Kecskemét, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1879-04-20 / 16. szám

VII. évfolyam. MG. szám, Kecskemét, 1879. Április 20. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve. Egész évre 5 fr­t — kr. Félévre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Egy szám 15 krért a bazárépületben „Spitzer J. és Fia“ könyv-és papirkeres­­kedésében is kapható. Szerkesztői iroda : II. tized, Korona­ utca 355/6. sz. Hazay-ház.­ A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI­ PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A lap szellemi részét illető minden közlemény s hirdetmény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasáb­szeletért : 1- szer iktatva 20 kr. 2- szer ., 15 kr. 3- szor , 12 kr. Hivatalos hirdetmény min­den beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. A „Nyílt tér“ díjazása a szer­kesztő által állapittatik meg. Kiadóhivatal: H. tized, Templom­ utca 347. sz., a „gazd. gőzmalom“ átellenében. A „Kecskemét“ 1. olvasó közön­ségéhez ! A függetlenségi párt mélyen tisztelt vezérbizottságának bizalma folytán a „Kecskemét“ szerkesztését mai nap­pal átvettem. Ezen körülményt a­midőn jelezni szerencsém van, kijelentem, hogy nagyon kevés az, a­mit e helyen elmon­dani szükségesnek tartok. A­kik a „Kecskemét“-et eddigi pályafutásából ismerik, nagyon jól tud­ják, hogy zászlójára, mint jelige, ha­zánk állami függetlensége volt írva, — ezen cél felé törekedett s ezen politikai elv zászlóját lobogtatva, min­den törekvését arra irányozta, hogy a zászlót, a mely alatt lelkiismeretesen küzdött, diadalra juttatni segítse. Ezen politikai cél mellett — mint helyi lap — folyton a közjólét egyik emeltyűjeként iparkodott működni s mű­ködése közben úgy a társadalmi élet bajait orvosolni, mint a város közérde­keit előmozdítani törekedett. Hogy ezen kitűzött célt elérte-e s miképp azt megbírálni nem én vagyok hivatva. Én a midőn a szerkesztés nehéz gondjait magamra vállaltam, pillanatig sem kecsegtettem magam azon remény­ben , hogy tán a kitűzött cél elérésében jelentékeny tényezőül fogok szolgálni, nem, ismerem parányiságomat, bennem egyedül a közjó iránti szándék és erős akarat működött. A haza minden fiának kötelessége annak felvirágzásán mun­kálni, az én óharom is tenni valamit a haza és társadalomért, d e cél eléré­sére mindent elkövetni erős akaratom. A „Kecskemét“ küzd ezen túlra is hazánk függetlensége mellett, lesz továbbra is az igazi szabadé­r­­vttségnek és felvilágosodásnak terjesztője, fáradságot nem ismerve, küzd Kecskemét város igazi ér­dekei mellett. Ezen kitűzött célokérti küzdés köz­ben , nem engedem magam még a hata­lom erős fegyvere által sem megret­tenteni. Minthogy némelyek a sajtó hivatását szem elől tévesztve, gyakran a személy elleni támadást tartják valamely cél el­érésére helyes módnak, kijelentem, hogy én ezt az én szempontomból ítélve, jónak, üdvösnek nem tartván, a sze­mélyeskedést teljesen mellőzni óhaj­tom. A „Kecskemét“ a szabadság, test­vériség és egyenlőség nagy elveinek lévén hirdetője s harcosa, mint ilyet ajánlom a t. olvasó közönség figyelmébe. Németh Dániel, __ szerkesztő, időről időre fel-felvetik magukat, egy­­kevéssé izgalomba hozzák a kedélye­ket, s — miután ki zöldnek, ki sárgá­nak látta, de tulajdonkép senki sem törte magát érte, hogy kihalászsza , — ismét alábuknak a közöny tengerébe. Még egy kicsinyt zavarog utánuk a viz, azután elsimul az is, s a jó ég tudja hol, mikor és mikép ütik fel ma­gukat ismét, — de egy mégis bizonyos, hogy az örökös tanácskozások által létre­hozott újabb és újabb módozatok­ban újonnan nyiló tengerágakra lelnek, melyeken át mindig beszabadulnak a „közöny tengerébe.“ Onnan van ez, hogy bármily komoly és jól megfontolt határozatot sem követ a rögtöni, megmásithatlan végrehajtás, hanem azt képes kivetni sarkából egy uj eszme, mely tetszetős, vagy gondol­kodóba ejtő, s mely készületlenül talál, mert bár határozunk, de azért még is határozatlanok vagyunk. A megfontolt határozat félretétetik , mert a dolog uj fordulatot vett s az uj eszme uj tanácskozások tárgyát képezi és annálfogva még higgadnia kell, — vagy más szóval egy időre még hadd aludjék !.... igy jö létre az uj tengerág, s meg van a fordulat: a kígyó lebukott. És ez igy megy szünetlenül, csupán a kérdés marad a tengeri kígyónak, mert bár van is bennünk akarat hatá­rozni, de nincs vasakarat azt végre­hajtani. Hogy a szavak helyett tényeket so­roljunk fel, mielőtt tulajdonképi tár­gyunkra térnénk, a fentebbiek igazolá­sára mellékesen csupán a koldulás eltörlésének ügyét kívánjuk megemlí­teni. Tizennyolc—húsz ezer írtba kerül évenkint! S mi az eredmény? Az, hogy a menházban tartózkodó 40 — 50 szegény elláttatik, s még vagy 100 szegénynek a competens élelmiszer és pénzsegély kiadatik. Ezzel el is érünk annyit, hogy a 150 szegény közül többé a dolog eszé­ben egynek sincs,­­ hanem azért a koldulást nem töröltük el. Hozott szép határozatokat a közgyű­lés közelebb is; hozott határozatot, hogy az utcán , templomokban, házaknál, úton-útfélen, temetőkben koldulók a községi segélyért való jelentkezésre utasíttassanak, s a koldulástól egyáta­­lán eltiltassanak, — hozott a közgyűlés ilyen határozatot, az igaz, de az ily határozatnak egyetlen egy pontja sem hajtatott végre, soha és semmi esetben. Ez a hiba. S míg ez a hiba meglesz, a koldu­sok is meglesznek úton, útfélen, u utcán, házaknál, templomokban, temetőkben, és milyen épületesen civakodnak és ká­romkodnak — az adomány felett! De ezt csak mellékesen akartuk meg­érinteni , most tehát térjünk vissza — a tengeri kígyóhoz. Ez a tengeri kígyó nem más, mint a szegény menház felépítésének és do­logházzal leendő ellátásának ügye, most már kapcsolatban az új kórház felépíté­sének kérdésével, mely már 35 év óta játsza a tengeri kígyó szerepét, s amaz legalább fél annyi idő óta. Összekapcsoltatott ez a két kérdés azon célzattal, hogy — mint mondani szokás — egy csapással két legyet üs­sünk, valójában pedig azért, hogy egy új tengerágat nyissunk, s a kérdés meg­maradjon — tengeri kígyónak. Ez már végzete ezen két ügynek. Abban a phasisban tárgyalva a kér­dést, melyben jelenleg van, ismét előre láthatók azon akadályok, melyek úgy a szegény menház, mint a kórház felépí­tését hátráltatni fogják, s melyek a mon­dott vasakarat nélkül ismét másokat szülnek. Mindjárt előtérbe nyomulnak a szá­­moskodási kérdések, az építészeti és közegészségügyi tekintetek, a célszerű­ség szempontjai, s végre a­mi mind­ezekből kifolyólag legnagyobb vitára ad alkalmat, a telek­kijelölés. Mi a számoskodási kérdést illeti, nem kételkedünk, hogy lehetnek tevé­keny és ügybuzgó munkaerők, melyek minden akadály nélkül megoldják a fel­adatot ,­­ csak egy legyen, a­mi eddig nem volt, — vasakarat, mert ez a leg­sürgősebb kérdés, melynek eldöntése a többire is irányadással van. Szegény menh­ozzá a mostani kór­házépület szándékoltatik kiépíttetni, illetőleg átalakíttatni, — de minthogy a kórházépület a szegényalaphoz ekként csak ingyen, a másik alap rovására nem csatoltathatik s minthogy a közalapoknak ily után való megcsorbítása szabály sze­­rint meg sem engedhető, a szegényalap­nak a mostani kórházépületet meg kell vennie, hogy azt saját céljaira kiépít­hesse és átalakíthassa. Fel kell tehát becsültetni a kórházat s azt a becsárban a szegényalapnak át­adni, az illető alapoknál pedig a meg­felelő számoskodást elkönyvelni. Eként fog aztán kitűnni az, hogy mennyi pénze van még a szegényalapnak az építkezésre, s azt a szükséglet és tervvel egybevetve, lehet azután az épít­kezés felett határozni. Hasonló tekintet alá esik a kórház felépítésének ügye, melynek alapja he­lyiségét veszítvén, kell, hogy annak pénzértékét visszanyerje. Ennek beszá­mításával lehet tehát megszabni azt, va­­gjon a kórház felépíthető-e akként, hogy azután fenntartható is legyen ? (Folytatjuk.) talnoka ellen gyilkossági merényletek követ­­tetnek el — egyik a másik után kapja meg a forradalmi bizottságtól halálos ítéletét, az ítélet kézbesítése után rövid napok alatt szemben áll vele az ítélet végrehajtásával megbízott egyén gyilkos golyóival, avagy mérgezett tőrével; egyik hatalmas úr után a másik néz szembe a halállal; rémület veszi körül a zsarnok szolgálatában állókat, nem tudják, hogy melyik pillanat hozza meg rájuk az alig kikerülhető veszélyt. S mind­ezeket a zsarnok kényúr, a minden oroszok felséges cárja kádjait szemeivel fa­gyosan nézi, ámde ütött a számadás órája, a nagy forradalmi bizottság megelégelte az ártatlanok üldöztetését s tettre határozta ma­gát, határozatát egy revolverből a cárra kilőtt három golyóval adta a zsarnok­nak tudtára. E hó 14-kén reggel 9 órakor a cár a téli palota mellé sétálni ment, és midőn a táborkari palota mellé ért, egy egyenruhás egyén közvetlen közeléből 4 lövést tett, melyek közül 3 a cárra, egy pedig egy rendőrségi szolgára esett, ez utóbbi könnyű sebet kapott. Magán tudósí­tások szerint a cár is megsebesült volna, azonban hivatalosan titkolják, — de sőt tit­kolják azt is, hogy az a nihilisták műve. A tettest rögtön elfogták, elzárták és vizs­gálat alá vonták , neve Solowjeff. A napokban Milán, a szerb fejedelem is veszélyben forgott, az ő élete ellen is merénylet követtetett el, — azonban nem esett semmi baja a „kis királykádnak. Andrássy gróf agyának szörny szülötte a kelet-ruméliai vegyes occupatio terve telje­sen meghiúsult. Osztrák , angol, orosz , tö­rök és olasz csapatok nem csinálnak rendet Kelet-Ruméliában, marad a mostani állapot, parancsol Alekó pasa, szavát nem fogadja azonban senki, a muszka garázdálkodik, gátat neki senki nem vet, — a vegyes bi­zottság? No az meg jegyzőkönyveket vesz fel naponta.... Konstantinápolyban, így áll most a világ folyása. A tengeri kígyó. Vannak városunk életében kérdések, melyek, miként a tengerből a kígyó. POLITIKAI SZEMLE. Oroszország a forradalom előestéjén áll, — a birodalom majd minden nagyobb hiva­ Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) Január 31. 1852. Massingberd londoni angol gazdag fiú, ki a magyarügy iránti áldozatkészségét Kos­suthnak már török fogságunk alatt bebizo­nyította , ki Kossuthot Londonba léte alatt családjával és környezetével saját házába szállásolta s költséget nem kimélve tartotta, ki hogy ügyünknek s Kossuth­nak szabadon szolgálhasson, a testőrségi kapitányságról lemondott stb. főképen a tegnapi sajnos felfedezés következtében édesanyjával, szobaleányával és szolgájá­val ma reggel tőlünk búcsút vett, s New- Yorkba visszament, Kossuthot ott vissza­várandó. Pittsburg fekszik az Alleghany és Mo­­nongahele folyamok összefolyásánál, hol azok egyesülve Ohio (olv. Ohája) nevet vesznek, egy termékeny síkon, melyet 4 —500 láb magas hegyek vesznek körül, melyek kőszénnel, vassal és mészkővel bővölködnek, melyeknek kiszedése a város népének főfoglalkozása. A város utcái egymást derékszög alatt metszik. A vá­rost szépnek lehetne mondani, ha a házak falai, a házakban és gyárakban használt kőszén örökös füstjétől, a szó szoros értel­mében, kormosak nem volnának. Pittsburgban magában van 50 temp­lom, s külvárosaiban is 50, melyek közül sok az építészetnek gyönyörű példányai. Iskolája is Pittsburgnak van mintegy 50 s a külvárosoknak szinte 50, összesen 12.000 tanulóval, van több könyvtára, kórháza, szegény menháza. A szénbányák a város színe fölött 200 lábbal vannak, s onnan a szén vasúti kocsikon szállíttatik a városba csaknem ingyen, igen könnyen. Tonnáját (2240 font) adják 1—2 frtért.

Next