Kecskemét, 1878. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1878-08-04 / 31. szám
VI. évfolyam. Kecskemét,1878., Augusztus 4. 31. szám. Megjelen minden Vasárnap. Szerkesztői hivatal: I. tized Haltér, Héjjasféle ház emeletén. Előfizetési pénzeket, hirdetési kéziratokat és dijakat Salamon Imre — a párt pénztárnoka — fogad el, II. tíz. Rózsa-utca, 586. sz. Hirdetés-kéziratokat „Sziládi Lajos nyomdájat" is elfogad. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 „ Egyes számára : 15 kr.KECSKEMÉT a kecskeméti függetlenségi párt politikai hetilapja. a Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1-szer iktatva. . 20 kr. 2- szer 3- szor 15 12 Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Bélyegdíj s minden iktatásnál külön 30 kr. Kecskemét, 1878. Aug. 1. Ha valahol érvényre emelkedett az angol remekíró e jelszava: „Not to be useful to any is to be hurtful to all“ — senkinek sem használni: annyit tesz, mint mindenkinek ártani — úgy az bizonyosan városunk igazoló választmányának a községi választásokra vonatkozó két legutóbbi adtusánál észlelhető. Tehát csakugyan megtörtént — az igazoló választmány a levastagabb cinizmussal letért a törvény útjáról, arcul verte az igazságot! Nemcsak a III-dik, hanem még az I-s. kerület választását is megsemmisítette. Valóban most, az országgyűlési képviselő választások küszöbén, bizonyos tartózkodással fogunk e tárgy fejtegetéséhez. De ha mégis megtesszük, ez azért történik, mert egyrészről a múlt számban megjelent értekezésünkkel szoros összeköttetésben áll; másrészről, mert kétségtelen bizonyítékául szolgál azon állításunknak, hogy a másik párt — a mi ellenlábasaink — a községi képviselő testület megalakításánál nem az igazság, nem a város jólléte iránt érdeklődik , hanem igen is kenyérpolitikát űz; hatalmat és befolyást akar magának biztosítani — ha mindjárt az igazságnak lábbal tiprása mellett is azért, hogy e város tiszti karát részint erélytelen, részint tehetség nélküli, tehát munkaképtelen egyénekkel betöltvén , azok felett uralkodhassék. Meghozatott a III-dik kerület választását megsemmitő határozat. De uram Istenem, milyen annak indokolása! Minden szaván, minden betűjén meglátszik , hogy nem a törvény által kimutatott alapon, hanem ferde okoskodáson, sophismákon , és részben valótlanságokon alapul. Avagy mit mondjunk azon eljáráshoz, — és itt általában a törvény ismerőkhöz fordulunk — hogy az igazoló választmány ezen famosus határozatát , nem a községi választásokat szabályozó 1870-dik évi 42-dik t. c., hanem az országyűlési képviselő választásokra vonatkozó 1874-dik évi 33-dik t. c. alapján hozta meg? Nem eléggé jellemző-e maga ezen tény? Nem bizonyítja-e be a napnál világosabban , hogy ezen eljárásnál nem az igazság és jognak kiszolgáltatása, hanem ellenkezőleg annak elnyomása céloztatott. Nincs szándékunkban az idézett határozat indokait kritikai bűnetés alá venni; elég azokból néhányat csak idézni, p. o. a kihallgatott tanúk megesketve nem lettek ugyan, de azért vallomásuk , ha még oly absurd volt is, teljes hitelt érdemlőnek fogadtatott el. Állítja továbbá az indokolás, hogy a választók 15 srt. bírság terhe alatt köteleztettek pártunk jelöltjeire szavazni , állítja pedig ezt anélkül, hogy a valószínűségnek csak a homályos árnyával is bírna. De mint előbb említénk, nincs szándékunk ezúttal magával a határozattal tüzetesen foglalkozni, úgyis tárgyalva, — és hisszük, hogy nyilvánosan — lesz az a bíráló választmány előtt, melyről nem hisszük magunkatjogosítva feltenni , hogy nem az igazság és törvény alapján fogna eljárni, — hanem vizsgálat alá akarjuk venni azon indokokat, amelyek az igazoló választmány tagjait ezen, a törvényt és igazságot lábbal tipró, a választópolgárt vérig sértő eljárásnál vezérelték. Ha figyelembe vesszük a másik párt részéről nem most először hangoztatott azon jelszót, hogy „ki kell venni a hatalmat a nép kezéből, meg kell fosztani a város és a közjigyekrel befolyástól“ — azonnal kitűnik maga az indok is. Egy cikk magához akarja ragadni a város önkormányzati jogából folyó hatalmat azért, hogy kenyeret adjon a tudatlanoknak és gyáváknak, kik a hatalom köntösébe kapaszkodva, mit sem tudnak egyebet, mint lefelé pressiót gyakorolni, felfelé pedig alázatosan meghajolni. Igen, tisztelt választópolgárság, a lefolyt 10 éves időszak megnyirbálta jogaidat; bebizonyította, hogy akaratod semmi; belemarkolt bitor kézzel szabad szállási jogodba, időlegesen megszorította gyülekezési jogodat is, és ime most akadnak egyesek, saját szülővárosod fiai, kik még önkormányzási jogodból következő befolyásodtól is meg akarnak fosztani! Ha még aztán az ellenpárt ki tudná mutatni, hogy egyedül ő képes e város jólétét előmozdítani; mi volnánk az elsők, kik kalapot emelve, előttük meghajolnánk; — de hát mi jót lehet várni közügyeinkre nézve azoktól, kik nem az igazság és jog útján haladnak, hanem önérdek által vezéreltetve, merészkednek szembe szállni a polgároknak választás útján kifejezésre jutott akaratával ? Bizony semmit. Mennyire másként gondolkozik a mi pártunk! Kimondotta azt, hogy e város ügyeire nézve nem ismer politikát. E kérdésnél csupán a jót, okosat, és hasznosat fogja pártolni, — a tisztviselői kar összeállításánál pedig semmiféle érdek által nem vezéreltetve, csupán oly egyénekre fogja szavazatát adni, kiknek vagy múltja, vagy jelene garanciát nyújt arra nézve, hogy hivatalos kötelességének akár szakképzettség, akár jellem tekintetében meg fog felelni. Az előadottakból kitűnik, hogy az ellenpártnál semmi más, mint az érdek a rúgó, amely annyival veszélyesebb, minthogy a város, e tősgyökeres magyar község felvirágzására csakis káros hatással lehet. Hogy mennyire akarja kiterjeszteni e párt káros üzelmeit, nem tudjuk, de abban bízunk és hiszünk, hogy akár semmisíti meg a bíráló választmány a III-dik és I-s. kerület minden tekintetben törvényes választását, akár nem, e város polgárai tudni fogják, hogy miként feleljenek azoknak, kik nem átallották hitvány érdek miatt az igazság ösvényéről lelépni. — Hisszük, hogy úgy a képviselő, mint a netáni községi választásoknál elsőbbséget adnak azon pártnak, amelynek zászlójára e szavak vannak írva: „függetlenség“ — és a mely a várost boldoggá, virágzóvá és irigyeltté akarta és akarja tenni. Isten adja, hogy úgy legyen! Politikai szemle. A Bosznia és Hercegovinába rendezett bevonulás utolsó hírek szerint júl. 29-ken 10 és *2 órakor megtörtént. Ezt megelőzőleg azonban az osztrák-magyar hadsereghez és Bosznia s Hercegovina lakosaihoz egy-egy kiáltvány intéztetett. Sajátságos, hogy a hadsereghez intézettben Filippovich táborszernagy a „bármely oldalról jövő ellenállás“ legyőzhetésének képességével dicsekszik. Nem tudjuk mire vonatkozik ez, de nem lehetetlen, hogy a magyar fiúkra célzott a vezér, akik tudvalevőleg már az eskü lététekor elhallgattak egy nem tetsző tételnél, s akik közül újabban a huszárok a szózat éneklésével feleltek Filippovichnak, midőn az Ausztria nevében „előre!“ bizgatta őket. A néphez intézett kiáltványban biztattatik a nép adóhátraléka elengedésével, a begyülendő adóösszegnek a foglalt részekbeni bennhagyásával stb. A bevonulás tényét illetőleg, kijelentetik, hogy az török beleegyezéssel történik. Ezzel ellenkezőleg arról értesülünk, hogy az törökök visszavonulnak az erőszak elöl, de a lázadás csillapítására nem vállalkoznak. Olaszországban izgatott a hangulat Ausztria ellen s több helyen lázongás is mutatkozott, úgy hogy rendőrségnek kellett beavatkozni. Azon olaszok által lakott terület elfoglalására irányul a tüntetés , mely még Ausztriánál megmaradt , nem lehetetlen, hogy az olaszok jelentékeny számmal fognak küzdeni a Bosznia - Hercegovinában netalán létező, vagy létesülendő felkelők soraiban. Kada Elek programmbeszéde. Az alsókerület függetlenségpárti követjelöltje, Kada Elek úr programja beszédének megtartására 1. évi július hó 28-kát tűzte ki; e napon ámbár a bőségesen esett eső csak 9 *. órakor állt el, mégis az alsó választókerület választói 10 órakor nagy számban jelentek meg. Parragh Gedeon a függetlenségipárt vezérbizottságának elnöke, bemutatván a jelöltet, őt a programm beszéd megtartására felhívta. Erre Kada követjelöltünk tűzzel és lelkesedéssel adja elő a lapunk mai számához csatolt programm beszédét. E beszéd oly hatást keltett , hogy a választók majd minden passusát helyeslő éljenekkel kisérték, s általános azon vélemény, hogy „az alsó kerületben még ilyen programm beszéd nem mondatott.“ Kada programm beszéde hatalmasan kiállja a kritikát, s ha most már hozzáadjuk azt, hogy jó szónoki tehetséggel bíró beszédében a szónoki hév kellő helyén alkalmaztatott; teljesen értjük a hallgató választókban felköltött érzelmeket. Utánna Mádi János vezérbizottsági tag buzdította a választókat arra, hogy a f. hó 12-kén tartandó választásnál — félre téve ezen egy napra a magánügyet a közügyért — mindenki kötelességének ismerje szavazatát, lelkének teljes meggyőződése szerint érvényesíteni. Az elmondott programm beszéd után a választók nyilatkozatából ítélve Kada győzelme bizonyos. Töredék László K. naplójából. (1851) (Folytatás.) De a szabad szellemű Abdul Medzsit, ki a mi Törökországban létünk alatt, 1850- ben uralkodott, a „Tanzimát“-ban épen annyi jogot s szabadságot adott a keresztényeknek, mint a törököknek, törvény előtt a keresztényt a törökkel egyenlővé tette. Most már meg van engedve nekik a templom építés még az utcára is, torony emelés és apró harang tartás (nagy harangok csak a nagy zaj elkerülése végett nem engedtetnek meg.) Ha templomot akarnak építeni, abban ugyan nem akadályoztatnak, de ezen szándékokat a padisához fel kell terjeszteni; mi úgy látszik csak azért van, mert ilyenkor a folyamodóktól ajándékot vár a kormány; mert a keresztényektől azt hallottuk, hogy a felsőbb beleegyezés sok pénzekbe kerül. — A nyilvános vallásos szertartás most meg van engedve , melyet hajdan csak éjjel, magánházaknál tartottak; most már nem tilos a nyilvános temetés egész pompával, énekkel, fáklyákkal, füstölővel, teljes ornátusban végig az utcákon. — A konstantinápolyi keresztényeknek vannak harangjaik; de a kutahiaiknak harang helyett egy nagy acél rúd van felakasztva, melyet kalapácscsal vernek s hangja 14 mértföldnél tovább elhallatszik. A „korán“ és a papság, — melynek uralma ott is mint nálunk, a nép sötétségben létén s vakbuzgóságán alapul, — nem szűnik meg a népbe a keresztények iránti gyűlöletet oltani. Ennek tulajdonítható az is, hogy a míg a török a mívelt vagy gazdag törököt „agha“-nak vagy „effendi“-nek nevezi , a leggazdagabb s miveltebb kereszténytől is ezt megtagadja , s azt „csorbadzsi“-nak *) szólítja; a töröknőt nevezi „kadin“nak , a gazdagabbat „hánem“nek , a keresztény hölgyet pedig „kári“-nak vagy oláhosan ,,kokona“nak; a török pap „imám“ a keresztény „papár“. A török templom „dzsámi“, a keresztény templom „klisze“, a török szerzetes „dervis“, a keresztény „kevis“ ; a török zárda „tekir“ a keresztény „monasztir“ stb. A török a törököt ekép köszönti: „Szelám aléjküm“ az az: béke velünk , s ezt kereszténynek sohase mondja, de ez sem meri ám azt töröknek mondani. Török a töröknek reggel így köszön: „Sala serifler Eháir olszun“, a kereszténynek pedig így: „Szabalár Eháir olszun“, s ha talán a keresztény a „serifler“ szót köszöntésébe beletette is , a török azt neki vissza nem mondja, hanem így fogadja „akhibetén Ehái olszun“ (azaz: utolsó véged vagy kimúlásod jó legyen.) Törökországban bármely keresztény vallás szabadon gyakorolható volt már akkor , midőn az izraeliták a vallás gyakorolhatásért még adót fizettek, az unitáriusoknak pedig vallásuk gyakorolhatása meg volt tiltva Magyarországban. *) „Csorba“ íz leves , „csorbadzsi“ rz leves adó vagy osztogató, azaz oly jó módú ember , aki másokat is tarthat, magyarban a „gazdáram“-mal lehet egyértelműnek venni.