Kecskemét, 1878. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1878-08-04 / 31. szám

VI. évfolyam. Kecskemét,­­1878., Augusztus 4. 31. szám. Megjelen minden V­asárnap. Szerkesztői hivatal: I. tized Haltér, Héjjas­­féle ház emeletén. Előfizetési pénze­ket, hirdetési kéziratokat és dijakat Salamon Imre — a párt pénztár­noka — fogad el, II. tíz. Rózsa-utca, 586. sz. Hirdetés-kéziratokat „Sziládi Lajos nyomdájat" is elfogad. Előfizetési d­íj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 „ Egyes szám­ára : 15 kr.KECSKEMÉT a kecskeméti függetlenségi­ párt politikai hetilapja. a Hirdetés díjak: Magán­hirdetéseknél: 1 centiméter magas ha­sáb-szeletért : 1-szer iktatva. . 20 kr. 2- szer 3- szor 15 12 Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért kü­lön 3 frt. Bélyegdíj s minden iktatásnál külön 30 kr. Kecskemét, 1878. Aug. 1. Ha valahol érvényre emelkedett az angol remekíró e jelszava: „Not to be useful to any is to be hurtful to all“ — senkinek sem használni: annyit tesz, mint mindenkinek ártani — úgy az bizo­nyosan városunk igazoló választmányá­nak a községi választásokra vonatkozó két legutóbbi adtusánál észlelhető. Tehát csakugyan megtörtént­ — az igazoló választmány a levastagabb cinizmussal letért a törvény útjáról, arcul verte az igazságot! Nemcsak a III-dik, hanem még az I-s. kerület választását is meg­semmisítette. Valóban most, az országgyűlési képviselő választások küszöbén, bizo­nyos tartózkodással fogunk e tárgy fej­tegetéséhez. De ha mégis megtesszük, ez azért történik, mert egyrészről a múlt számban megjelent értekezésünkkel szoros összeköttetésben áll; más­részről, mert kétségtelen bizonyítékául szolgál azon állításunknak, hogy a másik párt — a mi ellenlábasaink — a községi kép­viselő testület megalakításánál nem az igazság, nem a város jólléte iránt ér­deklődik , hanem igen is kenyérpolitikát űz; hatalmat és befolyást akar magának biztosítani — ha mindjárt az igazságnak lábbal tiprása mellett is azért, hogy e város tiszti karát részint erélytelen, részint tehetség nélküli, tehát munka­képtelen egyénekkel betöltvén , azok felett uralkodhassék. Meghozatott a III-dik kerület válasz­tását megsemmitő határozat. De uram Istenem,­­ milyen annak indokolása! Minden szaván, minden betűjén meg­látszik , hogy nem a törvény által kimu­tatott alapon, hanem ferde okoskodáson, sophismákon , és részben valótlanságo­kon alapul. Avagy mit mondjunk azon eljáráshoz, — és itt általában a törvény ismerőkhöz fordulunk — hogy az iga­zoló választmány ezen famosus határo­zatát , nem a községi választásokat sza­bályozó 1870-dik évi 42-dik t. c., hanem az országyűlési képviselő választásokra vonatkozó 1874-dik évi 33-dik t. c. alapján hozta meg? Nem eléggé jellem­ző-e maga ezen tény? Nem bizonyítja-e be a napnál vi­lágosabban , hogy ezen eljárásnál nem az igazság és jognak kiszolgáltatása, hanem ellenkezőleg annak elnyomása céloztatott. Nincs szándékunkban az idé­zett határozat indokait kritikai bűnetés alá venni; elég azokból néhányat csak idézni, p. o. a kihallgatott tanúk meges­ketve nem lettek ugyan, de azért vallo­másuk , ha még oly absurd volt is, tel­jes hitelt érdemlőnek fogadtatott el. Állítja továbbá az indokolás, hogy a választók 15 srt. bírság terhe alatt köteleztettek pártunk jelöltjeire sza­vazni , állítja pedig ezt anélkül, hogy a valószínűségnek csak a homályos árnyá­val is bírna. De mint előbb említénk, nincs szán­dékunk ezúttal magával a határozattal tüzetesen foglalkozni, úgyis tárgyalva, — és hisszük, hogy nyilvánosan — lesz az a bíráló választmány előtt, melyről nem hisszük magunkat­­jogosítva fel­tenni , hogy nem az igazság és törvény alapján fogna eljárni, — hanem vizsgá­lat alá akarjuk venni azon indokokat, a­melyek az igazoló választmány tagjait ezen, a törvényt és igazságot lábbal tipró, a választó­polgárt vérig sértő el­járásnál vezérelték. Ha figyelembe vesszük a másik párt részéről nem most először hangoztatott azon jelszót, hogy „ki kell venni a ha­talmat a nép kezéből, meg kell fosztani a város és a közjigyekrel befolyástól“ — azonnal kitűnik maga az indok is. Egy cik­k magához akarja ragadni a város önkormányzati jogából folyó hatalmat azért, hogy kenyeret adjon a tudatlanoknak és gyáváknak, kik a ha­talom köntösébe kapaszkodva, mit sem tudnak egyebet, mint lefelé pressiót gyakorolni, felfelé pedig alázatosan meghajolni. Igen, tisztelt választó­polgárság, a lefolyt 10 éves időszak megnyirbálta jo­gaidat; bebizonyította, hogy akaratod semmi; belemarkolt bitor kézzel szabad szállási jogodba, időlegesen megszorí­totta gyülekezési jogodat is, és ime most akadnak egyesek, saját szülő­városod fiai, kik még önkormányzási jogodból következő befolyásodtól is meg akarnak fosztani! Ha még aztán az ellenpárt ki tudná mutatni, hogy egyedül ő képes e város jólétét előmozdítani; mi volnánk az el­sők, kik kalapot emelve, előttük meg­hajolnánk; — de hát mi jót lehet várni közügyeinkre nézve azoktól, kik nem az igazság és jog útján haladnak, ha­nem önérdek által vezéreltetve, merész­kednek szembe szállni a polgároknak választás útján kifejezésre jutott akara­tával ? Bizony semmit. Mennyire másként gondolkozik a mi pártunk! Kimondotta azt, hogy e város ügye­ire nézve nem ismer politikát. E kérdés­nél csupán a jót, okosat, és hasznosat fogja pártolni, — a tisztviselői kar össze­állításánál pedig semmiféle érdek által nem vezéreltetve, csupán oly egyénekre fogja szavazatát adni, kiknek vagy múltja, vagy jelene garanciát nyújt arra nézve, hogy hivatalos kötelességének akár szakképzettség, akár jellem tekin­­tetében meg fog felelni. Az előadottakból kitűnik, hogy az ellenpártnál semmi más, mint az érdek a rúgó, a­mely annyival veszélyesebb, minthogy a város, e tősgyökeres ma­gyar község felvirágzására csakis káros hatással lehet. Hogy mennyire akarja kiterjeszteni e párt káros üzelmeit, nem tudjuk,­­ de abban bízunk és hiszünk, hogy akár semmisíti meg a bíráló választmány a III-dik és I-s. kerület minden tekintet­ben törvényes választását, akár nem, e város polgárai tudni fogják, hogy mi­ként feleljenek azoknak, kik nem átal­lották hitvány érdek miatt az igazság ösvényéről lelépni. — Hisszük, hogy úgy a képviselő, mint a netáni községi választásoknál elsőbbséget adnak azon pártnak, a­melynek zászlójára e szavak vannak írva: „függetlenség“ — és a mely a várost boldoggá, virágzóvá és irigyeltté akarta és akarja tenni. Isten adja, hogy úgy legyen! Politikai szemle. A Bosznia­ és Hercegovinába rende­zett bevonulás utolsó hírek szerint júl. 29-ken 10 és *­2 órakor megtörtént. Ezt megelőzőleg azonban az osztrák-magyar hadsereghez és Bosznia s Hercegovina lakosaihoz egy-egy kiáltvány intéztetett. Sajátságos, hogy a hadsereghez intézett­ben Filippovich táborszernagy a „bár­mely oldalról jövő ellenállás“ legyőzh­etésének képességével dicsek­szik. Nem tudjuk mire vonatkozik ez, de nem lehetetlen, hogy a magyar fiúkra célzott a vezér, a­kik tudvalevőleg már az eskü lététekor elhallgattak egy nem tetsző tételnél, s a­kik közül újabban a huszárok a szózat éneklésével feleltek Filippovichnak, midőn az Ausztria ne­vében „előre!“ bizgatta őket. A néphez intézett kiáltványban biztattatik a nép adóhátraléka elengedésével, a begyü­­lendő adóösszegnek a foglalt részekbeni bennhagyásával stb. A bevonulás tényét illetőleg, kijelentetik, hogy az török be­leegyezéssel történik. Ezzel ellenkező­leg arról értesülünk, hogy az törökök visszavonulnak az erőszak elöl, de a lázadás csillapítására nem vállalkoznak. Olaszországban izgatott a hangulat Ausztria ellen s több helyen lázongás is mutatkozott, úgy hogy rendőrségnek kellett beavatkozni. Azon olaszok által lakott terület elfoglalására irányul a tün­tetés , mely még Ausztriánál megmaradt , nem lehetetlen, hogy az olaszok jelen­tékeny számmal fognak küzdeni a Bosz­nia - Hercegovinában netalán létező, vagy létesülendő felkelők soraiban. Kada Elek programmbeszéde. Az alsókerület függetlenségpárti kö­vetjelöltje, Kada Elek úr programja beszédének megtartására 1. évi július hó 28-kát tűzte ki; e napon ámbár a bősé­gesen esett eső csak 9 *­. órakor állt el, még­is az alsó választókerület választói 10 órakor nagy számban jelentek meg. Par­rag­h Gedeon a fü­ggetlenségi­­párt vezérbizottságának elnöke, bemutat­ván a jelöltet, őt a programm beszéd megtartására felhívta. Erre Kada kö­vetjelöltünk tűzzel és lelkesedéssel adja elő a lapunk mai számához csatolt prog­ramm beszédét. E beszéd oly hatást kel­tett , hogy a választók majd minden pas­­susát helyeslő éljenekkel kisérték, s általános azon vélemény, hogy „az alsó kerületben még ilyen programm beszéd nem mondatott.“ Kada programm beszéde hatalmasan kiállja a kritikát, s ha most már hozzá­adjuk azt, hogy jó szónoki tehetséggel bír­ó beszédében a szónoki hév kellő helyén alkalmaztatott; teljesen értjük a hallgató választókban felköltött érzel­meket. Utánna Mádi János vezérbizott­sági tag buzdította a választókat arra, hogy a f. hó 12-kén tartandó választás­nál — félre téve ezen egy napra a ma­gán­ügyet a közügyért — mindenki kö­telességének ismerje szavazatát, lelké­nek teljes meggyőződése szerint érvé­nyesíteni. Az elmondott programm beszéd után a választók nyilatkozatából ítélve Kada győzelme bizonyos. Töredék László K. naplójából. (1851) (Folytatás.) De a szabad szellemű Abdul Medzsit, ki a mi Törökországban létünk alatt, 1850- ben uralkodott, a „Tanzimát“-ban épen annyi jogot s szabadságot adott a keresz­tényeknek, mint a törököknek, törvény előtt a keresztényt a törökkel egyenlővé tette. Most már meg van engedve nekik a templom építés még az utcára is, torony emelés és apró harang tartás (nagy harangok csak a nagy zaj elkerülése végett nem engedtetnek meg.) Ha templomot akarnak építeni, abban ugyan nem akadályoztatnak, de ezen szán­dékokat a padisához fel kell terjeszteni; mi úgy látszik csak azért van, mert ilyenkor a folyamodóktól ajándékot vár a kormány; mert a keresztényektől azt hallottuk, hogy a felsőbb beleegyezés sok pénzekbe kerül. — A nyilvános vallásos szertartás most meg van engedve , melyet hajdan csak éjjel, ma­gán­házaknál tartottak; most már nem ti­los a nyilvános temetés egész pompával, énekkel, fáklyákkal, füstölővel, teljes orná­­tusban végig az utcákon. — A konstantiná­polyi keresztényeknek vannak harangjaik; de a kutahiaiknak harang helyett egy nagy acél rúd van felakasztva, melyet kalapács­csal vernek s hangja 14 mértföldnél tovább elhallatszik. A „korán“ és a papság, — melynek ural­ma ott is mint nálunk, a nép sötétségben létén s vakbuzgóságán alapul, — nem szű­nik meg a népbe a keresztények iránti gyű­löletet oltani. Ennek tulajdonítható az is, hogy a míg a török a mívelt vagy gazdag törököt „agha“-nak vagy „effendi“-nek ne­vezi , a leggazdagabb s miveltebb keresz­ténytől is ezt megtagadja , s azt „csorbad­­zsi“-nak *) szólítja; a töröknőt nevezi „ka­­din“nak , a gazdagabbat „hánem“nek , a ke­resztény hölgyet pedig „kári“-nak vagy olá­­hosan ,,kokona“nak; a török pap „imám“ a keresztény „papár“. A török templom „dzsámi“, a keresztény templom „klisze“, a török szerzetes „dervis“, a keresztény „kevis“ ; a török zárda „tekir“ a keresztény „monasztir“ stb. A török a törököt ekép köszönti: „Szelám aléjküm“ az az: béke ve­lünk , s ezt kereszténynek sohase mondja, de ez sem meri ám azt töröknek mondani. Török a töröknek reggel így köszön: „Sala serifler Eháir olszun“, a kereszténynek pe­dig így: „Szabalár Eháir olszun“, s ha ta­lán a keresztény a „serifler“ szót köszön­tésébe bele­tette is , a török azt neki vissza nem mondja, hanem így fogadja „akhibetén Ehái­ olszun“ (azaz: utolsó véged vagy kimúlásod jó legyen.) Törökországban bármely keresztény val­lás szabadon gyakorolható volt már akkor , midőn az izraeliták a vallás gyakorolhatá­­sért még adót fizettek, az unitáriusoknak pedig vallásuk gyakorolhatása meg volt tiltva Magyarországban. *) „Csorba“ íz leves , „csorbadzsi“ rz leves adó vagy osztogató, azaz oly jó módú ember , aki máso­kat is tarthat, magyarban a „gazdáram“-mal lehet egy­értelműnek venni.

Next