Kecskemét, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1879-01-05 / 1. szám

VII. évfolyam. 1. szám Kecskemét, 1879. Január 5. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre póstán küldve: Egész évre 5 frt — kr. Félévre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetési díj: 1 centimeter magas hasáb­szeletért : 1 -szer iktatva 20 kr. 2- szer ,, 15 kr. 3- szor „ 12 kr. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI-PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. Hivatalos hirdetmény min­den beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztői iroda : Haltér, Héjjas-ház emeletén. "" - —r ■ ........................— ■ ' ----- ----- "■ .............. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesz- 1; _ Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. tőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. | Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő. Kiadóhivatal: Haltér, Héjjas-ház emeletén. POLITIKAI SZEMLE. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉT“ politikai és közmivelődési hetilap jövő 1879-dik évi folyamára. A politikai színváltozások nem egy korszakát túl élve, a kecskeméti függet­lenségi-párt hetilapja „Kecskemét“ a nél­kül, hogy divatos könnyű erkölcsök kárt tettek volna benne; a nélkül, hogy eredeti irányából egy hajszálnyival is kitért volna: ugyanazon céllal, ugyanazon iránynyal s törekvéssel lép pályafutása VII. évébe, a melylyel kezdetben elindult. „Kecskemét“, mint politikai lap előtt, hazánk állami független­sége volt a kitűzött cél s ezen politikai elv zászlóját tisztán, mocsoktalanul meg­őrizte lapunk mind a mai napig s ezután, a bosnyák politikusok veszélyes irányával szemben, még magasabban fogja lengetni, mint valaha. ígérte a szárnyra kelő „K e c s k e m ét“, a lap, hogy Kecskemét a város igazi érdekei mellett 1 ank ad at kanul fog küzdeni s hogy ezen ígéretét is hűen igyekezett beváltani, arra tanú lehet a már-már elmúlandó hat év, de különö­sen az utóbbi idők története. ígérte „Kecskémé t“, hogy az i g a z i szabadelvűségnek és felvilágo­sodásnak lesz terjesztője s Ígérete nem volt puszta szó, nem volt be nem váltott kecsegtetés. Az volt „Kecskemét“, a minek Ígérke­zett s lesz ezután is. Mint elvhű lapot, mint az igazságnak bátor, meg nem felemlíthető harcosát, a t. közönség becses pártfogásába ajánlja a „Kecskemét“-et a függetlsnaégi-párt lapbizottsága megbízásából: DALOTTI (NÉMET) ÖDÖN, felelős szerkesztő. Előfizetési feltételek a „HL E 08 EL E MÉ T“ politikai és közmivelődési hetilapra. Vidékre postán, vagy helyben házhoz küldve: Egész évre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . I „ 50 „ Egy hónapra . — „ 60 „ Az előfizetési pénzek s hirdetmények és hirdetési dijak a „Kecskemét“ ki- adóhivatalához intézendők, mely Haltéren a Héjjas-féle ház emeletén van. Kecskemét, 1879. január 1. Lapunk múlt évi folyamának utolsó számában, visszapillantást adtunk, az elmúlt esztendő azon eseményeire, a melyek városunk községi életének tala­járól sarjadztak fel. Most, az űj-év elején, a mennyire emberi szem világa elérhet, betekintést kellene nyújtanunk a jövőbe, reá mu­tatva a kedvező jelenségekre, a me­lyekből erőt lehet menteni a bizonyosan bekövetkező további küzdelmekre. Nehéz feladat, sivár vállalat! Szomorú év volt az elmúlt nagyon! Sokkal, igen sokkal több volt benne a lehangoló, mint a vigasztaló: több a mi megingathatta az igazság legyőzhe­tetlenségébe vetett erős hitet, mint a mi támaszul , buzdításul szolgált, a hosszas politikai, alkotmányos küzdelmek alatt. Az érdek kolompot kötött; azon verte a kijátszott s cselvetéssel megkötözött igazságot; dözsöl az igazak asztalánál s az igazaknak meg kell elégedniük a a néző keserves szerepével. És vajon kecsegtet-e szebb , jobb , nyugalmasabb jövö ? Fájdalom — nem! Oly dolgok történtek az elmúlt év­ben, a melyeknek árnyéka, a most fo­lyó üj-évbe is átnyúlik. A politikai becsületesség gyásza még mindig tart, a gyászfátyol még mindig lebeg felettünk .... Az embernek támaszpont kell, vagy legalább egy, habár messziről derengő csillag is, a mely után indulhasson , mint a keleti bölcsek. De mily támpontot jeleljünk ki az igazság kijátszásának e napjaiban? Oly örömest utasitnók a vereséget szenvedő városi polgárt kárpótlásért, a haza boldogságán örvendő hazafihoz, — de nem lehet! A mit itthon látunk, tapasztalunk kicsiben, azt kell látnunk az országban is nagyban. Igazságtalanság, kierőszakolt több­ségi garázdálkodás, bukással fenyegető anyagi viszonyok s ezekből származott átalános elégületlenség — mindenütt. A nemzet szét van szakadozva, teste tagokra osztva: nincs egyetértés sehol, semmiben; nincs és nem lehet béke, nyugalom, mert a nehéz idők átkán kívül az igazságtalanság súlya is ros­kadoztak Szomoritó látvány mindenütt — mint­ha az isten elvesztésünket határozta volna el. De az nem lehet! Hiszünk, mert hinnünk kell ama prófétai szavakban: ,,Magyarország nem volt, hanem lesz!“ Legyen e hit, e meggyőződéssé szi­lárdult remény, a mi vezércsillagunk. Küzdjiink tehát tovább, ha a küzde­lem diját még most nem láthatjuk is. Küzdjünk magáért az igazságért, küzdjiink hazánk jobbléteért s a jó kí­vánságok terére lépve, kérjük e szép kilátással nem kecsegtető jelenben a költővel: Isten áld meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. Balsors a kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt. 1879. szomorú körülmények között foglalta el helyét az évek sorában. A harc nemtőjének vértől csepegő újjai, csak Ázsia fölé vannak ugyan kiterjesztve, de Európa több állama veszélyes forrongások napjaitól remeg s ha eljő a kitörés nagy napja — nem lehet tudni, nem változik-e meg a vén Európa képe úgy, hogy reá ismerni is alig fog lehetni. Törökország valódi lapda az idegen hatalmasságok ke­zében. A gyenge szultán jobbra-balra kap­kod, de hiába; mert csak szalmaszálhoz nyúl s az a bömbölő hullámok közüli ki­menekülésre nem alkalmas tárgy. Sem esze sem határozottsága nincs s igy fájda­lom , az orosz elleni védgátunk ledőlését csak idő, még pedig rövid idő kérdésének kell tekintenünk, bármennyire roszul esik is ez. — A szent Oroszbirodalom szinte vulkán fölött áll. A belzavarok erősebb meg erősebb jelleget öltenek. A zsarnoki önkényt a nép annyira megunta, hogy annak lerázására a készületek hatalmasan folynak. Ezt kétségtelenné teszik az itt-ott már kitört, vérrel is megpecsételt tünte­tések. A trónörökös belátva, hogy az erős rázkódást csak úgy lehet elkerülni, ha a forrongás vezetésére maga az uralkodóház vállalkozik, hajlandónak mutatkozott a követelések meghallgatására, a cár azon­ban merevségéből nem tud kilépni s leg­utóbb oly heves jelenet fejlett ki az ural­kodó és fia között, hogy a cár megbetege­dett, a trónörökös pedig házi fogságban van. Törökországot, ha megmenthető, úgy látszik csakis a körülmények hatalma mentheti meg, ha az orosz forrongások nagy mérvet öltvén, ennek elnyomását eszközlendő, kénytelen lesz a cár Török­országra vonatkozó terveit szegre akasz­tani. Ha azonban az Oroszbirodalmat fel­oszlásra s új birodalmak alakulására nem vezeti az elégületlenség, akkor az európai háborút aligha meg nem hozza a tavasz. — Franciaország kipihente veszteségeit s ha a jelentkező olasz mozgalmak háborúvá fajulnak Ausztria ellen s erre netalán Németország is kilép róka-leshelyéből, Franciaország is a síkra fog lépni a szép Elszászért, melyet elfelejteni nem tud. Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) Dec. 11. 1861. Ma este a város Kossuth tiszteletére az „Irving-házban“ nagy „banquett“-et (vendég­séget) adott, melybe Kossuth, általa válasz- tandott tizenhattal, volt hivatalos. A terem egészen magyar nemzeti szinekkel volt éke­sítve ; a közép csillárokban gáz, a falon levőkben pedig veres, fehér és zöld Milly- gyertyák égtek. A Kossuthnak szánt főhely mögött látszott az egyesülési jel, a négy nemzet zászlója, jobbról az angol, balról a török, ezek között két egyesült-állami között a magyar. Hat asztalnál ült mintegy 400 személy. Érdekes volt a vendégség kezdete előtt a díszesen terített asztalt részletesen megnézni, különösen az azokon elhelyezett disz-cukorműveket látni, melyek a követke­zők voltak : 1. A szabadság monumentuma, rajta Kos­suth szobra. 2. Győzelmi ív, a szabadság hősével. 3. Haynau fogadtatása a londoni serház­ban. Igen jól volt ábrázolva, miként cibál- ják, ütik Haynaut s tépik bajuszát a mun­kások. Ezen darab igen megtapsoltatott. 4. Missisippi fregát a hullámokon. 5. Edények átlátszó virágokkal töltve. 6. Washington lovagszobra. 7. „Arnold (az Egyesült-állami rajta vesz­tett áruló) és Görgey otthon.“ (Mindketten a pokol kínjai között kinoztatnak.) x 8. A szabadság hőse. 9. Warrior emlékoszlopa. 10. Macaroon pyramisa. / 11. Magyar huszár. I 12. Egyesülés jelképe. 13. Az öröm forrása. Mind igazi reuvelT- művek. Az ebéd, mely a lehető legpompásabb volt, kezdődött hat órakor. Szebbet nem láthat szem, mint a díszes katonai s polgári ruhába öltözött férfiak s vidám arcú szebb­nél szebb bájos hölgyek koszorúját, mely a 400 személyre dúsan s díszesen terített asz­tal körül foglalt helyet. Az ebéd vidám cse­vegés és pompás zene között folyt. Véget érve, a város „mayor“-je a következő kö­szöntést indítványozta: — „Magyaroszág — mely elárultatott, de le nem győzetett. Az ő segélyért kiáltása csak viszhangja a mi felszólalásunknak a zsarnok ellen.“ Erre felelni Kossuth felállott. Az elra­gadtatás , mely erre következett, páratlan, leirhatlan. A csillárok, fali gyertyatartók, a falak látszottak rázkódni a hurráktól, tap- soktól s dörömbözéstől. Minden jelenlevő talpra ugrott s az őrülésig látszott felizga­tottnak. A hölgjek szinte nagy lelkesedéssel nyilatkoztatták örömöket s Kossuth iránti tiszteletöket. Végre a tapsvihar csendesedett s rá a legmélyebb csend állott be. Minden szem Kossuthra függesztetett s midőn beszé­dét elkezdette, egy gombostűnek a padlóra esése ballható lett volna a roppant nagy teremben. Sokszor megtapsolt beszéde két óráig tartott, de a hallgatóknak mégis rövid volt. Szeretném ezen nagy fontosságai biró szép beszédet egész terjedelmében közölni; de az e lapban nekem engedett szűk tér azt nem engedi; azért csak aunyit említek meg, hogy ezen beszédben Kossuthnak fő célja volt az Egyesültállam polgárait felvilá- gositni arról, hogy a Washington által nekik adott azon tanács, hogy európai ügyekbe ne avatkozzanak, csak addig volt értve , mig ők gyengék arra, hogy európai ügyekbe be­avatkozhassanak ; célja volt őket felkérni. hogy szabadságunk kivívbatására pénzzel segítsenek. Mondá, hogy ő a maga szemé­lyére — bárha semmije sincs — semmit sem kér, semmit el nem fogad; de hazájának, nemzetének felsegélésére házról házra kol­dulni se szégyenl. — Felolvasott egy levél­két, mely ekép szólt: Cincinnati 0. Nov. 14. 1861. „Kossuth Lajos úrnak, Magyarország kor­mányzójának. — Uram ! az „Ohivi életbizto­sító és hiteltársulat“ hivatalát felhatalmaz­tam New-Yorkban, hogy önnek az én tér­benire ezer dollárt fizessen ki. Smead W.“ — Végre kívánta, hogy bár ő is oly szeren­csés lehetne, mint az ő Washingtonjuk, midőn ez is az ő hazájok számára a szük­ség idején Franciaországtól pénzsegélyt kórt. Kossuth után sokan beszéltek, mind lel­kesen, némelyek hevesen; de a magyar ügy ellen irkáló „Enquirer“ lap szerkesztőjét nem akarták hallgatni, a nagy zajtól nem beszél­hetett s végre boszúsan eltávozott. A leg­érdekesebb beszédet azonban egy öreg úr tartotta, ki „egy névtelen“ nevében a magyar ügyre 1000 dollárt (2000 frtot) ajándékozott, mondván: „azt hiszem, hogy a sok szép beszéd között, Kossuthét kivéve, én tartot­tam a legszebbet; egyébiránt nem leszek irigy arra, aki nálamnál még szebbet tart.“ Utoljára az Egyesültállami indiánok küldöttje beszólt lelkesen Kossuthhoz. Öltözete volt fekete pantalon, fekete frakk; jobb oldalán a bal válláról, gyöngygyei kivart szalagon lóggott, egy gyöngy gyei hímzett kis tarisz­nya, a jobb válláról pedig keresztbe egy gyöngygyei kivart arasz széles sál, s mind ezek egy veres selyem övvel, melynek végei gyöngygyei ékesített rojtokban lógtak le tér­déig , a derekához voltak kötve. Mind a két karjára és kezeszárára három ujjnyi széles sima ezüst karika volt csatolva. Termete magas, izmos , arcszine kissé barnás, sima durva fekete fényes haja a válláig ért le, tekintete férfias, bátor volt. A sok szebbnél szebb köszöntéseket reg­gelig elhallgatta volna a közönség, de éjfél után 2 órakor szétoszlottunk.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék