Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-02-11 / 6. szám
„KECSKEMÉT.“ Februárius 11. 1877. — 6. szám. Történt pedig ezen számadás bezárása 1865-ben, és így ezelőtt 10—11 évvel;—a számadás megvizsgálásáról szóló jelentés pedig a mint fentebb is jelezve van 11 év után hozatott napvilágra — a mikor már sem egyik sem másik számadónak semmiféle vagyona nincs;—de vagyon 1865-dik év végén, a mikor ezen számadás bezáratott ! — nem volt e még a számadóknak vagyonuk a miből a várost kártalanítani lehetett volna?—ez a kérdés merül fel,—és az , hogy mi, vagy ki hátráltatta a számadásnak 11 év előtti bemutatását, —ki fog most már felelni, és ki lessz oka annak , hogy 11 évig nem mutattatott be ezen számadás? De bizton lehet reményem, hogy a mi jelenlegi és oly erélyes, mint szigorú és igazságszerető főispánunk ki fogja deríteni azt, hogy a számadás miért titkoltatott el 11 évig, vagyon nem a késedelem okozta-e a városnak a fentebbi tetemes kárt? A fentebbiekből tehát azt a tanúságot lehet meríteni, hogy késedelemben veszede- lem van , — ennélfogva úgy hiszem , hogy nem lesz helyén kívül itt előlegesen addig is, míg az illető helyen a közgyűlésben megkérdeznek—felvetni azon kérdést, hogy: vajyon a jelenlegi pénztárnok beadta-e évenként a számadásait? — mert én úgy tudom, ha jól emlékszem , hogy csak az 1872-dik évi darab esztendőről vezetett számadása terjesztetett csak a közgyűlés elé, — és így e szerint (ha ugyan nem csal emlékezetem) az 1873, 1874, 1875 és 1876- dik évi és így négy évi számadással tartozik. Minthogy pedig az előttünk lévő példa elég szomorúan igazolja azt, hogy a késedelembe veszedelem van, — ennélfogva nem lesz felesleges azon kérdést kockáztatni, — hogy vagyon miért nincs a négy évi száma-dás beadva, — vagy miért nincs megvizsgálva, és miért nincs a közgyűlésnek beter-jesztve ? a mint azt a szervezeti szabályok I-fő fejezete 4-dik §-sa is világosan és határozottan parancsolja. *) Jövőre ha szükség lesz rá bővebben és világosabban folytatja. Kecskeméten, 1877. Január 31-kén. Egy városi bizottsági tag. Cegléd, 1877. Február 4. Városunkban tegnap „aprószentek“ ünnepe volt. Hogy, hogy ? abban a nagy bolond kálomista városban s február hóban? Igen is, mindjárt tiztázzuk a dolgot. Ha az egyházi atyák s kiérdemült öreg papok lehettek hajdan nagy szentek, oszlopos szentek , úgy azok, kik papokká leendők — a theologusok méltán lehetnek aprószentek. — No, hát ezeknek az ünnepe volt február 3-kán Cegléden Az pedig úgy történt, hogy a pesti ref. theol ifjúság hangvigalommal összekötött táncversenyt (oh milyen sajtóhiba !) rendezett saját sebesültjei javára t. i. akik sorsüldözés, szegénység, vagy más efféle gyilkos fegyverektől sebesíttetnek meg, (az önsegélyző egylet javára). A gondolat fővárosi, az eredmény pedig provinciális, azaz különb, mint a fővárosban szokott lenni. Amint itt megjelentek azok a feketébe öltözött fiatalok, a kiknek mindenike tudósabbnak nézett ki, mint a minő valósággal — a ceglédi jámbor polgártársak azt hitték, hogy még most is Tajsz E. titkos rendőreivel van dolguk , akiket megsérteni nem tanácsos. Módosan is viselték magukat, mint hogy Pesten megtanították őket. Csak a körösiek merték megzavarni egy percre a köznyugalmat, mint akik ignorálták „a műveit társalgó“ némely idevágó utasításait, s szabályait. Hjáh , a körösieknek e tekintetben kiváltságaik vannak.!! A hangverseny fénypontját bizonyára Dobos Lidia úrhölgy szereplése képezte, ki a,,Vesztett rózsa“ című — Románcot — anynyi bájjal, correctséggel, elegánsával s oly kedves hangon énekelte, hogy éneke még a kérgesebb kebleken is keresztül hatott, be a szívig, a lélekig, be a velők oszlásáig s elragadó hullámzásba hozta az érzéseket. — Kitűnő volt a theol. ifjúság énekkara is, mit bizonyít az , hogy épen a ceglédi közönség tette azt a megjegyzést, miszerint a helybeli dalárda,— melynek pedig igen jól táplált tagjai vannak , — nyomába sem hághat. Csak nincs párja a diáknak ahol nótázni kell. Maga a táncvigalom egyike volt a legsikerültebbeknek , melyek Cegléden valaha napvilágot — pardoné — gyertyavilágot láttak. Az ifjú theologok— ellepték a termet , mint a csókák raja. Tán vagy 30-ra ment nagyja és apraja. — S kikről azt hinné az ember , hogy csak dogmatika , symbolika, apologetika sisagogicával foglalkoznak — úgy értenek azok a kisasszonyokhoz is, mint bármely másféle szabású halandó. Azt megkell adni, hogy tánc alkalmával nagyon megexegetálták a ceglédi hölgyvilágot, s dicséretül legyen mondva szövegromlás nem volt felfedezhető. Az ott részt vett szépek sorát én ha tudnám se akarnám s ha akarnám se tudnám egészen összeállítani. Már itt az ész megáll s csak a szív beszél. — Ott voltak a többek közt Dobos Lidia, Dobos Erzsike , Konta Vilma , Darázsi Irma , Negyedi Mariska, Dömsödi Hajós Kati, Sánta Olga, Szalai Aranka, Krasznai Aranka, Nuszbék Nina , Rafaelovics Katinka stb. kisasszonyok. Ne tessék azonban gondolni, hogy akik ide nincsenek írva, azok nem voltak ott; mind ott volt Ceglédnek a gyönyörűsége. Mind olyan szépek voltak azok, hogyha választanom kellett volna, nagyobb zavarban volnék, mint a ceglédiek most a képviselő választással, pedig nekik csak Verhovay és Nyújtó Pál közt kell választaniok , tertium non datur!!! (tán épen ezért nem tudnak megállapodni) itt pedig a táncvigalomban valóságos embarras de richesse áll elő, én mai napig sem hiszem, hogy Ceglédről kerültek ki. Valósággal büszke lehetett Matolcsi Károlyné ő nagysága, mint bálanya — sok szép gyermekeire. Hanem a mennyire bájoló és észrontó volt a hölgy közönség, annyival nyáfiasabb és idetlenebb a fiatalság — (voltak bizott agglegények is) — mely égbekiáltó arcul veréséül a fennen hangoztatott magyarságnak, silány frakkban tette sajnálatra méltóvá gyenge szereplését. — Tisztelet a theologusoknak! — Cegléd és frakk!! — defficile est satyram non scribere. — Aztán, hogy gyomrozták azt a szép magyar táncot, melynek szépen való elrejtése többet ér Bosznia occupálásánál, hanem már ennek is annak is fucscs; nem kell, nem való már ezeknek csak az a kuferces tánc, mely éppen úgy néz ki, mint a dugóhúzó. A ceglédi telivér magyarság gyászivadéka is úgy kiált már a cigánynak: „Húzzatok kanyargóst, ferdén keringését, Forgószél hóbortját, vagy hideglelősét, A melyben rezegjen a frakk minden ránca, Parasztnak való már a Szent Dávid tánca!“ De minek is beszélni róluk, ennyit sem érdemeltek. Igaza van Bemnének , hogy ifjaink némelyikének csak krumplit kéne a zselbébe tenni, s azonnal készen van a „boeuf á lamode.“ A nemes theol. ifjúság aztán — mint a szerbek a djunisi győzelem után — itt ténfergett még Vasárnap . Hétfőn, úgy néztek ki, mint a megmaszlagozott halak. Az erszényeken s a szíveken gyógyíthatlan sebek tátongtak. Csak mindig mondtam én, meg tapasztaltam is, hogy nem jó ha az aprószenteket angyalok közzé eresztik...................... Hanem, hogy Cegléd város sokáig fogja emlegetni ezt a felekezeti bált, (kálvinyista bálnak nevezték a gyengébb fejűek) s hogy a theologus ifjak ilyen colloquiumban még soha nem vettek részt, arra a legjobb kabátjában merne fogadni. Kajabász. *) Nem kételkedünk ugyan a mostani helyes kezelésben, de mégis az annak a rendje , hogy a számadás legalább a berekesztés után 5—6 hó múlva megvizsgáltassák. Színészet. „ Tündérújjak.“ (Seribe és Legouve ezen 5 felvonásos színműve az utószor fellépett K. Bánhidi Emilia a javára előadatott febr. 3-kán, szombaton.) K. Bánhidi E. asszony színpadunkoni vendégszereplését ez esti játékával befejezte. A befejezés méltó volt a jó kezdethez, méltó azon kívánalmakhoz, megfelelő azon igényeknek , amelyek nem a nemzeti színházaktól vendégszereplő színész játéka irányában jogosan tápláltatnak. Játéka nem fürdött a tökéletesség fényözönében — nem, de világított rajta egy-egy fénysugár; nem emelte fel a művészet azon magaslatára , amelyen részlet és egész egyenlően bevégzett, hiánytalan , hibátlan — nem , de felfogásban és kivitelben majdnem mindig mutatkozó szép tehetsége , kitartó törekvése olyan játékra képesstő, amely túlnyomó előnyeivel méltán arat elismerést, amely egy-egy részlet téves kivitelét elfeledteti az általános sikerrel. „Tündér-újjak“-ban is , mint Helénnek , voltak hibái, voltak mulasztásai, de a kitűnőségek mellett alig számba vehetők. Midőn Helén a II. faluban kimondja, hogy távozik s Lesneven grófné helytelennek, lehetetlennek találja a világban egyedül élését, önérzetesen mondja: „Én már 22 éves vagyok.“ Igen, önérzetesen és nem máskint. Az önérzet világa nagyon szépen beleillik az értelmesség, szendeség s szelídség koszorújába, de a kevélység, gőg, éretlen kihívás nem találnának ott helyet. Ki vonhatná ezt kétségbe ? és mégis, B. E-nál láttuk a kevélység és dac jeleit, sőt a kevélységet és dacot — s nem láttuk azt, amit kellett volna. Hátra szegett fejével, kevély testtartásával úgy eltakarta az értelmes, szelíd leányt— Helént, hogy nem láthattunk belőle semmit, kirívó hangsúlyozásával oly zajt ütött, hogy nem hallhattuk szavát — épen nem. Hiba. És a IV. felvonásban Mennevilles marquisné (Völgyi Györgyné) elfogadó termében, a véletlen találkozáskor, mulasztást követett el, nem jelezvén, nem egy tekintettel, nem egy megrezzenéssel, nem az öröm egy sugarának felcsillanásával, nem a fájdalom egy árnyával, nem a meglepetés egy kis jelével, — hogy Tristan megpillantása nem közönyös reá nézve. Hanem azért az említett hiba és mulasztás dacára is élvezetes volt játéka, sőt itt-ott több — művészi. A tetőpontot a II. felvonásban érte el. Midőn a függöny másodszor gördült fel: bájos, tündér hatalmú nőt s igazi művészetet láttunk. Kerbriand Rikard leleplezése után, mily ékesen szólt szeméből, arcából az esdés, könyörgés: „Az istenért, ki súgta meg neked szivem jól elrejtettnek hitt titkát? könyörület barátom , hadd legyen ez titok ezután is!“ És később , Lesneven szemrehányásaikor, a felidézett érzemény hullámzat és gondolat szülemlések is művészi magyarázatot nyertek. Tudtuk mint érez , tudtuk mit gondol — pedig nem fejezett ki szóval semmit. A közönség tetszéssel fogadta K. Bánhidi Emilia a játékát ezúttal is és rokonszenve jeléül koszorút is adott, ami ebben a hideg kedélyvilág divata folytában épen nem jelent keveset. Tristán igen hálás szerepe iránt Békefi volt igen hálátlan. Alig volt szava, mely a tudatosság színét viselte. Súgó után beszélt. Ah, ilyen szerepet nem tanulni meg! Mezei (Pennmar) jól játszott. Február 7 -án Aradi Sándor javára adatott „A cigány, mint földesúr" címen Benkő Kálmán 3 szakaszos színműve igen kis közönség előtt, de azért Aradi elég jókedvvel játszott s rögtönözgetett. Mezei (Kovács) Völgyi Gyuláné (Ilon) szép sikert muttattak fel. Amaz alakításával, emez dalolásával tűnt ki. Dalotti. A színpártoló kör bálja. — Tudósítás. — Már azt hittük , hogy mióta a mi társas életünk olyan ágyban fekvő beteg, hogy „Piócával“ gyógyítják, — elhalványult orcáján rózsa nem is virul, szemei bádgyadt fényéből élet nem is sugárzik. Nem kevéssé fontos tehát egy báli tudósítás , mely constatálja , hogy a „leány nem halt meg, a leányzó csak alszik.“ Mi láttuk ébredését, arcának rózsáját, a szemeiben rejlő egész fényességet, s azt a napot, melyen ez történt, a mi társaséletünk szebb napjai közé jegyezzük : ez a nap a február 8-dika volt. Már előzőleg szép reményt kötöttünk hozzá, mert a színpártoló-kör, mely ezt a napot táncestélye által nevezetessé tette, a színpártoló-kör — mondjuk — mely egy szép közművelődési célt tűzött maga elé, s mely városunk művelt fiatalságának egyesülete, már nevével elegendő garantiát látszott nyújtani mind arra, mi táncestélye sikerét előmozdíthassa. Hogy e név, melyet említünk, mily jelentőséggel bír, bizonyítja az, hogy akkor, midőn a színpártoló kör bálbizottsága tényleg fárad, költ, munkálkodik, a különféle körülmények miatt munkálkodásának alig mutatja fel kielégítő eredményét, ugyanakkor neve képes volt kivívni a táncestély sikerét. A név volt, melynek hangzására oly társaság gyűlt egybe, mely az estély sorsát eldöntötte; kiválólag szép, válogatott közönség, mosolygó jó kedvben, mintha valamely felsőbb nemző sugározta volna reá, talán az, mely a színészet fölött őrködik. Enélkül aligha szólhattunk volna dicsérettel a táncestélyről, mert bár a rendezőség mindent elkövetett, hogy a helyiséget lakályossá s kényelmessé tegye, s bár a díszítés iránt is a legjobb akarattal intézkedett, mégis amabban a helyiség semebben a díszítő miatt akadályozva volt. Egyébiránt ez nem akadályozta a társaságot , hogy rózsás kedvvel mulasson s megmutatta, hogy — „a leányzó még csaknem is alszik.“ Nem lévén terünk hosszasabban időzni e kedves mulatság emlékével, a jelenvolt hölgyek neveit jegyezzük fel, kik öltözékeik körül oly csínt és ízlést mutattak be, hogy lehetetlen róla dicsérőleg meg nem emlékeznünk. Még mielőtt a névsort közölnők, örömmel iktatjuk ide azon kis megjegyzésünket, hogy... a jelenvolt közönségnek ezelőtt bizonyos felekezeti tekintetből egymástól távol maradt része- előítéletet elítélve — együtt és közösen mulatott. Íme a névsor: Bagi Boriska (Kisszállásról), Bagi Erzsi, Bagi Etelka (Csongrádról), Bagi Mari, Balog Erzsi, Behr Móric, Berecky Jenőné, Bódogh Róza, Bolyárics Gáborné , Buttinger Mari, Csillag Szidónia, Dömötör Gizi, Dömötör Ida, Fényfi Matild, Fényfi Vilma, Fischer Zsigmondné, Gallia Auguszta, Gyenes Terka, Gyenes Vilma, Huszthy Laura, Jancsó Ilka, Kada Elekné, Kecskeméti Berta, Komarek Józsefné , Lőwy Zsigmondné, Machleid Irma, Machleid Viki, Mérey Józsefné, Mészáros Etelka (Lajos Mizséről), Oláh Imréné, özv. Papp Györgyné, Papp Helén, Papp Sándorné , Pataky Ida , Schlesinger Hermina , Schwarc Laura , Szappanos Mari, Steinwarc Józsefné, Sziládi Janka , Sárközy Szidónia, Török Ida, Ujszászy Gyuláné, Vágner Júlia stb. Ki kell emelnünk a jó zenét, melylyel Balogh András zenekara elismerést vívott ki. De bár a rendezőség bizonyos tekintetből a „Casinó“ helyiségének átengedését nem kérelmezte is, részünkről nem helyeseljük , mert a „Casino“ egyesület bizonyosan átengedte volna a helyiséget , tekintve, hogy 1) városunk összes intelligenciája ennyi figyelmet megérdemel, 2) a kör célja a „Casino“ egyesületével tágabb értelembenvéve ugyanaz : a közművelődés , 3) mert a jogászbál már jelentőségét veszti, s tagadjuk , hogy inkább igényelhetné a „Casinó“egyesület e szívességét. B. L. Újdonságok. A következő gyászjelentés küldetett be szerkesztőségünköz: Dr. Szabó László maga és gyermekei nevében szomorodott szívvel jelenti sógora, illetőleg nagybátyjuk Bunyai Sívó Bélának f. hó 4-kén délután 1/2 órakor, életének 36-dik évében hagymázban történt gyászos elhunytat. Hült tetemei f. hó 5 kén délután 5 órakor fognak az Erzsébet kórházból — Ferencváros kis fő-utca 15-dik sz. — a kerepesi temetőbe eltakaríttatni. Béke poraira ! Budapesten, 1877. február 5 -én. — Ifj. Sz. Nagy Károly reform, kántor, orgonista és zenetanár, kit már a múlt évben is hallottunk itt Kecskeméten saját hangversenyében, most legközelebb pedig Budapesten Székely Imre zongoraművész hangversenyében lépett fel — e hó 24-kén nálunk ismét egy nagy hangversenyt fog adni, mégpedig a kecskeméti árvaház és a reform, egyház orgona alap javára. Lapunk jövő száma bővebben fog erről szólni, midőn a programmot is ismertethetjük. Meghívás. Folyó hó 14-kén, szerdán délután 5 órakor a Kecske vidéki term. tud. társulat harmadik szakosztálya, a ref. főgymnasium tanácstermében szakülést tart, melyen dr. Kecskeméti Lajos úr értekezik „Az erkölcsi téboly“ ról, egyúttal egy erre vonatkozó orvos szakértői véleményt fog felolvasni, amelyre a társ. tagok és a t. közönség tisztelettel meghivatnak. · A „Népkor“ febr. 4-ki táncvigalma ezúttal is rendkívül népes volt. A csinosan feldíszített táncteremben a fiatalság reggelig mulatott. A községi iskolák első félévi vizsgálatairól szóló jelentések az iskolai szék elé lettek terjesztve. Ezek szerint a vizsgálatok eredménye — két gyenge osztályt kivéve — kielégítő volt. — Néhány fiatal ember a jövő hó elején pikniket szándékozott rendezni, de — amint halljuk—e terv, legalább egyelőre , dugába dőlt. A kecskeméti izr. kórház javára jövő kedden a „Nádor“ helyiségében zártkörű táncestély fog tartatni. Belépti díj szervélyenkint 1 frt. = Hymen. Pátkay Mariska kisasszonyt eljegyezte B. Tóth László ügyvéd. :· Revanche. A helybeli gazdák f. hó 7-kén pikniket rendeztek a „Nádorban“ s arra egy ügyvédet és városi tisztiügyészt sem hívtak meg. Most meg a tiszti ügyészek szándékoznak szentgyörgy napja után mulatságot rendezni a kir. törvényszék helyiségében, ahová a gazdáknak legnagyobb része hivatalos lesz. Ezt beszélik a rosz nyelvek. Beküldetett. A polgári leányiskola növendékei kezet fogva a két gymnasiumi ifjúsággal, f. hó 3-dik napján a polgári iskola helyiségében pikniket rendeztek, a célból , hogy a bejött pénzösszeg a felállítandó ifjúsági könyvtár javára fordíttassék. A jelenvolt táncosnők névsora a következő: Majerfi Júlia, Szabó nővérek, Weisz nővérek, Horváth Juczi, Pataky Rózsa, Tassi Irma, Mónus Jolán , Tóth Lujza, Dragosovits Hermin , Kubinyi Erzsi, Bogos Vilma. Ugyanezen alkalommal, az említett nemes célra sorshúzás volt rendezve. B. L. — Felhívás! A ceglédi küldöttség utazása Kossuthoz, minden körülményeket tekintetbe véve , oly történelmi tényt képez , melynek, mint Kossuth maga mondá, alig van párja a történelemben. Ezen utazás eredetét, létrejöttét és végrehajtását , minden mozzanataival együtt megörökíteni és a történelem számára fentartani, sokak fölszólítására Simonyi Ernő vállalkozott, ki a küldöttséget kisérte. E célból minden ide vonatkozó adatot, beszédet és okmányt egybegyűjtve, azt a kellő leírással együtt egy röpiratba foglalva, febr. hó folyamában kiadni szándékozik. A röpirat finom papírra nyomtatva, díszes kiadásban , eredeti képekkel ellátva, fog megjelenni. A fő cél a röpirat elterjesztése lévén, a lehető legolcsóbb áron, egyes példány 50 krral fog eladatni.Ezen minden jó hazafit érdeklő röpiratot megszerezni akarók előjegyeztethetik magukat Kálusky János úrnál — lakik 2. tized kanyar utca 540. sz. alatt. Az előjegyeztetés kéretik minél előbb eszközöltetni, miután a megjelenés után a röpiratnak ára több leend. Eljegyzés: A kedves és művelt Scheweiger Berta kisasszonyt a napokban jegyezte el Brachfeld Sándor. Szerencsét, boldogságot kívánunk a jegyeseknek!