Kecskemét, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-05 / 1. szám
VII. évfolyam. 1. szám Kecskemét, 1879. Január 5. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve. Egész évre 5 frt — kr. Félévre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Egy szám ára 15 kr. Szerkesztői iroda : Haltér, Héjjas-ház emeletén. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. "" - —r ■ ........................— ■ " ----- ----- "■ .............. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesz- 1: _ Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. tőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábszeletért : 1 -szer iktatva 20 kr. 2- szer ,, 15 kr. 3- szor , 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: Haltér, Héjjas-ház emeletén. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉT“ politikai és közmivelődési hetilap jövő 1879-dik évi folyamára. A politikai színváltozások nem egy korszakát túlélve, a kecskeméti függetlenségi párt hetilapja „Kecskemét“ a nélkül, hogy divatos könnyű erkölcsök kárt tettek volna benne, anélkül, hogy eredeti irányából egy hajszálnyival is kitért volna, ugyanazon céllal, ugyanazon iránynyal s törekvéssel lép pályafutása VII. évébe, amelylyel kezdetben elindult. „Kecskemét“, mint politikai lap előtt, hazánk állami függetlensége volt a kitűzött cél s ezen politikai elv zászlóját tisztán, mocsoktalanul megőrizte lapunk mind a mai napig s ezután, a bosnyák politikusok veszélyes irányával szemben, még magasabban fogja lengetni, mint valaha. ígérte a szárnyra kelő „Kecskemét“, a lap, hogy Kecskemét a város igazi érdekei mellett lankadatlanul fog küzdeni s hogy ezen ígéretét is hűen igyekezett beváltani, arra tanú lehet a már-már elmúlandó hat év, de különösen az utóbbi idők története. ígérte „Kecskemét“, hogy az igazi szabadelvűségnek és felvilágosodásnak lesz terjesztője s Ígérete nem volt puszta szó, nem volt be nem váltott kecsegtetés. Az volt „Kecskemét“, a minek ígérkezett s lesz ezután is. Mint elvhű lapot, mint az igazságnak bátor, meg nem félemlíthető harcosát, a t. közönség becses pártfogásába ajánlja a „Kecskemét“-et a függetlenségi párt lapbizottsága megbízásából: Nehéz feladat, sivár vállalat! Szomorú év volt az elmúlt nagyon! Sokkal, igen sokkal több volt benne a lehangoló, mint a vigasztaló: több ami megingathatta az igazság legyőzhetetlenségébe vetett erős hitet, mint a mi támaszul , buzdításul szolgált, a hosszas politikai, alkotmányos küzdelmek alatt. Az érdek kolompot kötött; azon verte a kijátszott s cselvetéssel megkötözött igazságot; dözsöl az igazak asztalánál s az igazaknak meg kell elégedniük a a néző keserves szerepével. És vajon kecsegtet-e szebb , jobb , nyugalmasabb jövő ? Fájdalom — nem! Oly dolgok történtek az elmúlt évben, amelyeknek árnyéka, a most folyó újévbe is átnyúlik. A politikai becsületesség gyásza még mindig tart, a gyászfátyol még mindig lebeg felettünk .... Az embernek támaszpont kell, vagy legalább egy, habár messziről derengő csillag is, amely után indulhasson , mint a keleti bölcsek. De mily támpontot jelöljünk ki az igazság kijátszásának e napjaiban? Oly örömest utasítnak a vereséget szenvedő városi polgári kárpótlásért, a haza boldogságán örvendő hazafihoz, — de nem lehet! Amit itthon látunk, tapasztalunk kicsiben, azt kell látnunk az országban is nagyban. Igazságtalanság, kierőszakolt többségi garázdálkodás, bukással fenyegető anyagi viszonyok s ezekből származott átalános elégületlenség — mindenütt. A nemzet szét van szakadozva, teste tagokra osztva: nincs egyetértés sehol, semmiben; nincs és nem lehet béke, nyugalom, mert a nehéz idők átkán kívül az igazságtalanság súlya is roskadoztak Szomorító látvány mindenütt — mintha az isten elvesztésünket határozta volna el. De az nem lehet! Hiszünk, mert hinnünk kell ama prófétai szavakban: ,,Magyarország nem volt, hanem lesz!“ Legyen e hit, e meggyőződéssé szilárdult remény, a mi vezércsillagunk. Küzdjünk tehát tovább, ha a küzdelem díját még most nem láthatjuk is. Küzdjünk magáért az igazságért, küzdjünk hazánk jobblétéért s a jó kívánságok terére lépve, kérjük e szép kilátással nem kecsegtető jelenben a költővel: Isten áld meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. Balsors a kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt. DALOTTI (NÉMET) ÖDÖN, felelős szerkesztő. Előfizetési feltételek a „HL E 08 ELE MÉT“ politikai és közmivelődési hetilapra. Vidékre postán, vagy helyben házhoz küldve. Egész évre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . . „ 50 „ Egy hónapra . — „ 60 „ Az előfizetési pénzek s hirdetmények és hirdetési dijak a „Kecskemét“ kiadóhivatalához intézendők, mely Haltéren a Héjjas-féle ház emeletén van. Kecskemét, 1879. január 1. Lapunk múlt évi folyamának utolsó számában, visszapillantást adtunk, az elmúlt esztendő azon eseményeire, a melyek városunk községi életének talajáról sarjadztak fel. Most, az újév elején, amennyire emberi szem világa elérhet, betekintést kellene nyújtanunk a jövőbe, reámutatva a kedvező jelenségekre, amelyekből erőt lehet menteni a bizonyosan bekövetkező további küzdelmekre. POLITIKAI SZEMLE. 1879. szomorú körülmények között foglalta el helyét az évek sorában. A harc nemtőjének vértől csepegő útjai, csak Ázsia fölé vannak ugyan kiterjesztve, de Európa több állama veszélyes forrongások napjaitól remeg s ha eljő a kitörés nagy napja — nem lehet tudni, nem változik-e meg a vén Európa képe úgy, hogy reá ismerni is alig fog lehetni. Törökország valódi lapda az idegen hatalmasságok kezében. A gyenge szultán jobbra-balra kapkod, de hiába, mert csak szalmaszálhoz nyúl s az a bömbölő hullámok közüli kimenekülésre nem alkalmas tárgy. Sem esze sem határozottsága nincs s igy fájdalom , az orosz elleni védgátunk ledőlését csak idő, még pedig rövid idő kérdésének kell tekintenünk, bármennyire roszul esik is ez. — A szent Orosz birodalom szinte vulkán fölött áll. A belzavarok erősebb meg erősebb jelleget öltenek. A zsarnoki önkényt a nép annyira megunta, hogy annak lerázására a készületek hatalmasan folynak. Ezt kétségtelenné teszik az itt-ott már kitört, vérrel is megpecsételt tüntetések. A trónörökös belátva, hogy az erős rázkódást csak úgy lehet elkerülni, ha a forrongás vezetésére maga az uralkodóház vállalkozik, hajlandónak mutatkozott a követelések meghallgatására, a cár azonban merevségéből nem tud kilépni s legutóbb oly heves jelenet fejlett ki az uralkodó és fia között, hogy a cár megbetegedett, a trónörökös pedig házi fogságban van. Törökországot, ha megmenthető, úgy látszik csakis a körülmények hatalma mentheti meg, ha az orosz forrongások nagy mérvet öltvén, ennek elnyomását eszközlendő, kénytelen lesz a cár Törökországra vonatkozó terveit szegre akasztani. Ha azonban az Orosz birodalmat feloszlásra s új birodalmak alakulására nem vezeti az elégületlenség, akkor az európai háborút aligha meg nem hozza a tavasz. — Franciaország kipihente veszteségeit s ha a jelentkező olasz mozgalmak háborúvá fajulnak Ausztria ellen s erre netalán Németország is kilép rókaleshelyéből, Franciaország is a síkra fog lépni a szép Elszászért, melyet elfelejteni nem tud. 7. „Arnold (az Egyesült állami rajta vesztett áruló) és Görgey otthon.“ (Mindketten a pokol kínjai között kínoztatnak.) 8. A szabadság hőse. 9. Warrior emlékoszlopa. 10. Macaroon pyramisa. 11. Magyar huszár. / 12. Egyesülés jelképe. 13. Az öröm forrása. Mind igazi renvelő művek. Az ebéd, mely a lehető legpompásabb volt, kezdődött hat órakor. Szebbet nem láthat szem, mint a díszes katonai s polgári ruhába öltözött férfiak s vidám arcú szebbnél szebb bájos hölgyek koszorúját, mely a 400 személyre dúsan s díszesen terített asztal körül foglalt helyet. Az ebéd vidám csevegés és pompás zene között folyt. Véget érve, a város „mayor“-je a következő köszöntést indítványozta: — „Magyaroszág — mely elárultatott, de le nem győzetett. Az ő segélyért kiáltása csak viszhangja a mi felszólalásunknak a zsarnok ellen.“ Erre felelni Kossuth felállott. Az elragadtatás , mely erre következett, páratlan, leirhatlan. A csillárok, fali gyertyatartók, a falak látszottak rázkódni a hurráktól, tapsoktól s dörömbözéstől. Minden jelenlevő talpra ugrott s az őrülésig látszott felizgatottnak. A hölgyek szinte nagy lelkesedéssel nyilatkoztatták örömöket s Kossuth iránti tiszteletöket. Végre a tapsvihar csendesedett s rá a legmélyebb csend állott be. Minden szem Kossuthra függesztetett s midőn beszédét elkezdette, egy gombostűnek a padlóra esése hallható lett volna a roppant nagy teremben. Sokszor megtapsolt beszéde két óráig tartott, de a hallgatóknak mégis rövid volt. Szeretném ezen nagy fontosságat biró szép beszédet egész terjedelmében közölni, de az e lapban nekem engedett szűk tér azt nem engedi; azért csak annyit említek meg, hogy ezen beszédben Kossuthnak fő célja volt az Egyesült Állam polgárait felvilágosítni arról, hogy a Washington által nekik adott azon tanács, hogy európai ügyekbe ne avatkozzanak, csak addig volt értve , míg ők gyengék arra, hogy európai ügyekbe beavatkozhassanak ; célja volt őket felkérni, hogy szabadságunk kivívhatására pénzzel segítsenek. Mondá, hogy ő a maga személyére — bárha semmije sincs — semmit sem kér, semmit el nem fogad; de hazájának, nemzetének felsegélésére házról házra koldulni se szégyenl. — Felolvasott egy levélkét, mely ekép szólt: Cincinnati 0. Nov. 14. 1861. „Kossuth Lajos úrnak, Magyarország kormányzójának. — Uram ! az „Ohmi életbiztosító és hiteltársulat“ hivatalát felhatalmaztam New-Yorkban, hogy önnek az én térdemre ezer dollárt fizessen ki. Smead W.“ — Végre kívánta, hogy bár ő is oly szerencsés lehetne, mint az ő Washingtonjuk, midőn ez is az ő hazájuk számára a szükség idején Franciaországtól pénzsegélyt kért. Kossuth után sokan beszéltek, mind lelkesen, némelyek hevesen, de a magyar ügy ellen irkáló „Enquirer“ lap szerkesztőjét nem akarták hallgatni, a nagy zajról nem beszélhetett s végre boszúsan eltávozott. A legérdekesebb beszédet azonban egy öreg úr tartotta, ki „egy névtelen“ nevében a magyar ügyre 1000 dollárt (2000 frtot) ajándékozott, mondván: „azt hiszem, hogy a sok szép beszéd között, Kossuthot kivéve, én tartottam a legszebbet; egyébiránt nem leszek irigy arra, aki nálamnál még szebbet tart.“ Utoljára az Egyesült Állami indiánok küldöttje beszélt lelkesen Kossuthhoz. Öltözete volt fekete pantalon, fekete frakk; jobb oldalán a bal válláról, gyöngygyel kivart szalagon lógyott, egy gyöngygyel hímzett kis tarisznya, a jobb válláról pedig keresztbe egy gyöngygyel kivart arasz széles sál, s mindezek egy veres selyem övvel, melynek végei gyöngygyei ékesített rojtokban lógtak le térdéig , a derekához voltak kötve. Mind a két karjára és kezeszárára három ujjnyi széles sima ezüst karika volt csatolva. Termete magas, izmos , arcszíne kissé barnás, sima durva fekete fényes haja a válláig ért le, tekintete férfias, bátor volt. A sok szebbnél szebb köszöntéseket reggelig elhallgatta volna a közönség, de éjfél után 2 órakor szétoszlottunk. Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) Dec. 11. 1861. Ma este a város Kossuth tiszteletére az „Irving-házban“ nagy „banquett“-et (vendégséget) adott, melybe Kossuth, általa választandott tizenhattal, volt hivatalos. A terem egészen magyar nemzeti színekkel volt ékesítve ; a közép csillárokban gáz, a falon levőkben pedig veres, fehér és zöld Millygyertyák égtek. A Kossuthnak szánt főhely mögött látszott az egyesülési jel, a négy nemzet zászlója, jobbról az angol, balról a török, ezek között két egyesült állami között a magyar. Hat asztalnál ült mintegy 400 személy. Érdekes volt a vendégség kezdete előtt a díszesen terített asztalt részletesen megnézni, különösen az azokon elhelyezett díszcukorműveket látni, melyek a következők voltak : 1. A szabadság monumentuma, rajta Kossuth szobra. 2. Győzelmi ív, a szabadság hősével. 3. Haynau fogadtatása a londoni serházban. Igen jól volt ábrázolva, miként cibálják, ütik Haynaut s tépik bajuszát a munkások. Ezen darab igen megtapsoltatott. 4. Missisippi fregát a hullámokon. 5. Edények átlátszó virágokkal töltve. 6. Washington lovagszobra.