Kecskemét, 1878. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1878-01-06 / 1. szám
1878.1. szám. KECSKEMÉT, hogy ha erővel itt tartóztatják kész bármi botrányt elkövetni, már mind a portának mind a követségeknek beadta, és így most ezen nyilatkozatot tennie, a porta felszólítása nélkül fölösleges volna; de mert nem is akar ő írásban, hivatalosan nyilatkozni azért, mert a „Congressus“ határozatában azon kifejezés lévén, hogy mi „Amerikába akarunk emigrálni“, nem akarja azt aláírása által átalánosságban elfogadni, nehogy idővel, midőn valamely európai kikötőbe akarna lépni, azt lezárnák előtte mondván: „te arra kötelezted magad, hogy Amerikába emigrálsz, azaz, hogy onnan többé vissza nem jöszsz, itt tehát nincs helyed;“ mert így értelmezvén a Congressus határozatát s az ellen óvást tevén, a szives Egyesült-államokat sértené meg, annálfogva kérte őtet az aláírás alól felmenteni. Különben , mondá, ő írásban felel a követnek , s azt előttünk fel is olvasta. Ebben Kossuth neki világosan értésére adja, hogy ő velünk együtt kész , törekszik szabadulni, s hogy ezen szándékot a portával tudatta is, s felkéri, hogy ő utasítása szerént erélyesen működjék, s szedjen fel bennünket minél előbb a „Missisippi“ hátára. Mondá, hogy a magyar-lengyel menekültek névjegyzékét is ez alkalommal neki elküldi. Egyébaránt aki akár nyilatkozzék külön , ő annak elküldését szívesen elvállalja. Május 1. 1853. A mai napon Kossuth a következő levelet köröztette közöttünk: „Ad circulandum.“ „Az amerikai követségtől következő értelmű tudósítást kaptam .A legnagyobb sajnálattal tudósítom, hogy a Porta elhatározta a kutahiai emigratió főnökei közül hatot még őszig, de nem tovább, letartóztatni, a többieket pedig azonnal szabadon bocsátni. Ezen határozat ausztriának tudtára adatott. ,Az amerikai követség ezen határozat ellen demonstrálván, kijelentette a Portának, hogy az amerikai hajók minden esetre készek a kutahiai emigrációból azokat (legyenek sokan vagy kevesen) felvenni, kik Amerikába menni magukat elhatározták A sztambuliak felöl sem a Congressus határozata, sem utasításom nem szól. .Kérem társait értesítni, hogy Amerika ajánlatának elfogadásával semmi szabadságukat korlátozó kötelezettség nem hárul reájuk. Az Egyesült államoknak teljes lehetetlen volna ily korlátozásba beleegyezni. „Egy másik követségtől pedig következő tudósítást vettem:“ .Ausztria a Porta kiszabadítási kivonatára folyvást azon veszélyt vetvén ellene , mely ennek azonnali szabaddá tételéből birodalmára nézve következnék, s más hatalmak által is támogattatván, a Porta kénytelen volt engedni; s miután egymásután elvetette Ausztriának azon kivánságát hogy az internációnak idő ne szabassék, azután hogy még egy évre szabassék, a Díván kijelentette , hogy az internációt szeptember elején túl nem terjesztendő „Kossuth.“ Alig tette meg e körlevél útját, megérkezett Eder osztrák biztos, az emigratió által rész oldaláról ismert Jazmadzsival — ő szerintök — mint tolmácscsal, s a Szulejmán ezredes által számukra felfogadott s bútorozott házba szállottak a laktanya közelében, s katona őrökkel elláttattak. Kossuth másnap mindjárt hivatalosan kérdeztette Szulejmán parancsnoktól, hogy minek tekinti ő ezen osztrákokat, hivatalosan küldötteknek-e, vagy csak osztrák érdekben alattomosan működőknek ? Az első esetben kéri közölje vele az őket illető utasítását, a másodikban pedig, tegye velük azt, amit már egyszer Jazmadzsival tett (azaz toloncoztassa el.) Erre Szulejmán azt válaszolta, hogy ő azokkal semmi hivatalos viszonyban nem fog lenni, mert azok a maguk kormánya által csak mintegy ellenőrül küldettek, és hogy sem azoknak a laktanyába jönni , se a menekülteknek hozzájuk menni meg nem engedtetik. Ugyan e napon Szulejmán ezredes kormánybiztos hivatalosan tudatta mind Kossuthtal, mind a többi főnökökkel, hogy felsőbb rendelet szerint 8 internált még szeptemberig fog Kutahiában maradni , s azok között csak Kossuthnak engedtetik meg 2 személyt maga mellett tartani, a többinek egy sem , de cseléd velők akárhány maradhat, hogy a nyolc internáltak ezek lesznek: Kossuth , Batthyányi, Percel Mór , Percel Miklós , Viszócky , Asboth, Gyurmán, és Lülley. Kossuth az őt környezőknek saját szállásán szomorún adta tudtukra, hogy el kell válnunk, s azon esetre, ha a szigorú rendelet kettőnél többet csakugyan nem enged mellette maradni, felszólított bennünket, hogy azon kettőt magunk közzül válasszuk ki. Erre mi azt válaszoltuk , hogy minthogy mindegyikünk óhajt Kossuthtal maradni, s szerencsésnek tartja magát vele a fogságban osztozhatni, és így magunk közzül választani nem tudnánk: kérjük őt, hogy közzülünk válassza ki s nevezze meg a két szerencsést, s mi rajta megnyugszunk. (Folytatjuk.) ,,De hiszen, ön azt mondá, hogy engem szeret?" kezdő elöl a szerencsétlen költő. „Igen, egy pillanatban azt képzelem“ mondá a kisasszony vállát vonogatva, „hiszen ön volt az egyedüli férfiú, akit ismerek , meg van elégedve ?“ „És most?“ kézdó Desforges izgatottan. „Most a marquist szeretem, jegyesemet“ válaszolá Adrienne, „aki egészen más férfi, mint ön, szegény Desforgesom. Adieu!“ Ezzel elvált Desforgestól, ez azonban az utcán futkosott, mint valami őrült, sírt, kiáltozott s azzal végre, hogy egy fegyverkészítőhez ment , egy kardot vett, megakart vívni a raarquis-val életre-halálra. Ugyanazon este várta a marquist egy boltozatos ív védelme alatt, mely a Marneville palotával átellenben levő ház körül nyúlt el. Midőn a fehér köpenybe burkolt marquis kilépett s a kivilágított ablakokra még egyszer feltekintett, Desforges megrohanta. „én uram elakarja tőlem rabolni Marneville kisasszonyt“ kezdő remegő hangon, „talán nem is tudja, hogy én szeretem s ön csak az én hullámom léphet át vele az oltárhoz. Rántson kardot.“ „Ön bolond !“ nevete a maquis. „Önnek meg kell velem vívnia“ kiáltá amat. „Megvívni—önnel?“ viszonzá Mourepas , „akkor csakugyan bolond volnék!“ „Hitvány nyúlszivű!“ folytatá Desforges, „te nem vagy méltó tisztességes vívásra, ne , vedd ezt !“ És a kétségbeesés erejével rohant vetélytársára, beburkolta köpenyébe úgy, hogy karjait használni nem tudá és kardja lapjával addig üté, míg az utcában zaj keletkezett és Marneville kisasszony az ablaknál megjelent, ahonnan láthatta a jegyesével való gonosz elbánást. A helyett azonban, hogy a vitéz támadó mellett foglalt volna állást, segélyért kiáltott s boszút esküdött a marquist bántalmazott költő ellen. Desforges végre abbahagyta a kardlappal való játékot és elmenekült, míg a marquis visszatért a palotába öltözéke rendbehozása végett. A szerencsétlenség akarta, hogy, míg a marquis a hölgyekhez visszatért, Adrienne édesgéseiben kárpótlást keresendő a szenvedett vereségért, Marneville asszony Pompadour marquise nevét említé föl, ugyanis azon nézetet nyilvánítá, hogy tőle Desforges ellen elfogatási parancsot kellene kieszközölni. „Az nem lenne rész vele a marquis. „Pompadour épen most igen roszul van hangolva minden költő ellen , egy gúnyvers miatt, amely gonoszul elbánik vele.“ „Hogyan?“ kérdik a hölgyek. „Versek járnak kézről kézre, amelyek a marquiset két nap óta egész Páris előtt nevetségessé teszik.“ „Két nap óta ?“ szakítá félbe Adrienne , vőlegénye beszédét. „Richelien , egy udvarias herceg aki folytonos háborút visel a marquise-zal, megvitte Pompadournak, — a hiú nő magán kívül van , a rendőrséget és az igazságszolgáltatást mozgósítá, hogy a szerzőt felfedezzék.“ „Tehát még ismeretlen?“ mondá Adrienne izgatottan. „Igen.“ „És érzékeny büntetés érné őt?“ kérdé Adrienne tovább. „Bizonyára hosszabb időre szabadlakást nyerne a Bastilleben.“ Adrienne felemelkedés s köpenyét kérte. „Hova szándékozol gyermekem?“ „Pompadour marquise-hez.“ „A marquise-hez ?“ álmélkodók Maurepas-szerelmes. „Most e szokatlan órában?“ téve hozzá az anya. „Elégtételt akarok nyerni“ mondá a szép leány izgatottan, „még pedig ma!“ (Folytatjuk.) Politikai hírek. — Új év első napjaiban szokásos a jó kívánat kifejezése. „A haza minden előtt“ mondja költőnk s mi lecsüggesztett fővel szomorúan kívánjuk, hogy hazánkra boldog év derüljön. Lecsüggesztett fővel, szomorúan, mert az uj év első napjának eseményei nem engednek jót reménylenünk. A politikai erkölcstelenség, e ragályos betegség dúlásai közt rettegve rebegjük : „Isten ólja nagy csapástól mi Magyar hazánkat!“ — Andrássy Gyula gróf arany gyapjas. A lapok kivétel nélkül elismerik azon tény fontosságát, mely a király rendkívüli jóindulatát hirdeti Andrássy gróf iránt. E tény az , hogy az újév első napján a király sajátkezűleg irt sorok kíséretében megküldte Andrássynak az aranygyapjú rendelvényeit. A jelen válságos pillanat valóban fontossá tette ez adományozást, melylyel leginkább csak uralkodó család tagjai szöktek kitüintettetni. Voltaire, midőn visszaküldte II. Frigyesnek a neki adományozott érdemrendjeleket, a „szolgaság jelvényeinek“ nevezte azokat. Andrássy büszke lehet a most nyert rendkívüli „szolgaság jelvényére“, mert azt bizonyára, nem a haza szolgálatában kifejtett érdemeiért nyerte, űzvén a nemzet óriási többségének érzeményeit arculverő muszkabaráti politikát. Igazat adunk az „Ellenőrnek“: „Andrássy Gyula gróf kitüntetése azon kiváló tények sorába emelkedik, melyek a nagypolitika homályos utain mértföld mutatókká válnak, s csak azt sajnáljuk, hogy Andrássy politikájának homályos volta dacára is világosan tudjuk, hogy az előnyös, érdek által is sugalmazott helyzetnek a haza előnyére kizsákmányolása helyett, országszerte elitélt politikát követ s az a mértföldmutató kitüntetés, az aranyos boldogságot nem a nemzetnek mutatja. — Tisza Kálmán bátorsága. Az újév beköszöntése elvitte az országgyűlési u. n. szabadelvű párt tagjait, a miniszterelnökhöz , kívánván neki minden szépet és jót. Tisza, ámbár a tüntetés alkalmával a színházba menekült, most óriási bátorságról szólt, kijelenté, hogy útjáról semmiféle megtámadás le nem téríti, csak az országgyűlési többség támogassa. Ez bátorság. A nemzet neki semmi. Birka, mely — arany gyapjút enged magáról nyíretni. A többséget pressióval meg lehet csinálni — kivánjunk-e boldog újévet? És lesz-e? — Verhovay felségsértési sajtópere. Verhovay Gyulát „Királyi felköszöntő“ című azon cikkéért, melyben a királynak Kassán, a muszka cárért mondott felköszöntését tárgyalja, sajtóperbe vonták. A tárgyalás 1877. dec. 29-én tartatott meg. Az ügyészség az említett cikk következő helyeiben lát felségsértést: „Hol Vörösmarty, hogy fóti dal helyett kassai dalban örökítse meg a jelenetet, midőn „a legelső magyar ember“ serlegéből gyöngyözik a bor, a hóhérok császárának egészségéért.“ — „Huszonöt évvel lökte hátra a nemzetet ez egyetlen toast.“ — „És olvassák újra meg újra a kövér betűket, melyek hirdetik, hogy Kassán hadat szentek a kibékült és szerető nemzetnek.“ „Hát megérdemelte-e az a becsületes, igazlelkű , loyális magyar nép, hogy egyhangú kijelentéseivel és minden szét átható érzéseivel szemközt egy pohár italt vágjanak arcához, mely sebet üt halálra és saját tűzhelyénél becsteleníti meg a nemzetet.“ — „Csak Maupeaut, XV. Lajos kancellárját látod üveges szemeiddel, amint rendezi királyi asztalhoz a bort és írja a toasztot, megfélemlíteni vele a kígvelejűeket és gyávákat. És Maupeauról feljegyezte a történelem, hogy XV. Lajos a következő szavakkal köszönte meg lokálkodási szolgálatait: „a kancellárom gazember, de nem élhetek nélküle." Az esküdtek azon kérdésre vajon a vádbeli közlemény foglal-e magában felségsértést, 6 szavazat „igen és 6 „nem“-mel felelt, míg e kérdésre: vétket követett-e el Verhovay a közlemény közzétételével: 4 igen és 8 nemmel felelt. A közönség élénk éljenzésben részesíté a derék esküdteket és a jeles védő ügyvédet Komjáthi Bélát. Az „Egyetértés“, melynek Verhovay egyik kitűnő munkatársa, a tárgyalásról írt sorait így fejezi be: „Az örömhír villámgyorsasággal terjedt a városban ... S a távsodrony is viszi a hírt nemcsak szerte szét az országban, hanem Berlinbe is, jelentve az ozt idéző m. kormány elnökének , hogy a magyar nép független eleme nem nyújt neki segédkezet, ördögi boszúműve végrehajtásában.“ Örülünk mi is Verhovay felmentetésének s óhajtjuk, hogy fogsága minél rövidebb legyen ! Különben e felmentés alkalmából : boldog újévet Tisza Kálmánnak! — A harctéren semmi fontos tény elő nem fordult. A muszkák folytonosan erősbitéseket nyernek s haladnak előre ellenállásra nem találva. Nis, Viddin, Sófia már körül van véve, az elfoglalás csak idő kérdése. Ily szomorú a törökök helyzete. Egyedül Angolország segíthetne , miután a mi kormányunk nem teszi, de az még eddig a semlegesség mellett van. — Londonban december 30-án , óriási tüntetés volt a törökök mellett. Muszkaellenes meeting volt hirdetve. Az állványokat azonban a muszkabarátok elfoglalták. Hanem dicsőségük nem tartott sokáig, mert, mint az „Egyetértés“ írja: „A török barátok beláthatatlan hada ellepte, zsúfolásig megtörté a tért... A muszka bitorlók lehányattak a magas állványokról s véres fővel elsompolyogtak a harctérről. Midőn a csend helyre állt, a következő határozat szavaztatott meg egyhangúlag: „A jelen meeting a muszka invasiót a törvényes szerződésekbe ütközőnek és az angol érdekekre nézve veszélyesnek tartja. A kormány felszólítandó , hogy minden hatalmában levő eszközt a kegyetlen és igazságtalan háború azonnali megakadályozására felhasználja. Ezen határozat jövő hétfőn küldöttségileg Beaconsfield miniszter úrnak nyújtassék át.“ Január 6. Mi történt a színházban. Szombaton december 29-kén Szigligetiné, Pálmai Ilka jutalomjátékául adatott „Angot a kofák leánya“ 3 felvonásos operette; az előadott operetteet közönségünk már a múlt színi idényről ismeri , s így a kedvelt énekesnő tisztelői közül sokan aggódtak a miatt, hogy ismeretes darab előadásakor majd nem lesz telt ház, — no de Szigligetiné jutalomjátéka volt, s a közönség megmutatta, hogy neki kedvenc énekesnője a jutalmazott, — a színház zsúfolásig megtelt, még a zenekar helyén is ült, aki oda férhetett. A jutalmazott megjelenésekor hosszan tartott taps és éljenzéssel fogadtatott, több koszorú és virág csokor repült lábai elé, — a címszerepet, Clairette Angot játszotta, játéka kifogástalan , éneke határozottan jó volt, a közönség közben-közben tapsokkal adott kifejezést elismerésének. A jutalmazott mellett dicséretet érdemlőleg játszottak: Makó, Bokody , Némethy és Szigligeti; az előadás egyes részei jól sikerültek,farkai azonban határozottan rész volt. Vasárnap, dec. 30-kan ezúttal másodszor „Kisasszony feleségem“ operette adatott bérletszünetben, nagyon kis közönség előtt; ezen előadás nem mérkőzhetett az elsővel, hihetőleg Jány hiánya volt az oka, mindammellett Makó , Szigligetiné jól játszottak és énekeltek. Némethy Cornélia játéka szokszor jó hangulatba ejtette a közönséget. Újév napján „Mátyás diák“ adatott elég nagy közönség előtt. Az előadás kielégítő volt. Operetti. Újdonságok. Felhívás. A török segélyző bizottság felhívja mindazokat, akik vele számadási viszonyban állanak, hogy ebbeli ügyeiket f. január hó 10-ig a városházánál Antal Péter elnök úrnál annál is inkább intézzék el, mivel azontúl semminemű követelést nem érvényesit, egyszersmind kijelenti, hogy addig segélyt is elfogad. Kecskemét, 1878. január 3. A bizottság. — Megkaptuk a „Nagy-Kőrös“ címmel ez évben Nagy-Kőrösön megjelenendő s helyi érdekeket képviselő ipar-, kereskedelmi- , gazdászati és ismeretterjesztő hetilap előfizetési felhívását; — a hetenként egyszer megjelenendő lapot a jeles beszélybre Tóth József ügyvéd szerkeszti. Előfizetési ára egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., negyedévre 1 frt. 30 kr. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. Nagy-Kőrösön Ottinger Ede könyvnyomdát állított fel. Meghívás. A függetlenségi párthoz tartozó választópolgárok, a f. január hó 6-kán d. u. 5 órakor a „Népkör“ helyiségében tartandó rendes évi tisztújító közgyűlésre ezennel meghivatnak. Kelt Kecskeméten, 1878. évi jan. 1. Szappanos István, a függetlenségi párt elnöke. „ Botrányos mulatság Szilveszter estéjén. Egyik első rangú helybeli vendéglőben 26- 28 tagból álló társaság gyűlt össze a múlt év utolsó estéjén, az évtől elbúcsúzandók. Hogy a múlt évet hogy kezdték, nem tudjuk, de hogy botránynyal végezte a „tisztelt társaság“ egy része, arról határozott tudomásunk van. — Vacsora után mindjárt, úgy 11 óra körül, az ott volt zenekar játszotta Kölcsey hymnuszát, a Rákócy indulót, s utána mindjárt szerb darabot huzattak vele, s a jó urak közül kettő három mindjárt neki is eredt a táncnak és jártak a maguk módjuk szerint. Az ugyanazon teremben volt számra kisebb társaság, a nemzeti közérzület ilyetén kigúnyolása ellen elég érthetően óvást emelt, azonban a „derék fiúk“ megújrázták s járták bolond módra. Ezzel azonban be nem érték, hanem mentek tovább, oda t. i. a hova tisztességes ember őket nem követheté... Különben Kecskemét város tisztességes hírnevét megóvandó, kijelentjük, hogy a botrány mesterei nem Kecskemét, hanem Csaszau szülöttei. Bel kár, hogy nincsenek otthon szép hazájukban ! Farkasok mutatkoznak a város közvetlen közelében. A mult dec. hó 23-kán délelőtt egy talfájába kimenő szegény kertésznő a vacsiköz derekán, egy a város felé ügető vén ordassal találkozott, s hogy a veszélyes találkozásnak áldozata nem lett, csak azon véletlennek köszönheti, hogy visszafelé szaladtában egy kifelé menő kocsin ülők lármája és zaja visszariaszta a fenevadat. A vadásztársulat helyesen cselekednék, ha hajtóvadászatot tartana e garázda állatok ellen, melyek már a múlt nyáron is több barmot koncoltak fel a szomszéd Lajos- Mizse pusztán. A f. hó 12-én tartandó jogászbálra felhívjuk olvasóink figyelmét. Hymen. Szalontay József derék fiatal városi tisztviselő, a múlt héten jegyezte el Dékány Mihály földbirtokos szép leányát Juliánnát; megérdemlett boldogságot kívánunk a jegyespárnak. — Komáromy Alajos nemz. színházi tag, szerdán „Leare király“ban, csütörtökön „Idegesekben s szombaton „Bánk-