gazdagon hímezve , könyökig felnyitott bő újakkal; alatta vörös csíkos, sárga selyem mellény , s narancs színű nehéz atlag szövetből térdigérő bőbugyogó volt, melyet derekához gyémántoktól s drágakövektől ragyogó széles öv szorított; térdtől bokáig lábain aranynyal gazdagon zsinórozott narancs színű kamásdili volt, azon alól piros papucs. Fején vörös fez volt, fekete selyem bojttal, s elöl nagy boglárral gyémántból s a fölött kócsagtoll. Minthogy a janicsárok eltörlése óta mind a hadseregi, mind az államhivatalnokok öltözete európai szabású, és az őskori öltözetet csak a köznép tartotta meg : a pasának ezen szokatlan, mondhatni szeszélyes öltözete mind nekünk, mind a törököknek feltűnt, de épen nem kellemetlenül; a törököknek nem, mert azok a keresztény európai szabású öltözet helyett, az eredeti török öltözetet tisztjükön jobb szerették látni, nekünk se, mert mint megértők Ziah pasa azt „magyar nagy vendégei iránti tiszteletből vette fel.“ Mi magyarok se maradtunk innepi ajándék nélkül. Ziah pasa ugyanis, kormánya meghagyásából, a szegényebb és rongyosabb menekülteknek adott 220 pár topányt, 220 pár harisnyát, 220 nadrágot és 220 köpenyt. Kossuthnak adott 10,000 piasztert; *) és egy szép üveges hintót, melyet 2000 frtra becsültek, gr. Batthyányi Kázmérnak, Percel Mór tábornoknak 5—5000 piasztert és a többi menekülteknek összesen 25,000 piasztert , melyből ezredes, alezredes és őrnagy kapott 144 piasztert, százados 126 piasztert , minden fő- és alhadnagy, mint szinte minden tisztinő 108 piasztert; őrmestertől lefelé mindenki, úgy azok asszonyaik s gyermekeik kaptak fejenként 30 piasztert. A legénység számára Kossuth a magáéból adott 3000 piasztert, Batthányi pedig mind az 5000-ret, s ebből nekik nyakkendők és ködmenek vétettek s osztattak ki. Ezenkívül kaptunk 10 napi élelmiszer váltságot. Ugyanezen a napon (okt. 29.) adatott tudtunkra, hogy négy nap múlva Sumlára fogunk szállíttatni. Miután t. i. a török kormány határozottan megtagadta kiadatásunkat, Abdul Medzsid szultán késznek nyilatkozván inkább a háborút elfogadni, mint az üldözöttek kiadása által a Korán parancsát megtörni, s abba legalább bele kellett egyeznie , hogy Magyarországtól távolabbra, az ország belsejébe szállíttassanak. Ebbe különben annál könnyebben beleegyezett, mert egy történhető oroszszál háború esetén, Widdin, ezen nem igen erős stratégiai pont lenne az első támadás célja. Widdin ugyanis, mely a szerb határtól csak 40. mérföldnyire esik, nem egyébb, mint egy lapályon a dunaparton fekvő erősített város. *) 1 piaszter ~ mintegy 10 kr. o. é. T A E G A. Nem kívánom___ Nem kívánom, hogy Isten a Törököt oda segítse, Hogy a muszkát mind leölje , — Egészen megsemmisítse... . Mert akkor a török a mi jogunkba is belevágna.... A jó testvér pedig egymás jogát mindig respectálja. Én csak azt kivánom, hogy a Muszkát verje meg a török. Verje a migrát testében Minden csont, mint a lánc csörög. De életét kimélje, mert Ahoz nekünk is van jogunk És a joggal h úgy segéljen! Derekasan élni fogunk. Hiszen ország világ tudja Azt a szívességet, melyet 49-ben mi velünk Ezek a jó urak tettek. Lehet-e azt elfeledni? Hisz annak emléke örök. Ezt vissza kell fizetni. A Muszkát agyon ne nyomd török! Itt jártak ők, faggyút, szappant, Kulimászt mindent felfaltak, Disznótok, ért uborkából Még magnak is alig hagytak. És a mi legtöbb: a hitvány Véres kézzel indult vissza. No de ennek levét bizon Még keservesen megissza. De ha nem is állana fent A mi régi tartozásunk, Ha kedvünk jó verekedni S nem lessz kivel... mit csinálunk? Mert a németnek már vége, Ő már velünk nem pipázik, vagy eltörpült, hogy a sörös Kancsó mellől alig látszik. Szegény német! Szegény sógor! Én sajnálom az ártatlant. Híven tartá fejét, hátát, A hányszor csak kedvünk pattant. Hanem, hogy már a muszkát is Elpusztítsák hevenyébe, Az ellen már tiltakozom Az egész nemzet nevébe.’ Mert lássátok, a miként ma A jelek állnak, mutatnak: Alighanem rövid időn Elindulunk mi is útnak. És közreműködünk ottan A koncertben és a táncon. Felcsapunk majd taliánnak, Ki medvét reguláz láncon. Ahoz joga a töröknek Nincs, tehát mindenki látja , Hogy a mi távollétünkben a muszkát agyon vágja, Vagy várjon be míg mi is a Csaták terén ottan leszünk. Vagy csak annyit öljön le, hogy Fent maradjon a mi részünk! Török Árpád. Házassági hűhó. Irta Saphir. Fordította Dalotti. Egyik helyi lapban a következő zűrzavaros hirdetmény olvasható: „Hölgy, ki a legmagasabb társaságból való, nevelése tökéletes, szelleme jelentékeny, képessége többfélére terjedő, külseje nem kellemetlen , harmincéves, férjének halála következtében nagy vagyont veszítő, kényelemhez szokott, a következő tulajdonságokkal biró férfit keres férjül: bizonyos, hogy ilyen a földön él, kora 50 évnél több, szelleme legyen , neve igen becsült, vagyona nagy, életmódja szabályozott, ha beteges is , ajánlatos, szeretetteljes gondozást biztosító legyen. Franco , Páris, poste restante , A. F B. M. G.“ Ez a hirdetmény több álmatlan, R. színházban töltött estébe került ! — Ez sokat jelent! A „hölgy“ folytonosan előttem lebegett; a „hölgy“ meg a „férfi“, meg azon gondolat én vagyok-e a hölgy kereste „férfi“ és ez a „hölgy“-e az én emberem ? Ez a jelentés annyi gondolkozni, kitalálni, félni, sejteni valót nyújt. Mily fokozat kínálkozik itt: „fehércseléd“ , asszonyszemély“ , „szép nem“ „nő“ , „asszony“, „hölgy“. Ahol a „nő“ végződik, ott kezdődik az „asszony“ és ahol az „asszony“ végződik, ott kezdődik a „hölgy“! Ez a hölgy a legmagasabb társasághoz tartozik. Igen, de melyik legmagasb társasághoz ? A tyúkók ülőn a legsoványabb tyúkok képezik a legmagasb társaságot. Könyvtárban a leghasznavehetetlenebb csomagok alkotják a legmagasb társaságot; a lovarintézetben a 10 krajcáros személyek teszik a legmagasb társaságot stb. A lábló, amelyen a keresett férfinak a legmagasb társaságba fel kell másznia, hogy a hölgyet lehozza, vagy magát ott fenn , nála , beszállásolja, sok ágú. A férfinak először„50 évesnél idősbnek kell lenni.“ Nos, ez nem képez nehézséget. Ezen tulajdonsággal sok férfi dicsekedhetik, még én is; ez nem érdem , ez csupán a türelem dolga; én ehez ifjúságom óta szoktattam magamat és így most már túl vagyok az 50-en, tehát „hölgyképes“ vagyok. Hány évvel vagyok túl ötvenen ? N’ import ! Tehát eben a pontban nincs hiba. Másodszor a férfinak „szellem“-esnek kell lenni ! Ez már valamivel ritkábban fordul elő, mint az ötven év! Hogy ezen feltétnek „ötvenen túl“ megfelelek, az talán valószínűvé lesz a hölgy előtt azáltal, hogy a most folyó évben születésem hatvanadik évfordulótát ünnepeltem. De hogy mutassam meg azt, hogy van „szellemem“? Szellem? Mennyi szellemem ? Milyen szellemem ? Van nőnemű férfi szellem: „az ellenmondás szelleme“; van Hamlet szellem, melynek egész szelleme arra szorítkozik, hogy reggeli levegőt szí be ; és van korszellem, ami semmit sem vesz be! Hogyan mutassam be e hölgynek szellememet? Az ég mindenik emberbe, mindjárt születésekor szellemet fújt be, ezért fújják úgy fel magukat a szellemtelen emberek, hogy azt higyjük, a szellem az, mely őket felfújja. Azonban a „szellem“ hamar elfüstölög! A szellem kifüstölgése gyanújának órái „ötvenen túl“ vannak. Egyébiránt tudakozódhatik a hölgy szellemem után, az a legjobb bizonyítványokat mutathatja fel: fogság, üldözés, rágalmazás, pénzhiány és aranyér. „Hölgy“, kell még egyéb? „Neve igen becsült.“ Ezzel is szolgálhatok. „Móric“ minden bizonynyal a „legmagasb társaságiból való név: „Szász Móric“, „Spiegelberg Móric“ stb. és „Saphiri sem rész, és azon nevet, amelyet én szereztem , ráadásul adom. „Nagyon nagy.“ Ez az első pillanatban némi akadályt gördíthetne, bármint ven- Május 27. Négyszögű kövekből épített magas bástyafallal és mély sánccal kerített belvárosa akkora forma, mint Kecskemét */4 része. A falak keleti oldalát a Dana mossa. Ezen falakon kívül délre és nyugatra félkörben terül el a külváros, melyet ismét nagy árok és föld mellvéd kerít. A belvárosban, mint a tulajdonképeni várban csak törököknek engedtetik meg a lakás, a külvárosban pedig törökök és keresztények vegyesen laknak. Widdinnel átellenben, a Duna balpartján , van Kalafát nevű kis rongyos oláh város , silányul erősítve. Kimutatás, a török küldöttség fogadtatási költségeinek fedezésére begyült összegekről: I. A Cassinó ívén adakoztak : Kiss Miklós úr 5 frt., Madarassy László 2 frt., Szeless József 1 frt., Erdősi Imre 1 frt., Csabai Imre 1 frt., Dékány Mihály 1 frt., Bélák Albert 1 frt , Keresztes János 1 frt., Csillag Antal 1 frt., Lestár Péterül frt., Lipthay Pál 1 frt., Vámos Béla 1 frt., Tassy Pál 1 frt., Molnár János 1 frt., Molnár Frigyes 1 frt., Dékány István 1 frt. , Tamaskó Jakab 1 frt. , Hoskó József 1 frt., Milhoffer István 1 frt., Dr. Scheiber Ignácz 1 frt., Kada Elek 60 kr., Csorba Károly 60 kr., Gyenes István 50 kr., Máté Sándor 50 kr., Sántha Kálmán 50 kr., B. Kiss Mihály 50 kr., Dr. Schwarc László 50 kr. , Buttinger Antal 50 kr., Bleyer Ignác 30 kr. Összesen: 29 frt. 50 kr. II. Mócár András úr ívén adakoztak: Tóth József 2 frt., Nyúl Mihály 2 frt., Bende György 1 frt., Mócár András 1 frt., Rimóci Mihály 1 frt., Molnár Lászlóné 1 frt., Szesztki János 1 frt., Fekete Antal 1 frt., Id. Csáky József 1 frt., Ifj. Csáky József 1 frt., Csáky Mária 1 frt., Bábicky József 1 frt. , C. Kovács József 1 frt., P. Fekete János 1 frt., Csáky Ferenc 1 frt. 25 kr., Ifj. Máté László 1 frt., Szivák Márton 50 kr., Illés István 50 kr., Sz. Kovács Mihály 50 kr. , Nagy István 50 kr., Faragó Vendel 50 kr., Domokos Gáspár 50 kr., Ifj. Dégi László 50 kr., Gáspár János 50 kr. Összesen: 22 frt. 25 kr. III. Dékány Imre úr ívén adakoztak: Dékány Imre 1 frt., Mádi János 1 frt., Zombory László 1 frt., Patay Sámuel 1 frt., Ujszászy Imre 1 frt. , Szegedy György 1 frt., Dr. Nagy Mihály 1 frt., Mócár Gábor 1 frt., Balla József 1 frt. Összesen: 9 frt. IV. Az irodai íven adakoztak: Németh Dániel 2 frt., Tóbi Boross Mihály 1 frt., Bóka Zsigmond 1 frt., Zolnay Antal 1 frt. , Györffy Balázs 1 frt., Mádi Sándor 1 frt. Összesen: 7 frt. V. Kissebb összegekben bejött: Katona Zsigmond úr ívén 3 frt. 50 kr., Nagy Imre úr ívén 2 frt. 60 kr. Klein Gyula úr ívén 2 frt., Végh Lajos úr ívén 1 frt. 90 kr., Tóth Dezső úr ívén 1 frt., Kálnicky János úr ívén 50 kr. Összesen: 11 frt. 50 kr. VI. Elárusított jelvényekből bejött 4 frt. Az összes bevétel 83 frt. 25 kr. A kiadás tesz összesen: 22 frtot. Maradt tiszta bevétel: 61 frt. 25 kr. Ezen összegből a konstantinápolyi ma