Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1877-02-11 / 6. szám

„KECSKEMÉT.“ Februárius 11. 1877. — 6. szám. Történt pedig ezen számadás bezárása 1865-ben, és így ezelőtt 10—11 évvel;—a számadás megvizsgálásáról szóló jelentés pedig a mint fentebb is jelezve van 11 év után hozatott napvilágra — a mikor már sem egyik sem másik számadónak semmi­féle vagyona nincs;—de vagyon 1865-dik év végén, a mikor ezen számadás bezáratott ! — nem volt e még a számadóknak vagyo­nuk a miből a várost kártalanítani lehetett volna?—ez a kérdés merül fel,—és az , hogy mi, vagy ki hátráltatta a számadásnak 11­ év előtti bemutatását, —ki fog most már felelni,­­ és ki lessz oka annak , hogy 11 évig nem mutattatott be ezen számadás? De bizton lehet remény­em, hogy a mi jelenlegi és oly erélyes, mint szigorú és igazság­szerető főispánunk ki fogja deríteni azt, hogy a számadás miért titkoltatott el 11 évig, vagyon nem a késedelem okozta-e a városnak a fentebbi tetemes kárt? A fentebbiekből tehát azt a tanúságot lehet meríteni, hogy késedelemben veszede-­­ lem van , — ennélfogva úgy hiszem , hogy nem lesz helyén kívül itt előlegesen addig is, míg az illető helyen a közgyűlésben meg­­kérdeznek—felvetni azon kérdést, hogy: vajyon a jelenlegi pénztárnok beadta-e évenként a számadásait? — mert én úgy tudom, ha jól emlékszem , hogy csak az 1872-dik évi darab esztendőről vezetett számadása terjesztetett csak a közgyűlés elé, — és így e szerint (ha ugyan nem csal emlékezetem) az 1873, 1874, 1875 és 1876- dik évi és így négy évi számadással tar­tozik. Minthogy pedig az előttünk lévő példa elég szomorúan igazolja azt, hogy a kése­delembe veszedelem van, — ennélfogva nem lesz felesleges azon kérdést kockáztatni, — hogy vagyon miért nincs a négy évi száma-­­­dás beadva, — vagy miért nincs megvizs­gálva, és miért nincs a közgyűlésnek beter-­­­jesztve ? a mint azt a szervezeti szabályok I-fő fejezete 4-dik §-sa is világosan és ha­tározottan parancsolja. *) Jövőre ha szükség lesz rá bővebben és világosabban folytatja. Kecskeméten, 1877. Január 31-kén. Egy városi bizottsági tag. Cegléd, 1877. Február 4. Városunkban tegnap „aprószentek“ ünnepe volt. Hogy, hogy ? abban a nagy bolond kálomista városban s február hóban? Igen is, mindjárt tiztázzuk a dolgot. Ha az egyházi atyák s kiérdemült öreg papok le­hettek hajdan nagy szentek, oszlopos szen­tek , úgy azok, kik papokká leendők — a theologusok méltán lehetnek aprószentek. — No, hát ezeknek az ünnepe volt február 3-kán Cegléden Az pedig úgy történt, hogy a pesti ref. theol ifjúság hangvigalommal összekötött táncversenyt (oh milyen sajtó­hiba !) rendezett saját sebesültjei javára t. i. a­kik sorsüldözés, szegénység, vagy más efféle gyilkos fegyverektől sebesíttetnek meg, (az önsegélyző egylet javára). A gondolat fővárosi, az eredmény pedig provinciális, azaz különb, mint a fővárosban szokott lenni. A­mint itt megjelentek azok a feketébe öltözött fiatalok, a kiknek mindenike tudó­­sabbnak nézett ki, mint a minő valósággal — a ceglédi jámbor polgártársak azt hit­ték, hogy még most is Tajsz E. titkos rend­őreivel van dolguk , a­kiket megsérteni nem tanácsos. Módosan is viselték magukat, mint hogy Pesten megtanították őket. Csak a körösiek merték megzavarni egy percre a köznyugalmat, mint a­kik ignorálták „a műveit társalgó“ némely idevágó uta­sításait, s szabályait. Hjáh , a körösieknek e tekintetben kiváltságaik vannak.!! A hangverseny fénypontját bizonyára Dobos Lidia úrhölgy szereplése képezte, ki a,,Vesztett rózsa“ című — Románcot — any­­nyi bájjal, correctséggel, elegánsával s oly kedves hangon énekelte, hogy éneke még a kérgesebb kebleken is keresztül hatott, be a szívig, a lélekig, be a velők oszlá­sáig s elragadó hullámzásba hozta az érzé­seket. — Kitűnő volt a theol. ifjúság ének­kara is, mit bizonyít az , hogy épen a ceg­lédi közönség tette azt a megjegyzést, mi­szerint a helybeli dalárda,— melynek pedig igen jól táplált tagjai vannak , — nyomába sem hághat. Csak nincs párja a diáknak a­hol nótázni kell. Maga a táncvigalom egyike volt a leg­sikerültebbeknek , melyek Cegléden valaha napvilágot — pardoné — gyertyavilágot lát­tak. Az ifjú theologok— ellepték a termet , mint a csókák raja. Tán vagy 30-ra ment nagyja és apraja. — S kikről azt hinné az ember , hogy csak dogmatika , symbolika, apologetika s­isagogicával foglalkoznak — úgy értenek azok a kisasszonyokhoz is, mint bármely másféle szabású halandó. Azt meg­kell adni, hogy tánc alkalmával nagyon megexegetálták a ceglédi hölgyvilágot, s dicséretül legyen mondva szöveg­rom­lás nem volt felfedezhető. Az ott részt vett szépek sorát én ha tudnám se akarnám s ha akarnám se tud­nám egészen összeállítani. Már itt az ész megáll s csak a szív beszél. — Ott vol­tak a többek közt Dobos Lidia, Dobos Er­zsike , Konta Vilma , Darázsi Irma , Negyedi Mariska, Dömsödi Hajós Kati, Sánta Olga, Szalai Aranka, Krasznai Aranka, Nuszbék Nina , Rafaelovics Katinka stb. kisasszonyok. Ne tessék azonban gondolni, hogy a­kik ide nincsenek írva, azok nem voltak ott; mind ott volt Ceglédnek a gyönyörűsége. Mind olyan szépek voltak azok, hogyha választanom kellett volna, nagyobb zavarban volnék, mint a ceglédiek most a képviselő választással, pedig nekik csak Verhovay és Nyújtó Pál közt kell választaniok , tertium non da­tur!!! (tán épen ezért nem tudnak megál­lapodni) itt pedig a táncvigalomban valósá­gos embarras de richesse áll elő, én mai napig sem hiszem, hogy Ceglédről kerültek ki. Valósággal büszke lehetett Ma­­tolcsi Károlyné ő nagysága, mint bálanya — sok szép gyermekeire. Hanem a mennyire bájoló és észrontó volt a hölgy közönség, annyival nyáfiasabb és idetlenebb a fiatalság — (voltak biz­ott agglegények is) — mely égbekiáltó arcul veréséül a fennen hangoztatott magyar­ságnak, silány frakkban tette sajnálatra méltóvá gyenge szereplését. — Tisztelet a theologusoknak! — Cegléd és frakk!! —­ def­­ficile est satyram non scribere. — Aztán, hogy gyomrozták azt a szép magyar táncot, melynek szépen való elrejtése többet ér Bosz­nia occupálásánál, hanem már ennek is an­nak is fucscs; nem kell, nem való már ezeknek csak az a kuferces tánc, mely éppen úgy néz ki, mint a dugóhúzó.­­ A ceglédi teli­vér magyarság gyászivadéka is úgy kiált már a cigánynak: „Húzzatok kanyargóst, ferdén keringését, Forgószél hóbortját, vagy hideglelősét, A melyben rezegjen a frakk minden ránca, Parasztnak való már a Szent Dávid tánca!“ De minek is beszélni róluk, ennyit sem­­ érdemeltek. Igaza van Bemnének , hogy ifja­ink némelyikének csak krumplit kéne a zse­­l­bébe tenni, s azonnal készen van a „boeuf á lamode.“ A nemes theol. ifjúság aztán — mint a szerbek a djunisi győzelem után — itt tén­fergett még Vasárnap . Hétfőn, úgy néz­tek ki, mint a megmaszlagozott halak. Az erszényeken s a szíveken gyógyíthatlan se­bek tátongtak. Csak mindig mondtam én, meg tapasztaltam is, hogy nem jó ha az aprószenteket angyalok közzé eresztik...................... Hanem, hogy Cegléd város sokáig fogja emlegetni ezt a fele­kezeti bált, (kálvinyista bálnak nevezték a gyengébb fejűek) s hogy a theologus ifjak ilyen colloquiumban még soha nem vettek részt, arra a legjobb kabátjában merne fogadni. Kajabász. *) Nem kételkedünk ugyan a mostani helyes ke­zelésben, de mégis az annak a rendje , hogy a száma­dás legalább a berekesztés után 5—6 hó múlva meg­vizsgáltassák. Színészet. „ Tündér­újjak.“ (Seribe és Legouve ezen 5 felvonásos színműve az utószor fellépett K. Bánhidi Emilia a­ javára előadatott febr. 3-kán, szombaton.) K. Bánhidi E. asszony színpadunkoni vendégszereplését ez esti játékával befejezte. A befejezés méltó volt a jó kezdethez, méltó azon kívánalmakhoz, megfelelő azon igé­nyeknek , a­melyek nem a nemzeti színhá­zaktól vendégszereplő színész játéka irányá­ban jogosan tápláltatnak. Játéka nem für­dött a tökéletesség fényözönében — nem, de világított rajta egy-egy fénysugár; nem emelte fel a művészet azon magaslatára , a­melyen részlet és egész egyenlően bevégzett, hiánytalan , hibátlan — nem , de felfogásban és kivitelben majdnem mindig mutatkozó szép tehetsége , kitartó törekvése olyan já­tékra képesstő, a­mely túlnyomó előnyeivel méltán arat elismerést, a­mely egy-egy részlet téves kivitelét elfeledteti az általános sikerrel. „Tündér-újjak“-ban is , mint Helénnek , voltak hibái, voltak mulasztásai, de a ki­tűnőségek mellett alig számba vehetők. Midőn Helén a II. faluban kimondja, hogy távozik s Lesneven grófné helytelennek, lehetetlennek találja a világban egyedül élését, önérzetesen mondja: „Én már 22 éves vagyok.“ Igen, önérzetesen és nem máskint. Az önérzet világa nagyon szépen bele­illik az értelmesség, szendeség s szelídség koszorújába, de a kevélység, gőg, éretlen kihívás nem találnának ott helyet. Ki vonhatná ezt kétségbe ? és mégis, B. E-nál láttuk a kevélység és dac jeleit, sőt a kevélységet és dacot — s nem láttuk azt, a­mit kellett volna. Hátra szegett fejé­vel, kevély testtartásával úgy eltakarta az értelmes, szelíd leányt— Helént, hogy nem láthattunk belőle semmit, kirívó hangsú­lyozásával oly zajt ütött, hogy nem hall­hattuk szavát — épen nem. Hiba. És a IV. felvonásban Mennevilles mar­­quisné (Völgyi Györgyné) elfogadó termében, a véletlen találkozáskor, mulasztást követett el, nem jelezvén, nem egy tekintettel, nem egy m­egrezzenéssel, nem az öröm egy sugarának felcsillanásával, nem a fáj­dalom egy árnyával, nem a meglepetés egy kis jelével, — hogy Tristan megpillantása nem közönyös reá nézve. Hanem azért az említett hiba és mu­lasztás dacára is élvezetes volt játéka, sőt itt-ott több — művészi. A tetőpontot a II. felvonásban érte el. Midőn a függöny má­sodszor gördült fel: bájos, tündér hatalmú nőt s igazi művészetet láttunk. Kerbriand Rikard leleplezése után, mily ékesen szólt szeméből, arcából az esdés, könyörgés: „Az istenért, ki súgta meg neked szivem jól elrejtettnek hitt titkát? könyörület bará­tom , hadd legyen ez titok ezután is!“ És később , Lesneven szemrehányásaikor, a fel­idézett érzemény hullámzat és gondolat szü­­lemlések is művészi magyarázatot nyertek. Tudtuk mint érez , tudtuk mit gondol — pedig nem fejezett ki szóval semmit. A közönség tetszéssel fogadta K. Bán­hidi Emilia a­ játékát ezúttal is és rokon­­szenve jeléül koszorút is adott, a­mi ebben a hideg kedélyvilág divata folytában épen nem jelent keveset. Tristán igen hálás szerepe iránt Békefi volt igen hálátlan. Alig volt szava, mely a tudatosság színét viselte. Súgó után beszélt. Ah, ilyen szerepet nem tanulni meg! Mezei (Pennmar) jól játszott. Február 7 -án Aradi Sándor javára ada­tott „A cigány, mint föl­des­úr" cí­men Benkő Kálmán 3 szakaszos színműve igen kis közönség előtt, de azért Aradi elég jókedvvel játszott s rögtönözgetett. Mezei (Kovács) Völgyi Gyuláné (Ilon) szép sikert muttattak fel. Amaz alakításával, emez da­lolásával tűnt ki. Dalotti. A színpártoló­ kör bálja. — Tudósítás. — Már azt hittük , hogy mióta a mi társas életünk olyan ágyban fekvő beteg, hogy „Piócával“ gyógyítják, — elhalványult orcá­ján rózsa nem is virul, szemei bádgyadt fényéből élet nem is sugárzik. Nem kevéssé fontos tehát egy báli tudó­sítás , mely constatálja , hogy a „leány nem halt meg, a leányzó csak alszik.“ Mi láttuk ébredését, arcának rózsáját, a szemeiben rejlő egész fényességet, s azt a napot, melyen ez történt, a mi tár­saséletünk szebb napjai közé jegyezzük : ez a nap a február 8-dika volt. Már előzőleg szép reményt kötöttünk hozzá, mert a színpártoló-kör, mely ezt a napot táncestélye által nevezetessé tette, a színpártoló-kör — mondjuk — mely egy szép közművelődési célt tűzött maga elé, s mely városunk művelt fiatalságának egye­sülete, már n­evé­vel elegendő garantiát lát­szott nyújtani mind arra, mi táncestélye sikerét előmozdíthassa. Hogy e név, melyet említünk, mily je­lentőséggel bír, bizonyítja az, hogy akkor, midőn a színpártoló­ kör bálbizottsága tény­leg fárad, költ, munkálkodik, a különféle körülmények miatt munkálkodásának alig mutatja fel kielégítő eredményét, ugyanak­kor neve képes volt kivívni a táncestély sikerét. A n­é­v volt, melynek hangzására oly társaság gyűlt egybe, mely az estély sor­sát eldöntötte; kiválólag szép, válogatott közönség, mosolygó jó kedvben, mintha valamely felsőbb nemző sugározta volna reá, talán az, mely a színészet fölött őr­ködik. Enélkül aligha szólhattunk volna dicsé­rettel a táncestélyről, mert bár a rendező­ség mindent elkövetett, hogy a helyiséget lakályossá s kényelmessé tegye, s bár a díszítés iránt is a legjobb akarattal intéz­kedett, mégis amabban a helyiség s­emeb­ben a díszítő miatt akadályozva volt. Egyébiránt ez nem akadályozta a tár­saságot , hogy rózsás kedvvel mulasson s megmutatta, hogy — „a leányzó még csak­nem is alszik.“ Nem lévén terünk hosszasabban időzni e kedves mulatság emlékével, a jelenvolt hölgyek neveit jegyezzük fel, kik öltözéke­ik körül oly csínt és ízlést mutattak be, hogy lehetetlen róla dicsérőleg meg nem emlékeznünk. Még mielőtt a névsort közölnők, öröm­mel iktatjuk ide azon kis megjegyzésünket, hogy... a jelenvolt közönségnek ezelőtt bizonyos felekezeti tekintetből egymástól távol maradt része­­- előítéletet elítélve — együtt és közösen mulatott. Íme a névsor: Bagi Boriska (Kisszál­lásról), Bagi Erzsi, Bagi Etelka (Csong­­rádról), Bagi Mari, Balog Erzsi, Behr Móric, Berecky Jenőné, Bódogh Róza, Bolyárics Gáborné , Buttinger Mari, Csillag Szidónia, Dömötör Gizi, Dömötör Ida, Fényfi Matild, Fényfi Vilma, Fischer Zsig­­mondné, Gallia Auguszta, Gyenes Terka, Gyenes Vilma, Huszthy Laura, Jancsó Ilka, Kada Elekné, Kecskeméti Berta, Komarek Józsefné , Lőwy Zsigmondné, Machleid Irma, Machleid Viki, Mérey Józsefné, Mészáros Etelka (Lajos Mizséről), Oláh Imréné, özv. Papp Györgyné, Papp Helén, Papp Sán­­dorné , Pataky Ida , Schlesinger Hermina , Schwarc Laura , Szappanos Mari, Steinwarc Józsefné, Sziládi Janka , Sárközy Szidónia, Török Ida, Ujszászy Gyuláné, Vágner Júlia stb. Ki kell emelnünk a jó zenét, melylyel Balogh András zenekara elismerést vívott ki. De bár a rendezőség bizonyos tekintet­ből a „Casinó“ helyiségének átengedését nem kérelmezte is, részünkről nem helye­seljük , mert a „Casino“ egyesület bizonyo­san átengedte volna a helyiséget , tekintve, hogy 1) városunk összes intelligenciája ennyi figyelmet megérdemel,­­ 2) a kör célja a „Casino“ egyesületével tágabb értelemben­­véve ugyanaz : a közművelődés , 3) mert a jogászbál már jelentőségét veszti, s tagad­juk , hogy inkább igényelhetné a „Casinó“­­egyesület e szívességét. B. L. Újdonságok.­ ­ A következő gyászjelentés küldetett be szerkesztőségünköz: Dr. Sza­bó László maga és gyermekei nevében szomorodott szívvel jelenti sógora, illetőleg nagybátyjuk Bunyai Sívó Bélának f. hó 4-kén délután 1­­/2 órakor, életének 36-dik évében hagymázban történt gyászos elhunytat. Hült tetemei f. hó 5 kén délután 5 órakor fognak az Erzsébet kórházból — Ferenc­város kis fő-utca 15-dik sz. — a ke­­repesi temetőbe eltakaríttatni. Béke poraira ! Budapesten, 1877. február 5 -én. — Ifj. Sz. Nagy Károly reform, kántor, orgonista és zenetanár, kit már a múlt évben is hallottunk itt Kecskeméten saját hangversenyében, most legközelebb pe­dig Budapesten Székely Imre zongoraművész hangversenyében lépett fel — e hó 24-kén nálunk ismét egy nagy hangversenyt fog adni, még­pedig a kecskeméti á­r­v­a­h­á­z és a reform, egyház orgona alap ja­vára. Lapunk jövő száma bővebben fog erről szólni, midőn a programmot is ismertethetjük.­­ Meghívás. Folyó hó 14-kén, szer­dán délután 5 órakor a Kecske vidéki term. tud. társulat harmadik szakosztálya, a ref. főgymnasium tanácstermében szakülést tart, melyen dr. Kecskeméti Lajos úr értekezik „Az erkölcsi téboly“ ról, egyúttal egy erre vonatkozó orvos szakértői véleményt fog felolvasni, a­melyre a társ. tagok és a t. közönség tisztelettel meghivatnak. · A „Népkor“ febr. 4-ki táncvigal­ma ezúttal is rendkívül népes volt. A csi­nosan feldíszített táncteremben a fiatalság reggelig mulatott.­­ A községi iskolák első félévi vizsgálatairól szóló jelentések az iskolai szék elé lettek terjesztve. Ezek szerint a vizs­gálatok eredménye — két gyenge osztályt kivéve — kielégítő volt. — Néhány fiatal ember a jövő hó elején pikniket szándékozott rendezni, de — a­mint halljuk—e terv, legalább egy­előre , dugába dőlt.­­ A kecskeméti izr. kórház javá­ra jövő kedden a „Nádor“ helyiségében zártkörű táncestély fog tartatni. Belépti díj szervélyenkint 1 frt. = Hymen. Pátkay Mariska kisasszonyt eljegyezte B. Tóth László ügyvéd. :· Revanche. A helybeli gazdák f. hó 7-kén pikniket rendeztek a „Nádorban“ s arra egy ügyvédet és városi tisztiügyészt sem hívtak meg. Most meg a tiszti ügyé­szek szándékoznak szentgyörgy napja után mulatságot rendezni a kir. törvény­szék helyiségében, a­hová a gazdák­nak legnagyobb része hivatalos lesz. Ezt beszélik a rosz nyelvek.­­ Beküldetett. A polgári leányis­kola növendékei kezet fogva a két gymnasi­­um­i ifjúsággal, f. hó 3-dik napján a pol­gári iskola helyiségében pikniket rendeztek, a célból , hogy a bejött pénzösszeg a felál­lítandó ifjúsági könyvtár javára fordíttassék. A jelenvolt táncosnők névsora a következő: Majerfi Júlia, Szabó nővérek, Weisz nővérek, Horváth Juczi, Pataky Ró­zsa, Tassi Irma, Mónus Jolán , Tóth Lujza, Dragosovits Hermin , Kubinyi Erzsi, Bogos Vilma. Ugyanezen alkalommal, az említett nemes célra sorshúzás volt rendezve. B. L. — Felhívás! A ceglédi küldöttség utazása Kossuthoz, minden körülményeket tekintetbe véve , oly történelmi tényt képez , melynek, mint Kossuth maga mondá, alig van párja a történelemben. Ezen utazás eredetét, létrejöttét és vég­rehajtását , minden mozzanataival együtt megörökíteni és a történelem számára fen­­tartani, sokak fölszólítására Simonyi Ernő vállalkozott, ki a küldöttséget kisérte. E célból minden ide vonatkozó adatot, beszé­det és okmányt egybegyűjtve, azt a kellő leírással együtt egy röpiratba foglalva, febr. hó folyamában kiadni szándékozik. A röpirat finom papírra nyomtatva, dí­szes kiadásban , eredeti képekkel ellátva, fog megjelenni. A fő cél a röpirat elter­jesztése lévén, a lehető legolcsóbb áron, egyes példány 50 krral fog eladatni.­­Ezen minden jó hazafit érdeklő röpiratot megsze­rezni akarók előjegyeztethetik magukat Kálus­ky János úrnál — lakik 2. tized kanyar utca 540. sz. alatt. Az előjegyezte­­tés kéretik minél előbb eszközöltetni, miután a megjelenés után a röpiratnak ára több leend.­­ Eljegyzés: A kedves és művelt Scheweiger Berta kisasszonyt a napokban je­gyezte el Brachfeld Sándor. Szerencsét, boldogságot kívánunk a jegyeseknek!

Next