Kecskemét, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1879-02-23 / 8. szám

VII. évfolyam. 1. szám» Kecskemét, 1879. Február 23. Egy szám ára 15 kr.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztői iroda : A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesz-i Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. Kiadóhivatal Haltér , Héjjas-ház emeletén, tőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő. Haltér, Héjjas-ház emeletén. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve. Egész évre 5 fit — kr. Félévre 3 fit — kr. Negyedévre 1 fit 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábszeletért : 1-szer iktatva 20 kr. 2- szer 3- szor 15 kr. 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kecskemét , 1879. Február 20. Megye, marad-e Tisza, ez a kérdés van most napirenden — ismét. Már több ízben felvettetett Tisza bukása, maga is lemondott vagy kétszer, de a visszavonulásba helyezett remény mindeddig szégyent vallott. Most nem beszél a visszavonulásról s mégis nagyobb a remény a vörösbársonyszékbeli eltűnésére , mint valaha. Pártja napról-napra apad, fogy, mint az égő gyertya s ez kecsegtető biztatást igér azoknak, a kik hiszik, miként mi is, hogy a hazára csak előnyös lesz Tisza elbukása. Tulajdonképen már elbukott, mert nem is számítva azt az esetet, a midőn a szó szoros értelmében leszavaztatott, a fontos 100 millió arany forintos kölcsön kérdésében olyan 14 többséget kapott, amelyből 8 bizalmi szavazatot saját maga adott magának miniszereivel, 3-at az alatta levő államtitkárok s a hátra levő többségi három szavazatot két testvére és sógora. Az ilyen többség egyenlő a semmivel. Más tudta volna kötelességét, Tisza Kálmán nem akarja tudni s marad, mig el nem küldetik , mert, mint mondá , pótolhatatlan. Szerencsétlen tévedés. Ember pótolhatatlan, vagy nincs, vagy nagyon kevés van. Tisza Kálmán nem tartozik e kevesek közé s ha hiszi, rendkívüli elbizakodottságról , vagy önbecsérzet hiányról tesz tanúságot. Elhiheti ezt magáról az, aki valamely országot a jólét magas fokára emelt, vagy üdvös politikai intézményekkel s előnyökkel ajándékozott meg, vagy végül, akinek személyét az átalános bizalom, szeretet környezi s ilyen embernek létezésétől függ a nemzet sora. Magyarország pénzügyi helyzetének javulásáról beszélhet olyan minister, mint Szapári, a ki ellenmondásokban bővelkedő, beszédében tanoncnak mutatta be magát a pénzügy terén, de a ki a számok legérthetőbb beszédét képes megérteni, az tudja, hogy az évrőlévre ijesztő mérvben szaporodó adósság bizony pénzügyi javulást nem mutat, sőt, ha felveszszük, hogy a pénz nem is befektetésre fordíttatik, amely a hazának akár anyagi, akár szellemi tőkéül szolgálhatna, nem az ipar, nem a gazdászat emelésére, lendítésére, nem a tanügyre, hanem Boszniára, fegyverekre stb., akkor el kell ismerni, hogy pénzügyi romlás útjára rohanunk. Ilyet előidézni nem nagy mesterség. Vagy állítja-e Tisza, hogy e tekintetben pótolhatatlan ? Nem irigyeljük az ország tönkretevésébeni pótolhatatlanságát! És politikai tekintetben sem szerencsésebb eredményt mutathat fel Tisza Kálmán. A boszniai intézkedést elítéli az egész ország közvéleménye. A szavazó polgárok számának s hatáskörének csökkentése szinte nélkülözi az ország lakossága többségének helyeslését. A szabadelvű intézmények szárnyainak elnyirbálására, a bosnyák politika melletti harcolásra képest a haza akármelyik ellensége. Vagy e tekintetben pótolhatatlannak hiszi magát? Legyen az ő hite szerint! A bizalmi kérdést a legutóbbi események szinte nem javára dönték el. Avagy Tisza Kálmán, aki legjobban tudhatja, hogy milyen az ország hangulata s bizonyosan tudja is, tehát nem ismeretlen előtte az sem, hogy a hivatalnokok serege sem rokonszenvez vele s szavazni is vagy egyenes, vagy állásból folyó nyomás folytán szavazott reá és az ország házában a koncleső emberek létezése dacára sem tudott többséget összeverbuváltatni — vajon ilyen tapasztalatok után lehet-e csalódásban ? Ha az ország üdvét, boldogságát előmozdító kormányelnökről van szó — akkor Tisza Kálmán nem mondható pótolhatatlannak. A debreceniek tudtak helyére méltó egyént választani s miért ne tudná ugyanazt tenni a képviselőház, mely leghelyesebben tenné, ha az ügyetlen pénzügyminiszer ügyes leckéztetőjét s Tisza debreceni utódját segítné Tisza kedvelt vörösbársony székébe. Marad-e ott Tisza tovább is, vagy megy — azt a legközelebbi napok megmutatják. Y. --------------------------,----------------------------------------'" ----------------------~~ ---------- Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) Január 9. 1852. Kossuth környezetével Seward (olr. Szvárd) New-York status senatora, az előtt kormányzója házához volt estélyre htva. Már indulásra készen voltunk, midőn egy távirat Kossuthtal édes anyja halálát tudatta, s ezért ő hon maradt, s mi vele nehányan, és ő sötét szobában, szabad folyást engedett méltó könyeinek a jó anyáért, jó honleányért, a szabadság búban őszült mártírjáért, ki nemzetünk anyja, nemzetünk halottja. Örök béke és áldás poraira! — Szép jellemvonása az a boldogultnak, hogy miután Kossuth kérelmére, hogy engedtetnék meg neki Brüsselben betegen fekvő anyját még egyszer láthatni, a belga kormány ezt csak azon feltétellel engedte meg, ha magát a policia szemmel tartása alá adja, s ez a halálos betegségben fekvő anyának tudtára esett: ő sietett kérni fiát, hogy azt ne tegye, inkább kész ő kedves fia utolsó csókja s ölelése nélkül halni meg, mint megengedni, hogy magát ő miatta annyira megalázza, s úgy jön, mint akarta. Mielőtt "Washingtont elhagynék , szükséges volna, hogy Philadelphiát, Baltimoret s Washingtont leírjam, de hogy a „Kecskemét“-ben ezzel kétszer ne foglaljak helyet, azokat, kik azok leírását még nem olvasták, utasítom a „Kecskemét“ 1876. 23-dik és 26-dik számaira. Január 12. 1852. Reggel az indóházhoz mentünk, s Annapolis-ba, Maryland (olr. Mérlend) status fővárosába indultunk. A kormányzó Lowe E. Lewis Kossuthot kíséretével együtt saját labába kérte szállni, de ő egész kíséretével nem akarván ott alkalmatlankodni, nején kívül magával csak Pulszkyt nejével, Hajnik Pált, Nagy Pétert, Bethlen Gergelyt, engem és Gressák szolgáját vitte. Kalapsza, Grechenek, Spacsek, Massingberd, anyjával, szobalányával s inasával előre mentek Baltimoreba , minket ott bevárandók; Henningson angol, és Taylor amerikai, Philadelphiába mentek, hozzánk Harrisbourgban csatlakozandók; Németh pedig és Diószegi, Kossuth által New-Yorkba viszszaküldettek. Itt megemlítem azt, hogy Berzencey László Washingtonban tőlünk elmaradt; mert neki régi, erős szándéka Chinában eredeti törzsfajunkat felkeresni, s az oda eljuthatást most Washingtonban Kossuth közbenjárásával sikerült is neki elkészíteni. Kossuth által ajánlólevelekkel láttatott el. Bámulatos elhatározottság! Berzenceynek Magyarországban neje s három gyermeke van, s most, midőn erős reményünk, mondhatni hitünk van, hazánkba visszatérhetni, ő ahelyett, hogy családja körébe sietne, egy hosszú, kényelmetlen, bizonytalan útra megy, honnan talán soha többé vissza nem fog térni. Adjon Isten neki kívánt sikert és szerencsés visszatérést szabad Magyarországba. Berzencey New-Yorkból Chinába ingyen szállítást nyert, San Franciscoban pedig Californiában 500 dollárt (1000 frtot) gyűjtöttek számára. Ezen kívül New-Yorkban Berzencey 400 dollár adósságot hagyott hátra, Kossuthot kérve annak kifizetésére, mit ez, hogy annak becsületét, s a magyar nevet a piszoktól megmentse , ki is fizetett. Annapolisba értünk délben. Semmi zajos, rendezett fogadtatás nem volt. Mondhatni csaknem, mint rendes utazók csendesen mentünk az indóháztól a status kormányzó házába, hol már az ajtóban a család által meleg kézszorítással, nyájassággal, barátsággal fogadtattunk, a számunkra kimutatott szobákban elhelyezkedtünk, s magunkat egészen otthon éreztük. — A család jelen volt tagjai ezek voltak: a csak 31 éves magas termetű, eleven tekintetű, szép eszű, tüzes szónok házigazda, s kellemes, nyájas szép neje, négy kis gyermekével; a házinő anyja, nagynénje és egy szép húga, Pock Ariana, még férjetlen s ennek sógora Godard. "Volt még a háznál egy rokon Baltimoreból; egy sugár termetű, inkább magas, mint középtermetű, kedves teremtés Williams Rebeka, még a „tizen“-ekben levő leány. Termete moder szabályosságú, orra kissé sas-orr szabású, varázs erejű kék szemei tüzes nyilakat szórtak a tárgyul tűzöttre, míg szép metszésű piros ajka, a tavasz első rózsabimbójaként, kellemes mosolyával igézve csalogatott magához, sötét gesztenyeszinü haja, göndör fürtökben lógyva arcára s vállaira, kétszerező a tündéries lény bájait; hangja tiszta, csengő; járása, minden mozdulása olyan, mint a játszi szellőé; társalgása nyájas, vidor, eleven, pajkosság nélkül; az egész leány csupa miveltség, nyájasság, jóság, elevenség. Talán, több helyet is szenteltem naplómban ezen kedves leánynak, minthogy egy kis szerelmi gyanúba ne essem; azt is eltűröm, bárha ezt csak azért tettem , hogy rámutassak, mint legszebb s legkedvesebb leányra, kit a Kossuthok körutamban láttam. Az egész család oly őszinte szives barátsággal fogadott s tartott bennünket, hogy kedves körükben szegény, elnyomott hazánkat feledtük volna, ha épen ezen szives, családias fogadás nem juttatta volna eszünkbe hon hagyott busongó családunkat. Ezen háznál mi nem vendégnek, hanem családtagoknak éreztük magunkat. A családbeli kedves hölgyek társaságában délután megnéztük a tengerész iskolát. A tanulók száma mintegy 70. Az épület csinos, benne a múzeum, ásvány, chinai s más gyűjteményekben gazdag s jól rendezett; nagy kincsük az angoloktól elvett temérdek lobogók. (Folytatjuk.) A polgári házasság. (Felolvastatott a „Társaskörben.“) (Vége.) Franciaországban 1816-ban a házasunknak kötelességgé tétetett, miszerint a polgármester előtt a polgári, és aztán az egyház színe előtt az egyházi házasságot kössék, de 1830 óta ezen a jezsuitáknak tett concessio megszűnt, és a Code Napoléon szerinti szabad elhatározás ismét visszaállíttatott (ami az egyházi formalitást illeti) . Mivel a polgári házasság a felek szabad akaratán alapuló szerződés, tehát ezen szerződés föloldása, a házasság tökéletes felbontása szintén egyik lényeges kelléke a polgári házasságnak, az állam tehát e tekintetben sem kér az egyháztól tanácsot, a házasságnak sakramentális jellegével nem törődvén, a szabad elválást saját törvényei által kijelölt határok közt szintén megengedi , a válóperek nem a szent székekre, hanem az állam közegeire bizatvák. — Ez tehát a kötelező polgári házasság, mely Franciaországban, Belgium és Németalföldön , Olaszországban , az egész német birodalomban és Helvétia legtöbb cantonaiban törvényesen van előírva. Franciaországban az 1804-diki Code Napoleon a cath. házasságok tökéletes fölbontását szintén megengedte, de 1816-ban a restaurátio visszahelyeztetvén , XVIII. Lajos avval vélte a reactio diadalát megünnepelni, hogy a Code civile-ből a katholi házasság föloldhatásáról szóló §§-at a papok parancsára nagy bölcsen kiküszöbölte, és ezek a fájdalom még mai ideig sem nyerhették vissza jogerejüket. De lehet alapos reményünk arra nézve, hogy „la republique Grévy“ ezen a Code civile-ből kilátszó lólábakat nemsokára amputálni fogja. A polg. házasságnak egy másik neme a „facultativ polg. házasság,amely szerint a felek tetszésétől függ a házasságot, vagy a világi, vagy pedig az illető egyházi hatóság előtt megkötni, így van ez Angol- és Irhonban. A szükségbeni polg.házasság (Noth- Civileke) abban áll, hogy a világi hatóság előtt csak akkor köthető meg a házasság, ha az illető egyházi közeg a két félt oly akadály miatt nem adja össze, melyet a polgári törvények akadálynak nem tekintenek. így van ez jelenleg Dánia- Svéd- és Norvégországban. De nézzünk most szeme közé az u. n. osztrák, vagy bécsi polg. házasságnak. Ez nem eszménye ugyan az osztrákoknak, de mégis élnek vele, mivel „in der Noth frisst der Teufel Fliegen.“ Az 1867-diki osztrák alaptörvények fennen hirdették és hirdetik a jogegyenlőséget, a vallás- és lelkiismereti szabadságot. A valláskülönbségen alapuló politikai és magánjogok élvezésének megszorítása megszűnt, a