Kecskemét, 1878. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1878-10-20 / 42. szám

VI. évfolyam. Kecskemét, 1878. Október 20. 42. szám. . Megjelen minden Vasárnap. Szerkesztői hivatal: I. tized Haltér, Héjjasféle ház emeletén. Előfizetési pénzeket Salamon Imre — a párt pénztárnoka — fogad el, II. tiz. Rózsautca , 586. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Előzetési díj: Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — . 60 , Egyes számára : 15 kr. a kecskeméti függetlenségi párt politikai hetilapja.0 Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Hélyegdlíj : minden iktatásnál külön 30 kr. Szemrehányó szavak. Legkiválóbb regényírónk Jókai Mór, ezelőtt több esztendővel, a budapesti lövöldében, választóihoz intézett egyik legkitűnőbb beszédével óriási hatást idézett elő. Elragadta hallgatóit úgy, hogy nincs az a hevesvérű szittyafaj , amelyik túl tudna tenni, a király utcai hideg üzletember ez alkalommali lelkesedésén. És ennek a nagy hatású és valóban nagy szabású beszédnek, ez volt alapigéje: „Becsületes embernek lenni nagy haszon.“ Persze, választhatta ezt Jókai akkor beszéde vezérigéjéül, hiszen akkor még a politikai becsület is érintetlenül állt. Most sok megváltozott, de amit Jókai mondott, annak igazsága ma is érvényes és érvényes lesz mindig: „Becsületes embernek lenni nagy haszon.“ Valóban, a becsületes eljárás minden téren, de különösen az üzlet mezején , mindig megtermi áldásos gyümölcseit s ellenkezőleg a lelkiismeretlenség, szabadon bocsátott csalásvágy mindig s bizonyosan megboszulja magát. A mai politikai élet különösen kedvező tapasztalatokat nyújt e tétel bizonyítása tekintetében, de mi nem arra vonatkozunk. Borosgazdáinkhoz szólunk. A lelkiismeretlen eljárás büntetését illetőleg, világos intést vehettek bortermelőink az idén s bárcsak a szomorú tapasztalás visszavezetné őket a jó útra! A kecskeméti bor igen alkalmasnak bizonyult be a drágább hegyi borral való elegyítésre s ezen okból egy időben, a mikor még tisztán és becsületesen kezeltetett a bor, jelentékeny mennyiség vizetett ki városunkból. A bortulajdonos hamar vagy később, amint szüksége hozta magával, biztosan számíthatott árucikkére. Volt vevő és volt a bornak tisztességes ára. A mi bortermelőink azonban, a borért bejött szép összeg által a birvágy ördöge felébresztetvén bennök, hozzá fogtak a legegyszerűbb s elöttök igen természetesnek látszó szaporításhoz, a vizezéshez. Természetesen azt hitték , hogy a számítás tiszta. 100 akóért 5 frtjával csak 500, mig 110 akóért 550 frt jár. De bizony ez nem tiszta számítás vala s haszonnak sem bizonyult be idő múltával. A lelkiismeretlenség megpsszulta magát. Az adott jó példát még a bevásárlók is követvén, oly rosszá tétetett a bor, hogy a fogyasztó és kimérő közönség kölcsönös elitélésében részesült. így érthető, hogy most, amidőn a legnagyobb szükség volna a szüretelés utáni eladásra, mert több termett, mint amennyit a rendes mennyiségű edény befogadhatna — vevő nem jelentkezik. Van termelő, aki, a házához szükségeltető mennyiségen túl nem fog szüretelni , mert napszámosokkal r megszedetni nem érdemes. Az ilyen eset egyébiránt még csak istenes, ha nincs reá szorulva a tulajdonos, de kétségbe ejtő eset arra nézve, akinek nemcsak jő, hanem egyúttal egyedüli jövedelmeül a borhaszon szokott szolgálni s mig eddig 150 akótól, 4—5 frtért adván a mustnak akóját, 6 — 700 forintot vett be, a melyből elölhetett, ma termett 300 akó bora s nem tud rajta túl adni forintjával sem. íme a rész lelkiismeretlen eljárás átka. Ez meg van. Ezen ez idő szerint segíteni nem lehet. De annál bizonyosabban lehet jövőre. Az igaz, hogy a rohamosan elveszített tért nehezen s rendesen csak lassan , lépésről lépésre lehet meghódítani, de lehet és kell. Valóban, ha szöllőbirtokosaink megsemmisülni nem akarnak , az eddigi részkezelésről, vizezésről le kell roondaniok. A kecskeméti elég jó bor hitelét vissza kell állítani. Ha más nem beszél, ezt sugalja, ezt sürgeti a szomorú tapasztalat. Jobb ma, mint holnap megtanulni. Becsületesnek lenni nagy haszon. N. D. Politikai hirek. — Somogyraegye határozata kezdi a megindult hólabdacs szerepét játszani. Már több törvényhatóság fogadta el, Budapest főváros törvényhatósága pedig már azt mondta ki Busbach Péter indítványa folytán, hogy „nemcsak Tiszának és Szendének, hanem az összes kormánynak felelősségre vonása iránt Somogymegye köriratához hozzájárulván, a képviselőházhoz kérelmet intéz. Tisza érezni is látszik Somogymegye határozatának reá nézve végzetessé válható fontosságát s ezt megtorlandó, királyi biztost küldött a megye nyakára Jankovics László főispánban, a kinek jogköre minden oly esetre kiterjed, a melyben a megye netalán a kocsikat megtagadóhoz hasonló határozatot hozhatna. — Földváry Mihály megdorgáltatása helyben hagyatván s igy ügye véget érvén , alispáni székét elfoglalta. — A háborúzó hadsereg le fog szállíttatni s a törzskarok mind a Száva innenső partjára téretnek át. Békeállományba helyeztetnek Bamberg, Szapáry és Bienerth csapatai. — A visszatérő négy hadosztály a következő csapatokból áll: A 6. hadosztály: a 27. vadászzászlóaljból s az 52. és 79. gyalogezredekből; a 14. hadosztály: az 58. gyalogezredből és az 1. pioner zászlóaljból (Pozsony), a 48. gyalogezredből és a 12. vadászzászlóaljból (Sopron). A 31. hadosztály: a 66. és 67. gyalogezred (Lőcse), a 34. gyalogezred (Kassa). A 20. hadosztály egyik dandára Slavoniába helyeztetik át, és békelábra lesz leszállítva, a másik dandár a boszna-völgyi összekötő utakat fogja megszállva tartani. A hadosztály áll a 38. 39. és 61. gyalogezredből és a 31. vadászzászlóaljból. Mindenesetre örvendetes lenne a hír, ha másfelől nem vált volna ténynyé a Novi-Bazár ellen indítandó háború ügye — melytavaszra Albániára egész Salonikiig van tervezve. Hogy azután néhány hó múlva a részleges demobilisatiónak ismét csak mobilisatió lesz vége, előre is látható. — Szerbiában a Szevcsa-minisztérium lemondása elfogadtatott. Az uj kabinetben, elnök és külügyminiszter: Risztics, igazságügyi: Matics, közmunka: Alimpics, hadügy: Miskovics, közoktatás: Vassiljevics, pénzügyminiszter : Jovanovics. — Beust gróf párisi követté fog kineveztetni s Károlyi gróf fogja helyét elfoglalni Londonban. — Széll Kálmán nem fog visszalépni a politikai élettől, mint azt a lapok rebesgeték , mert a volt képviselőházi háznagynak irt, hogy számára helyet tartson fenn. — A delegatio elé terjesztendő vörös könyvet most állítják össze. Tartalma a legutóbbi tárgyalásokra vonatkozó diplomafiai okiratokból, nevezetesen az Ausztria- Magyarország és Törökország közt folytatott conventióra vonatkozó tárgyalásokból fog állani. A függetlenségi kör 17-kén tartott ülésében elhatároztatott Irányi Dániel indítványára, a közjogi ellenzéki árnyalatok egyesülése. Ez ülésben képviselőnk Kada Elek vitte a körjegyzői tollat. Politikai szédelgések. A szédelgés nevezete alatt — bár hol történjék, s bárkitől jöjjön is az, hogy bizonyos erkölcstelen s mások megrontásával járó cselekvényt szoktunk érteni, az már bizonyos. Míg a szédelgést egyes kalandos eszű ravasz egyének, vagy apróbb társulatok követik el, habár egyeseket megkárosithatnak is — addig az a társadalom életét s fennmaradását még nem veszélyeztetheti, de mikor a szédelgés mind a vallási, mind a politikai tért elfoglalja, az erkölcsöket megmérgezi, a kormányzati közegeket itt is, amott is megmételyezi, mikor a népek sorsa egyesek ábrándjainak, egyéni szeszélyeinek vettetik áldozatul, akkor a szédelgés a népeknek nemcsak szabadságát és jólétét, de fennmaradását is kockáztatja, s épen itt az oka annak, hogy a népek, a most európaszerte divatozó szédelgő, kalandos, őrjöngő politikai eljárások ellen, életfenntartási ösztönüknél fogva, kormányaikkal folytonosan küzdenek. — A szédelgés eredete messze visszavezet bennünket az ókorba, s ha p. o. ebben s ettől fogva a vallásos élet terét tekintjük, látni fogjuk, hogy a szédelgők mint terjesztették a tudatlan nép között a sötétséget, a vak hitet, mint nyomták el a názáreti bölcs által gyújtott világosságot, mint gyártották a tévtanokat, mint bonyolították a népeket az üres, száraz, lelketlen szertartások tömkelegébe — mint burkolództak a vallás örve alatt a szentség és hatalom nimbuszába, s mint vitték időről-időre, fokról-fokra felebbfelebb eme nemzeteket ölő szédelgést, mindaddig, mígnem a világi uralkodókon is teljes hatalmat vettek. A vallás teréni szédelgést így röviden kimutatni azért láttuk szükségesnek, mert annál semmi sincs igazabb, hogy bármely nemzetél a milyenek a vallási tanok és és elvek, olyanok annak politikai elvei és tanai is, azaz, ha vallása bigót, lélek és észnélküli, ha az a hívőkre nézve zsarnok, parancsoló, észt és meggyőződést nyűgöző, ott a politikai élet is zsarnokság, önkény alatt szenved és ezt az élet ezer meg ezer féle alakban igazolja. A keresztyén vallás kalauzolása, vagy vezérelvei mellett két hosszú ezreden keresztül , miért nem tudott Európa a mai napig, egy a népek jólétének és megelégedésének megfelelő kormányformát feltalálni ? Miért szédelegnek az európai kormányok még ma is, jobban mint valaha? Miért sülyedtek el az erkölcsök, bomlottak meg a jellemek ? Miért fásult meg a hazafiság a népek legnagyobb részénél? Azért, mert a szédelgés, a határtalan uralomvágy, telhetetlenség, cím és rangkórság, az önérdek, erkölcstelenség, a vallási térről átment a politikai térre, s a két szédelgés halad karöltve a népek mondhatlan kárával. A politikai szédelgés kiváló példáját látjuk a berlini kongressuson. Ha bonckés alá vesszük a berlini, úgynevezett európai congressus — címet és Andrássy berlini „mandátumát“ — volt-e az úgynevezett berlini congressusnak akár a jus gentium, akár a jus naturae, akár az államtanok elvei szerént, az európai címet felvenni? — Felelet: nem volt. — Nem volt pedig azért, mert Európa 300 millió lakosából ott egyetlen nép sem volt képviselve, — a 25 vagy 30 uralkodó közül is volt csak öt-hat matador, a többire rá sem konyitottak, s ez mi volna egyéb, mint jus fortioris, ököljog, a legdurvább absolutismus, hatalmaskodás a gyengébbek felett, mintha azért, hogy valamely nép nem 40—50 millióból áll, joggal sem bírna olyan dolgokba beleszólani, melyek őt legérzékenyebbül sújthatják. Ha pedig valaki azt vetné ellen, hogy hiszen minden uralkodó, illetőleg annak külügyére képviseli a népeket, erre bátran mondhatjuk, a szemünk láttára bennünket keservesen érintett tapasztalatok folytán, hogy az nem igaz, mert az uralkodók, illetőleg diplomatáik nem a népeket, hanem csak önnön személyeiket s érdekeiket képviseltetik ott, mégpedig legtöbbnyire népeik világos akarata és jóléte ellenére. De menjünk tovább, ha igaz volna is az, hogy az uralkodók képviselik népeiket, hát miért nem képviselte a többi uralkodó is? derogált velük egy széket ülni ? — ha igen — ha sem az uralkodók, sem a népek ott képviselve nem voltak, akkor ne tessék az európai congressus címet használni, mert az a berlini összejövetelt semmi jog szerint meg nem illetheti. — Az csak néhány uralkodó privát összejövetele, következéskép ott Európa nevében bíráskodni , a népek tudta, akarata beleegyezése nélkül határvonalakat húzni — egyiktől erővel elvenni, a másiknak erővel odaadni , valakire mandátumokat ruházni, a népeket — még pedig Európa formája alatt háborúba, vérbe, nyomorba keverni sem isteni, sem emberi törvények szerint joga nincs — s hogy nincs s hogy a berlini összejövetel maga is elismerte, hogy csak benevolizál, megtetszik avagy csak onnét is, hogy ha pl. valamelyik a végzés által érdeklett fél, a reá bízottakat teljesíteni nem akarja vagy nem fogja, pl. ha Andrássy Boszniába be nem megyen, bizony az a congressus végrehajtó, vagy kényszerítő hatalommal nem fog felléphetni — annál kevésbbé lépne fel Európa, melynek firmája alatt akartak jogtalan eljárásaiknak súlyt kölcsönözni. — És igy látni való, hogy Andrássynak is a congressus mandatumávali kirukkolása nagyon nevetséges szemfényvesztés s épen olyan gyermekes eljárás, mintha az egyik fiú pajkosságból azt mondja a másiknak: „te Pista! taszíts meg engemet jól, én meg majd elütöm a Miskát — de ha az orrát betöri, nem én leszek ám az oka, hanem te!“ — Andrássy is épen úgy okoskodott — „te congressus küldj engem Boszniát elfoglalni, de ha nem jól talál kiütni a dolog, nem én leszek ám a hibás, hanem te, minek küldöttei.“ Ilyen rettentő bölcsességgel intézik azok a csudálatos nagy észszel született s .